Tekintettel a második szülésre, meg a gyors egymásutáni terhességre sem engedik farosan születni? Vagy túl nagynak saccolják, azért? Még meg is fordulhat. Minek drukkoljunk? :-)
Öööööö, közben rájöttem, hogy felléptem a dobogó legfelső fokára..... :))))
Helyzet: mindenféle számítás alapján betöltöttem a 37 hetet, mesi szerint 37+6, korábbi uh-k alapján 37+1.
Baba faros, masszívan több hónapja nem mozdul jelen helyzetéből. Szép nagy, ma 3400 grammnak becsülte az UH-s doktornő. Magzatvíz átlagnál kevesebb, lepény második fokban érett, CTG szép.
Ha lányka nem indul el korábban, akkor legkésőbb 19-én császár.
Én nyűglődöm, bevallom nehezen viselem a végét. Kedden voltam kozmetikusnál, szóval már ez sem akadály :D
Köszönöm az érdeklődést , kicsit előbb jött a kis Kornélom:))) Okt .31.-én 21h.08.-kor 3550 gr.-al, és 56 cm.-el .Kedden engedtek haza , és 24.-ből 24.-et teljesen kitölt a fiatalúr :)) Képet és szüléstörténetet ígérem mindenképp rakok ide , csak egy pár nap türelmet kérek. Nem készültem még a szülésre ,csak nst.-re mentem , így egy két dolog itthon csúnyán elmaradt....most apukával pótolgatjuk az elmaradt itthoni munkákat, bár én inkább arany kis csibészkémmel vagyok, akivel nem bírunk betelni:))))
coriella: Gyönyörű kisfiú! Kívánok további meseszép napokat, éveket együtt!
Nálunk hír: tegnapi ctg-n 0-2%-os vízszintes vonalat produkálva (Míközben Míra 180-210-es pulzussal nyomatta) a dokim adott még egy hetet a programcsászárig, így most dec. 1. a hivatalos terminusvég. Addigra persze úgyis megszülök, de azért jó érzés, hogy mégsem siettetik annyira a babót:-)))
Gratulálok és nagyon-nagyon ügyesek voltatok!!!!! Csodaszép kisfiú Péter!!!! És ezt a palacsintasütést azt hiszem a kiszemelt napon muszáj leszek bevetni :)))
Köszönjük a gratulációt. Megírtam a szüléstörténetet, sok sikert a szüléshez Krizsunak, majd Veronnak, carának, fantagironak, és a többieknek is!
Október 26-án délután háromkor nekiláttam palacsintát sütni. (Ezt csak a mítosz erősítése miatt írom le, miszerint palacsintasütéssel babát lehet a világra csalogatni :-))
Miután elkészült annyi, amennyit azonnal meg is ettem, felfüggesztettem a tevékenységet, leheveredtem, és felhívtam anyukámat. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak hoppá, halk pukkanás, és már folyt is a magzatvíz belőlem. Elképesztő mennyiség fért el a hasamban, mert érzésre egész a kitolásig minden fájásra jutott egy pisilésnyi adag. Anyukám megijedt, én nagyon megörültem, hogy pár óra és találkozhatok a kisfiammal. Nem ért váratlanul a dolog, mert napok óta jóslófájásaim voltak, és éjjel egytől nagyjából rendszeresek is. Felhívtam a párom, majd amíg megérkezett, összekészítettem azt a pár dolgot ami hiányzott, és bementünk a klinikára. Kicsit lassított felvétel voltam, mert persze mozogni csak a fájások között tudtam. Bent felvették az adatokat, kaptam beöntést, zuhanyoztam, rátettek a ctg-re és megvizsgált a doki is. Egy ujjnyira voltam nyitva, vettek mintát a magzatvízből is, mivel sárga volt, rátettek oxitocinra, hogy gyorsuljanak az események. Meg volt beszélve az eda, itt kötötték be, de többszöri próbálkozásra sem sikerült, csak fordítva bevezetni a bevezetni valót, így nem érte el azokat a csigolyákat, ahol hatnia kellett volna a szernek. Talán annyit segíthetett, hogy az oxitocinnal együtt gyorsított a táguláson. A párom ekkor már bent volt velem, de roppant kevéssé voltam kommunikatív, nagyjából csak nézte, hogy szenvedek. Csalódás volt, hogy azt gondoltam, fegyelmezettebb leszek, de hangosan vajúdtam. Kétszer tágított a doki kézzel is, ezt fájás alatt, és semmivel se volt rosszabb, mint a normál fájás, ezért hálás voltam érte, hogy gyorsabban haladunk. Olyan fél 11-re eltűnt a méhszáj, innentől nyomhattam. Tudtam, már nincs sok hátra, hisz a vajúdásom alatt 2 nőt is hallottam megszülni, félreérthetetlen a gyereksírásba torkolló sikítozás.
