Így van! Tehát a szabad akarat csak illúzió (persze csak ha van Isten. Csak azér hangoztatják, v hitetik el a hívőkkel a szabad akaratot, mert egyébként nem fogadnák el az Isten létezését. Te el tudnád fogadni, hogy csak egy előre megírt program vagy, és igazából nincs választásod?
„Sem háborús helyzet nem állt fenn, és a két nő fejében is megszűnt az
ellenségeskedés.”
Ne haragudj de ez egész egyszerűen elképesztő amit írsz. Lassan kezd olyan
érzésem lenni mintha egy pénzváltó automatával beszélgetnék. Hihetetlen
hogy az emberi empátia legkisebb szikrája is ennyire hiányzik belőled.
Szerintem egy matekpélda megoldásához is több átélő képesség kell mint
amit Te a saját történeted iránt tanúsítasz. Azt el tudod képzelni hogy ha
egy anya egy másik anya gyermekét elrabolja majd azt a bíróság elé
hurcolva azt mondja hogy inkább karddal vágják ketté a gyereket mintsem
hogy az igazi anyának ítéljék hogy ilyenkor milyen hihetetlen emberi érzések
és indulatok szabadulnak el? És erre azt mondod hogy ha a bölcs megmondja
a frankót akkor az anyák hirtelen a homlokukra csapva bevillan az számukra
hogy milyen hülyék voltak, egyszerre csak mosolyogva egymásra néznek és
kart karba öltve mint barátok távoznak a bíróság épületéből és élnek tovább
a közös házban mintha mi sem történt volna? Az hogy ez igaz legyen csak
egyféleképen valósulhat meg, hogyha a két anyát egyszerre hatja át egyfajta
földöntúli megbocsátó szeretet, és érvénybe lép a szeresd ellenségeidet elv.
Akkor viszont igazam lesz abban hogy ebben a történetben nem a bölcsességé
hanem a földöntúli ésszerűtlen megbocsátó szereteté lesz a főszerep. Hisz
gondolj bele, a bölcs teljesítményére minden „bölcs” képes, de ugyan ki képes
megtenni azt amit a két anya megtett a bölcs ítélete után? Azonban Te
eleve kizártad a szeresd ellenségeidet tézis létjogosultságát, mivel még az
én szeretet kísérletemet is elutasítottad azzal hogy annak elvégzése eleve
kudarcba viszi az azzal próbálkozót. Pedig ez a kísérlet kispályás lelki
tréningnek számít ahhoz képest mint amit ez a két anya véghezvitt, feltéve
hogy nem kamu az egész példázat. Ha viszont igen akkor légy szíves hozzál
nekem valami jobbat. :)
Na erre mondták a nagy bőlcsek, hogy ismerd meg magad, mert ennélkül barátom sok sok téves következtetéseket vonsz le, valamiféle objektívitással!
Valami van benne, de nem az igazi. Amikor megismered önmagad, feltérképezed a SAJÁT jódat és rosszadat. Ha enélkül hozol döntéseket valóban hozhatsz tévesen objektív következtetéseket. A baj azonban az, hogy az önismeret mellett még ugyanúgy hozhatsz tévesen objektív következtetéseket. Ugyanis a tőled függetlenül létező MÁSOKRA, azok ISMERETE NÉLKÜL ugyanúgy hozhatsz téves következtetéseket, akármilyen önismerő vagy.
"Ha a szeretet játszotta volna a főszerepet, akkor az anya érzései döntötték volna el a szituációt, tehát a gyermek az elrablója kezében maradt volna."
Mondjuk ezt a logikai összefüggést sem értem hisz pont az anyai érzés miatt
kapta vissza az anya a gyermekét. De hát úgy látszik hogy nagyon másra jár
Nem mert a bölcsesség. Ha a szeretet játszotta volna a főszerepet, akkor az anya érzései döntötték volna el a szituációt, tehát a gyermek az elrablója kezében maradt volna.
Tulajdonképpen nem a példázat hülye, hanem mi magunk vagyunk ennyire balgatagok. Az hogy mennyire elveszítjük a fejünket, amikor hazugságaink miatt konfliktushelyzetbe keveredünk, az erősen életszerű.
