Keresés

Újra

Felkúszó fájdalom
a félbehagyott álmokon
hasított résben.
Mozdulatlan hallgatom
a levegőtlen présben.

ma éjjel..

..nem lehetek párnád
mert vad rohanás vár rád
s majd lesz jó holnapod
szívembe súghatod

egy tó kell és pár nád
zöldes tükrén szárcsák
végszóra nem várhatok
most mindent átadok

szerelemnek átkát
táplálom, míg átrág
édes-édes állapot
lelkembe szúrt; hatott.

Igen. Ez nagyon szép.

Egyszer

Ha majd a Vad lépteinek
zaját sem hallom,
s a szent nyugalom mámora
ül minden arcon,
talán újrateremtődik
képzelet, ész, és
kezdetét veszi a csöndes
nagy beszélgetés...

Volna Isten jókedvében,
s mit elrejtett rég,
égasztala fiókjában
meglelné énekét
s elegyengetve
gyűrött homlokom
dalolna szélsimítgatta
óceánokon.

Villanás

Hangtalan hajnalok. Hirtelen felragyog
a hajadba suttogott didergő boldogság.
Míg szemem szemedben kutat,
utat mutat a hűs reggeli ámulat
és mosolyodba hal az ébredő világ.

Álomjárás....

Álmomban selymes réten jártam,
gyönyörű csodákat láttam,
A fán madár dalolt,
hangja szívembe hatolt.

Az ég szívárványba játszott,
alatta a smaragd fű parázslott
ezer napsugár szikrázott,
sokszínü virág pompázott

Könnyű szellő borzolta a fákat,
előszele a lanyhulásnak
más színe volt a világnak,
más illata a virágnak

Álmomban selymes réten jártam,
gyönyörű csodákat láttam
megízleltem az álmom ízét,
minden éjjel visszatérnék

Hallgatnám a madarakat,
a gyönyörű szép bús dalokat
tanulnék tőlük szépeket,
titkokat, rejtelmeket

Megnézném az éji holdat,
hogy ragyogja be a földet,
Ezüst színbe öltözteti
a sarkokat és szegleteket

Álmomban selymes réten jártam,
gyönyörű csodákat láttam
Szivesen ott maradnék,
ha nem várna az ébrenlét

Kya 1999

A tükör két oldalán.

Néha ezt hiszem hogy kész vagyok,
Néha tagadom hogy õrült vagyok.
Egyszer veled is jót teszek,
Lehet hogy máskor ellened leszek.

Néha vágyom hogy itt legyél,
Máskor várom végre menjél.
Ma még mellõled nem tágítok,
Holnap már magányom áhítom.

Néha a színeket kedvelem,
Máskor csak a fekete kell nekem.
Most a napfényt áldom,
Estére a sötétet kívánom.

Néha lakomába kezdek,
Jóllakottan enni is elfelejtek.
Mindíg életemet féltem,
s végre a Halál jön el értem.

by Kya. 2000.07.04.

Börtönben.

Fekszem lustán, álmodozván,
Létem rejtelmén gondolkozván,
Töprengek, többet is mint kéne,
Félek, itt ragadok örökre.

Rájöttem már egy és másra,
Kárhozottként jöttem e világra,
Szenvedni, mindent újra végig élni,
Örök körforgásban félni, ríni.

Elmém börtönébe zárva várok,
Létem végetérjen e világon,
Befogadjon az örök sötétség,
Ahol nincs rejtély, és kétség.

Ott megnyugvás és béke vár,
Nincs többé, félelem, kín, magány,
Megpihenve végre feledhetem,
Torz lényem és eredetem.

by Kya 2000.07.04.

kincs (v2.0)

kincs, mi fénylik a sötétben
vándorserleg más kezében
ismeretlen, tán Fortuna ittragadt
megfogott engem, egyetlen perc alatt

egy virág, mivé kevés ember válhat
felcserélte rég az angyalszárnyat
álmokat tart kecses kis kezében
egy csillag őt vigyázza éppen

türelemrózsák helyett
türelemmorzsák serege
a folyton félt félelem
hogy lehet-e

Isten képmásai
(zárt osztály)

Eleven árnyak,
falfehér arcok,
beesett szemek...

Tébolyult üres tekintet,
kézben égő cigaretta,
fehér arc, borzas, kusza haj -
fiatal nő, 30 körül.