Csakhogy mi itt bedugultunk, nem ment sem fekve, sem széken, bár látszott a baba koponyája, de nem indult el kifelé. Annyit fel tudtam azért mérni, hogy a szék mennyivel célszerűbb, ott pont azt az erőkifejtést tudod hatékonyan végezni, amire szükség van. A gyerek fején már lett egy nagy duzzanat, később a zárón alma nagyságúnak írták, harmadnapra szépen felszívódott. Több mint egy óra céltalan kínlódás után a doki döntött, császár, aláírtam, újra gerincen szúrtak, megkaptam a spinális érzéstelenítést, hisz az eda használhatatlan volt és végre elmúltak a fájások. Mikor felvágtak, azt mondta a doki, hogy a köldökzsinór húzta vissza a babát, mert úgy volt rajta. Szerencsére a szívhangja végig jó volt, talán kicsit szaporább, mint a normális.
Ekkor már 27.-e volt, pont a kiírás napja, így a drága kisfiam, a várva várt baba pontosan a megbeszélt időre érkezett erre a világra. Petit az apja látta előbb, később nekem is megmutatták, aztán elvitték. Nagyon fáradt voltam, megkérdeztem hányas az apgarja (9), megdicsértem, milyen puha a bőre és szerintem kicsit el is altattak. Mivel baba-mama kórházban szültem, hajnal ötkor behozták a kis drágát, és bár még a fejemet nem emelhettem fel, de az első cicizéssel egy másik, nagyon szép, közös történet vette kezdetét.
Próbáld meg ebbéli félelmedet elereszteni, igenis megszülted a gyereket, megdolgoztál érte, hogy egészségesen a világra jöjjön. A félelem, hogy megint "nem tudod megszülni", okozhat olyan tudattalan szorongásokat, melyek nem engedik az izmok ellazulását, és emiatt nem tudsz tágulni. Próbálj pozitívan gondolkodni!
Mind a három gyerek mellett 6 hetes kontrollra nem tudtam elmenni, mert menstruáltam... szóval bőven lehetséges. (sőt doki szerint olyan vastag volt a nyálkahártya, hogy akár teherbe is eshettem volna. s.
Szerintem már nem is emlékszik rám a védőnő, ha pedig igen, hát akkor biztos elkönyvelt dilisnek, mint ahogy az is vagyok, mert minden apróságon fennakadok és én is tudok bőgni, múltkor valamelyik bugyuta reklám miatt törött el a mécses ... :)
Na pont ezért kérdeztem, mert én az elsővel nagyon lassan tágultam és noha nem terveztünk császárt, a végén már azért kellett császározni, mert nagyon elfáradtam és amikor nagy nehezen kitágultam infúzió, burokrepesztés, egyebek után, akkor már nem volt erőm tolni illetve hiába toltam, a gyereknek nem akaródzott jönni.
Egyébként mind a mai napig nem tudom, hogy mi volt a pontos oka annak, hogy nem tudtam megszülni, a zárójelentésen fájásgyengeség és téraránytalanság van feltüntetve, a doki csak annyit mondott, hogy valami van a medencémmel...
Most pedig azt mondta, hogy szülhetek normál úton, de én félek, hogy meddig lassan fogok tágulni.
Orvoshoz járok 3 hetente, ezzel nincs gond. A bérszámfejtőnk azt mondta, hogy az összes segély jár nekem ha tudom prezentálni az orvosi igazolásokat, viszont a kiskönyv azért kell, mert abba szokott beleírni a doki is mindent, ami a terhességgel kapcsolatos, tehát ha gáz van, akkor az kéznél van és benne van minden infó.
Valszeg el fogok menni a nőhöz hiszen kötelessége kiadni a kiskönyvet, de biztos, hogy nem fogok elnézést kérni. :)
