Basszus, ezt nem hiszem el! Figyi, most Babarczy röhög markában, mert tök-dinnyeséget feltételezel - ők meg tudja, h tévedsz! Nem először egyébként, és fogalmam nincs miért tért ez vissza megint!?
Én nem dedozóm, különböző nickekkel! Semmi poént nem találnék abban ha sikerülne - tudom is én - megvezetnem mondjuk Téged ilyen módon! Hogy jut eszedbe?
A másik, ha ebben utaznék, akkor gondolhatod, h ilyen szarvashibát nem követnék el! Lehet, h nem vagy rólam valami nagy véleménnyel, de azért ennyire nem kéne hülyének nézned!
Leírom mi történt:
1) Emléekztem az ócskapiacós dologra, de lusta voltam megkeresni.
2) Dögönbőgő nem volt lusta.
3) Elolvastam az eredeti szöveget. Emlékeztem, h egyszer azzal érveltél ezzel kapcsolatban, h ez nem a Te stílusod. Erre írtam a többit.
Deborah Tannen mellé még egy kötelező olvasmány! Rotterdami Erasmus: A nyelv, avagy Felette hasznos könyv a nyelv jóra való és kártékony használatáról. ( 1525). Ebből is a fecsegésről szóló fejezet.
Következő hétre kérem a topic értékelését a fejezet tükrében.
Szóval a fentieket inkább fenyegetésnek venném a helyedben, h vissza fog élni a levéltitokkal!”
Honnan veszed, hogy van „levéltitkom”? Miből gondolod, hogy „fenyegetésnek” kell „vennem” a „levéltitok megsértését”?
Azt állítod, hogy Babarczy összevissza hazudozik, miért csak ezt az egy állítását veszed kézpénznek?
Ha nem ismered az aranyigazságot, most megismertetlek vele: amennyiben eleve és teljesen hülyéknek nézed azokat, akiket be akarsz csapni, nem tudod őket becsapni. Az ellenségedet/ellenfeledet nem azért muszáj tisztelned – legalább egy bizonyos mértékig –, merthogy az úgy illik, hanem azért, mert úgy praktikus. Aki lebecsüli, hülyének nézi az ellenségét/ellenfelét, könnyen ráfázik.
Elvileg a következő lehetőségek adódnak: vagy írtam Babarczynak levelet, vagy nem. Ha írtam, akkor vagy olyasmit írtam, ami rám nézve dehonesztáló, vagy nem. Ha nem írtam levelet, akkor Babarczy vagy hamisít egyet, vagy nem. Ha írtam levelet, akkor azt Babarczy vagy közzéteszi, vagy nem. Ha írtam levelet és azt Babarczy közzéteszi, akkor vagy meghamisítva (torzítva, csonkítva, átköltve stb.) teszi, vagy nem. Na most, tegyük föl, írtam levelet és azt Babarczy (valamilyen módon) közzé teszi, akkor az engem vagy érdekel, vagy nem. Nem írtam levelet, de Babarczy közzétesz valami hamisítványt, akkor az engem vagy érdekel, vagy nem.
Nagyjából ennyi. Hirtelen több opció nem jut eszembe. A lényeg, hogy mindez részemről kérdés marad, miként az is, hogy „föláll-e nekem”, vagy sem, ugyanis pontosan ez az, amihez senkinek semmi köze. Magánügy. Egy biztos: Babarczy tehet bármit, én sem cáfolni, sem megerősíteni nem fogom, és ennek ellenére – figyeld csak meg! – Babarczy Eszternek senki egyetlen szavát sem fogja elhinni. És „neked” sem.
Szerintem az idézet rész stílusa nem fér össze az eredeti szöveg többi részének stílusával. Gyurica úr feltehetően nem használna olyan szavakat mint pl. broafff. Ha mégis Ő a szerző, akkor talán valami stilusgyakorlatnak szánhatta, vagy nem tudom. Az idézet rész olyan mintha Ő írta volna, de a többi nem.