Úgy 180 centi magas
csonttá aszott sovány férfi
mint egy Auswitzi szellem -
köpenye alatt katéter.

A radiátort piszkálja,
szeme a távolba réved -
ki tudja, mit motyog közben?-
férfi. Lehet 50 éves.

Lelkük tükre törött tükör,
imbolygó, halovány árnyak.
Tán volt múltjuk, s nincs jelenük.
Nyugtatóktól alig látnak.

Isten halott gyermekei,
aki a saját képére és hasonlatosságára
teremtette mindőjüket.

Eleven árnyak,
falfehér arcok,
beesett szemek.

Szabadítsd meg őket a gonosztól,
Hisz mind ott voltak kereszteden!
Szerencsétlen gyermekeid,
valaha élő lelkek,
szegény testvéreim.

Beeset

Nem vagy itt

Hátadat nézem:
Fogason hagyott kabátodét
Illatod érzem:
Párnámon szálló balzsamodét
Hangodat hallom:
Fülemben zúgó neszezésed
Arcodat látom:
Tükrömben karcos repedések
Bőrödet érzem:
Szappanoddal simítom karom
Itt vagy velem,
De mégsem
Pedig csak ezt akarom, nagyon!

A karrier nem minden :)

Én egy sikeres ember vagyok.
Seggeimmel nem nyomhatok
széket, mert csak állni tudok.
Ilyen sikeres ember vagyok.

(szénné lehet elemezni! :))

Félben

Ma gyönyörű erdőt jártam,-
és nem voltál velem.

Csodálatos dalt hallottam,-
nem hallottad velem.

Láttam egész pici békát,-
s te nem láttad velem.

Gyönyörködtem a kék égben,-
nem csodáltad velem.

Pihenni hajtottam fejem,-
nem voltál mellettem.

Csodálatos szép napom volt,-
s szomorú, végtelen,

Mintha kettévágtak volna
édes másik felem.

Nem szoktam verset írni,
talán nem is fogjátok bírni:

(Bocsi, hogy amatőrségemmel berondítok ide, teganp hajnalban ezt írtam A leanyzónak :)

Régóta szenvedek az ágyon
Szememre nem jön álom
Nélküled nem találom;
Érthető tán, hisz' nincs velem a Párom.

Kicsit már fázom
Forró ölelésre vágyom
A percet már alig várom
Mikor bájos szerelmemet
újra magam előtt látom.

-ját..

:)) ez jól áthozta az érzést.
nekem szomorúbb van..

ártatlan(?)

mikor a telihold felúszott az égre
háttal ültem neki, nem is vettem észre
de szemben velem, a szelíd szemekben
láttam a csillanást, s véremtől remegtem

és nem szólt senki rám:
"nem volt itt rég karám?"
vissza még véletlen se' fogtam
úgy repült.. szinte dobtam

mint egy szú a pincelépcsőben
védhetetlenül, túl ráérősen
céljét mind' közelebb hozva
nincs gondja semmi rosszra

most talán házakat dönt össze
a kertet nincs már, ki öntözze
ha mégis maradna a csapot kinyitni
mernél-e vele egy pohárból inni?!

Sziasztok, újra itt. Új múzsám van, íme:

Ki vagy te?

Hogy vagy képes rámaggatni
Rég leszakadt tündérszárnyakat?
Miért hiszed, hogy összerakható
Ami évek alatt szétszakadt?

Miért vagy képes tűzet csiholni
Rég elszunnyadt parazsunkból?
Mily tűzszerszám szemed világa
Ami újra tündérré varázsol?

Miért van az, hogy téged akarlak
Feledve, dobva, mi eddig volt?
Mér’ érted tagadnám jelenem s jövőm,
Miért vonzz még a régi múlt?

Miért teszed, hogy magaddal ragadsz,
Mint robogó, hűs hegyi folyó?
Miért van az, hogy vízesés lennék,
Ha alant Te kristálytiszta tó?

Hogy mered, hogy ezt tedd velem?
Hogy parancsot adj a szívemnek?
Mondd, ki vagy Te édes szerelem,
Hogy ne bízzak másban, csak tebenned?

Krb

Hívnak a hegyek:

A város gyilkos gőzétől messze
távol suhognak a lombok
távolról hívnak a hegyek.

