Hosszú ideig az volt a kutatók véleménye, hogy az öntött övveretek a korai avar kor préselt vereteibõl fejlõdtek ki, és nem számoltak újabb népelemek beköltözésével. Ma már bizonyos, hogy a késõ avar kori kultúra nem vezethetõ le a korai avarság kultúrájából
Ebbe a meggyengült államba kér azután bebocsájtást az írott források szerint Kuvrát negyedik fia, Küber népével. Ez az esemény valamikor 670/680 táján történhetett meg. A történet folytatásaként azután Küber el is távozik a Kárpát-medencéből. Hiszen, miután a Kagán lázadástól tartva kinevezi az Avar birodalom területén élő bizánci hadifoglyok helytartójává, azok biztatására élükre állva eltávozik Thesszalonike környékére.
Pontosan ebben az időszakban jelenik meg egy új régészeti kultúra a Kárpát-medencében, melyet Tótipuszta-Igar-Kiskőrös körnek hívunk. A Bajáni avarok régészeti kultúrájától ezt az újat Bóna István és nyomdokain kutatók sokasága különítette el.
A VIII. században azután egy, az elsőtől alapjaiban, a másodiktól pedig részleteiben eltérő leleltanyag együttes, a griffes-indás kultúra emlékei lelhetők fel.
arra a kérdésre keresi a választ, hogy folyamatos változás során megy-e végbe a leletanyag átalakulása, vagy pedig egy 670/680 táján kelet felől betelepedett törzsszövetség népessége adja meg a változásokhoz szükséges erőt, majd belső változások során alakul ki a griffes-indás csoport jellegzetes leletanyaga.
A kiállítás katalógusában sikerül valószínesíteni azon véleményüket, amely szerint a második lehetőség áll közelebb az egykori valósághoz.
azaz: nem folyamatos változás, hanem 670/680 táján kelet felől betelepedett törzsszövetség
(szerintem) nem úgy kell érteni a keveredést, h valami más belekeveredett
hanem egy nyelv több utódnyelve, egymással viszonyitva látszik keveréknek
az utódnyelvekből lekoptak gyökök, az egymással való kapcsolat a logikai szabályai szerint csak azzal magyarázható
________________
egy népre egy nyelvre kell visszamenjen
különböző korokra a különböző szétválások :: a halom (latin IE ural török japán jeniszej tunguz)
abból, h kivették maguknak kizárólagosan, következtek olyan abszurditások h
gyakran : sűrűn, sokszor
1. Egy korábbi, ma már nem eleven gyakor (‘sűrű, gyakori’) melléknév módhatározói alakja. Ennek gyak- töve ősi finnugor örökség lehet: zürjén, votják juk, finn joukko (‘rakás’). Az eredetileg tehát ‘halom, rakás’ értelmű magyar szótő a denominális r képzővel (mint botor, keserű) olyasféleképp nyert ‘sűrű, gyakori’ értelmet, mint a német Hauf (‘halom, rakás’) nyomán a häufig (‘gyakori’).
2. gyakor, gyakori : török jok, jogún 'sűrű' > jogur-, jokur- 'megsűríteni'. Jelentéstani tekintetben vö. ném. Haufe és háufig. Ide tartozik a tör. jogurt 'savanyú tej', tkp. 'sűrített tej*.
A szkíta a legősibb nép a földön. Az egykori szkíta birodalomnak, melynek a létét is veszettül és dühödten tagadják, több népet is magába foglalt. A magyar volt a királyi szkíták népe, a mágusok és tanítók népe. De tagja volt ennek a szövetségnek kelta is. Élő, lélegző, dinamikus népesség, több nemzetségből összeállva. Europid népesség volt alapjaiban, eredete az ún Szrubnaja, Jamnaja kultúrákban keresendő. De egészen biztos régészeti nyoma van a Tatárlakai koronggal egyidős ún, vonaldíszes kultúrának ami aloghnem szintén a szkíta kultúra része.
A szkíta kultúra alapjelei, alaptémái a mai napig kimutathatók a magyar kultúrában, kimutathatók voltak a ritka hun leletek egyikén is. Hozzáteszem a hun leletek azért ritkák, mert amint magaskultúrát feltételező mellékletet találnak egy hun sírban, átnevezik gepidának, szkírnek, avarnak, gótnak, bárminek. Nem riotka az sem, hogy nyilvánvalón euro-mongolid, sőrt akár mongolid sírleleteket is gótnak mondanak csak azért, mert gazdag a sírmelléklet.