Valójában a legtöbb konfliktus a tudatlanságunk és értetlenségünk miatt születik meg. Ha az ellenségeskedés mögött a tisztázatlan feltételekre figyelünk, észrevesszük, hogy az ellenségeskedés fenntartója valamilyen hazugság. A nyílt konfrontációban azonban ez ritkán derül ki, de akkor meg is oldja a konfliktust.
Amit tehát mondani akartam kezdettől. Ha ellenségeskedés van, akkor a Jézusi példázat csak egy lemondás a nyílt konfrontációba fordulásról, az erőszakos megoldásról azért, hogy a következő időben felderítse, megkeresse az ember az igazságot., és eredményeit felhasználva az ellenséges viszony valóban megszűnjön. A javasolt tanítás, hogy szeresd az ellenségedet, enélkül az igazság keresése és megértése nélkül, csak kihasználásra és elnyomásra fog vezetni. Nem arról szól a Jézus tanítása, hogy az anya hagyja a gyermekét az elrablója kezében, mert ezzel fogja szeretni az ellenségét. A bölcsesség nélkül az evangéliumi tanítás is romlásba tud taszítani a Jézus nevében, a szeretet nevében.
Történt egy nap, hogy két nő jelent meg a bölcs előtt azt kérve, hogy tegyen igazságot. Egy házban laktak, és mindkettőjüknek született kisbabája. Egyik éjjel azonban álmában egyikük véletlenül ráfeküdt a saját gyermekére, és a csecsemő meghalt. Reggelre ez az asszony kicserélte a két gyereket, de ezt letagadta. Az élő kisbaba anyukája viszont szerette volna visszakapni gyermekét, és ellenséges harc alakult ki a két nő között.
Ekkor a bölcs ezt az ítéletet hozta: hozzanak egy kardot, és vágják ketté a gyermeket, így mind a két anyának jut belőle. Akkor az igazi édesanya könyörögni kezdett: „Kérlek, uram, adjátok inkább neki a gyermeket, csak ne öljétek meg!” A másik viszont azt mondta, hogy vágják ketté, ne legyen inkább egyiküké sem. A bölcs tudta, hogy csak az igazi édesanya védi meg mindenáron a gyermeke életét; megparancsolta, hogy a kisbabát adják oda az anyukájának. Így bölcsen megoldotta az ügyet
"A próbára buzdításod csak kudarcba viteti a kísérletezőt."
Nem igaz mert én is alkalmazom és működik :))) persze azért azt nem mondanám
hogy könnyű, de hát minden sikerért meg kell küzdeni, és elsősorban önmagaddal. Téged sem fenyeget ez a veszély mert meg sem próbálod, bár gondolom azért, mert már rég elvesztetted azt a képességedet amivel ötletet adhatnál magadnak hogy hogy is kezdjél bele egy ilyen kísérletbe :(((
"Ha azonban az ellenséges konfliktus gyökereinek feltárásával, a kialakulásának feltételeinek megértésével, tehát bölcsességgel, a megoldás kulcsával közeledve próbálod a szereteted bizonyítani az ellenségednek, akkor az ellenséges viszony megszüntetését is elérheted."
Akkor most Te jössz! :) Volt épp elég ilyen konfliktus a világban. Mondj egyet
amit a módszereddel szüntettek meg. De ne valamilyen 100 éves békét mondjál
hanem olyat ami a "boldog békeidőkben" is a fejekben is megszüntette az
Hogy egy gonosz cselekedet is vezethet valaki felé jó tettre, hol vontam volna ezt kérdőre?
Sőt arról beszéltem, ha megértenéd, hogy mivel a cselekedetek eredményei mindenkinek a SAJÁT jója és rossza alapján sorolódna jobbra vagy balra, a cselekedetek több személyt érintő hatását tekintve nyílván érintett személyenként a tett különböző megítélése igen jogos lehet, sőt kellene lennie. Amit az elvileg elfogadott szabályai a 'jónak" igyekszik kizárni, de ezzel csak az események félreértésére vezethetnek.
