Az egyik legismertebb példa például a Zalaegerszegre tartó kispestiek és a pisztoly esete, ami után két zártkapus meccset kaptak. Pedig a balhénak köze nem volt a meccshez...
Verekedés a pályán.
Mint nálunk, májusban.
Ők kezdték.
Mint mi, májusban.
Most akkor mi a különbség ?
Legfeljebb annyi, hogy játékos nem kapott.
De ők az idén visszaesőknek számítanak.
Csak az van, hogy nem jött le egyenes adásban.
És ez Magyarországon enyhítő körülmény.
Amikor az Újpest megszerezte a vezetést, néhány szurkoló tesztelte, mennyit bír a vendégszektor elôtti menekülôkapu. A próba nem tartott túl sokáig, mert a rács – amit csak egy szalag fogott össze – kinyílt, és egy-két drukker a pályán ünnepelt kedvenceivel.
A lefújást követôen a vendégtáborból többen beugrottak a pályára. Ekkor köszöntötték a lila-fehér játékosokat, és néhányan az ellentábort hergelték. Ez persze nem tetszett a hazaiaknak, akik harsány füttyszóval fejezték ki elégedetlenségüket. A vendégek közül közben többen a hazai nézôk felé indultak el, szerették volna ellopni a soproni ultrák zászlóit. Ám ott ellenállásba ütköztek, mivel soproni részrôl is jó néhányan beugrottak a pályára revansot venni. A rendezôk is megjelentek a pályán, lehettek úgy harmincan, a rendôrök is feltűntek a gyepen, ahol így félszáz ember kergetôzött.
Elcsattantak súlyos pofonok is, az egyik rendezôt alaposan helybenhagyta egy újpesti drukker, de a rendôrök és a rendezôk együttes fellépése végül sikerre vezetett, az újpestieket és a hazaiakat is visszaterelték a szektoraikba. "
Szerintetek a lilaliga az idei szezonban visszaesőket mennyire vágja meg?
Az egyenlőbbeket.
" Újpesten a helyzet fokozódik. A héten Gyulay Zsolt, a lila-fehérek ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta, hogy mindenképpen szeretnének még vasárnap előtt fizetni a labdarúgóknak.
Nos, ez nem történt meg, és a klubvezető egy picit talán tanácstalanul annyit mondott ezzel kapcsolatban, hogy a hétfői tulajdonositanács-ülésen minden kiderül. Utána a játékosok, az edzők és az igazgató is okosabb lesz. A hírek szerint a liláknak igazából nagy segítséget az anyaegyesület, vagyis az elenyésző százalékban tulajdonosi jogokat birtokló Újpesti Torna Egylet jelenthet. Ez tehát a jövő, ezzel a korántsem jó hírrel érkeztek meg az újpestiek Sopronba. "
" Szép gesztussal kedveskedett a két klub annak a szerencsétlenül járt szurkolónak, aki a május 30-i siófoki botrány során orrcsonttörést, valamint agyrázkódást szenvedett a gyôri huligánok ámokfutásakor. A fiatalember a két csapat játékosai által dedikált labdát, illetve egy Balaton FC- és egy ETO-mezt kapott ajándékba. "
Érdekes, hogy nálunk senki sem szenvedett orrcsonttörést, valamint agyrázkódást május 30.-án.
Lehet ezért is mi kaptunk büntetést ?
A csodálatos Ferencváros és a csodálatos szurkolótábora.
Ezek azok a pillanatok amiket személyesen kell átélni.
Amiről 100 éve csak legendák születnek.
A csodálatos Ferencváros és a csodálatos szurkolótábora.
Az van, hogy ha előre nézek akkor nincs elöttünk senki.
Ha hátra, akkor meg azt látom, hogy ott tülekszik a sok paraszt.
Jó száz éves állapot ez.
Ragyogó este volt.
Sok régi Fradista az ülőhelyeken.
Kellemes hőmérséklet.
Szerintem + 9 volt.
És most is annyi van.
Ilyen a gerinctelenek társadalma.
Hol a KISZ KB lapjában, hol a lilaliga lapjában.
Ami pont jön.
Hol a Lenin, hol a Szieben.
Ahogy változnak az idők.
De a Dózsa marad.
Ugye, Miklós ?
Ugye jan. 1-től érvényes a szerződés a Sport+ és a Liga között.