"Az Indexen darabokra szedtem Babarczy Esztert vagy 3x, aztán megolajoztam, majd újra össszeraktam, és kivittem az ócskapiacra eladni. A tavasszal + a nyáron ¤vöröscsontú¤, illetve ¤vaslábas¤ nicken destruáltam ott. Ujjgyakorlatos játék volt neokantista moll-hangsorban. Sok idõm van."
Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet. Mindenki anonimitását tisztelem.
@
Ez tényszerűen többszörös hazugság. B. nem tiszteli mindenki anonimitását (ő valóban kémkedik mások után), és az én privát levelemet minden előzetes figyelemztetés, engedélykérés nélkül bemásolta az általa üzemeltetett fórumra, ettől remélve vélt igazának bizonyítását velem szemben. (Végül csak nevetségessé vált.) Szóval a fentieket inkább fenyegetésnek venném a helyedben, h vissza fog élni a levéltitokkal!
Én nem tudom mi van Babarczyval az utóbbi két napban! Birkozószart reggelizik esetleg, hogy így felbuzdul benne az önbizalom!? De tartok tőle, h nagy pofáraesés lesz a dologból!
Magyarázkodni lehet, hogy az nem is úgy volt, nem úgy értettem, meg egyáltalán. Amíg, te eddig már ezerszer, mit (?) több ezerszer, (!) beszóltál Eszternek, most ő is kaphat igazán egy pontot. Lásd be, a gonoszkodásban még mindig te vezetsz. Ilyen babérokra Eszter nem fog törekedni.
Az igazságot nem kellett kibontani! Az igazság ott áll teljes valóságában pörén, mint romagyerek a libaúsztatóban. A lényeges mondatot idéztem a szűkebb kontextusában. Erre csapott le Eszter, - szerintem teljesen jogosan – mint rétisas a mezei egérkére.
Akkor lehetne költői, ha értelmes volna a kérdés. Ám az idézett kérdésnek nincs értelme, ti. „örökbefogadásról” nem esett szó. Egyáltalán nem. Azt mondtuk: Babarczyt intellektuálisan a „lányunkká”, „tanítványunkká” fogadjuk. Ha akarja, illetve ha érez magában kellő alázatot az írásmesterség iránt. Hozzátettük: ha nem akarja, ha nem óhajtja elsajátítani a fogalmazás furcsa fortélyait (pl. az alany és állítmány egyeztetését stb.), akkor nem óhajtja, az ő dolga. Ezért most nem magyarázom, mi az eltérés a különféle stiláris fordulatok, fogalmak („örökbefogadás”, „tanítás” stb.) között, Babarczy úgy sem értené, láthatóan nem is érdekli. Amikor fölajánlottuk segítségünket, még nem ismertük a Babarczy-ambíció lelki eredetét, gondoltuk, szereti az irodalmat, ez motiválja írásra; nyilván nem mentség, de akkor még nem tudtuk, hogy Babarczy Eszter egy „unikális, originális jelenség”. Számunkra jóval később, idén ősszel derült ki: Babarczy Rortyt már „hazavágta”, „Susan Sontagot leiskolázta”, s ami épp elegendő Almási professzor ájulatához, míg a többinek nincs jelentősége.
Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet. Mindenki anonimitását tisztelem.
Olcsó trükk. „Személyesen írt elektronikus leveleket” én is tudnék hamisítani, miként nicket is („söröskereszt” „mesterákos” stb.), és távugró világranglistát is tudnék… Ha akarnék. Sőt olyan nicket is regisztrálhatnék, „aki” lényegtelen kérdésekben „erősen” vitázna velem, miközben „véletlenül” el-elpöttyintene rólam egy-egy kardinálisan elismerő megjegyzést. Megtehetném, ha akarnám. Nem nagy ügy, mármost, ha Babarczy Eszter intellektuálisan és morálisan csak ennyit ér, ennyire képes, csinálja! Én efféle játékba biztosan nem megyek bele – hülyegyerekek öngyötrő szórakozásának tartom. Miként Gondoljátok meg imént elemzett mesterkedését is!
