viszont a Szeretet, mint értékrend egyre hátrébb szorul a szótáradban
Nem értettél meg. A bölcsességet nem a szeretettel fordítottam szembe, hanem a mentális érettséggel, vagy keresztény fogalommal élve a hit általi megigazulással.
A bölcsesség és a szeretet kar-karban tud csak előrébb jutni, ha bármelyiket felcseréled, (például a bölcsességet a hittel, ahogy Pál megtette) akkor eleve simulékony rombolást okozol az értelmében, lelekében és természetében.
nem tudod értelmezni hogy mit akartam elérni a szeretetpróbával.
Arra próbáltam elejétől fogva utalni, hogy az ellenség szeretetét nem a bölcsesség hiányában, értelem nélkül nekiesve kell megpróbálni. Ez nem vezet eredményre, hanem az egyén kihasználását és elfojtását írod alá vele. A próbára buzdításod csak kudarcba viteti a kísérletezőt.
Ha azonban az ellenséges konfliktus gyökereinek feltárásával, a kialakulásának feltételeinek megértésével, tehát bölcsességgel, a megoldás kulcsával közeledve próbálod a szereteted bizonyítani az ellenségednek, akkor az ellenséges viszony megszüntetését is elérheted.
Hogy ez azért marad homályban a bibliai szöveg alapján, mert a tanítások eleve hiányosan lettek leírva, még nem jelenti azt, hogy Jézus eredetileg is egy ostoba hozzáállást erőltetett volna a tanítványaira. Azonban a teljes evangélium összefüggéseinek ismeretében, amit Pál apostol zavaros nézeteivel sem engeded homályba borítani, akkor kiderül a tanítás igazi értelme.
A példád azt sugallja, mintha a szeretetpróbáddal szembe a szemet szemért elvet állítottam volna. Erről szó sem volt. Amit szembeállítottam egymással, az az ostba és bölcs módja annal a próbának, amiről Jézus tanított.
nagyon nem ismered az embert, de sebaj, majd eljön az az idő, amikor megérted! A jóság az nem tettekben mérhető, de a szeretet sem...., mert a kábítószerkereskedő is tud jó lenni, meg a gyilkos is!
A jó és rossz tudása az egyénnél a SAJÁT örömein és bánatain, gyömyörein és fájdalmain kellene alapulni. A környezet alakító hatásainak következtében ezt már korán felcseréli az ember külső elvárások, szabályok, értékek és normák követésével, amelyhez igazodva határozza meg a jót és rosszat.
Ez a gondolkodás nélküli elfogadás vezet azokhoz a téves hitvallások, eszmerendszerek, tekintélyek elfogadásához, amelyek felkínálják a lusta elme számára a "mindenkinek jó" és "mindenkinek rossz" hamis elvét.
A jóság sugároz az emberből, vagy csak a szeretet?
Ha a jóságot látjuk sugározni, akkor valószínúleg egy elvhű mesterkélt magatartás látszatát látjuk rajta tükröződni, amelyik ebből a "mindenkinek jó" elképzelésű elvek alapján alakított ki. Mivel "jóság" tulajdonság nincs. Ha a szeretet sugároz, az azért más, mert az belső ösztönzésből fakad, és ha őszinte, akkor az a cselekedetekben is meg tud jelenni.
Az adakozás ha "jóságból" fakad, akkor az (vallási, erkölcsi, tekintélyvágyból fakadó) elvárások mintája szerint cselekszik az ember. Ha azonban a szükségletek megértéséből, akkor csak a szeretet tud indítani valódi adakozásra, különben elfordul az ember.
Figyeld meg, a "jóság" fogalma Jézusnál elő sem fordul. Pál, aki nem értette meg az emberi természetet, és a bölcsesség szeretetét alaposan háttérbe szorította, a "jóság" félreértelmezett fogalma gyakran is szerepel.
Azért nem foglalkoztam eleve a szeretetpróbád gondolatával, mert az értelem szerintem azt is
megelőzi. A szeretetet nem kipróbálni kell, hanem gyakorolni.
Kedves takarito!