A tegnap megjelent szám címoldala a következőképpen néz ki:
A főcím, vagy 4 cm-es, vastag betűkkel:
SZIEBEN: ELLENFÉL ÉS VITA NÉLKÜL
(Utalva a megválasztására)
Majd egy kb. 12*20 cm-es fénykép a rókaképűről.
Na ez most f@szszopás v. seggnyalás?
Csak a tények kedvéért...
Nem is emlékszem, hogy bármikor is állt volna az FTC footballistáinak élén egy ennyire éles eszű, szellemes és jó humorú fiatalember.
Minden nyilatkozata a csodálatos Ferencváros érdekeit tartja szem elött.
Ráadásul világosan és pontosan fogalmazva.
Nem volt ez mindig így.
És hányan is szeretnék, hogy ismét apró, kis pártkatonák irányítsanak minket...
" Szeiler József (az FTC Rt. vezérigazgatója): – Biztos vagyok abban, hogy nem a csapatok pénzén vásárol be a liga, hiszen korábban soha, egy mondat erejéig sem tájékoztatta a futballcégeket senki arról, hogy efféle terv megvalósításán dolgoznak. Ha Szieben László a magánvagyonát fektette be, akkor sok sikert kívánhatunk neki valamennyien a vállalkozáshoz, és legfeljebb furcsállhatjuk, hogy éppen a Sport Plusz tetszett meg neki… "
Nem tudom mi lehet az oka, hogy innen a tabella tetejéről lenézve nem látom a lokális Dózsát.
Ennyit romlott volna a szemem, vagy olyan le már nem látok ?
Pedig milyen jól igazoltak az idén is és micsoda edzőjük van.
Érthetetlen.
Akkor arra is biztos emlékszik a papád, amikor 78 körül, miután lenyilatkozta, hogy jobb lenne neki a Dózsába a következő FTC-Dózsa meccs szünetében odament a majmok kispadjához és lekezelt velük.
50.000 néző elött.
A Liga hivatalos oldalán megjelent hír szerint az MLSZ mai elnökségi döntését követően „6 ponttal gazdagabb a Fradi”.
A Ferencváros az Arany Ászok Liga eddigi 12 fordulója során 6 győzelmet aratott, 4 alkalommal játszott döntetlent, és 2 vereséget szenvedett, azaz 22 pontot gyűjtött a pályán. Ma csapatunk nem játszott mérkőzést így nem gazdagodhatott pontokkal, ebből adódóan továbbra is 22 ponttal áll élen az Arany Ászok Ligában.
Gyurcsány Ferenc sportminiszter a Fradi-ügy kapcsán elmondta, a május 30-án történtek miatt is lesznek változások. A törvény ugyanis érinti a sportrendezvények biztonságát, mégpedig úgy, hogy kimondja: a kiemelt kockázattal járó események biztonságáért az állam a felelôs. „A közbiztonság állami feladat, és nem privatizálható” – idézte az MTI a sportminisztert, aki hozzátette, reméli, hogy soha nem ismétlôdnek meg a Ferencváros–Debrecen mérkôzésen történtek. Azt egyelôre nem tudni, miként finanszírozza majd az állam ezeket a kiadásokat, de erre még a törvény elfogadása elôtt megoldást kell találni. "
Érdekes, hogy ez a f@sz Szeiler ezt is hasonlóan látta május 30. után.
Pedig ha bemásolnám, hogy mit kapott emiatt a Magyar Labdarúgó Liga hivatalos honlapjától a www. faszszopo.hu-tól...
"Aki ott volt ezen a hűvös októberi estén a Népstadionban, ma is emlékszik erre a jelenetre. Hát még ami a gól után történt… Másnap így írt erről a sportnapilap: "Ebedli különösen indolens volt, de amit régi csapata szurkolóitól kapott, az bizonnyal egy szentnek is sok lett volna. A titulusok közül az áruló megbélyegzés a legenyhébbek közé tartozik. Így aztán más megoldás nem lévén, a szentnek aligha nevezhető középpályás rúgott, csípett, harapott és káromkodott. A 15. percben aztán végre viszszaadhatott valamit az igazi vétkeseknek, a gólja után odarohant a Fradi-szurkolók lelátója elé, és felemelt karral kiáltotta: Nesztek! Később, miután egyfolytában őt szapulta a zöld-fehér sereg, újabb nemes bosszút választott, felmutatott az eredményjelző táblára, amelyen ez állt: Ferencváros–Ú. Dózsa 0–1, góllövő: Ebedli. Aztán teátrálisan meghajolt, és visszabaktatott a játéktérre…”
Nem is felejtjük el soha.