A hun korszakban kétségkívül már voltak mongolid vonások is. Priszkosz egyértelművé teszi: Atila a királyi szkíták közül való volt.
Ez a lélegző, dinamikus kultúra két központot tudhatott magáénak: Kárpát-medencét és a Tárim-medencét. E két központ között időnként népességcsere történt, fiatalok, mágusok, tanítók keltek útra, alapítottak országokat, királyságokat, tanították az elmaradottabb népeket (például a görögöket is). A szkítákhoz idővel új népek csatlakoztak, például türkök is, mongolok is. És volt keveredés is késtégkívül. De az alap, az europid típus nem változott.
Az Árpádi visszajövetelkor már valóban voltak euro-mongolid típusok is magyarságban de nem a vezető rétegben.
A tudomány jelenleg nemhogy kiszolgálója a a politikának, de maga is politizál. A nyelvészet és a történészet feladata manapság nem az igazság kiderítése éa kinyilvánítása, hanem az Unio Új Róma Birodalommá alakításának történeti és nyelvészeti megalapozása, akár hamisításokkal és hazugságok özönével is. Ezért tőlük semmit nem várhatunk.
Akkor miért beszél egyértelműen török szavak keverékéről a magyarban már a bevezetőben?
Ha két nép"összeforrott" hogyhogy nem beszélhetünk egységes nyelvről?
Az egész elmélet azért is megkérdőjelezhető, mert amennyiben a magyar nyelv a Kárpát medence nyelve volt
alapvetően az árpádi bejövetelkor, semmi szín alatt nem beszélhetünk sem keverék népről abban az értelemben, ahogy azt Vámbéry értette, de keverék nyelvről sem!
Valóban a magyar nyelv keverék nyelv, de csak abban az értelemben, ahogy kisebb-nagyobb rokon népek eltérő
nyelvjárásai összeolvadtak.
Olyan lehetett ez, mint a szlovák nyelv kialakulása (eltekintve benne a magyar túlsúlytól) ami a rutén, lengyel és cseh
nyelv keveréke.
Akkor még nem beszéltünk arról, hogy a magyar nyelv gyöknyelv.
Az egész szerkezete szétesett volna, ha nem rokon rendszerű nyelvvel, tisztán! gyöknyelvvel olvad össze.
Ráadásul a gyököknek hasonlóknak kellett lenniük.
A török nyelvek viszont legjobb tudomásom szerint nem ilyenek.
Van valamelyes gyöknyom bennük, de nem ez az alapjuk.
Ezt bizonyítja V. Géza -tudtán kívül-, amikor a török "rovás" betűit összeveti a magyarral.
Gyakorlatilag a török a magyar jelkincsből származik, ami a nyelvére is érvényesnek kell lennie valamelyest, a jeleik hangzósítását figyelembe véve.
Árpád sokféle csatlakozott néppel vonult be ide, de mindvégig magyar vezetés érvényesült.
Árpád népe nyilván valamilyen keveredés eredménye is, de az valamikor sokkal régebben ment végbe. Nem a törökség színre lépése idején.
Hogy mennyiben szkíta és az végeredményben ez mit is jelent, azt kéne végre tisztázni!
A kulcs ennek tisztázásához az, hogy a kárpát medencei ősnép valóban ősnép-e, magyar volt-e és
mi a kapcsolata a szkítasággal.
A szkíták fehér ember fajtájú összetevőjének kulturálisan is jellegadó java innen származott-e el keletre, vagy honnan kerültek oda?
Kell, hogy legyen szerves kapcsolat a Kárpát medence népe és a szkítaság között, mert a magyar művészetben, képírási szinten nincs választóvonal a két kifejezésmód között.
Dalkincsét tekintve bebizonyosodott, hogy a legősibb formák Közép Ázsiában és Kárpátiában megegyeznek.
A Kárpátok környezetében másnak nyoma sincs.
Erre épkézláb magyarázatot kellene adnia a tudománynak!
