"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Meghegesztettem a tegnap idekért utánfutót, és közben azon gondolkoztam hogy mennyire ingatag alapon reméljük hogy sosem jön el.
Mert ahogy elég egyfajta érdek ahhoz hogy a betegségből kigyógyulás ne adjon védettséget a betegség ellen úgy elég egy másfajta érdek ahhoz hogy egymásra biztatott emberek öldösni kezdjék egymást.
És közben mi itt csak reméljük hogy sosem jön el.
Amit a társadalmak fejlődéséről írsz, azt gondold csak tovább a férfiak.. hm.. a hímneműség nélküli társadalom irányában. Minek a hímneműség, ha a társadalomnak csak a létszám-utánpótlást szülőkre van szüksége? Hamar eljutsz odáig, hogy ha bizonyosan nincsenek háborúk, akkor nincsen szükség az ölni tudókra sem.
Jöhet a maszatolás.. hogy de nem is mindenki olyan, meg a mások sem teljesen másmilyenek.
Nemáár Igor.. ez a "miért" egy pont ideilleszkedő és jó téma.
Szerintem nem társadalomfejlődés, hanem társadalmi egyensúlykeresés.
Az egyensúlyvesztés pedig az általános gazdagság jólét, és az állami túlhatalom következménye. Az az egyetlen támasza, hogy az állam nem engedi el a túlhatalmát.. hm.. olyan könnyen.
Ebből következően szerintem amikor kialakul valami államilag szabályozhatatlan harchelyzet, akkor mindkét nem repül a történelmileg kialakult helyére.
Gondolod hogy ködfátyol amibe kapaszkodom?
Hogy aki semminek sincsen kiszolgáltatva, az az önálló - és hogy a magány rosszabb mint az egymásra utaltság?
Remeljuk sosem jon el. Szerencsere a nok nagy reszenek sincs "igenye" a kiszolgaltatottsagra. Mondom Endre, en ezt eleg luzer pozicionak erzem, hogy valaki azert rimankodik, hogy uralhassa a masikat torvenyi kovetkezmenyek nelkul. Megvaltozott a vilag, ahogy az emberi taradalmak maguk mogott hagytak a rabszolgasag, majd a jobbagysag intezmenyet, ugy fog kikopni az ilyen ferfiui felsobbrendusegi attitud is, csak ido kerdese. Egy szep lassan szertefoszlo kodfatyolba akarsz megkapaszkodni. Most is, es mindig fogsz olyan not talalni, aki vevo erre, de a tobbseg koszoni szepen, jol elvan nagyjabol e nelkul is.
(Es itt most elindulhatna egy jo hosszu vita arrol, hogy vajon a vallas(sossag) visszaszorulasa, vagy valami globalista urzsido-gyikemberosszeeskuves all-e a folyamat mogott, en csak egy termeszetes tarsadalomfejlodest latok ebben, valaki meg mondjuk a fogyo nepesseg, vagy a ferfiak szuletesi elojogaik elvesztese miatt nemzethalalt)
..hm.. a vitya-becsípődésed jobban kiabált mint a szarkazmusod.
De persze hogy érződött. Szerintem te is tudod milyen könnyen-gyorsan-egyszerűen lehetne ráutaltságot teremteni, és hidd csak el hogy a politika még nálad is sokkal jobban tudja.
Csak az még ráér.
Most még az újraelosztás mértékének a tákolgatása megy.
Ez a lakás nagyon nagy, plusz heti váltásban a lépcsőházat is felváltva takarítjuk a szomszédasszonnya. Heti hat napon dolgozom, iskolába járok, egyszerűen nem fér bele csak a napi szintentartás. Az egyetlen szabadnapomon vagy munka után meg nagyon nincs kedvem nekiállni ablakot pucolni vagy órákat tölteni a portörléssel/felmosással, szóval a heti mélytakarítást kiszerveztük, amikor tényleg mindenhonnan port töröl, felporszívóz és felmos, plusz időnként ablakot is pucol. Persze, ha leejtem a fakanalat, akkor feltakarítom a konyhát, szóval mindig rend van, de csak annyit csinálunk, ami még nem teher és szenvedés egyikünknek se.