Azt azonban szükséges figyelembe venni. Hogy ha a környezet, a körülmények megértése nélkül hat vissza a környezetre az ember, az ártalmas hatások sokkal több személyt érintenek, mivel csupán az összeütközéseket növeljük.
viszont a Szeretet, mint értékrend egyre hátrébb szorul a szótáradban
Nem értettél meg. A bölcsességet nem a szeretettel fordítottam szembe, hanem a mentális érettséggel, vagy keresztény fogalommal élve a hit általi megigazulással.
A bölcsesség és a szeretet kar-karban tud csak előrébb jutni, ha bármelyiket felcseréled, (például a bölcsességet a hittel, ahogy Pál megtette) akkor eleve simulékony rombolást okozol az értelmében, lelekében és természetében.
nem tudod értelmezni hogy mit akartam elérni a szeretetpróbával.
Arra próbáltam elejétől fogva utalni, hogy az ellenség szeretetét nem a bölcsesség hiányában, értelem nélkül nekiesve kell megpróbálni. Ez nem vezet eredményre, hanem az egyén kihasználását és elfojtását írod alá vele. A próbára buzdításod csak kudarcba viteti a kísérletezőt.
Ha azonban az ellenséges konfliktus gyökereinek feltárásával, a kialakulásának feltételeinek megértésével, tehát bölcsességgel, a megoldás kulcsával közeledve próbálod a szereteted bizonyítani az ellenségednek, akkor az ellenséges viszony megszüntetését is elérheted.
Hogy ez azért marad homályban a bibliai szöveg alapján, mert a tanítások eleve hiányosan lettek leírva, még nem jelenti azt, hogy Jézus eredetileg is egy ostoba hozzáállást erőltetett volna a tanítványaira. Azonban a teljes evangélium összefüggéseinek ismeretében, amit Pál apostol zavaros nézeteivel sem engeded homályba borítani, akkor kiderül a tanítás igazi értelme.
A példád azt sugallja, mintha a szeretetpróbáddal szembe a szemet szemért elvet állítottam volna. Erről szó sem volt. Amit szembeállítottam egymással, az az ostba és bölcs módja annal a próbának, amiről Jézus tanított.
nagyon nem ismered az embert, de sebaj, majd eljön az az idő, amikor megérted! A jóság az nem tettekben mérhető, de a szeretet sem...., mert a kábítószerkereskedő is tud jó lenni, meg a gyilkos is!
A jó és rossz tudása az egyénnél a SAJÁT örömein és bánatain, gyömyörein és fájdalmain kellene alapulni. A környezet alakító hatásainak következtében ezt már korán felcseréli az ember külső elvárások, szabályok, értékek és normák követésével, amelyhez igazodva határozza meg a jót és rosszat.
Ez a gondolkodás nélküli elfogadás vezet azokhoz a téves hitvallások, eszmerendszerek, tekintélyek elfogadásához, amelyek felkínálják a lusta elme számára a "mindenkinek jó" és "mindenkinek rossz" hamis elvét.
A jóság sugároz az emberből, vagy csak a szeretet?
Ha a jóságot látjuk sugározni, akkor valószínúleg egy elvhű mesterkélt magatartás látszatát látjuk rajta tükröződni, amelyik ebből a "mindenkinek jó" elképzelésű elvek alapján alakított ki. Mivel "jóság" tulajdonság nincs. Ha a szeretet sugároz, az azért más, mert az belső ösztönzésből fakad, és ha őszinte, akkor az a cselekedetekben is meg tud jelenni.
Az adakozás ha "jóságból" fakad, akkor az (vallási, erkölcsi, tekintélyvágyból fakadó) elvárások mintája szerint cselekszik az ember. Ha azonban a szükségletek megértéséből, akkor csak a szeretet tud indítani valódi adakozásra, különben elfordul az ember.
Figyeld meg, a "jóság" fogalma Jézusnál elő sem fordul. Pál, aki nem értette meg az emberi természetet, és a bölcsesség szeretetét alaposan háttérbe szorította, a "jóság" félreértelmezett fogalma gyakran is szerepel.
„Azért nem foglalkoztam eleve a szeretetpróbád gondolatával, mert az értelem szerintem azt is
megelőzi. A szeretetet nem kipróbálni kell, hanem gyakorolni.”
Kedves takarito!
