„Az említett császár kegyéből és bíztatására pedig a bajorok hercegének, Henriknek a sógora, a saját országában püspöki székeket létesítő Vajk, koronát és áldást nyert.” (Ford. Thoroczkay Gábor.) - Püspökséget nem alapíthatott akárki, főleg nem olyan, akit nemrég kereszteltek meg. Ami azt illeti, KIZÁRÓLAG PÁPAI ENGEDÉLLYEL lehetett püspökséget alapítani...
Hogy is van ez? Erről miért nem szól fáma? István püspökségeket alapít, amikor állítólag még nem is apostolkirály???
A Vajk név, eredetiben látható, hogy utólag lett beillesztve, nem szerepelt az eredeti szövegben. Akkor mire alapozza bárki, hogy azonos Istvánnal?
Nevetséges állítás!
Továbbá az a szófordulat, hogy "koronát és áldást nyert." legalább 10 másik királlyal kapcsolatban merült fel, nem csak Thietmarnal, olyan királyokkal kapcsolatban is akiknek egész biztosan nem küldött a pápa semmiféle koronát. Ahogy már utaltam rá CSAK SZÓFORDULAT. Annyit jelent, hogy a pápa elismeri jogosnak koronázást, ami addigra már rég lezajlott. KB 150 ÉVE ISMERT TÉNY! ENNYI.
Volt-e olyan magyar vezér, uralkodó, akire ráilleszthető ez a név? Bizony van! Falicsi néven ismert fejedelem, akit igazából FAJSZnak hívtak. Hoppá... megtaláltuk Vajkot. Aki vagy létezett vagy nem. A felesége pedig szintén valami Henrik nevűnek a lánya volt, pont ahogy Thietmar írja. Hogy lehet, hogy mégis mindenki kussol erről a tényről? Apja Jutocsa. Ez is lehet annyira Deuvix mint a Géza, aki állítólag Waic apja volt.....
Nézzük a magyarázatot:
"Thietmar krónikájában álló név Deuvix-nek (Deuuix, Deuiux) olvasható. Elsőre talán meghökkentő a különbség, de nézzük meg, milyen helyesírással fordul elő más régi írásokban az a név, amit most Géza formában ejtünk (egy újkori téves olvasat következtében). I. Géza király (1074–1077) pénzén ez a szó áll: Gevca. A Szent Korona alsó részén a Γεωβιτξάς (jeovidzas) név olvasható, II. Géza király nevét a 12. századi Prágai Vince *Deuca (accusativusban Deucam; genitivusban Deuce) helyesírással hozza. Hogy ejthették ezt a nevet a 11. században? Talán így: Dzseücsa, Dzseüvicsa, később jelenhetett meg Gy-vel, Gyeücsa. Ez a név egy belső ázsiai uralkodói címre vezethető vissza (jabgu), ami a nyugati türköknél dzsebü, dzsevü alakban volt jelen."
- nagyon sokszor elolvastam, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek???
Mert hát ugye Pap Gábort folyton "belemagyarázással" vádolják, amikor például magyar népművészeti alkotásokat elemez.
És ez a gyermeteg, idióta levezetés mi a szar, ha nem belemagyarázás?????????
Mindezekkel együtt Thietmar krónikájának forrása bizonyos Widukind volt, akinek írásairól már 30 éve tudott, hogy hamisítványok és hazugság gyűjtemények. Lengyelországról szóló írásainak nagy része bizonyítottan alaptalan kitaláció. Mégis ezt hirdetik Szent István alakjának hiteles forrásául. MILYEN ALAPON????
A történelem hamisítás soha nem látott gőzerővel folyik ma. 30-50-150 éve megcáfolt hazugségok kerülnek újra vissza a történelemkönyvekbe, növelve a káoszt és megosztottságot. Mert végül is ez a hatalom célja!
Vegyük észre, hogy akarnak minket egymásnak ugrasztani! Hogy hamisítják meg a múltunkat, osztanak táborokra, gyalázzák őseinket és hőseinket, Szent Istvántól Hunyadi Jánosig, II. Andrástól Mátyás királyig, IV. Bélától Nagy Lajosig.