Aggódom Érted L. Az az érzésem hogy bár a szeretetet megtestesítő Jézust tiszteled, viszont a Szeretet, mint értékrend egyre hátrébb szorul a szótáradban. Immár nem csak a bölcsesség,hanem az értelem is megelőzi azt. Ugyanakkor nem tudod értelmezni hogy mit akartam elérni a szeretetpróbával. Szeretetpróbára annak van szüksége akinek nincs a szívében szeretet, na meg annak aki nem tudja szeretni az ellenségeit. Vagyis legtöbbünk rászorul erre a próbára L. Sajnos én is, mert mint írtam ez eddig nekem is csak nagy ritkán sikerült, akkor is inkább csak az
ellenfeleimmel szemben mert ellenségeim azért remélem hogy nincsenek. De amikor ezt sikerült megtennem akkor az így szerzett élmény minden erőfeszítésemért kárpótolt J. Érdemes lenne Neked is megpróbálnod. Ami a szemet-szemért és a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat is kérdés látszólagos ellentmondására keresett magyarázatot illeti akkor ennek a kérdésnek a megválaszolását szerintem egy kicsit túlbonyolítottad. Szerintem míg a dolog szemet-szemért része az elkövetőt figyelmezteti a viszont elkövetés kockázatára, addig a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat dolog az esemény szenvedő alanyának szól. Ha már az értelemről beszélünk akkor bemutatok erről egy viszonylag könnyen érthető levezetést. A példa a következő:
Én mivel Téged egy remélhetőleg szelíd embernek gondollak, ezért a szereposztásban
a szenvedő fél szerepét osztom rád L. Teszem azt vadnyugati parti zajlik ahol megtámadnak és aljas módon valaki kiszúrja az egyik szemedet. Erre Te egy pillanatra gondolkodóba esel. Átfut rajtad a Biblia egész zavaros értelmezése. Csak az a baj hogy pillanatnyi zavarodban nem tudod eldönteni hogy melyik értelmezését fogadd el. Mondjuk a természetes reakció győzedelmeskedik benned, elfutja az agyadat a vér és a szemet-szemért elvét alkalmazva kést rántasz és Te is kibököd az ellenfeled szemét. Igen ám de pillanatnyi örömöd nem tart sokáig hogy egyenlítettél, mert ellenfeled is ezt az elvet vallja és újratámad. Mi ennek az akciónak az eredménye? Az hogy Te ott állsz szem nélkül míg ellenfeled fél szemmel. Ekkor persze Te újra szúrnál, csak az a baj hogy mivel most már immáron ott állsz vakon,az ellenfeledet pedig nem találod el.Mivel már nem tudsz mit tenni, ezért búsan hazatántorogsz és közben azon gondolkodsz hogy vajon mit rontottál el. Szerintem erre közben már magad is rájöttél. Azt hogy felindultságodban rosszul értelmezted a Bibliát, és a rossz elvet alkalmazva a bugyuta ha arcul ütnek egyfelől akkor tartsd oda a másik orcádat is elv helyett a sokkal ésszerűbb szemet-szemért elvet alkalmaztad. Pedig csupán a szerepedet tévesztetted el mivel a támadó szerepébe képzelted magad, pedig mindketten tudjuk hogy Te voltál a szenvedő fél. Persze a támadó sem járt sokkal jobban mert neki az egyik szeme bánta hogy nem figyelt az intésre, de ő legalább nem esett ki a szerepéből ezért az egyik szemét megtarthatta.
Persze mondhatnád hogy nem volt jó a szereposztás mert Te is támadhattál volna, de hát
Te ugye egy szelíd ember vagy és bizony a szelíd ember szelídségével sokan visszaélnek
Viszont ha helyesen értelmezed a Bibliát és betartod a Törvényt akkor legalább 2 szemet
megmenthettél volna és talán a támadód is később megbánva tettét hogy egy ilyen ártatlan
lelket bántott igaztalanul aki pedig bár megtehette volna hisz nála is volt kés amivel éppen
a 10óraiját készült elfogyasztani mégsem tette hanem megadóan tűrte a sorsát. És most
remélem hogy nem azt mondod hogy hülye volt, mert Ő volt a legnagyobb hős a Világon mert áldozatvállalásával esélyt adott az embereknek a gyűlöletlánc megszakítására és a Világ jobbá tételére. Kedves takarito érted már a szeretet Erejét, mert ha hátrasorolod
a szótáradban akkor egyszer csak olyan hátul találod majd hogy meg sem fogod találni.
