A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
ha egy 4D-s táguló objektum 3D-s felülete vagyunk rögtön kijön, mert mindenhol a 3D-ben van középpontja. (ahogy a Földön körbe-körbe szaladgálást is bárhol kezdhetjük...)
„térben tudtommal nem is lehet, mert az Ősrobbanás kívül esik a 3D-s terünkön.”
A diszkrét 4D téridőnek egy lokális „pontjából” az infláció, egy 3D-s buborékot „fúj”, amely maga az egykor volt „pont”. Ennélfogva a 4D-s téridő az, ami kívül esik a keletkezett 3D-s téridőn. Az univerzum eseményhorizontja, a 3D-s buborék felülete, az Ősrobbanással egyidős úgy, ahogy az egész 3D-s téridő is. Csak a benne lévő szemlélőknek van relatíve távolság (út) és idő „érzetük” a mozgás (sebesség) által.
Az inflációs kitágulást követően, a mainál jóval sűrűbb és kisebb volt az univerzum. Amit ma abból látunk, az mind Ősrobbanás-közelinek számít. Azóta annyit tágult az univerzum, hogy minden egyenletesen ritkult benne, ami látható. Ami meg már „nem látható”, az a volt plazmaállapot maradványa, a háttérsugárzás.
„a kérdés csak az, hogy azt a belső üreset, vagy a szélét miért nem látjuk sehol, miközben az ősi galaxisokat mindenfele látjuk...”
Az a „belső tér”, az elméletileg látható anyag. Gyakorlatilag azért nem figyelhető meg, mert nem ér el hozzánk a róla szóló információ, a véges terjedési sebesség miatt. Az univerzum eseményhorizontján kívüli téridő, elméletileg sem látható, mivel csak az anyag szolgál képpé alakítható információval.
'Ha mondjuk elég „közel” lennénk az eseményhorizontjához, a gömb felszínéhez, akkor kifelé nagyon ritka, befelé nagyon sűrű csillagképet tapasztalnánk.'
befelé is ritka, ugyanis ott is van egy utánpótlásmentes üres tér, ami szintén 13 milliárd éve tágul.
A multiverzum elmélet szerint, végtelen sok univerzum van más-más dimenziókba „ágyazva”. Szerintem a diszkrét, négydimenziós Minkowski téridőbe ágyazva található a háromdimenziós véges univerzum. Egy véges anyagmennyiségnek nem lehet a végtelenbe kiterjedő hatásmezői, már csak a véges fénysebesség miatt sem. Ha az univerzum véges idővel ezelőtt keletkezett, akkor gömbszerű alakja sem terjedhetett a végtelenségig. Az a megfigyelő függés, amit relativitásnak nevezünk, az univerzumon belülre érvényes. Ha mondjuk elég „közel” lennénk az eseményhorizontjához, a gömb felszínéhez, akkor kifelé nagyon ritka, befelé nagyon sűrű csillagképet tapasztalnánk. Mivel közelebb vagyunk a „középponthoz”, homogén, izotróp képet látunk.
„azért lehet gyosabb a fénynél, mert a tér tágul.”
Amennyiben az anyagmentes téridőtől „elválasztva” kezeljük az anyag/energia által kitöltött teret, vagyis az univerzumot, akkor az utóbbi „tér” sűrűsödése a zsugorodás, felhígulása a kitágulás folyamata. Egy korai sűrű állapotból indulva, a mai felhígulást alapul véve, kitágult az univerzum. Ez a tágulási sebesség korábban gyorsabb lehetett a (c) nél a belső nyomás miatt, amit a taszító gravitáció adott. A vonzó és taszító gravitáció is az anyag saját tulajdonsága, ami az elfoglalt közös térfogat mérete szerint erősödik, vagy gyengül, az egyensúlyra való törekvés mellet. :)
Itt egy világmindenség modell World-Universe Model Predictions ami kiindul az Univerzum korából és kiterjedéséböl. Ha már kuruttyoltok 'Az univerzum két átellenes pontjának távolodásáról', ezt is nézzétek meg.
Ami anyagból van, az nem gyorsul c-nél tovább. Az univerzum két átellenes pontjának távolodása, a megfigyelőjéhez képest 2 c-nél nem több. Ekkora gyorsulást azonban nem hinném, hogy mértek egy korai galaxisra vonatkozóan.
Az Univerzum felbukkanása, egy inflációs kitágulás a végtelen téridő halmazában. Vegyük olybá, hogy az anyag/energia, teljesen kitölti az univerzumot, annak kvázi „téridejét”képezve. Ez tud tágulni, zsugorodni a valódi téridőben. Viszont az anyag, anyaggal való kölcsönhatása csak fénysebességgel történik.
