wakamizu: az Új Évben először merített víz. A hagyomány szerint afféle szenteltvíz: ezt használják az újévi ételek elkészítéséhez, és az oltárra tett felajánlásokhoz is. Aki iszik belőle, az szerencsés lesz.
Amikor először olvastam ezt a haikut, úgy tűnt, hogy Sami Mansei híres versére utal:
Sorsunk e földön mihez is hasonlítsam? Kora reggel a tengerre kifutó kis hajócska nyomán elsímul a víz.
A két verset a gyönyörű asaborake, "hajnal" szó köti össze. Elképzelem, hogy az emberek kora reggel a folyóra igyekeznek vödreikkel, és ahogy megmerítik az edényt, a fodrok ugyanolyan gyorsan eltávolodnak a parttól és eltűnnek, mint Sami Mansei versében a távozó hajó nyoma. S az új év ugyanilyen gyorsan és haszontalanul vész el életünkkel együtt...
De így utólag nem vagyok biztos, hogy Sogyoku valóban erre gondolt.
Ne aggódj, ez csak az én szokásom, ha már nyitottam egy témát, és gyakorlatilag nem én működtetem, akkor ahhoz próbálok hozzájárulni, hogyha valaki egyszer benézett, ne kedvetlenedjen el a visszhangtalanságtól, és nézzen ide máskor is. Zoli például nagyon ritkán reflektál, mert meggyőződése, hogy elsősorban magának írja az ember, nem a külső elismerésért, amiben igaza is van és neki nincs oka kompenzálni az anyagtalanság miatt. A 'személyeskedésre' még visszatérünk a másik rovatban. :-)
Sziasztok, itt vagyok ismét, néhány újévi haikuval kezdenék.
Issa, 1819.
waga ie ya tatta hitori mo toshiwasure
"Otthon, csak én egymagam, évfelejtő parti."
A toshiwasure, "évfelejtés", afféle szilveszteri buli. Issa egyedül készül megünnepelni az újévet, s tévé hiányában nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztásával fogja butítani magát.
Egy variáció, szintén 1819-ből:
ichinin no taiheiraku ya toshiwasure
"Össze-vissza beszélek, egyedül, évfelejtés."
A taiheiraku jelentése egyrészt "felelőtlen, összevissza beszéd", amellyel másokat könnyű megbántani, másrészt egy klasszikus tánc neve, amit négyen adnak elő. Ezért a haiku így is érthető: "egyedül előadott taiheiraku tánc", - ami szintén értelmetlen, a részegség, zavarodottság, - no meg a magány kifejeződése.
Issa, 1818.
medetai to iu mo futari no zóni kana
"Boldog Újévet - mondjuk, de zóni csak kettőnek..."
A zóni rizsből készült édesség, amelyet tipikusan újévkor fogyasztanak. Issa ezt a haikut fia, Sentaró halála után írta, amikor minden apróság a halott gyermeket juttatja eszébe... Ha a gyermek élne, akkor három zóni lenne az asztalon, s az lenne az igazi ünnep.
Köszöntöm az újonnan csatlakozókat! :-) Különösen tetszett toll_talan gangeszos és könyvműves téli ferdítése. Remélem, Zoli, Te is betévedsz hamarosan újabbal a szünet után! Kívánok mindenkinek ay újévben is jó időtöltést ezen a fórumon!