És hiába tartod magad bölcsnek és értelmesnek ha mindez nem párosul Szeretettel akkor mindez fabatkát sem ér és akkor az általad lenézett Pálnak lesz igaza és bölcseleteddel együtt az ördög kezére fogsz jutni. Kedves takarito kérlek vedd fontolóra mégegyszer
a Szeretetpróbát, de ha szerinted ezt nem engedi meg az értelmed akkor esetleg lehet
gyakorolni is. Ha javasolhatom mindjárt kezdetben itt van Neked például az általad oly nem kedvelt Pál is mert ő szerintem kiváló gyakorlóalany lenne számodra mert jogosan vagy jogtalanul de szerintem őt utálod a legjobban J.
Honnan tudni, hogy egy embernél mi a jó? Mire mondják, hogy jó ember? A jóság sugároz az emberből, vagy csak a szeretet? A jóság egy érzés, vagy van, vagy nincs, hisz nem attól vagy jó, hogy kenyeret adsz az éhező gyermeknek..., mert az adakozás egyféle cselekedet, de ahhoz a lépésmegtételhez milyen ingerek és érzések, avagy tudatosság kellenek, had ne mondjam kinek milyen!
Arra gondoltam, hogy ha a legrosszabb használatából indulunk ki, amelyben a "jót" külső szabályok és törvények határozzák meg, a "jóság" pedig az ezek batartásának rutinszerű eljárását, akkor egyáltalán nem lehet tulajdonság, mivel azokra nem kellene törvényt elrendelni. Az ezen a módon betanított képzett tulajdonságot nevezhetünk "jóságnak", de ez rendkívül mesterséges tulajdonság lehetne.
Ha a "jó" helyesebb használatát veszem alapul, amelyben az egyén önmaga képes meghatározni mi neki a jó vagy rossz, akkor lényegében mások megértetésének a kedvéért alkotott értelmezési csoportosítással találkozunk, amelyben a jó szintén nem tulajdonság, hanem tudatos kategória.
A "jóság" végül azon cselekedetek csoportosítása alapján kimondott besorolás lehetne, amelyben a megítélt személy tulajdonságait a cselekedeteinek alapján kategorizáljuk be, azaz másokhoz való viszonyulásainak összessége alapján a tulajdonságait a "jóság" gyűjtőfogalommal nevezhetnénk néven.
akkor is egy egység az egész, ahol minden összefügg mindennel
Annak feltételezése, hogy minden egységben van, minden összefügg mindennel, a leghamisabb képet jelenti a világról. Ugyanis nélkülöznie kell annak meglátását, hogy a világ több szerkezetből is áll, amelyek egymással összefügghetnek és nem is függhetnek össze, amelyekben más és más törvényszerűségeket lehet felismerni, amelyek keletkezhetnek sé elmúlhatnak, valamint annak megértését is nélkülöznie kell, hogy az élet viszont nem a törvényszerűségek szerint működik, hanem a törvényszerűségek működnek az élet megnyilatkozásai szerint. Nem a törvényszerűségek vannak az élet fölött, hanem az élet használja fel a világban lelhető igen sokféle és változatosan megszerkesztett törvényszerűségeket.
Nem tudom, hogy van-e olyan aki képes változtatni a törvényeken
Vannak törvények, amiken maga az ember is tud változtatni, különösképpen azokon, amiket ő hozott létre (technikai, társadalmi, gazdasági, vallási szabályok és törvények)
Amiket nem ő hozott létre, azokat csak felhasználni tudja, ha megérti alapvető feltételeiket.
bárki is független lehet az egységtől... ez csupán illúzió
Rosszul fogod fel az egységet. Egymástól független elemek is alkothatnak egységet úgy, hogy az egyik elem nem a többi elem meghatározására, determinálására, befolyásolására törekszik, hanem elismeri önállóságát. Ilyenkor az egység nem "függés" kérdése az elemek részére, hanem "összhang" vagy talán "harmónia" ami jellemezheti azt.