Aggódom Érted L. Az az érzésem hogy bár a szeretetet megtestesítő Jézust tiszteled, viszont a Szeretet, mint értékrend egyre hátrébb szorul a szótáradban. Immár nem csak a bölcsesség,hanem az értelem is megelőzi azt. Ugyanakkor nem tudod értelmezni hogy mit akartam elérni a szeretetpróbával. Szeretetpróbára annak van szüksége akinek nincs a szívében szeretet, na meg annak aki nem tudja szeretni az ellenségeit. Vagyis legtöbbünk rászorul erre a próbára L. Sajnos én is, mert mint írtam ez eddig nekem is csak nagy ritkán sikerült, akkor is inkább csak az
ellenfeleimmel szemben mert ellenségeim azért remélem hogy nincsenek. De amikor ezt sikerült megtennem akkor az így szerzett élmény minden erőfeszítésemért kárpótolt J. Érdemes lenne Neked is megpróbálnod. Ami a szemet-szemért és a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat is kérdés látszólagos ellentmondására keresett magyarázatot illeti akkor ennek a kérdésnek a megválaszolását szerintem egy kicsit túlbonyolítottad. Szerintem míg a dolog szemet-szemért része az elkövetőt figyelmezteti a viszont elkövetés kockázatára, addig a ha arcul ütnek egyfelől tartsd oda a másik orcádat dolog az esemény szenvedő alanyának szól. Ha már az értelemről beszélünk akkor bemutatok erről egy viszonylag könnyen érthető levezetést. A példa a következő:
Én mivel Téged egy remélhetőleg szelíd embernek gondollak, ezért a szereposztásban
a szenvedő fél szerepét osztom rád L. Teszem azt vadnyugati parti zajlik ahol megtámadnak és aljas módon valaki kiszúrja az egyik szemedet. Erre Te egy pillanatra gondolkodóba esel. Átfut rajtad a Biblia egész zavaros értelmezése. Csak az a baj hogy pillanatnyi zavarodban nem tudod eldönteni hogy melyik értelmezését fogadd el. Mondjuk a természetes reakció győzedelmeskedik benned, elfutja az agyadat a vér és a szemet-szemért elvét alkalmazva kést rántasz és Te is kibököd az ellenfeled szemét. Igen ám de pillanatnyi örömöd nem tart sokáig hogy egyenlítettél, mert ellenfeled is ezt az elvet vallja és újratámad. Mi ennek az akciónak az eredménye? Az hogy Te ott állsz szem nélkül míg ellenfeled fél szemmel. Ekkor persze Te újra szúrnál, csak az a baj hogy mivel most már immáron ott állsz vakon,az ellenfeledet pedig nem találod el.Mivel már nem tudsz mit tenni, ezért búsan hazatántorogsz és közben azon gondolkodsz hogy vajon mit rontottál el. Szerintem erre közben már magad is rájöttél. Azt hogy felindultságodban rosszul értelmezted a Bibliát, és a rossz elvet alkalmazva a bugyuta ha arcul ütnek egyfelől akkor tartsd oda a másik orcádat is elv helyett a sokkal „ésszerűbb” szemet-szemért elvet alkalmaztad. Pedig csupán a szerepedet tévesztetted el mivel a támadó szerepébe képzelted magad, pedig mindketten tudjuk hogy Te voltál a szenvedő fél. Persze a támadó sem járt sokkal jobban mert neki az egyik szeme bánta hogy nem figyelt az intésre, de ő legalább nem esett ki a szerepéből ezért az egyik szemét megtarthatta.
Persze mondhatnád hogy nem volt jó a szereposztás mert Te is támadhattál volna, de hát
Te ugye egy szelíd ember vagy és bizony a szelíd ember szelídségével sokan visszaélnek
Viszont ha helyesen értelmezed a Bibliát és betartod a Törvényt akkor legalább 2 szemet
megmenthettél volna és talán a támadód is később megbánva tettét hogy egy ilyen ártatlan
lelket bántott igaztalanul aki pedig bár megtehette volna hisz nála is volt kés amivel éppen
a 10óraiját készült elfogyasztani mégsem tette hanem megadóan tűrte a sorsát. És most
remélem hogy nem azt mondod hogy hülye volt, mert Ő volt a legnagyobb hős a Világon mert áldozatvállalásával esélyt adott az embereknek a gyűlöletlánc megszakítására és a Világ jobbá tételére. Kedves takarito érted már a szeretet Erejét, mert ha hátrasorolod
a szótáradban akkor egyszer csak olyan hátul találod majd hogy meg sem fogod találni.