A mai gyalázóknak is jól jön ha meghunyászkodunk, ha nem merünk magunkért kiállni. S miközben gyaláznak, lopják és hamisítják a múltunkat, földeket vesznek itt, letelepednek, hazát foglalnak....
viszont ha bebizonyosodik egy japán - altai-török és magyar szóról a kapcsolat, h a hangzóalakulás egy közös alapszóról kétfelé vált és nem a másik nyelv szavából, amit általános altai-magyar-török-urali-bmi közti hangátalkulási törvény támaszt alá,
az többezer éves közös alapnyelvre utal
(kb. 4-5ezer éve volt h szétvált, főleg ha ainu nyelven, mivel azok előbb voltak a japán-szgtken)
kb. igy lehet megállapitani egy többezer éves távlatban a nyelvek közti szétválást.
a legrégebbi ismert irásos források kb. erről az időről vannak, vagy mezopotámia vagy egyiptom.
indiában még egy kétezer év, mire ma tudunk lejegyzett irásokról ott.
Ősi örökség az uráli korból: cseremisz vazs ('érc'), votják ves ('ón'), finn vaski ('érc, réz'), szamojéd baza ('vas'). Az uráli alapforma *vaske lehetett
Mivel ugye a finnugor nyelvcsalád még ott a neolitikum végén szétvált finn és ugor ágakra és onnan kezdve a finn ággal és népeivel nekünk nincs is sok dolgunk a magyar őstörténet szempontjából.
A bronzkort már csak az ugorokkal töltöttük és jelenlegi ismerteink szerint valahol az erdős sztyeppe környékén. A bronzkor pedig a ló háziasításának és a korai lovaskultúráknak az időszaka is abban a térségben. Hangsúlyozom, ez olyan korán volt, hogy se szkíták, se hunok se semmi hasonló még sehol.
az egész csak teória, az h mikor vált szét, hány ezer éve a finnugor alapnyelv (ha volt egyáltalán).
és úgy kezeli, mintha bizonyított tény lenne. ez nem alter?
____
másrészt ugye azt is tényként kezeli, h nem voltak se szkíták, se hunok.
miközben tudvalevő, h a Mahabharata említi a hunokat, indiai történészek tényként kezelik, h hunok éltek azon a vidéken. ez minimum ie. 1 évezred
a görögök szintén emlitik a szkítákat minimum 1 évezreddel időszámításunk előtt.
akkor már léteztek.
Herodotus ie. 1500-ra teszi, h már létezett szkíta király!
az asszírok emlegetik a szkítákat, az asszír birodalom pedig ie. 600-ban véget ért.
hogy jön valaki ahhoz, h azt állítsa, nem léteztek azelőtt, mikor ez a görög történelem hajnala!!!
jóval a görögöket megelőzően éltek már a szkíták... ez a tény. amit meg dash mond, az az ő kitalált előítélete... amiben az a megdöbbentő, h semmi alapja, semmi se bizonyítja, és ő mégis úgy adja elő, mintha a világ legigazabb dolga lenne.
____
itt nem arról van szó, h tényekre támaszkodva alakít ki valaki egy szempontrendszert, hanem egy szempontrendszer alapján alakítja ki, h mit kell gondolni.
Vámbery az alamus törökös alakot ("kiválasztott, vezér") hozza, ami viszont az első torzulása
már ezen is látszik, h a török az utódnyelv, mivel az alatt, alsó és alacsony szintúgy megvan náluk (ami kizárja, h alamus lenne az eredeti alak, és nem az első-ből alakult ki)
A Turgai kapunál találkoztak Turgaj fősámánnal, aki rokonuk volt, Magyar (Madjar) fővezér unokája. Itt Deédes tartott őrséget, hogy biztosítsa a Hun hadsereg vonulását. Majd megbízta Tomaj vitézt, hogy őrizze a Turgai kaput. A megbízás örök időkre szólt, így Tomaj nemzetséget alapított. A Tomaj család tagjai úzok voltak.
A Turgai kapunál mindig maradt egy-egy törzs, akik a pihenést biztosították és útbaigazították Atilla birodalma felé az odaérkező rokon törzseket. Tomaj nemzetségiek jól ismerték az Etil útját, s így a később érkezők nem térhettek a földrengéséről híres folyónyelő és fűperzselő vidékekre, hanem a Lebéd-síkságra kísérték a felvonuló harcosokat.
Egy-két felvezető csoport mindig kísérte a törzseket a megjelölt úton, de a mai napig is maradtak közülük a Turga kapujában, mivel négy törzs az előírás ellenére sem érkezett meg, és az Öregek Tanácsának³ parancsa értelmében mindmáig várják azok beérkezését. Esküjüket még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották és őrhelyükben megerősítették őket, mivel megbízásuk örök időkre szólt!