Pusztuláshoz tehát pontosan az az elmélet vezet, ami képtelen megérteni a a harmónia lényegét, és mindenben függést keres, és függést próbál teremteni. A függésen keresztül egy olyan szerkezetet próbál az elme létrehozni, amibe az alkotó elemek alárendelhetőek, formára és elvárásokra szabhatóak, valójában az elemek elveszítik eredeti tulajdonságaikat, hogy a függéstől elvárt funkcióikat teljesíthessék.
A "minden mindennel összefügg" a leghamisabb elmélet, amelynek célja elhitetni az emberrel a függés mindenhatóságát, szükségszerűségét, hogy az alkalmazkodást és befolyásolást az egyén teljesen természetesként, megváltozhatatlan szabályként kezelje és értelmezze.
A JÓSÁG nem érzésmechanizmus. Nincs is ilyen "érzés". Olyan érzés van, hogy szeretet, az vezethet olyan cselekedetekre, amelyet mások jóság fogalma alá sűríthetnek. De ugyanezt szeretet nélkül is el lehet érni, pusztán az ész számításait követő cselekedetekkel. Tehát aki annak ítéli az ember jóságát, az mindig egy másik fél, és a kapcsolat hatásának felméréséből következik ez a minősítő (értékelő) ítélet. A jóság tehát egy viszony, kapcsolat jellemzése, attól elszakítva értelmetlen fogalommal állunk szembe, ami inkább félrevezeti az elmét.
Persze, tudom, élővilág... akkor is egy egység az egész, ahol minden összefügg mindennel... és változatlan törvények szerint működik. Teljesen igazad van, egyetértek, az élet változás... ahol nincs változás, élet sincs. Meg pont a változás hozta létre az élet sokszínűségét... Nem tudom, hogy van-e olyan aki képes változtatni a törvényeken... fogalmam sincs. De az hatalmas tévedés, hogy bárki is független lehet az egységtől... ez csupán illúzió, a természeti népek még tudták ezt, és teljes harmóniában éltek a természettel, ami létrehozta őket. A modern ember meg képes azt hinni, hogy ő egy független valaki, mert ez jót tesz az egójának, meg mert teljesen eltávolodott a természettől, amelyből született. Ha a mai ember is felismerné az egységet, talán nem cseszné szét a világot, amiben él... úgyhogy ez egy káros illúzió, és pusztuláshoz vezet.
Ehhez nem bölcsesség hanem nyitott szív kell mint ahogy azt Te is írod
Nem ezt írtam. A mentális érettséget vontam kétségbe, nem a bölcsességet. A mentális érettséghez pontosan nem a bölcsesség társul, hanem a tudatlanság olyan hajlamáról beszélünk alatta, amikor az ember kész hit által elfogadni minden ostobaságot. A kereszténység is, az ezoteria is, az egyéb vallások is pont erre a mentális érettségnek nevezett szándékra várnak, hogy hálóiba kapják a híveiket.
Ennek eredményeit ráadásul a Biblia önként tárja a nyitott szemmel olvasó elé, mert Jézus eltávozása után a jeruzsálemi tanítványok az evangélium bölcsességének hirdetése helyettt vallást kezdtek alapítani. Ennek, kereszténység formájában mind máig isszuk a levét, a hit által butítják a mentálisan éretteket ahelyett, hogy Jézus tanításait megértve az ő bölcsességét adnák tovább, amivel valójában megbízta az első tanítványokat. Ezért is nevelt Jézus tanítványokat és nem híveklet, mert tanításainak megértése lett volna fontos, nem pedig mindenféle hitelvek feltalálása.
leírásomból nem olvastad ki ezt a lényeget
Kiolvastam, ezért fűztem hozzá cáfolatot.