Igazi Fradista voltál.
Köszönjük Zoli.
Az ötvenéves futball-legenda, Ebedli Zoltán csupán decemberig dolgozhat a Ferencvárosnál
A karmester leült volna a fűbe
SINKOVICS GÁBOR
NS, 2003-11-06
Volt abban dupla adag dac, ahogy olykor csípőre tette a kezét. Rendszerint úgy történt, hogy Martos Győző a pálya jobb oldalán meglódulva vagy átívelte a labdát a bal szélen nyargaló Magyar Pistához, vagy egyszerűbb megoldásként odapasszolta azt a mellette kocogó Ebedli Zoltánhoz. A közönség ilyenkor rendszerint már mocorgott, és kissé felemelkedett ültében, mert pontosan tudta mindenki, ha a szőke ifjúhoz kerül a labda, akkor bizony látványos biciklicsel vagy tért ölelő, milliméterre pontos indítás következik. S ez így is történt meccsről meccsre.
Nem véletlenül írták akkoriban Ebedli Zoltánnal kapcsolatban, hogy "szeme van a labdáinak”. Ha ebből indulunk ki, akkor ma nagyrészt kancsal, rövidlátó, huszonhárom dioptriás szemüveget viselő labdák pattognak a magyar pályákon. Hagyjuk is a jelent. Szóval "Ebi” – aki a napokban ünnepelte ötvenedik születésnapját – valóban odarúgta a labdát, ahová csak akarta. Ha olyanja volt, a bal felsőbe csavarta, hadd repüljön feleslegesen Mészáros Ferenc vagy, mondjuk, Rothermel Ádám. Viszont előfordult az is, hogy hősünknek unalom ült ki az arcára, és bizony meglehetősen kedvtelenül bóklászott a zöld gyepen.
Na, ilyenkor tette csípőre a kezét.
Bizton állítom, hogy még ezt is szerették benne a fradisták. Akkor sem haragudtak rá, ha olykor a szélvészgyors Pusztai László helyett a felső tribünre ívelt, nála még ez is belefért. A zöld-fehér tábor rajongott érte, s nem csupán azért, mert kivételes játékintelligenciája volt. Bálint László 1976 telén a Labdarúgás című újságban ezt nyilatkozta róla: "A kis Ebedli olyan játékmester, aki szinte párját ritkítja. Azt csinál a labdával, amit akar. Zsonglőr. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb biztosítja a helyét a válogatottban is, ehhez az szükséges, hogy védekezésben is többet vállaljon magára.”
Néhány hónappal később bajnoki címet ünnepelhetett a Ferencváros Zalaegerszegen, a vállukra kapták a fiúkat a zöld-fehér szurkolók, és boldogságukban talán az Üllői útig gyalogoltak volna velük. Ebedli Zoltán ekkor így nyilatkozott: "Én is voltam úgy többször, hogy alig kaptam levegőt, annyira fáradt voltam, akadtak olyan pillanatok, amikor azt mondtam magamban, ezt már nem bírom, egy kicsit leülök a fűre…”
Ha leült volna a fűre, megtapsolják.
Ebedli Zoltán nem a szocialista embertípust testesítette meg, az ő egyénisége sehogyan sem illett az elvtársias, pártkongresszusokkal, Moszkvicsokkal, Trabantokkal, vasfüggönnyel színesített világba. Ránézésre olyan volt, mint egy szólógitáros vagy valamelyik amerikai egyetemistákról szóló hollywoodi produkció mellékszereplője. Pedig "Ebi” itt érezte jól magát, a pesti flaszteren, a zöld gyepen vagy valamelyik night clubban. Akkoriban nem volt sok ilyen, a futballistáknak nem lehetett egyszerű inkognitóban maradniuk az éjszakában. Neki sem sikerült.
Balhés gyermeknek tartották, s nem véletlenül jelent meg róla az egyik újságban a következő: "Ebedli már többször okozott csalódást az utánpótlás-válogatottban. Klubcsapatában viszont a jók közé tartozik, bár meg kell mondani, ott sem problémamentes labdarúgó”.
Mégis válogatott lett: 1976. március 27-én az Argentína elleni találkozón mutatkozott be címeres mezben, a mieink 2–0-ra nyertek. Sose hitte volna, hogy egyszer el kell hagynia a Ferencvárost. De ez történt, és őt, az Üllői út korábbi szőke hercegét egyszer csak gyűlölni kezdte a Fradi-tábor. Nem csoda: az ősi ellenfél, az Újpest lila-fehér szerelését öltötte magára.