Számomra ez a döntő kérdés: mi bizonyítja, hogy Babarczy Eszter „hazavágta” Richard Rortyt? Válaszolhat a kérdésre Babarczy is, Almási professzor is, P. Szűcs főszerkesztő is. Nem vagyok válogatós.
2. hosszan értekeztél arról, hogy minden nő egy férfinak akar megfelelni, hogy a nők intellektusa nem létezik, valójában egy férfi tölti fel őket tartalommal.
Ez is irónia volt, Esterházyt gúnyoltam vele, a neves „kritikust”, aki „vevőnek” bizonyult a Babarczy-könyv azon mondatára, mely szerint a „kisdarab nő” olyan személyes akarna lenni immár, mint amilyen Lukács volt 1910-ben. Na, erre hoztam példát, idézetet, vagyis bemutattam, hogy Lukács miképpen volt személyes 1910-ben. Ezen szavakkal volt személyes: „Lehet-e egy asszony magában, nem pedig élete férfiához való viszonyában tragikus? Lehet-e asszony életében a szabadság igazi érték?” (egyébként ez a kérdés Hermann-nál is olvasható, a filozófus mélyrehatón elemzi Lukács 1910-es, Seidler Irmához fűződő „személyességét”).
Tehát, hogy a leggyöngébbek is értsék: az idézett mondatot nem én fogalmaztam, hanem az 1910-es Lukács György, én csupán jeleztem: erre a mondatra volt vevő koedukáltan és személyesen Babarczy és Esterházy Péter.
Gyakori nevetség tárgyává tetted -- frizura néninek nevezve engem, erre csak emlékszel -- hogy egyes hozzászólók reagálnak a megjelenésemre, és ebből arra a következtetésre jutottál, hogy belőlem semmi más nem érdekes, csak a frizurám. Erre csak emlékszel?
Nem emlékszem. Szerintem Babarczy Eszternek még a frizurája sem érdekes különösebben (hangsúlyozom: szerintem, merthogy ez ízlés kérdése!). A „Frizu néni” kifejezés azok gúnyolását szolgálja, akik Babarczy Eszternek csak a frizurájával foglalkoznak. Egy jellemző hozzászólás:
Nem mondtam, hogy „Babarczyból semmi más nem érdekes, csak a frizurája”, még csak valami hasonlót sem mondtam, ugyanis nem láttam a kérdéses „Fridi-műsort”, így eleve nem tudhattam, milyen a „új frizu”. Egyetlenegyszer láttam Babarczy hajzatát, az imént idézett zabálós műsorban, megmondom úgy, ahogy van: nem emlékszem, milyen volt (a Básti Juliéra sem emlékszem), csak arra emlékszem, hogy nem tetszett, en bloc az egész volt utálatos. Még az is lehet, hogy valami sapka vagy kendő volt Babarczy fején, esetleg paróka – nem rókáztam tőle, de attól még lehetett paróka. És ami teljességgel érdektelen, mert itt az a döntő kérdés, hogy mivel bizonyítható Almási Miklós állítása, mely szerint Babarczy Eszter „leiskolázta Susan Sontagot”?
Most pedig, ha valamit ér a szavad, kérlek, hagyd el ezt a topikot. Bárhol máshol folytathatod szabadon az eszmefuttatásaidat, de, ha jól értem, itt köt az ígéreted.
Természetesen ez sincs jól értve. Mint, ahogyan B. Anikó is rendesen mellétrafált, ti. az „értelmes társalgás” szóösszetételnek nincs jelentősége (Babarczyra vetítve szintén irónia). Ezt írtam: „Ha érdemi választ (tehát nem valami szokványos halandzsát, hanem értelmes mondatokban megfogalmazott tömör, lényegi választ) kapok a kérdésekre, úgy önként kiszállok a topikból, aztán haljon, aminek halnia kell!”