A Turgai kapunál élő Tomaj nemzetség élénk kapcsolatban állt a Kárpát-medencében élő Hun népekkel, és folyamatos rokonlátogatásokat tettek a Tomaj család tagjai. Árpád vezér honfoglalását követően is fennmaradt ez a szokás. Részt vettek a magyar nemzetségi találkozókon. A megalakult Magyarország területére érkező Tomaj nemzetségbeli rokonlátogatók már itt is letelepedtek és Vérbulcsú horka (bírósági pap) területén településeket is alapíthattak.
Vérbulcsú Lebéd-házi származású, Harka és Uzonyka fia, 955-ben halt meg. Leánytestvére volt Csécse, aki egy Tomaj nevezetű, Tomaj nemzetségből származóhoz ment feleségül. Ez a Tomaj nemzetségből származó, Tomaj vezér került Badacsonyba és nyert jogot, hogy elnevezhettek róla a környékben helyiségneveket. Tomaj nemzetség emlékét mai napig őrzik a Kárpát-medencében nevüket őrzik települések és családnevek.
1000 körül a Turgai és Altáji hun-magyarok kitértek a mohamedán hit terjeszkedése elől. A Turgai kapuban élők megőrizték ősi szellemiségüket és még ma is ott élnek és ha a kazahunok nyelvén is, de büszkén magyaroknak (madjaroknak) vallják magukat.
This new ethnic element (marked by hair clips for pigtails; curved, single-edged sabres; broad, symmetrical bows) marks the middle Avar-Bulgar period (670-720 AD). One group of Onogur Bulgars, led by Khan Kuber, ("one of the Bulgar Khan Tervel's uncles"), after defeating the Avars in Srem, moved south and settled in the present-day region of Macedonia. Another group of Onogur/Utigur Bulgars, led by Khan Asparuh (the father of Khan Tervel), had already settled permanently in the Balkans (c. 679-681).
The 670's brought changes for the Avar empire: the Avar empire: new nations moved in from the east. Some of them were Turk type groups from middle-eastern Asia, but most of them came from the steppes near the closer shore of the Volga river. Mainly they were Onogur-Bulgarians and also there m
2. Az avar leletanyag vizsgálata alapján számos régész (például László Gyula13 , Bóna István14 , Kovrig Ilona15 , Erdélyi István16) arra a következtetésre jutott, hogy a korai avar préselt lemezes (arany, ezüst, bronz) övdíszeknek az eltűnése és a késői avar korra jellemző griffes és indás díszítésű öntött bronz övveretek megjelenése a sírokban - egyéb változások mellett - 670-680 táján (esetleg valamivel később) egy keletről újonnan bevándorolt néphullámhoz köthető. Utóbb arra is fény derült, hogy ennek a bevándorlásnak a nyoma a közel egykorú forrásokban is felfedezhető.17 Hitvalló Theophanés és Niképhoros Patriarcha egybehangzó híradása18 alapján ugyanis kibontakozik a kép, miszerint 670-680 táján a Don - Maiótis - Dnyeper vidéki Nagy Bulgáriából,19 amelynek vezető népe az onogur (onogundur) volt,20 Kuvrat (Kobratos) fejedelem21 negyedik fia vezetésével jelentős néptömeg érkezett az avar kaganátus földjére, „Pannoniába". Kuvrat fejedelem halála után ugyanis Nagy Bulgáriát végzetes támadás érte a Nyugati Türk Birodalom népeiből szerveződött Kazár Kaganátus részéről.
Én nem látom tragikusnak a helyzetet. Persze, hogy kellenek a gyermekek de nem ész nélkül. Soha me szabad mennyiséget a minőség elé helyezni! Szerintem jelenleg nem fogyunk, hanem tömörödünk.
Az utódok minősége már sokkal aggasztóbb, mint a mennyisége. Az iskolai agymosás egyre agresszívabb. Amikor én voltam gimnazista, a kommunizmusban, fele ennyi és fel ennyire ocsmány hazugságokat adtak nekünk elő, mint szegény mostani diákoknak. Pedig akkor se volt az igazság fészke az iskola. De ami most folyik az nagyon brutális!
