Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok. Eredeti méret.
En az adofizetes partjan allok! De most azt mondom a ket fodrasz vagja le egymas hajat szamla nelkul es feketezzenek, egyebkent is, barterezzen aki tud! Libat laptopszerelesert, manikurt hajvagasert!
tehát pl. kereskedőnél, vagy ahol van kézzel fogható termék, a bekerülési ktg áfáját igényelhetem vissza (a termékének neki), abban az esetben, ha az eladott áru után megfizetem. nem?
ilyen nincs, h mindenki visszaigényelhet brahira ...
szolgáltatásnál nincsen mi után visszaigényelni ...
De egyébként igen, pontosan hogy visszaigényelheted és befizetned is kell. Ha te levágod 100+27% ÁFA forintért a haját, adsz számlát, ő visszaigényelheti a +27%-ot, ha mindketten áfás vállalkozók vagytok. És ha utána ő is levágja ugyanennyiért a te hajadat, akkor te is visszaigényelheted az áfát. Pénzmozgás csak annyi lesz ebben, hogy az áfát neked be kell fizetni és neki vissza kell igényelni, akkor is, ha puszira vagy felírásra csináljátok, hiszen elvileg nem történik pénzmozgás, amit fizetett, azt fizeted neki te is. De a 27%-os áfát akkor is be kell fizetned a te számlád alapján, ha már nincs nálad az a pénz, és neki is be kell fizetnie, akár történt kettőtök között tényleges pénzmozgás. Ergo, ha nem kalkulálod rendesen az áraidat, hogy hasznod is legyen belőle és/vagy elköltöd a teljes bevételedet, akkor eléggé rábaszol, mert a befizetés és a visszaigényelt pénz beérkezése között az államnak használja ezeket a 27%-okat. Szóval ha ilyen üzletelést tervezel, akkor jobb feketén. ;P
És akkor még az egyéb adók szóba se kerültek, teszem hozzá.
Szerintem úgy van, hogy ha áfás vállalkozó vagy, az áfát is fizeti a másik fél. Ha úgy szabnád meg az áraidat, hogy az áfa nem lenne belekalkulálva, akkor egy évet se húznál ki, olyan veszteséges lennél. Másrészt lehetsz olyan vállalkozó is, aki nem áfás, akkor viszont nem kell befizetned a tevékenységed után áfát és a te számládból se igényelhetne vissza áfát a másik vállalkozó.
"Istvánhoz képest Ilona örök fiatalnak néz ki, meg sem mondanám róla, hogy már 68 éves. 1991-ben a lakásmaffia áldozata lett, utcára került, de hajléktalanként is dolgozott, amit tudott. Az utcán ismerkedett meg későbbi jótevőjével, egy 80 éves férfival, aki felvette havi 40 ezer forintért betegápolónak, és most pár éve nála lakhat egy VI. kerületi, 120 négyzetméteres lakásban.
„Szabadidőmben varrni szoktam ismerősöknek, abból tudom még kicsit kiegészíteni a bevételem. Negyven évig dolgoztam a postán és az IKV-nál, de a nyugdíjam így is csak 100 ezer forint. Hát hol lehetne abból megélni?! Pedig én soha életemben nem cigarettáztam, nem ittam, de még egy kávét sem. Az a szerencsém, hogy egészséges vagyok, és tudok dolgozni.”
Ilona hét közben a szintén kisnyugdíjas, idős ápoltjának és magának a Harminckettesek teréről visz ebédet, nagy segítségnek tartja a Heti Betevő ételosztását, mert így hétvégén nem kell főznie. Persze reggelihez, vacsorához így is be kell mennie a boltba, akciós újságokból tájékozódik, hogy mit hol tud megvenni olcsóbban. Ruhákat adományboltban vásárol, ötszáz forintért már cipőt is kap. „Kitartónak kell lenni, és szorgalmasnak, és akkor fent lehet maradni” – mondja."
Nyugi, amíg nem mész el, meg se tudod. :) Amikor már vérzik vagy ileusod lesz, akkor meg úgyis egyből felnyitnak és leoperálnak róla. De nem nagyon fogyasztasz pörzsanyagokat (vö. főtt ételt, igazit), szóval nem kell aggódnod. :)
Ugyanezt gondolom! A gyerekben csak örömöm volt mindig, kivéve, ha az iskolát belekevertük (az óvodát még nem is). :) Akkor már mindjárt szülőik, felesleges hülye házifeladatok, stressz, iskolai bulik ingyen társadalmi munkában közösségépítés címén stb. Rémes.