Nagyváros gyilkos gőzében hallom
értem suhognak a lombok
engem hívnának a hegyek.

És itt, Budapest gyilkos gőzében
a távoli suttogásra
szívem szakad hívó szóra.

Magyar főváros gyilkos gőzéből
az Olt csobogását hallom
Kárpátok hívását hallom.

A nyíl

Jaj nekem, jaj, eltaláltak!
Szíven talált egy könnyű nyíl!
Fogtam, kitéptem azonnal
de jaj, mérgezett volt a nyíl!

Azóta is vér szivárog
Szívsebemből, és hiába,
hiába, ha újrakötöm
átvérzik az is, hiába.

Júdás

Mit mondhatnék néked, Júdea királya?
Szavaim nincsenek.
Csak nézem, nézem véresfehér homlokod,
nem értelek téged.

Tiszta tekinteted ahogyan rámveted
elnémul az ajkam.
Csak nézzük így egymást: Én téged, s te engem.
kötél a nyakamaban

Harminc ezüstöm már elszórtam az erdőn
és véres kezeim
(tövis szúrta össze, míg fontam koronád)
lassan széjjelnyílnak

És halk koppanással kihullnak belőlük
a nehéz vasszögek
amikkel keresztre szegeztelek téged.
Nem értem kegyelmed.

Egyetértek. Bár, lehet, ezt már nem olvasod el, de talán qszi elolvassa.
Igen rég jártam ebben a topicban (meg egyáltalán az indexen), és mindig jól éreztem magam. De most nekem is kissé elment a kedvem. Pedig úgy jöttem ide, hogy beírok egy verset... Már nincs kedvem. És nem azért, mert bármelyik pártnak is a híve lennék. Én ugyan nem. Ettől az egész politikai maszlagtól hányingerem támad. Azt hittem - én naív -, hogy itt ettől meg leszek kímélve. Tévedtem. Sajnálom.
Tegyék nyugodtan viktorkának a fejére a koronát a hívei, nem érdekel. Én ebben nem veszek részt, ebből nem kérek. Agyő.

Az utóbbi be fog kerülni a kötetbe, de lehet, hogy a másik kettő is.

Itt megnézheted az eddig bekerült versedet!

És végül egy limerick:

Cserépfalu most a költők otthona,
Sorban állnak, mint a katona:))))
Mímelnek,
Rímelnek,
S versek születnek halomra:)))))

Nem messze innen Cserépfalu,
Ott minden kislány kemény farú.
Keményen áll ellen a legénynek,
Tehesse, hová kell a keményet:DDDDDDDDDDDDD

Cserép az én szívem,
Hogy összetörött,
Mintha ugrált volna
Rajt egy sereg török:DDD

Nem is török, nics az már
Hanem a babám dobott,
Egy olyanért, ki
Sokkal szebbet mondott:((((

Azt mondta királynőm,
S virágot szór lába elé,
A babám elalélt,
S engedte, hogy menjen belé:DDDDDDDDDDDDDDDDD

Azért csak küldj még verseket Cserépről!

Jusztin napra hamarosan aktuális lesz:
Juszt in?
Juszt in!:((((((((DDDDDDD
3 éve ezzel kezdődtek a névnapi versikék:
Juszt in,
Juszt out!:DDDDDDDDDD

Kedves petxa! Jól esnek szavaid:)))) De ne verjétek magatokat költségbe az elküldéssel:(((( Ami a verseket illeti van vagy 4000:DDDDDDDD Nézz csak bele a korai, A mai nap legjobb verse c. topicban, amelyben a több, mint 300 névnapi versike is van!:)))) Egyedül állóak!:)))))
Majd ha meghalok,
Kiadják az angyalok:DDD

Köszi a cserépfalui versedet, benne lesz a kötetbe, ha magánba megírod a címedet a jövő héten elpostázom neked, sőt jó lenne, ha még több verset írnál nekünk!

Holnap után Cserépfalun reggel nyolc órától elkezdünk verseket írni, délben befejezzük, és délután már ki is adjuk a kötetet!

Mindenkinek várom a versét, hiszen az előre beküldöttek, is részt vesznek a kötetben!!!

Ez nagyon jó!,
Ma Te, holnap O:)))))DDD

Ez jó!