És hiába tartod magad bölcsnek és értelmesnek ha mindez nem párosul Szeretettel akkor mindez fabatkát sem ér és akkor az általad lenézett Pálnak lesz igaza és bölcseleteddel együtt az ördög kezére fogsz jutni. Kedves takarito kérlek vedd fontolóra mégegyszer
a Szeretetpróbát, de ha szerinted ezt nem engedi meg az értelmed akkor esetleg lehet
gyakorolni is. Ha javasolhatom mindjárt kezdetben itt van Neked például az általad oly nem kedvelt Pál is mert ő szerintem kiváló gyakorlóalany lenne számodra mert jogosan vagy jogtalanul de szerintem őt utálod a legjobban J.
Honnan tudni, hogy egy embernél mi a jó? Mire mondják, hogy jó ember? A jóság sugároz az emberből, vagy csak a szeretet? A jóság egy érzés, vagy van, vagy nincs, hisz nem attól vagy jó, hogy kenyeret adsz az éhező gyermeknek..., mert az adakozás egyféle cselekedet, de ahhoz a lépésmegtételhez milyen ingerek és érzések, avagy tudatosság kellenek, had ne mondjam kinek milyen!
Arra gondoltam, hogy ha a legrosszabb használatából indulunk ki, amelyben a "jót" külső szabályok és törvények határozzák meg, a "jóság" pedig az ezek batartásának rutinszerű eljárását, akkor egyáltalán nem lehet tulajdonság, mivel azokra nem kellene törvényt elrendelni. Az ezen a módon betanított képzett tulajdonságot nevezhetünk "jóságnak", de ez rendkívül mesterséges tulajdonság lehetne.
Ha a "jó" helyesebb használatát veszem alapul, amelyben az egyén önmaga képes meghatározni mi neki a jó vagy rossz, akkor lényegében mások megértetésének a kedvéért alkotott értelmezési csoportosítással találkozunk, amelyben a jó szintén nem tulajdonság, hanem tudatos kategória.
A "jóság" végül azon cselekedetek csoportosítása alapján kimondott besorolás lehetne, amelyben a megítélt személy tulajdonságait a cselekedeteinek alapján kategorizáljuk be, azaz másokhoz való viszonyulásainak összessége alapján a tulajdonságait a "jóság" gyűjtőfogalommal nevezhetnénk néven.
akkor is egy egység az egész, ahol minden összefügg mindennel
Annak feltételezése, hogy minden egységben van, minden összefügg mindennel, a leghamisabb képet jelenti a világról. Ugyanis nélkülöznie kell annak meglátását, hogy a világ több szerkezetből is áll, amelyek egymással összefügghetnek és nem is függhetnek össze, amelyekben más és más törvényszerűségeket lehet felismerni, amelyek keletkezhetnek sé elmúlhatnak, valamint annak megértését is nélkülöznie kell, hogy az élet viszont nem a törvényszerűségek szerint működik, hanem a törvényszerűségek működnek az élet megnyilatkozásai szerint. Nem a törvényszerűségek vannak az élet fölött, hanem az élet használja fel a világban lelhető igen sokféle és változatosan megszerkesztett törvényszerűségeket.
Nem tudom, hogy van-e olyan aki képes változtatni a törvényeken
Vannak törvények, amiken maga az ember is tud változtatni, különösképpen azokon, amiket ő hozott létre (technikai, társadalmi, gazdasági, vallási szabályok és törvények)
Amiket nem ő hozott létre, azokat csak felhasználni tudja, ha megérti alapvető feltételeiket.
bárki is független lehet az egységtől... ez csupán illúzió
Rosszul fogod fel az egységet. Egymástól független elemek is alkothatnak egységet úgy, hogy az egyik elem nem a többi elem meghatározására, determinálására, befolyásolására törekszik, hanem elismeri önállóságát. Ilyenkor az egység nem "függés" kérdése az elemek részére, hanem "összhang" vagy talán "harmónia" ami jellemezheti azt.