Pál is aki pórias egyszerűsége ellenére is volt olyan bölcs hogy felismerje hogy aki a
bölcsességet a jóság és szeretet elé helyezi az könnyen az ördög markába sodródhat
Erről beszélek. Pál apostol volt a főkolompos a bölcsesség megvetésének legelsősorban. És ezzel a háttérbe szorítással az ördög markába sodorta a keresztényeket, akiknek bölcsesség hiján már minden haugságot el lehet hitetni. (Mentálisan váltak éretté, vélhetően ezt így fogalmaznád)
Azért nem foglalkoztam eleve a szeretetpróbád gondolatával, mert az értelem szerintem azt is megelőzi. A szeretetet nem kipróbálni kell, hanem gyakorolni. A gyűlölet és a bosszú egyébként mértékre szabva pontosan a törvényben jelenik meg isteni igazolással körítve, (szemet szemért) tehát nem olyan egyértelmű annak elhagyása. Az evangéliumban ugyan olvasod azt, hogy ha arcul ütnek egyfelől, tartsd oda a másik orcádat, de ennek szó szerinti alkalmazását Jézus tanításának meg nem értéséből eredeztetem. Nem arról van szó ugyanis, hogy a törvény ítéletét (bosszú) elhagyva az áldozatok számát növeljük. A Jézusi gondolatból csak összefüggéseinek megértése után derül ki annak pontos értelme. Arról van szó, hogy egy arcultütés mindig konfliktust jelez, akkor is, ha hirtelen nem fogjuk fel az okát. De a Jézusi gondolat értelme, hogy konfliktus megoldását ne a bosszú elvével (törvény, visszafizetés), hanem bölcsességgel kezeljük, tehát a bosszú helyébe nem az üres semmit kell tenni, hanem a konfliktus megértését, és az ebből származó cselekedeteket.
Az a baj az evangéliummal, hogy íróinak visszaemlékezései nem lehetnek egyenlőek Jézus aktuálisan leadott tanításaivall, ezért hiányosságaikat csak az összefüggések megértése után lehet kitölteni.
"Mindenkinek csak tapasztalati úton van értelme Istenhez eljutni. Ebből a keresztények csináltak hitrendszert, ami a tapasztalati meggyőzést feleslegessé tette."
Tökéletesen egyetértek Veled. Nyitott kapukat döngetsz. Sajnálom hogy leírásomból
ez nem derült ki Neked.
Egész egyszerűen ők mentálisan alkalmasak voltak az Ige befogadására
"Egyáltalán nem. Sokkal egyszerűbb és póriabb emberek voltak, mint akikkel talán naponként is találkozol. Ezért sem értették meg Jézust sokszor, és ezért is vitték többen tévútra a kereszténységet később (Péter, a kőszikla, és a jeruzsálemi tanítványok)."
Ebben nem értünk egyet kedves takarito. Az egyszerű, pórias ember is lehet
mentálisan érett ha az Ige befogadásáról van szó. Ehhez nem bölcsesség hanem
nyitott szív kell mint ahogy azt Te is írod. Az a baj ezzel hogy Te kizárólagos
egyenlőségjelet teszel a mentális érettség és a bölcsesség közé és ebbe már
nem fér bele Neked az egyszerű pórias ember nyitott szíve.
A tévedéshez persze mindenkinek meg van a joga. Az egyszerű,pórias embernek
talán több is mint a bölcsnek.
"Jézus tanításához nem mentális érettség kell, hanem nyitott szív. Ha valakinek fontos a szeretetről szóló tanítás, oda fog rá figyelni."
Na látod erről beszéltem.
"Jézus egyáltalán nem tömagmozgalmat építő vallást akart teremteni, mivel tudta azt, hogy az csak népbutítás lehet. Ez kizárólag és egyedül Pál számlájára szabad kenned. Amit Jézus akart, az tanításainak megértése, ami végig hiányzik a kereszténység törekvéseiből, mert megelégednek Pál elmevakító hitetésével."