A „fogalmam sincs” (kétszer), illetve a gyönge hazugság (vs. bornírtság) sem nem értelmes, sem nem érdemi válasz. Egyáltalán nem válasz. Tehát, hogy egészen világos legyen: Babarczy Eszter (az Élet és Irodalom, a Mozgó Világ „művelt” „üdvöskéje”) nem a „férfiasságomra tett utalást” (arra ti. alapismeret hiányában eo ipso nem is tehetett), hanem viszont az történt, hogy e kifinomult, „művelt”, értelmiségi „tanárnő”, bizony, egy „vidéki kislány” (értsd: primitív parasztpicsa) módján kurjantotta el magát az interneten. Miért tette? Ez volt a kérdésem. És amelyre nem kaptam választ.
Én is megteszek majd mindent (a legjobb tudásom szerint), hogy „elhagyjam ezt a topikot”.
Ismétlem: „értelmes mondatokról” beszéltem, nem pedig Babarczy „legjobb tudásáról”, a kettő nem ugyanaz, aki nem hiszi, olvassa el a „tanárnő” könyvét például.
Babarczy Eszter legjobb tudását főként Almási Miklós méltányolja. Én viszont nem Almási Miklós vagyok.
Tehát. Semminő ígéret nem köt, így azután szabadon dönthetek arról, hogy „elhagyom-e a topikot” önként, avagy sem.
Sőt kíváncsiságomat megtoldottam még egy lényegi kérdéssel: hányszor lehet véglegesen elhagyni egy topikot? Na, erre, ha volna még valami leiskolázó válasz (s amelyre egyébként Gördülő Kő is meglehetősen kíváncsi)!
Írok lelkesen, s közben nézem, Gördülő Kő már pontosan elmondta, mi itt az ábra, ám, ha én egyszer belekezdek egy hozzászólásba, könyörtelenül végigviszem. Gördülő Kővel lesznek „átfedéseink”, erre majd azt mondják, buzik vagyunk, de mindegy, én már amúgy is minden tekintetben le vagyok fokozva.
Tehát. A hozzászólás megint egy tipikus nick-sunyiság. A „debatter” kiragadott a szövegösszefüggésből néhány mondatot, ezzel az iróniát a fejetetejére állította. Akkor most irónia nélkül:
1) Nem voltam szerelmes soha Básti Juliba (nem vagyok egy rajongó típus), „csupán” az egyik legjobb magyar színésznek tartom. A „szerelmem” kifejezést csak az érti félre, aki félre akarja érteni. Gördülő Kőnek arról beszéltem, hogy a zabálós műsorban való szereplése miatt még Básti Julit is meg tudtam utálni. Ismétlem: az a szöveg, mely szerint izgalommal (ha nem is „fokozott”, de valamelyest izgalommal) nézném Básti Julit, amint köténykében celebeskedik, nyilvánvaló szarkazmus, különösen az előző mondat fényében, amelyben éppen azt magyarázom, hogy már a színházban sem szívesen nézem Básti Julit.
2) A répámnak mindehhez semmi köze. A „lefokozottság” totális, stílszerűen fogalmazva: globális (alapvetően posztmodern tévénézői-idegrendszeri) kinyuvadást jelent a szövegösszefüggésben.
3) Babarczy Eszternek pedig még annyi köze sincs Básti Julihoz, mint akárkinek a bűbájos répámhoz. Nagy kár volt éppen erre rácuppannia.
Gördülő Kő pontosan értette a szöveget, vegyük úgy, hogy csak néki írtam (mi férfiak így dumálgatunk egymás közt), és ha így vesszük, szerintem minden lelki görcs szépen föloldódik bennünk.
"Csak tájékoztatásul, hogy mi is itt a nagy félreértések gittrágása."
Itt - finoman szólva - nem bontottad ki teljesen az igazságot. Ugyanis az általad idézett hozzászólás (részlet) "záróakkordja" volt egy kis ironikus dialógusnak. A teljes beszélgetés a
(13340)
(13342)
(13343)
(13344)
(13349)-ben olvasható (már akit érdekel).
A lényeg: egy, az m1-en akkoriban futó műsorban (A' la carte) a topik hősnője is szerepelt. Ezzel kapcsolatban felmerült bennem egy ötlet a nézői élvezetek fokozására. És aztán ebből bomlott ki a dolog.