Szerintem a bagatellizálás és a belehalás között azért vannak árnyalatok, és a mindegy hány főre, az messze nem a bagatellizálás végén van a dolognak. Az egyetes folyamatok ideje a legtöbb esetben nem is változik, max. a frekvenciája, ha többen élnek egy helyen. De mindenképp felmosod a konyhát és az mindenképp kb. ugyanannyi ideig tart.
Meg nem becsülik meg. Ezekre azt tudom mondani, hogy ha nem becsülik meg és ez olyan fontos, akkor időnként nem kell megcsinálni. A munkahelyeden se marad ott senki, akinek nem becsülik meg a munkáját, még a legszarabb munkakörökben sem lehet rongyként bánni az emberekkel, mert egyszercsak felmondanak. El kell mondani, miért fontos, hogy megbecsüljék alapból a felnőttkorhoz közeledő családtagok az éveik számával arányosan, amit kapnak, és kivegyék a részüket abból, amit már el tudnak végezni. Mert az ő otthonuk is, ez nem hotel, senki se a cselédjük. Más, amikor még nem tudják megcsinálni, mert kicsik és más, amikor heréskednek a szüleiken. És ez nem köcsögség, a munkahelyükön se fogják eltűrni, hogy mindenbe beleszarjanak, ott is lesznek munkavégzési szabályok, clear desk, casual friday, kajalopás a közös fridzsiderből, saját bögre karbantartása, nem lehet az asztalnál enni, csak az étkezőben meg egyéb fiszemfaszom hülyeségek, amiket be kell tartani, hogy az adott közösség hatékonyan funkcionálhasson. A férjünknek meg már most be kell ezeket tartania, még akkor is, ha esetleg a titkárnője elmosogat helyette. És a repetitívitás: a munkahelyen is vannak újra meg újra elvégzendő feladatok, és ott is el kell végezni őket. Attól, hogy tegnap megnézted az emaileket, ma is meg kell, mert jöttek újak. Attól, hogy már 10 betegtől vettél vért, a 11.-től és a 29.-től is le kell vegyed, amíg a munkaidőd tart. És még empatikusnak is kell lenned, mert neked a 29. vérvételed aznap, de ő lehet, hogy fél a tűtől vagy az első vérvétele és izgul, vagy alig van vénája, mert a kollégáid előtted már kidurrogtatták neki mindet. Ezekhez képest a háztartás tökre megvár. Ha ma nem mosol, de még van tiszta bugyogód, akkor moshatsz holnap is. :)
Amin tudsz változtatni a háztartásban, mégpedig úgy, hogy neked jobb legyen, azt meg meg kell tenni. Azt nem döntheted el, hogyha szutykos a konyhapadló, akkor fel kell mosni, de eldöntheted, hogy 1) ráér holnapig, 2) mosson fel a férjed, 3) mosson fel a gyereked, 4) bérelj takarítónőt, 5) vegyél olyan eszközt, amivel gyorsabban és hatékonyabban megvan, esetleg 6) vegyél felmosóautomatát, ami magától körbemegy meghatározott időközönként. Ahogy Sarah pl. utál főzni és delegálja a feladatot vagy éppen a teregetést és a mosást váltja ki szárítógéppel, nagyon is helyesen.
És a legfontosabb, amin lehet változtatni, az a saját hozzáállásunk. Ha nyűglődünk, hogy meg kell csinálni, akkor még szarabb lesz, pláne ha felszapodorik a halogatott dolgok aránya. Évekig néztem, ahogy mindenki megköti az aktuális akármicsodát (repetitív ismétlődő mozdulatokkal, repetitív ismétlődő mintákat), aztán teljes világvége: el kell varrni a kilógó szálakat. Van olyan barátnőm, akinek már a kisebbik gyerek nőtt bele egy ominózus kötöttpulcsiba, amiből még mindig kilóg két eldolgozatlan szál. :) Vannak akiknek nagy halom ufói vannak eldolgozatlan szálakkal, és időnként kampányszerűen párat befejeznek. Mennyivel egyszerűbb lenne nagy sóhajtással egyből eldolgozni a szálakat? Eleve van rá módszer, de ha valaki ezt nem is tudja, akkor se egy nagy munka pláne a megkötéshez képest az a pár perc. (Jó, azért egy kisebb egységekből álló takarónál nyilván nem kétperc.)
például, ha emberek egymáshoz járnának órabérben házimunkázni, és uannyit fizetnének egymásnak, akkor ugye 0 Ft-nál lennének. hisszük mi, h ezzel GDP-t termelnének. Ami így is van. viszont ráfizetéses lenne, mert ÁFÁt kellene fizetni ... szóval még fizetni is kellene ... hehhehhee ..
de én akkor is azt mondom, hogy ha visszagondolok, mi volt a legfárasztóbb a gyerekekkel, akkor azt kell mondjam az iskola. és nem, nem a tanulás, vagy ilyesmi, nem. hanem maga az ISKOLA, mint rendszer. a tanárok, és minden ami ezzel jár.
nekem nem volt fárasztó amúgy a gyerek. sosem vágtam őket be bölcsibe, meg nem mentek nyáron intézménybe, olyan nem volt, hogy én otthon egy babával a másik meg intézményesítve, szóval akkor otthon voltak velem, általában délben hazajöttek. engem az iskolájuk készített ki.