Igazad van, elég vicces, hogy a magyarnak folyton át kell vennie valakitől valamit. Miközben az egész szkíta műveltség benne van a népművészetünkben, egészen a 18. századi templomok festett kazettás mennyezetéig. Nem vettünk át senkitől semmit, nyelvünk, műveltségünk szkíta nyelv és szkíta műveltség.
Vámbéry nagyon pontosan érvelve cáfolja azt a téveszmét, a törökkel rokon szavaink átvételek lennének
"Anélkül, hogy mindkét irányban méltányosan és objektíven körültekintettek volna, ragaszkodtak a magyar nyelv egységes ugor jellegéhez, sőt idő multával mind jobban és jobban belerögződtek ebbe az elméletbe, anélkül hogy meggondolták volna, hogy ott, ahol keveréknépről van szó és ott, ahol két nép annyira összenőtt, összekapcsolódott és összeforrott, nem lehet olyan egyszerűen egységes nyelvről beszélni. Nem csoda, ha ilyen körülmények közt elkövették azt a még nagyobb hibát, hogy a magyar nyelv török elemeit jövevényszóknak nyilvánították, azaz olyan szókincsnek — mert alak- és hanganalógiákról egyáltalában nem is beszéltek — melyet a magyarok ugor népe vándorlása közben később vett át valamely szomszédos török néptől s mint idegen, kölcsön vett kincset a mai napig megtartott..."
Nicholaus De Lyra 1270-1349 között élt, nem a 16. században.
Végigolvastam a tanulmányt, egy pontig viszonylag jól gondolkodik aztán egyszer csak fogja magát és előáll valami egészen képtelen ötlettel. Se előzménye, se bizonyítéka, hiszen egészen addig szó sem volt arról a tanulmányban, hogy Krónika 16. századi lenne.
Thuróczi krónikájából próbálja eredezteteni, ami egyszerűen egy vicc.
Thuróczi krónikája blődségekkel van tele, évtizedeket téved királyok beiktatásával, csatákkal, eseményekkel kapcsolatban, összevissza ugrál időrendben. Thuróczi egyértelműen nem jutott hozzá eredeti Magyar Krónikákhoz, így azokat a leveleket és nemesi okleveleket használta fel, amikhez hozzájutott. Ezek hitelessége viszont csak egy pontig elfogadható, valójában tele vannak tódításokkal, az oklevelet kapó gátlástalan dicsőítésével stb. Az ő krónikája lényegében hiteltelen.
A Képes Krónika egy teljesen más kategória. Az pedig, hogy korabeli művekkel van egyezése a Képes Krónikának, teljesen természtes, mivel az írója nyilvánvalóan használt fel és ismert nyugati forrásokat is, ez számtalan más esetben is kiviláglik, nem csak a tanulmányban említett esetekben. Hogy a műveltsége "franciás" volt-e vagy sem, nem tudom, de az biztos, hogy bár kiváló latinsággal ír (legalábbis számomra hiteles elemzők szerint), a gondolkodása, észjárása egyértelműen magyar. Ugyanakkor több ponton is kibukik a judeo-krisztián szemlélet, főleg Atila tetteinek leírása során.
Egy szó mint száz, a tanulmány állításával ellentétben a világon semmilyen bizonyítéka nincs annak, hogy a Képes Krónika 16. századi lenne.
A tanulámny szerzője egyszerűen bedobott a végén egy légbőlkapott elméletet, majd úgy tett, mintha addig azt bizonyította volna. Elég vicces lett így.
vicces, h átvett f és h jelekről beszél, amelyek nincsenek a türkben..
ha jöttek a türk rovással és abba akarták volna belerakni a görög kh és f jeleket (feltehetőleg ezt feltételezi a szerző), akkor elég nagy bajban lettek volna.