És ami, hidd el, egyszerűen fokozhatatlan. Básti Julit hallva, először a szívemhez kaptam, majd a távirányítóhoz (nem fontossági sorrendben!), mert szép férfikorom hajnalának nagy szerelme annyira kiábrándító volt, hogy immár nem megyek többé színházba.
Persze, igazad van, magam is izgalommal nézném, amint szép férfikorom alkonyának nagy szerelme mily celebesen rántja a padlizsánt a konyhában, ámde nem fokozott izgalommal nézném, én ugyanis már totál le vagyok fokozva.
Így múlatta az időt Gyurica Úr és Gördülő Kő olvtárs az Úr 2009. esztendejének március idusa után néhány nappal. Gyurica Úr minden kényszerítés és ráhatás nélkül, talán belső indítatásból, panaszképpen, férfiasságának alkonyulásáról ejtett szót.
Nevezetesen ezt találta leírni: „…..ámde nem fokozott izgalommal nézném, én ugyanis már totál le vagyok fokozva.”
Namármost! A fehérnépek nagyon is jól tudják, hogy a férfiasságuk teljében lévő egyedek, bizony erősen fokozott izgalommal figyelik a padlizsánt panírozó hölgyek köténykéje mögül kivillanó rejtett sejtett helyeket.
Ámdeviszont! Mit mond, mit ír Gyurica Úr! Azt írja, el lehet újra olvasni, semmi fokozott izgalom, és különben is le vagyok fokozva.
Ilyenkor az ember lánya csak áll és néz, hogy most mi van? Felveszem a legkurtább kötényt, ami csak van a sifonérba, panírozok, mint motoregér, villantok, mint Paris Hilton? Erre ez a válasz: „totál le vagyok fokozva”.
Ezek után mit tehetett Babarczy Eszter? Különösen olyan néhány évi folyamatos gyalázkodás után, amit Gyurica Úr követett el ellene? Leírta, amit egy férfiember nehezen visel el, ha más mondja, de ha egy nő, ráadásul egy gyönyörű, nagy tudású asszonyszemély, na akkor ez megbocsájthatatlan. Ez kérem, vért kíván!
Naív vagy, kedves Eszter. Gyurica feltételekhez szabta a topik önként való elhagyását. Ezt írta:
Ha érdemi választ (tehát nem valami szokványos halandzsát, hanem értelmes mondatokban megfogalmazott tömör, lényegi választ) kapok a kérdésekre, úgy önként kiszállok a topikból, aztán haljon, aminek halnia kell!
Most várhatóan az jön, hogy Gyurica oldalakon át levezeti, hogy a válaszod:
1. nem volt érdemi
2. nem volt válasz
3. nem a kérdésekre volt válasz
Továbbá ezt is írta:
Ígérem, így lesz! Már abban az esetben persze, ha legalább utoljára, egyszer az életben lefolytatunk egy valóban értelmes társalgást.
Tehát a kérdéseire adott érdemi válaszaid után még jön az "értelmes társalgás" rész is. Ha jól értem, ezen értelmes társalgásnak két szereplője lenne, Te és Gyurica. Az értelmes társalgás tárgya a Gyurica által feltett három kérdés lenne. Az értelmes társalgás terjedelmére vonatkozóan nincs kikötés. Az is tisztázatlan maradt, hogy mikor tekinti Gyurica az értelmes társalgást befejezettnek.
az általad nekem írt emailekben ilyen örökbefogadásról nem esett szó, ha jól emlékszem. Egyébként miért kéne engem örökbe fogadni? (Költői kérdés!!!!)
A kérdéseidre válaszoltam, kérlek, tartsd magad a szavadhoz.
Még egyszer, bővebben
1. nem, nem tudom, fogalmam sincs, ki írta neked az idézett szavakat (bár visszakereshetném, hogy mi volt a nickje).