Pusztuláshoz tehát pontosan az az elmélet vezet, ami képtelen megérteni a a harmónia lényegét, és mindenben függést keres, és függést próbál teremteni. A függésen keresztül egy olyan szerkezetet próbál az elme létrehozni, amibe az alkotó elemek alárendelhetőek, formára és elvárásokra szabhatóak, valójában az elemek elveszítik eredeti tulajdonságaikat, hogy a függéstől elvárt funkcióikat teljesíthessék.
A "minden mindennel összefügg" a leghamisabb elmélet, amelynek célja elhitetni az emberrel a függés mindenhatóságát, szükségszerűségét, hogy az alkalmazkodást és befolyásolást az egyén teljesen természetesként, megváltozhatatlan szabályként kezelje és értelmezze.
A JÓSÁG nem érzésmechanizmus. Nincs is ilyen "érzés". Olyan érzés van, hogy szeretet, az vezethet olyan cselekedetekre, amelyet mások jóság fogalma alá sűríthetnek. De ugyanezt szeretet nélkül is el lehet érni, pusztán az ész számításait követő cselekedetekkel. Tehát aki annak ítéli az ember jóságát, az mindig egy másik fél, és a kapcsolat hatásának felméréséből következik ez a minősítő (értékelő) ítélet. A jóság tehát egy viszony, kapcsolat jellemzése, attól elszakítva értelmetlen fogalommal állunk szembe, ami inkább félrevezeti az elmét.
Persze, tudom, élővilág... akkor is egy egység az egész, ahol minden összefügg mindennel... és változatlan törvények szerint működik. Teljesen igazad van, egyetértek, az élet változás... ahol nincs változás, élet sincs. Meg pont a változás hozta létre az élet sokszínűségét... Nem tudom, hogy van-e olyan aki képes változtatni a törvényeken... fogalmam sincs. De az hatalmas tévedés, hogy bárki is független lehet az egységtől... ez csupán illúzió, a természeti népek még tudták ezt, és teljes harmóniában éltek a természettel, ami létrehozta őket. A modern ember meg képes azt hinni, hogy ő egy független valaki, mert ez jót tesz az egójának, meg mert teljesen eltávolodott a természettől, amelyből született. Ha a mai ember is felismerné az egységet, talán nem cseszné szét a világot, amiben él... úgyhogy ez egy káros illúzió, és pusztuláshoz vezet.
Ehhez nem bölcsesség hanem nyitott szív kell mint ahogy azt Te is írod
Nem ezt írtam. A mentális érettséget vontam kétségbe, nem a bölcsességet. A mentális érettséghez pontosan nem a bölcsesség társul, hanem a tudatlanság olyan hajlamáról beszélünk alatta, amikor az ember kész hit által elfogadni minden ostobaságot. A kereszténység is, az ezoteria is, az egyéb vallások is pont erre a mentális érettségnek nevezett szándékra várnak, hogy hálóiba kapják a híveiket.
Ennek eredményeit ráadásul a Biblia önként tárja a nyitott szemmel olvasó elé, mert Jézus eltávozása után a jeruzsálemi tanítványok az evangélium bölcsességének hirdetése helyettt vallást kezdtek alapítani. Ennek, kereszténység formájában mind máig isszuk a levét, a hit által butítják a mentálisan éretteket ahelyett, hogy Jézus tanításait megértve az ő bölcsességét adnák tovább, amivel valójában megbízta az első tanítványokat. Ezért is nevelt Jézus tanítványokat és nem híveklet, mert tanításainak megértése lett volna fontos, nem pedig mindenféle hitelvek feltalálása.
leírásomból nem olvastad ki ezt a lényeget
Kiolvastam, ezért fűztem hozzá cáfolatot.
Pál is aki pórias egyszerűsége ellenére is volt olyan bölcs hogy felismerje hogy aki a
bölcsességet a jóság és szeretet elé helyezi az könnyen az ördög markába sodródhat
Erről beszélek. Pál apostol volt a főkolompos a bölcsesség megvetésének legelsősorban. És ezzel a háttérbe szorítással az ördög markába sodorta a keresztényeket, akiknek bölcsesség hiján már minden haugságot el lehet hitetni. (Mentálisan váltak éretté, vélhetően ezt így fogalmaznád)