Ja, és a takarítás, mint női "képesség"? :) Meglepődnél, ha utánanéznél, hogy mennyi férfitakarító van. Jellemzően a nehezebb feladatokat nem nők töltik be, hanem például társasházakat vagy nagy kirakatok lemosását vállalják, esetleg alpinistaként homlokzatot mosnak. De pl. a feketemosogató egy nagy üzemi konyhán általában férfi, ha nem találnak erre férfit, akkor meg egy férfias kinézetű Brünhilda -- mert hogy az nehéz fizikai munka az 50-100 literes fazekakat elmosni.
Nem hiszem, hogy a házimunka nemhez kötött. És nem hiszem, hogy ciki lenne delegálni a feladatokat külső segítségre.
Nem engem kérdeztél, de igen, jobb! :) Még a társadalomnak is jobb.
Mert én most Gran Canarián olvasztatom a hájamat a nappal. Napközben nem főzünk, étterembe megyünk meg a strandra meg kirándulni bérautóval. Megtehetjük, jut is, marad is pénzünk a bankban. Közben a takarítónő kitakarít nekünk, megveti az ágyat, felsöpör, felmos. Így aztán nincs is vita, hogy ki söpri össze a homokot, amit behord a strandról a szél, meg mi a lábunkon. Mondhatni boldogok/elégedettek vagyunk az életünkkel. De otthon is alkalmazunk takarítónőt, és mivel bejelentjük és adózunk utána, nyer ő is az üzleten: munkahelyet teremtettünk. Egyébként csak hetente egyszer jön, olyankor mindent letöröl, felmos, ha úgy gondolja ablakot is pucol (kérnünk se kell, és mi bárminek örülünk, amit aznap helyettünk megcsinál). Ha feketén dolgoztatnánk, akkor is haszna lenne, mert a pénzzel mindenképp elmehetne a boltba, ott meg fizet áfát is.
Mert hát a férjemnek meg nekem a munkánkhoz sokkal nagyobb tehetségünk van, mint a porszívózáshoz vagy az ablakpucoláshoz. A takarítónőnknek meg sose derült ki, hogy mihez lenne tehetsége (pl. isteni sütiket süt, alkalmanként azt is rendelünk tőle), mert csak az általános iskolát végezte el, azt is Erdélyben, szóval ő nem tud mást eladni, mint a kétkezi munkáját. Ha mi nem vesszük meg ezt tőle, akkor csóróbban él, és nyugdíja se lenne majd annak idején, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt.
"..kell a gyerek, éskész.." :-) tökéletesen leírtad a női ösztönt.
Bennem hiába érlelődik meg ugyanez ötvenéves korom felett.
Ezt az ingyenes bejárónőt nem értem : jobb a fizetett bejárónő, akit mindkettejük fizetéséből tartanak? Jobb pénzt számolgatni, mint abból a képességből adni, amiben jobbak vagyunk?
(az meg hogy kit mi elégít ki.. hm.. az szintén megbeszélés tárgya kéne hogy legyen)
Szerintem ... normál esetben az ember a maga örömére vállal gyereket ... hogy legyen szerethető utódja , tovább örökítse szerelmetes párja és önmaga génjeit . De úgy gondolom (magamból kiindulva) , hogy mikor megfogalmazódik a gyerekvállalás gondolata , a fene se agyalgat ilyen magasröptű elméleteken . Egyszerűen csak kell az a gyerek , oszt' kész .:-)
Olyan természetesnek tűnő igény az utód megszületése . (volt eddig ... de mintha mostanság csökkenne ez az igény)
" Mert ha a sajátjuk, akkor az otthon maradó feleség az egész család érdekében őrzi az otthon melegét. "
Aztán szép csendesen magától értetődő igénnyé válik az "ingyenes bejárónői " státusza . No és persze ez hosszú távon nem mindenkit elégít ki .
Mostanában azon töröm a fejem, hogy a gyerekeket az államnak vállalják a mai gyermekvállalók - vagy a saját kedvükre és épülésükre.
Mert ha a sajátjuk, akkor az otthon maradó feleség az egész család érdekében őrzi az otthon melegét.
Viszont ha az állam számára prezentálják a következő generációs adóbefizetőket, akkor a családi pótlék az természetes ellenszolgáltatás, a háztartásbeli munka beleszámít a nyugdíjas időbe...