Erre az Igaz megjegyzésedre megint az vonatkozik mint az elsőre, nyitott kapukat
döngetsz, sajnálom hogy leírásomból nem olvastad ki ezt a lényeget.
Azt hogy a szeretet nevében követik el a legnagyobb önzések sorozatát, a szerető Isten nevében küldik háborúba a katonát
"Ebből azt kell észrevenni, hogy a szereteten kívül van még egy fontos dolog, amiről nem szeretnek beszélni a keresztények, mert földinek és ördöginek állította be Pál. Mégpedig a bölcsesség, ami egyedül teszi lehetővé azt, hogy ne félreértésekkel, tévedésekkel és vakhitekkel alapozzul meg másokhoz való szeretetünket, mert az ostoba szeretet nagyobb kárt tesz, mint az őszinte idegen."
Látod kedves takarito én beszélek Veled a bölcsességről és nem ítéllek el a bölcsességedért mert az tényleg nagyszerű emberi tulajdonság, a bölcsességet
én az eszességnél is többre becsülöm nem mintha ezek a fogalmak nem egészítenék
ki egymást csak míg az eszes ember nem mindig bölcs is egyben addig a bölcs
szinte mindig eszes is leszámítva néhány kivételt, ezek közé tartozik Pál is aki
pórias egyszerűsége ellenére is volt olyan bölcs hogy felismerje hogy aki a
bölcsességet a jóság és szeretet elé helyezi az könnyen az ördög markába sodródhat.
További jó fórumozást, jó egészséget és boldogságot kívánok Neked tisztelettel
Tökéletesen igazad van! Amit mondasz azzal én is tökéletesen tisztában voltam
amikor e két fogalmat egy gondolatsorba tuszkoltam. Tudtam, éreztem hogy sántít
de bevallom Neked most őszintén hogy volt bennem egy kis szándékosság amikor
úgy döntöttem hogy mégsem javítom mert kiváncsi voltam hogy mikor fogja ezt
szóvá tenni Valaki. Tudod azt hiszem hogy nem jártál el helyesen amikor nem a
mondandóm lényege keltette fel a figyelmedet mert akkor némi szellemi empátiát
tanusítottál volna. Csapdába eshetsz akkor is ha a bölcsességet mint egyébként
általam is nagyra becsült tulajdonságot az általam említett kettő elé helyezed. Neked is javaslom kedves takarító hogy próbáld ki az általam javasolt szeretet kísérletet és ha sikerülni fog Neked akkor talán revideálni fogod a nézeteidet ami egyébként az általam nagyra becsült bölcsességed javát is fogja szolgálni.
Ami a 179-es hozzászólásodat illeti azt nagyon jó gondolatnak tartom, TE tényleg
tudhatsz Valamit. Gratulálok hozzájuk, és ezt őszinte szívemből mondom Neked.
Ennek működésének megértéséhez nem feltétlen kell a szomszédba menni. Ott van az internet maga, amely mára olyan információs gazdagsággal rendelkezik, mintha a mindentudás kényelmét szolgáltatná azonnal és gyorsan a felhasználóinak. Beírod a keresett szót, fogalmat vagy kifejezést, szinte azonnal talál rá megfelelő válaszokat, amelyek segíteni tudnak valóban a feltett kérdésben. Függően attól, hogy a keresett dolog korábban már bekapcsolódott-e úgy a hálózatba, hogy a róla szükséges információkat nyilvánosság elé tárja, akár saját weboldalán. A nem kielégítő vagy feldolgozhatatlan sok válasz születését természetesen további pontosításokkal kielégítőre lehet szűkíteni. Nem csorbítja a mindentudás hatásának keltését az az egyszerű tény, hogy az internet nem mindig szolgáltat azonnal, megfelelő és kész válasszal. Ennek köre is szűkíthető azzal, ha a kérdést helyesen, pontosan, vagy célra törően fogalmazzák meg.