Ebben a topikban én egy embernek ismerem az IRL identitását, a tiédet, méghozzá azért, mert itt a nagy nyilvánosság előtt felfedted magad.
Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet. Mindenki anonimitását tisztelem.
Minden más megnyilvánulót nick néven ismerek, és semmilyen egyéb IRL adatukat nem tudom. Pl azt sem, hogy hogy hívják őket. De ha tudnám, értelemszerűen akkor sem árulnám el, mivel ezt tiltja a netiquette.
2. hosszan értekeztél arról, hogy minden nő egy férfinak akar megfelelni, hogy a nők intellektusa nem létezik, valójában egy férfi tölti fel őket tartalommal. A topikban bemutatkozásodat azzal kezdted, hogy én nevetségessé teszem magam, amikor elmondom, hogy az (akkor még) kisfiamat le kell fektetnem. és nem tudok dönteni, hogy most anyuci vagyok, vagy komolyan vehető figura.. Gyakori nevetség tárgyává tetted -- frizura néninek nevezve engem, erre csak emlékszel -- hogy egyes hozzászólók reagálnak a megjelenésemre, és ebből arra a következtetésre jutottál, hogy belőlem semmi más nem érdekes, csak a frizurám. Erre csak emlékszel?
Most pedig, ha valamit ér a szavad, kérlek, hagyd el ezt a topikot. Bárhol máshol folytathatod szabadon az eszmefuttatásaidat, de, ha jól értem, itt köt az ígéreted.
A topik minden egyéb résztvevője, magamat is beleértve, politikáról és közéletről beszélget, csak úgy általában, vagy egyes publicisztikáimmal kapcsolatban. Csaknem mindegyikük régi indexes polfórumos, magamat is beleértve.
Ez egyszerűen nem igaz. Tényszerűen nem igaz, legalábbis jelenidőben fogalmazva nem. (Úgy is mondhatni: hazugság.) Itt példáulszövegszerűen ki lett mutatva, hogy a „régi indexes polfórumosok” (Pixy, Állományjavító, Gördülő Kő, de főként Triste), a szebb jövőt ma már nyíltan emlegető Babarczy Eszterrel, finoman fogalmazva, nem állnak szóba.
Mivel én saját néven vagyok jelen az index fórumokban, kialakult az a szokásom (már a topik létrejötte előtt), hogy válaszolok bárkinek, aki (érdemi) kritikát fogalmaz meg valamiről, amit írtam vagy állítottam.
… Babarczy virtuálisan igencsak pacekon nyomott itt egy nicket…
… az elmebetegség egy tünete is lehet, általában schizophraeniás betegeknél jelentkezik, melyre jellemző egy másik egyén szavainak (echolalia) ismételgetése.
Ez volna a meggyőzés? A pacekozás? Az elmebetegezés? Így akarsz meggyőzni bárkit is? Vagy magadnak már nem írod elő kötelező érvénnyel a meggyőzést? Csak másoknak? És vajon magadnak miért nem? Egyébként pedig – hidd el! – az efféle szar szöveggel senkit nem tudsz legyőzni (meggyőzni még kevésbé).
„Babarcy Eszternek a (vélt/valós) pimaszkodásod adott/adhatott okot a beszólásra.
Egy magára valamit is adó férfiember -- BE kérdéses beszólására -- nem reagált volna.”
Ennyire nem érted? A fölvetés így hangzott (figyeld a kiemelést!):
Egyszerű a módja, Babarczynak csak válaszolnia kell három kérdésre…
… honnan veszi, hogy nekem „már nem áll fel”, illetve ha úgy is van/volna, miért tartotta fontosnak, elengedhetetlenül szükségesnek, hogy idegen hímek hímtagjával foglalkozzék nyilvánosan?
