Peti, ez nagyon szép! Kitől van? Láttam, verseket irtok be, akkor leírom én is, ami mostanában a lelkemben van, ha nem bánjátok.
Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
Tudom, h Nektek József Attila a "kedvencetek", de arra gondoltam, lehetne Radnótiból is egy tábori témát összehozni, 2009-ben neki lesz 100 éves évfordulója. És 60hoz is van köze! Na milyen ötlet?
Kellenek még székelyföldi táborosok címei? Ha igen, írok azt is. Kicsit régi címek, de csak nem költöztek el.
Bizony a szirmok összeborulnak este. Nem akartalak megcsókolni se, csakhogy kicsit is érezzelek mellettem, mint kisgyerek az édesanyját. A vackorfa a beojtott ággal összenõ, én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal, én kedvesem, és szebb is vagyok, miként az éjtszaka a számlálatlan csillagoktól.
Meleg vagy: esõt hozó tavaszi szél, mely fogócskára tanítja a gyerekeket és fölkelti a sáros füveket. Régóta várt mellem bozontos rengetegje, hol éhesen meg félfagyottan indulatok aggancsos csapata öklelõdött és most, íme, békén legelteti liliomszavaidat, meg a violákat.
Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd, én kedvesem.
Még sötét van, leheletünk se látszik, de ablakunkon ragyognak már a jégvirágok, odaki hajnalodik s én még mindig csókokat beszélek.
„Ha az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk, ingerkedünk, játszadozunk, csitítjuk, ha bajjal van, egész éjjel ölelgetjük s gömbölyödõ kis hasunkat nézegetjük hajnalban.“
Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.