ugyanis egyrészt a türk D és B a magyar B-re hajaz, ahogy a görög Kh is
az egész kronológiailag és betűalaktanilag is hamis elmélet
másrészt nem életszerű, h egy idegen vezető rétegtől 100 év alatt egy nép átveszi az írást, majd ugyanazoknak a leszármazottja betiltja (Vajk-István), de ezen száz éve írástudatlan népen belül még 5-6száz évig és azon túl is fennmarad az iskolázatlan köznépben
Várkonyi atovábbiakban aTürk Birodalom kialakulásáról szól-va ezt írja: „552-ben alapították meg birodalmukat, amikor Tumen az ázsiai avarokat leverte; e biroda-lom középpontja Kelet-Turkesztánban volt, s itt folyik a Talasz folyó, melynek völgye a magyar ábécé õs-hazája. A nyugati türkök 576-ban foglalták el a krími Boszporosz városát, ami annyit jelent, hogy elõbba magyarok Kubán-vidéki országát kellett meghódítaniok. A magyarok így türk fennhatóság alá kerül-tek, s a nomád államszervezés szabályai szerint ekkor egy türk kagán és nemzetsége lett a magyarság vezetõje; utóbb pedig beolvadt a magyarságba. Minthogy a jenyiszeji-talaszi írást az ujgur hódítás 659-ben eltünteti, a magyaroknak ekkorra már el kellett sajátítaniuk. Az 552 - –659 közt eltelt évszázad tehát az az idõ, amely alatt a rovásírás elterjedt s elsõ formájában kialakult a magyarok között – kétségkívül a föléjük helyezett türk kagáni törzs közvetítése révén”.
Már az úton elkezdték hányni-vetni az Égi birodalom sorsát. Mire az Alpár-kurgánhoz értek, készen állott a zsuán menekültek kezdeményezésére építendő beavatott kegyhely, Avarbástya terve Bat-baján 565-től 602-ig állandóan úton volt, hogy előkészítse
a két fehér-hun-szkíta csatlakozó csoport
tetézi még az a helytelen szkíta-saka szokás, hogy avar főurat avar szolgáktól körülvéve kell eltemetni.
Sokkal jobb a határaink mellett, az Etil két oldalán élő Magyar törzsszövetség helyzete. A főurak temetésén ott csak idegen szolga feláldozását engedik meg.
III. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy Ordoszt, ahol a 100 kinaj család még mindig kiváltságokat élvez, elárasztotta a sárga hit. Kazária, ahol kezdetben ugor-magyar többségi hatalom volt, az aranyborjú fiainak a hatalma alá került. De annyi előnyünk még van, hogy legalább az ataiszi hitvilágot nem bántják. Az uruki hit püspökségét azonban elüldözték Van városából, majd Magyarkáról is, és az üldözöttek csak a szavárdiak Nyék törzsénél leltek menedéket. Így most ennek a püspöknek a fennhatósága alatt csak a Van-vári, a Magyarkai és a Győr-szavárdi öspörösség működik. A kiváló műveltségű Nazirt nem tekintik az aranyborjú-hit fiának.
aranyborju:
1.
Voltaképpen sem az Áron, sem pedig a Jeroboám-féle aranyborjú nem Jahve-képmás volt, nem egy új isten képe, hanem az aranybika, ill. bikák talapzatul szolgáltak az azokon láthatatlanul trónoló Jahvének. Az aranyborjú alatt tehát nem istenképet, hanem posztamenst kell érteni. Azonban a kiábrázolás formája, a bikakép lehetőséget ad a bálványimádásra, hiszen Babilónia, Fönícia, Egyiptom nagy istenségeit mind-mind bikaalakban ábrázolták. Ezzel fennáll a valláskeveredés, a szinkretizmus veszélye, ezért is ítéli el keményen a B az aranyborjúkészítést és -imádatot
2. A felébredést add nekünk, légy támasz (számu)nkra, segítséget nyújts nekünk, juttass ki az élet-halálból [az újjászületések körforgásából]!
3. Dicsérjük az Irgalmas Atya nevét, becsüljük hatalmas adományát, csak azt reméljük, hogy mindörökké [az örökkévalóságban], amit kívánunk, megkapjuk ekként.