Na most, te volnál itt újabban a Babarczy Eszter? Ha nem te vagy, akkor hadd kérdezzem meg: mi a búbánat közöd van a problémához? Azt hitted, téged kérdezlek? Ha viszont te vagy Babarczy Eszter (esetleg az ügyvédje), akkor hivatalosan értesítelek, a válaszod: nulla. Nem azt kérdeztem, mi „adott/adhatott okot a beszólásra” (nem érdekel Babarczy „beszólása”!), hanem azt kérdeztem, hogy Babarczy Eszter („egyetemi tanárnőként”) miért cuppan rá verbálisan olyas hímtagra, amely hímtag nemigen instanciázza őt, éspedig semmilyen vonatkozásban? Másként fogalmazva, hogy te is értsd: muszáj ennyire lemenni Tereskovába? Ha igen (mert végső soron ízlése válogatja), még mindig marad egy alapkérdés: miért IRL-nicken? És amire csak egyetlen valós magyarázat adódik: amiért például Nagy Kriszta is „IRL” mutogatja „illatos pináját”, Kiszel Tünde is „IRL” teregeti ki szagos bugyigyűjteményét… hiszen csakis így, a valódiság örvén lehet a mutogatásnak, a rácuppanásnak izgalma, celebes „értelme”.
Ez a topik azért autentikus, mert a Babarczy-mítosz a mai napig élő agyrém. Ez derült ki itt pl. Pixy, Állományjavító szövegeiből, Triste beszédes hallgatásából, illetve amott Almásiék, Esterházyék, Verebesék töretlen rajongásából, a HVG, a Népszabadság, a Klubrádió szerkesztőinek változatlan elismeréséből.
És?! Akkor én most mit csináljak? Ijedjek meg, mert tananyag lesz a topik? Ó, hát nehogy már sokat gondoljanak magukról azok, akik összeállítják az egyetemi szociomókuskák számára az „ajánlott olvasmányok listáját” (ha igaz ez egyáltalán)!
Persze az is lehet, hogy a végén mégiscsak megijedek egy kissé, könnyen előfordulhat, amilyen beszari vagyok; ám egészen biztos: még ijedtemben sem csatlakozom az Almási-, Esterházy-, Verebes-féle hülyékhez, akik szerint Babarczy az egyetlen „okos nő” Magyarországon, továbbá „bölcs”, „koros guru”, „originális, unikális jelenség” és így tovább. Hanem én inkább Eörsi Istvánnal értenék egyet (ha szabad ilyet tennem), Eörsi ugyanis – a maga bájosan ironikus modorában – világossá tette (Magyar Narancs, 1999. dec. 23.), hogy Babarczy nem koros guru, hanem kortalan liba, s amely cikkre a libák guruja így reagált az interneten:
… láttam a Narancsot, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mivel a karácsony családanyákra feladatokat ró. Az hagyján, hogy Eörsi cseszeget, bután cseszeget, mondtam is neki, hogy rossz helyre tette az idézőjelet.
Ugye?! Nem volt ideje „foglalkozni” Eörsi cikkével. Csak arra volt ideje, hogy elolvassa az írást, bedühödjék rajta, hadonásszon egy sort kisnői nagymérgében a konyhai fakanállal (mert a karácsony fakanalat „ró” a háziasszonyokra), majd rögvest fölhívja a buta szerzőt és közölje vele: „rossz helyre tette az idézőjelet”. Na ja, ez már csak így szokott lenni az elfoglalt családanyákkal, még az idézőjeleket is kisasolják karácsonyi pudingolás közben (vesd össze: „Ebből egy érdekes filozófiai vita születhetne, de most elmegyek lefektetni a gyereket”).
Ungvári Tamás így fogalmaz (ez év nyarán) a fent idézett spicliügyet értékelvén: „Belekotyogott a vitába Babarczy Eszter, akkoriban a Narancs üdvöskéjeként, azzal érvelt, hogy ő falusi kislány, s az ő nemzedékét ez a morális kérdés nem érinti”.
Eörsi tehát bután cseszeget, Ungvári lekezelő, míg Almási professzor szerint Babarczy nem belekotyog a felnőtt férfiak dolgába, hanem viszont „koros guru”. Mit mondjak, nem szívesen volnék most Ungvári fitymabőrében, Eörsi répájának pedig az a nagy szerencséje, hogy a debatter publicista már nem él. Egyébként mindahányan szenvedhetnék Karácsonyi néni szellemes „beszólásait”.