S ez még mind semmi, 1984. október 27-én a Népstadionban gólt lőtt a Fradi hálójába. A Népsport a következőként tudósította az eseményt: "Fölénybe került a Dózsa, s ennek a 15. percben meg is lett az eredménye, Steidl a bal szélen kapott nagyszerű átadást, a tizenhatos sarkától laposan középre adott, beadása elcsúszott az előrerobbanó Kerekes lába előtt, de az érkező Ebedli hat méterről a háló bal oldalába helyezett”.
Aki ott volt ezen a hűvös októberi estén a Népstadionban, ma is emlékszik erre a jelenetre. Hát még ami a gól után történt… Másnap így írt erről a sportnapilap: "Ebedli különösen indolens volt, de amit régi csapata szurkolóitól kapott, az bizonnyal egy szentnek is sok lett volna. A titulusok közül az áruló megbélyegzés a legenyhébbek közé tartozik. Így aztán más megoldás nem lévén, a szentnek aligha nevezhető középpályás rúgott, csípett, harapott és káromkodott. A 15. percben aztán végre viszszaadhatott valamit az igazi vétkeseknek, a gólja után odarohant a Fradi-szurkolók lelátója elé, és felemelt karral kiáltotta: Nesztek! Később, miután egyfolytában őt szapulta a zöld-fehér sereg, újabb nemes bosszút választott, felmutatott az eredményjelző táblára, amelyen ez állt: Ferencváros–Ú. Dózsa 0–1, góllövő: Ebedli. Aztán teátrálisan meghajolt, és visszabaktatott a játéktérre…”
Lehetett volna belőle sokkal nagyobb játékos is.
Talán egy éve készítettem vele interjút, akkor is szókimondó volt, nem udvariaskodott, ha valakit nem szeretett, elmondta, ha valaki megbántotta és keresztbe tett neki, nem tagadta. Ám mondott valamit, ami azóta is élénken él bennem. Történetesen, hogy nem bánt meg semmit. A tivornyázó éjszakákat, a csajozásokat, az élsportolóhoz méltatlan kimaradásokat sem. Azt mondta, így volt jó, így volt tökéletes az ő élete.
Az egykori lázadó 50 évesen sem szelídült meg. Ugyanúgy Törőcsik András a barátja, mint fénykorában, amikor őt no meg Kesét körberajongták a csajok, s népszerűbbek voltak, mintha nyolc valóságshow-t nyertek volna egymás után. "Ebi” az újpesti kitérő után természetesen visszatért a Ferencvároshoz, és ma is a zöld-fehérek alkalmazottja. Igaz, csak decemberig. A hírek szerint akkor jár le a szerződése a juniorcsapat pályaedzőjéként – és nem marasztalják. Nevezhetjük ezt takarékossági intézkedésnek, nevezhetjük akárhogy – Ebedlinek mégis a Fradiban a helye.
Abban a csapatban, amely ma már csak a címerében viseli az erkölcs, az erő és egyetértés szavakat, s amelynél most mindennél fontosabb lenne az összetartás, a szurkolók szeretete és támogatása. Arctalan Fradi ez a mostani – a legendás fradizmushoz már nem sok köze van. Pedig játszott az Üllői úton (vagy éppen a Népstadionban…) néha olyan Fradi, amelyért akkor is rajongott szurkolótábora, ha épp a kiesés ellen küzdött.
Ebedli Zoltán tudna erről mesélni órákig.
S persze arról is, miért tette olykor csípőre a kezét, s miért akart leülni a fűre pihenés gyanánt. Csak legyen, aki még kíváncsi rá, no meg a többi, korábbi kedvencre…
És egyik sem állt le sírni, hogy nem foglalkoznak velük.
Pedig ők nem csak a pénzüket és a szabadidejüket tették bele.
És az ő szövetségük nem személyi igazolvány és nem tagdíj függő volt.
Tudták, hogy ez az ő utcájuk és az ő terük.
És helyettük nem védi meg senki más.
És amikor kilátástalan lett a helyzet egyik sem mondta, hogy Pongrácz takarodj.
És nem írták ki, hogy Elég volt.
Tudták, hogy egy a zászló és egy a tábor.
Harcoltak a végsőkig.
A saját utcájukért és a saját terükért.
A becsületért.