én továbbra is azt mondom, hogy akinek még most van kicsi gyereke vagy még most tervez gyereket az fogja magát és meneküljön el innen egy normális országba, menekítse el a gyerekét olyan helyre ahol nem szétbaszni akarják a gyereke elméjét és lelkét az általános iskola mocsarában. főleg most, egyre rosszabb a helyzet, és ez csak rosszabb lesz.
most már majd fizikailag is tönkrebasszák a gyerekeinket. a középiskolákban 18 fokban kell(ene) tanulniuk. hát a lónak a faszát. a gyerekeim az első betegségig járnak iskolába. és pont. mentsétek innen a gyerekeiteket!
ez mind összeadódik és az a sok. és tulajdonképpen még csak ez sem, hanem a monotonitása és az, hogy sosincs vége.
teljes szívemből gyűlölök főzni, kitalálni mindig, hogy mit, ami mindenkinek jó. így sokszor el is bliccelem már, illetve összedob valamit a férjem vagy adabszurdum valamelyik gyerek, de iskolaidőben nem annyira mert nem érnek rá.
szóval az, hogy valaminek sosincs vége az rossz. a munkaidőnek vége van, az otthoni műszaknak nincs. mondjuk én nagyon szigorúan vettem kiskorukban azt, hogy este 9 után nem akarom meglátni őket már. :) aztán ez tolódott 10-re, aztán már azt hitték mindent lehet, de nem lehetett. :P most meg már azt csinálnak amit akarnak... kivéve, hogy ha nem zavarnak. :)
szóval az, hogy 24 órás szolgálat van az mentálisan készít ki. a monotonitás is. ezért utálom a vasalást is. akkor már inkább lemosom az autót, lenyírom a füvet, lefestem a kerítést, kifestem az előszobát, felfúrom a polcot, felcsiszolom a parkettát, bármit, de ne a vasalást... csak azt ne...
ja én nem jártam játszótérre, csak elvétve, mert antiszociális vagyok időnként nagyon. és félő volt, fejbebaszom valamelyik pistikét vagy az anyját egy lapáttal, ilyen vagy olyan okból. és untam is. otthon szerettem lenni a gyerekekkel, és otthon szerettem velük foglalkozni. nyáron mondjuk a balatoni strandi homokozó majdnem olyan volt mint a játszótér...
igen, abszolút, de éppen ezért nem tudom helyeselni, ha bagatellizálva van, mert aki önsorsront, és a környezete is azt látja, h bagatell ügyekről van szó ...
szóval értékes dolog a házimunka, ha megfexi a gyomrunkat, ha nem, értéket teremt!
csak ennyi lenne ... nem olyan nagy ügy ... bagatell ... :)
szerintem azért nem szabad lekicsinyelni, mert bár én tudom, írásaid nem nagyon emelik ki a család részvételét ebben. és azért, ha órabérben kiadod ezeket a dolgokat, akkor gazdaságilag is látszódik, hogy ki mennyit nyer, ha nem neki kell (nem csak neki kell) ezeket elvégezni.
Teljesen OK, h egyedül sem koszvad meg az ember, és nem kell belehalni egy teregetésbe, ugyanakkor, ha ezek mindennap ugyanarra a személyre hárulnak, fel tudja őrölni a kapcsolatot is akár. szóval igazad van, h ott, ahol ez evidencia, és közösségi alapon működik, nem szabad, h lényegi eleme legyen a családi életnek, azonban ahol nincs így, ott szomorú következményei lehetnek. (pláne, ha nagyon különbözőek az igények pl. ágyhúzásnál, van aki hetente, más kéthetente, megint más (pl. nagymamám évszakonként) havonta húz, és ha nincs megegyezés, akkor a rövidebb intervallum-igényű fog szívni, ha egy ágyat használnak, és ez csak egy példa ...) szóval sztem nem annyira bagatell, és nem csak órabéres értékben lehet mérni, hanem pl. ha teregetés, szecskázás helyett egy vizsgára fel tudsz pl. készülni, akkor pénzben akár nem is lehet kifejezni, stb ... szóval értékes idő mindenki számára ...