Ungvári Tamás jó néhány évtizedet eltöltött az irodalomban, nota bene nem nézegetve (mint pl. Almási esztéta), hanem művelve az irodalmat, így hát nincs mit csodálkoznunk azon, hogy telibe találta a szót is, a képzőt is: Babarczy Eszter üdvöske. Volt. Egykor. A Narancs, a Beszélő, a Mozgó Világ, a 168 Óra, a Holmi, Almási és Esterházy üdvöskéje, ma pedig a HVG, a Népszabadság és Verebes István üdvösnője.
Amit Ungvári Tamás üdvöskeségnek nevez, azt én bornírt Babarczy-mítosznak, ezért beszélek fölfújtságról (mint jelenségről), vagyis magára az emberre nem érdemes sok szót vesztegetni, ugyanakkor tény: tegnap volt hozzá három kérdésem, melyekre ma éjjel „válaszolt”, és ezt most röviden nyugtázom:
A háromból kettő tipikus üdvöske-reflexió: „fogalmam sincs” (ismétlem: a nem tudás nem érdemel szót), míg a második „válasz” vagy tévedés, vagy hazugság, ami ugyebár egy „üdvöske” esetében eldönthetetlen.
Azt az állítást, mely szerint én Babarczy „nőiségére vonatkozó fejtegetésekbe” bocsátkoztam volna, Almásiék üdvöskéje éppúgy nem tudja bizonyítani, mint azt, hogy „Rorty megbukott”.
Némi „cseszegetés” persze történt részemről, amely „cseszegetés” viszont nemhogy Babarczy „nőiségére”, de még csak nem is a nőségére irányult (miközben, gyanítom, az „unikálisan művelt” hölgynek „fogalma sincs”, mi a különbség a két fogalom között), vagyishogy az eörsista „cseszegetést” nem szegény Babarczy Eszter, hanem valójában két (mélyzsigereiben szexista) mélybarom ellen foganatosítottam. Ugyanis bizonyítást nyert e fórumrovatban, hogy Esterházy Péter, de különösen az expressis verbis fogalmazó Verebes István csak relatíve (az általában vett nőhöz viszonyítva) tartja Babarczyt műveltnek, okosnak, Verebes korszakos kifejezésével: „okos nőnek”. Míg a „feminista genderkutató” Babarczy személyes szégyene abban áll, hogy ezt a „státust” nem utasította vissza, sőt: boldogan viháncolva köszönte meg a tévékamerák előtt. De – mondom – Babarczy személyével nem foglalkozom (unalmas „nőiségével” a legkevésbé), régebben fölajánlottam néki a közvetlen kapcsolatot (tettem ezt a feleségem nevében is, a „lányunkká”, tanítványunkká fogadtuk volna őt), erre Babarczy formálisan nem reagált, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy elhárította a közeledésünket, és ezzel a dolog személyes része lezárult. Az elemzésem tárgya tehát nem Babarczy Eszter tevékenysége, de még csak nem is Almásiék Babarczy személyéhez, hanem a liberálgőgös „intelligenciának” (egy-két Eörsi, Ungvári kivételével persze) a Babarczy-mítoszhoz, az „üdvöskeséghez” való birkaviszonya, általános leborultsága; s ezért még megspendíroznék itt egy írásbölcseleti megjegyzést a tegnap kárhoztatott „ismételgetések” kapcsán! A híres catói mondást (ceterum censeo Carthaginem esse delendam) szinte mindenki pejoratív éllel, pironkodva emlegeti, miközben buzgón alkalmazza! Míg én – kevéssé hipokrita lévén – nyíltan vállalom az „ismételgetést” (sőt büszkén vállalom, mint bőszült liberális az etnocentrizmust), mi több, módosítottam is az antik szövegen, az időszerűség kívánalma szerint: ceterum censeo Stultitiam esse delendam!
Erről szól – jelenleg – e tananyaggá nemesült topik.