A jóság és szeretet Isten leglényegibb tulajdonságát jelölik
Tévedsz. Jóság tulajdonság nincs önmagában. A jóság nem egy személy tulajdonsága, hanem egy valakivel való viszony jellemzője. Hogy ezt valaki helyesen ítélje meg, annak nem a jósággal, hanem a bölcsességgel kell rendelkeznie.
szeretet nem adok-kapok! ott ilyen nincs ! CSAK ADOK !
Rossz válasz. Ha hiányzik a bölcsesség eltéveszted hogy mit kell adnod, a jót rosszra, az értékest meg romlottra cseréled, miközben azt hiszed szeretettel voltál az atyjafiádhoz.
az apostolokat meg az evangélistákat meg a hívők egy szűk körét akik valóban tapasztalati úton jutottak el Istenhez
Mindenkinek csak tapasztalati úton van értelme Istenhez eljutni. Ebből a keresztények csináltak hitrendszert, ami a tapasztalati meggyőzést feleslegessé tette.
Egész egyszerűen ők mentálisan alkalmasak voltak az Ige befogadására
Egyáltalán nem. Sokkal egyszerűbb és póriabb emberek voltak, mint akikkel talán naponként is találkozol. Ezért sem értették meg Jézust sokszor, és ezért is vitték többen tévútra a kereszténységet később (Péter, a kőszikla, és a jeruzsálemi tanítványok).
Jézus tanításához nem mentális érettség kell, hanem nyitott szív. Ha valakinek fontos a szeretetről szóló tanítás, oda fog rá figyelni.
Jézus egyáltalán nem tömagmozgalmat építő vallást akart teremteni, mivel tudta azt, hogy az csak népbutítás lehet. Ez kizárólag és egyedül Pál számlájára szabad kenned. Amit Jézus akart, az tanításainak megértése, ami végig hiányzik a kereszténység törekvéseiből, mert megelégednek Pál elmevakító hitetésével.
Azt hogy a szeretet nevében követik el a legnagyobb önzések sorozatát, a szerető Isten nevében küldik háborúba a katonát
Ebből azt kell észrevenni, hogy a szereteten kívül van még egy fontos dolog, amiről nem szeretnek beszélni a keresztények, mert földinek és ördöginek állította be Pál. Mégpedig a bölcsesség, ami egyedül teszi lehetővé azt, hogy ne félreértésekkel, tévedésekkel és vakhitekkel alapozzul meg másokhoz való szeretetünket, mert az ostoba szeretet nagyobb kárt tesz, mint az őszinte idegen.
Az egész egyáltalán nem rendszer, hanem élő világ. Az élet pontosan arról tesz bizonyságot minden rendszertani elemzés előtt, hogy nem tuszkolható bele szabályok és rendszerek keretei közé.
Első feladat ezt észrevenni.
Nem jelenti azt, hogy nincsenek törvények és szabályok. A törvényszerűségeket ugyanazon feltételek között fellépő hatások elemzésével feltárhatjuk. Csakhogy az élet változás, ennek okai és folyamatai nem törvényszerűségekkel, hanem az értelem rálátásával írható le. Ami törvényszerűségekkel jellemezhető, az eleve nem változik, azt mindannyian holt rendszerként, matériaként, szilárd kőhalmazként tudjuk csak kezelni.
A rosszul felismert törvényszerűségekkel nem bizonyíthatunk semmit, csak értetlenségünket.
Aki változtatni képes a törvényszerűségeken, az annak ura. Az ember nem változtat rajtuk, hanem felhasználja őket.
Az egységes rendszer elmélete kihagyja azokat a pontokat és lehetőségeket, amelyek naponként befolyásolják a rendszer alapvető folyamatainak alakulását, kimenetelét. Minden élőlény egy olyan pont, amely a rendszertől független saját, egyedi ráhatással is bír arra a rendszerben, amelyben egyébként fészket vert. A rendszer nem az egyetlen valóság, hanem csak az eszköz az élet kifejeződéséhez. Aki rendszerekben és törvényszerűségekben keresi az élet értelmét, a végén merev és holt ideológiák útjára téved. Az elme tévedése, hogy az élet csak egy fix, változatlan pont birtoklásával tehető örökéletűvé. Ezért keresi a törvényszerűséget, a rendszert, amelynek hitelt bírt adni egy örökkévalóság létezéséhez. Pedig az élet változás, és ha egy fix ponthoz kötik, kis idő alatt meghal.