Stein Aurél (1862-1943)... Első belső-ázsiai útja alkalmával 1900-ban az ősi Selyem Út menti romokat térképezte föl. Második expedíciós útja (1906-1909) a Tárim-medencébe vezetett, majd a Lóczy Lajos által jelzett Dunhuangban egy befalazott szentélykönyvtárból 6000 tekercset, 3000 kézirat-lapot és 5 ládányi egyéb régiséget szerzett meg és küldött a londoni British Museum-ba, ...Legjelentősebb ásatása a hajdani ujgur főváros Asztana (Ilihot vagy kínai nevén Gaucsong) temetője volt, ahol a feltárt 500 körüli sírból olyan emberek voltak eltemetve, mint akik Árpád népével a Kárpát-medencébe érkeztek és olyan "halotti szemüvegek" és részleges lótemetkezések kerültek elő, mint a magyarországi honfoglalás kori sírokból. "Hiszem – írja Stein Aurél –, hogy azokat, akik Árpáddal együtt jöttek be a magyar földre a belső-ázsiai törzsökös türkök közé sorolhatjuk".
és egyről még ő se tud. valószinűleg az utiguri avar 677-esről. a 377-esről mindenki tudott európában.
árpád-álmos nemzetsége ugyanis
1. vagy ujgur nemzetség ügyeké
2. vagy tarim turan környéki 7ftalita (a csuvasok, udmurtok ekkor még nem voltak tényezők, száz év alatt nem lett volna olyan török szókészlet, náluk a későbbi évszázadokban zajlik le a nagyobb mértékű jövevényszavak meghonosodása)
a "honfoglalók" etelközben már nem nagyon találtak onogurokat a besenyő dúlás után (akik ismerték volna az utigurokat és h mi történt 555-ben és 677-ben)
ott még hallhattak a rouran avarokról
álmosék valszeg a kék türk birodalomban társnép voltak
de a többi nép az ural környékén atil volga torgai irtishnél
és a másik rész kubányban már az arab háborúk megkezdésekor a kazár nyugati terjeszkedés óta ott, ahova nem értek le a besenyők és a kéktürkök,
a bolgárokat már elérték a kéktürk iszlámhitűek, de a magyar törzsek között nem volt iszlámhitűség
hanem magyar világhit, "maniheizmus"-nak nevezett lélektűzhit (tűzimádás+madárember), amibe beleépült a buddista elmekép és a keleti kereszténység és mind Ten-gri hit
Ez érdekes feltételezés, de a világon semmi nem utal rá. Sőt, ami azt illeti, valójában minden arra utal, hogy bizony Nagy Lajos korában készült. Mégpedig a vége miatt, ugyanis a későbbi királyokról egyszerűen szó sincs benne, így aligha készült később, nem beszélve arról, hogy már az elején világosan megírja, hogy kinek készült ez a Krónika. Más kérdés, hogy a Képes Krónika befejező részei igenis megtalálhatók, New Yorkban, Londonban és Moszkvában, csupán kérni kellene őket, és egyíből összeállna az eredeti.
Ugyanakkor a Képes Krónika képei sokszor teljesen másról mesélnek, mint amiről a hozzájuk fűzött szöveg! Ez okozhat zavart egyesekben, ezért hihetik, hogy talán később készült. Másrészről a 16. században már eléggé mással volt elfoglalva a magyarság, már érezhető a rossz változások előszele. A Képes Krónika képei egy olyan különleges színvonalat képviselnek művészileg és technikailag is, ami elképesztő tudást takar. Csak mellesleg mondom, hogy azokat a képeket ma senki, semmilyen módszerrel nem lenne képes azon a színvonalon elkészíteni!
A zavart talán az is okozhatja, hogy egyszerűen nem tud arról a 442 évről, ami állítólag Atila halála és az Árpádi visszajövetel között hivatalosan eltelt. Csupán kb 150 évről.
Ami Alarikot illeti valóban pontosan tudjuk, hogy méterről méterre ugyanaz volt a hadhárata és ugyanaz a "legenda" a temetése körül mint Atila esetében. Ilyen meg egyszerűen nincs. Atila meg biztosan nem élt 128 évet és nem 128 évesen nyargalászott a Catalaunumi csatamezőn. Ergo Alarik nem étezett.
A Képes Krónika megírásának idején még nem volt semmiféle Alarik! Őt csak később találták ki, Atila alakjából, hogy kitöltsék a 44 évet "hős gótokkal", ezért ugyanaz a hadjárata és a halála is mint Atiláé. "
Alariknak semmi köze a hungárok történetéhez.
Napra pontosan tudjuk mikor dúlta fel Rómát (i.sz. 603, AD 410 körül) és napra pontosítható Atllla nyugati hadjárata is 41 évvel később i.sz. 644, vagy AD 450-453 körül.