Ez a buzizmus-genderizmus, a facebook és hazugságok tengere olyan hatással rombolja a fiatalság lelkét, hogy a lélegzetem is bennakad. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy fogalmuk sincs magyar népzenéről, népművészetről, népmesékről.
Janikovszky Éva és Jankovics Marcell bárgyú, mondanivalótlan, agyzsongító ál-meséi a legjobb, amit kaphatnak. Iszonyú a romboló hatásuk. Erre jön a fingugrizmus, a facebook, ami teljesen lebontja a személyiségüket, a lelküket lenullázza. Engem ez sokkal jobban aggaszt, mint a gyerekek száma. Hiszen például a világháborúk után pár év alatt helyreállt a magyarság létszáma! Ez most se lesz másképp. De ilyen körülmények közé nem biztos, hogy a gyermekek számának növekedése jó hatással lenne.
Felnőttek 3 nemzedéke esett át majdnem ilyen erős agymosáson és sokan nem ismerik a magyarság múltját, küldetését, kultúráját így át sem tudják adni az utódoknak. Ha végre a felnőtt magyarság képes lesz önmagát felemelni legalább annyira, hogy megismerje a múltját és adottságait, akkor majd nőni fog a gyermekek száma is. De ez nem lesz könnyű folyamat. Hiszen a komplett politika és a hivatalos tudomány, az iskola mindent megtesz, hogy a magyarok sose ébredjenek öntudatra. Nem lefutott meccs, de én bizakodok!
Annyi előnyünk van, hogy mi erkölcsileg sokkal magasabbról csúsztunk lefele. De az ősi erkölcs, az ösi hit, mindaz, ami a kereszténységnek is a legmagasabb képviselőjévé tette a magyarságot, még bennünk van, mindannyiunkban."
No és mi a helyzet az utánpótlás fronton? Gyermekek száma, szülőszobák helyzete stb.
Azt nem mondtam, hogy nem lesznek áldozatok. De lássuk be, a mai emberek nagyon nagy többsége alkalmatlan lenne egy valóban erkölcsön, egymásért élésen alapuló létmodellben élni! Hiszen az ilyen foglamak mint ingyen kegyelem, még érzés szinten se fogalmazódnak meg bennük, nemhogy tudatosan. Szomorú dolog ez, és nyilván rengetegen fognak elhullni a végső harcban.
Sajnos Magyarországon sem túl jó a helyzet. Annyi előnyünk van, hogy mi erkölcsileg sokkal magasabbról csúsztunk lefele. De az ősi erkölcs, az ösi hit, mindaz, ami a kereszténységnek is a legmagasabb képviselőjévé tette a magyarságot, még bennünk van, mindannyiunkban. Aki felfedezi és hagyja érvényesülni az részese az új világnak. Aki marad a majom vagy a rovar szintent, annak nem lesz jövője - legalábbis emberi jövője biztosan nem.
Én ebben hiszek, és nagyon bízom benne, hogy az emberiség túléli. De nagy tétekben még én sem mernék rá fogadni.
Igazából már késő, a fogyasztás vágya mindent letarolt, még a vallásokat is. (Nem én mondtam)
Durva elvonás (áruhiány, tiszta vízhiány, energiakiesés, internetmegvonás), esetén egymás torkának fognak esni az emberek függetlenül attól, hogy megismerik, megértik esetleg az "igaz" múltunkat.
Nagyobb esély van a múlt totális elpusztítására, ahogy azt a 20. században láthattuk.
A magyarságnak nem kell helyezkednie, hamarosan ismét a magyarság fogja mutatni az utat, ahogy az történt már régebben is, mielőtt belépett az emberiség ebbe az iszonyú korszakba.
Valóban rajzik a rovartársadalom. De nem akarom elhinni, hogy ők fogják megszabni az emberiség jövőbeli útját.
Nem tudom hogyan fogják keverni a szart, de abban az egyben biztos vagyok, hogy a magyarság nélkül Európa népeinek semmilyen esélye nincs megmaradni. Abban is biztos vagyok, hogy sem a rovarszerű rajzás, sem nagyképű, nagymellényű belterjes elitizmus nem mentheti meg az emberiséget attól, ami most jön.
Ezért lenne fontos imserni a valós múltat, mert egyedül abból táplálkozva lesz képes a mai, agymosott, identitását és emberségét részben vagy egészben elvesztett Európai ember újra felépíteni önmagát.