Véletlenek természetesen nincsenek, de az összefüggéstelen történések meg nem értését magyarázzuk mindig véletlennel, amely egyfelől eredhet törvényszerűségek nem látásából, de lehet, hogy éppen egy eredő ráhatással, egy egyedi megnyilatkozással, a szellem bedobott magjával, egy éppen létrejövéssel, a teremtés aktuális pontjával találkozunk, amely most kezdi ráhatását erre a törvényszerűségekkel egyébként leírható keretre. Mivel a törvényszerűségekkel leírható rendszer az csak keret, mint a növénynek a föld, a szoftvernek a vas.
Van értelme tehát a rendszertől független elemek halmazáról beszélni, és ennek a függetlenségnek megértése vezethet egyedül a változások okainak meglátásához, ami az élet maga.
Kedves ivx77!
A jóság és szeretet Isten leglényegibb tulajdonságát jelölik. Ez az az érzés aminek
a segítségével Isten kommunikál az emberrel.Azonban ezek a tulajdonságok
sem érnek önmagukban semmit mert hiába ezek az érzések az emberek
legnemesebbikei ha azok a legjobb emberek halálával ugyanúgy elvesznek.
Aki azonban egyszer átéli azt hogy milyen érzés az valakit igazán önzetlenül
szeretni, és itt a szeretet szó nem tévesztendő össze a szerelemmel mert az már
egy bizonyos fokú önzést feltételez, az átélheti a végtelenség érzését. Ehhez
tényleg azonosulni kell a megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel elvével és
amíg nem tudunk szakítani azzal a természetes emberi reakcióval hogy aki
utál minket azt ne utáljuk vissza addig ezt az érzést nem fogjuk megtapasztalni.
Hisz ennek a lényege pont ennek a gyűlöletláncnak a megszakítása ami az
emberiséget már ősidők óta sújtja. Azt el sem tudom mondani hogy az milyen
felemelő érzés hogyha én úgy érzem hogy engem például jogtalan sérelem ér
akkor ne düh vagy legalábbis egyébként jogos dac legyen a válaszreakcióm
hanem képes vagyok szeretettel fordulni az engem megbántó ember felé.
Ezt persze nem könnyű megtenni, nekem is sajnos csak ritkán sikerült,de
Amikor nagy ritkán képes vagyok rá akkor az olyan eufórikus élménnyel jár
hogy olyankor úgy érzem hogy lelkem kiteljesedik a végtelenben. Az ezzel
való kísérletezést egyébként ajánlom minden fórumtársamnak legyen az
te- vagy ateista, garantálom hogyha valakinek ezt sikerül szívből őszintén
megtenni akkor az eredményben nem fog csalódni.
Bocs, hülyén raktam fel a kérdést...erre tudom a választ.:) Úgy értettem, hogy az, hogy a jóságot és szeretet találtad tartós értékeknek, miért vezet egyenesen Istenhez? Miért nem volt elég önmagában?
Szia vimester! Köszi a választ, bár nem értem egészen... Szóval maradandó értéket kerestél, és ez a Jóság és szeretet.. eddig megvan, de mi köze ennek Istenhez?
Igazából nem ekvivalens fogalmakat írtál össze, mert szeretni vagy nem szeretni, az más jelentés. A magyar nyelv egy 'furcsa' szerzet. szeretni: ezt tudjuk. 'nem' szeretni: ez nem csak az ellenkezőjét jelenti, hanem a tagadását is. S ez már nem ekvivalens (hogy ezt a latin fogalmat használjam) (magyarul talán az egyező/megfelelhető lenne a helyes kifejezés)
Az utálat viszont egy ördögfi jelző. Ha tetszik, ha nem ! (jó, szótanilag főnév). Viszont a szeretettel nincs összefüggése,csak emberileg. Az viszont az értékeléshez nem elegendő, csupán figyelembeveendő!