Komolyan venni végre a krónikáinkat és elfogadni, hogy a nyugati króikák nagy része, ami arról a korról és főleg a magyarokról szól, puszta kitaláció a 14.-16. századból.
A Képes Krónika szövegírója például egyáltalán nem volt elfogult a magyarok iránt, néha egészen penetráns dolgokat ír, például Atiláról. Ebből nyilvánvaló, hogy a szövegíró nem csak magyar forrásokból dolgozott, hanem nyugatiakból is! Amiket Atiláról ír helyenként tipikusan az észak germán krónikák hangvétele, amik mindig igyekeznek Atilát lerántani a sárba.
És mégis: a Képes Krónika nem tud Nagy Károlyról. Nem Alarikról. Nem Karolingokról, avarokról és Merovingokról se. Se gepidákról, se szkírekről, se szlávokról a Kárpát medencében.
Hogy lehetséges ez? Ha ilyen alaposan felkészült a Krónika írója (márpedig bizony alaposan), akkor miért nem tud ezekről?
Miért nem tud a a Rómát feldúló Alarikról, aki mellesleg pontosan ugyanazt az útvonalat járta be hadjárata során mint Atila, csak 44 ével előbb. 44 év. A Julián és Krisztusi időszámítás közti különbözet. Mit ír a Képes Krónika? Atila 44 évig királykodott Catalaunum előtt és 128 évesen halt meg. Ez lehetséges? Szerintem nem. A Képes Krónika nyilván a nyugati források évszámait vette alapul ezért nem tudott mit kezdeni azzal a 44 évvel, amikor "a gótok hősiesen megdöntötték Rómát" Alarik vezetésével. De akkor miért nem tud semmit Alarikról??
A magyarázat egyszerű: A Képes Krónika megírásának idején még nem volt semmiféle Alarik! Őt csak később találták ki, Atila alakjából, hogy kitöltsék a 44 évet "hős gótokkal", ezért ugyanaz a hadjárata és a halála is mint Atiláé.
Nagy Károllyal is hasonló lehet a helyzet, őt is a Képes Krónika megírása után találták ki, ezért nincs benne egy szó sem róla.
Kézai krónikája egyébként meg a Nagy Sándor halálától kezdődő időszámítást használta, tehát ha meg akarjuk tudni a helyes évszámokat, akkor az ott szereplő dátumokból le kell vonni 312 évet.
Egy szó mint száz, ideje Krónikáinkat komolyan venni.
"Számos magánkutató, történetíró munkájában olvashatjuk, hogy e szó „honfoglalás” nem fordul elő a középkori krónikákban. Évtizedekkel ezelőtt olvastam Anonymus Gesta Hungarorium-át, amely legkésőbb III. Béla királyunk korában, tehát az 1100-as évek második felében íródott. A Képes Krónikát az 1300-as évek közepéről, és a Turóczy Krónikát, amely Mátyás király korából, tehát az 1400-as évek második feléből való. Legjobb emlékezetem szerint, ezekben nem fordul elő e szó „honfoglalás”. Az Akadémiának a legnagyobb baja Kézai Simon Krónikájával van, mert Kézai mester Árpád népe „honfoglalását” a hunok második bejövetelének tartotta."
Egyzser mér kéne egy tényfeltáró arró is, hogy az állítólag ártatlanul kivégzettek vajon tényleg kommunisták voltak-e és vajon milyen cselekményekben vettek részt a komcsi patkánylázadás idején.
Mert arról meg viszont egészen szép anyag van:
ezrek lemészárlása a semmiért!
Ahhoz képest, amennyi és amilyen aljas emberiség ellenes bűncselekményeket követtek el, az ún "fehérterror" még csak apró megtorlásnak is harmatos volt.
amellett h az eljárás helytelen és törvénytelen volt
az index hamisít:
"kommunisták"-nak nevezi őket csupán, miközben elhallgatja, h
A kivégzettek között található a megyei direktórium vezetői közül a dunamenti és a tamási ellenforradalom leverésében és az azt követő megtorlásokban komoly szerepet játszó Aranyos György, Tánczos Vendel, Soós Sándor és Mautner Gyula.
