"elég kínos az a kép a szovjet zászlókitűző kiskatonával a Reichtag tetején, két karórával a csuklóján"
Amikor hosszabb időre kimentem oroszországba (előtte egy kedves magyar ember pesten a metrón letépte az órát a kezemről) nekem is két (orosz) óra volt a kezemen, mert nem jó a repülőgép indulást (vagy egy tüzérségi előkészítést) elnézni, mert rakoncátlankodik a vekker.
Ennek ellenére a jószándék mindig is megvolt bennük. Lásd Tanácsköztársaság. A világforradalom eszméje a folyamatos terjeszkedést sugallta - és ezt csak a hidegháború fékezte meg úgy-ahogy. Más kérdés hogy Sztálin elftárs meg tudta volna-e csinálni ezt vagy ugyanúgy belebukik mint Hitler ? Ha nincs II világháború akkor nincs atombomba, hidegháború, akkor valószínûleg minden másképp alakul - és nem biztos hogy kevésbé véresen...
Akármennyire ugrálnak a nyilaspalánták és a rémképeikbe kapaszkodó társutasaik, az európai és a nemzetközi konszenzus az, hogy a náci németország és csatlósai szétzúzása örömünnep és felszabadulás.
Amiben azért elég nagy szerepe van annak hogy míg a holocaustipar ma is nyomul ezerrel addig a komcsik rémtettei jóval kevésbé publikusak.
Ami meg később történt, azt is természetesen a nácik és csatlósaik támadása tette lehetővé és a korabeli erőviszonyok elkerülhetetlenné. Szvsz Sztálin elftárs akkor is rátette volna a kezét az országra ha nincs a II világháború.
Ismerem a Kupper família ezirányú érintettségét, talán nem olyan részletesen, mint te, nem is biztos, hogy ugyanazokat a következtetéseket vonnám le, ha a tényanyagot részletesebben ismerném, de a magam részéről ízléstelennek tartottam volna egy ilyen - legalábbis számomra - par excellence elvi kérdésben erről említést tenni.
Azt is megértéssel fogadom természetesen, hogy Te meg nem tartottad ízléstelennek.
"Sem Drezda bombázása, sem a kurszki tankcsata emberáldozatainak név szerinti felsorolása nem változtat a tényálláson."
Valóban nem, de azért a drezdai bombázásra is lehet néhány szót vesztegetni. De ha már a győztesek (akiknek én nagyon örülök, hogy ők győztek) által elkövetett háborús bűnökről beszélünk, akkor Hirosima és pláne Nagaszaki szembeszökőbb példa.
"A hős jenkik, britek, kanadaiak ugyaigy gyűjtötték a karórákat... gyertyatartókat, MINDENT!!!!!!!!!!!!!!!!"
Meg a Leica-kat,Luger-eket.Walter-eket is.Vegul is onnan sem a elit ertelmiseg harcolt az elso vonalakban hanem kozepnyugati farmergyerekek,lovaszfiuk,teherautosoforok es hasonlok.Sokaknak eppen a hadsereg nyujtott kiemelkedest.
Az elit ertelmiseg A Manhattan projecten dolgozott vagy eppen ult a radiofelderitok lehallgatoszobaiban. Mert tudott japanul,vagy nemetul. A field-en erre kikepzett gyilkologepek mukodtek ,csak mondjuk az amerikai katona ket nejlonharisnyaert meg tudta venni a nemet leanyzot,meg par sajt es borjuhuskonzervert az orosznak meg tokmagja volt . A haboru az ilyen. A katona ha leharcolta a dolgat akkor enni ,inni es baszni akar.Aztan meg aludni.
Azt gondolom, ezek után nem fér kétség ahhoz, hogy Kuppert azonnal el kell távolítani, és a frakciónak még szerencséje is lehet, hogy nem egészében válik teljesen és véglegesen szalonképtelenné.
Akármennyire ugrálnak a nyilaspalánták és a rémképeikbe kapaszkodó társutasaik, az európai és a nemzetközi konszenzus az, hogy a náci németország és csatlósai szétzúzása örömünnep és felszabadulás.
Putyin, a kágébés tisztelettel fogadott díszvendég volt és lesz a D-Day megemlékezésein, a német kancellárnak pedig a néma tisztelgés maradt.
Ha ez valakinek nem tetszik, akkor iratkozzon ki Európából, hisz van élet Európán kívül is.
És ha valaki nem érti a különbséget a felszabadulás és a szabadság között, tehát a felszabadulás pillanatát visszamenőleg kívánja érvényteleníteni, az adja vissza valamennyi iskolai bizonyítványát, az első elemiig bezárólag.
És ha nagyon nem érti ezután sem, akkor el kell neki mesélni, hogy mi történt a németek és magyarok és egyéb csatlósaik által megtámadott Szovjetúnióban és hogy ki győzött ebben a háborúban és hogy mitől szabadította meg ez a győzelem Európát. Ami meg később történt, azt is természetesen a nácik és csatlósaik támadása tette lehetővé és a korabeli erőviszonyok elkerülhetetlenné.
És erről nagyon sok vitát szerintem nem érdemes folytatni. Sem Drezda bombázása, sem a kurszki tankcsata emberáldozatainak név szerinti felsorolása nem változtat a tényálláson.
Legalábbis jobban hasonlított rá, mint 1944-et követően.
Persze nyomába sem érhetett az 1919. március 21-ét követő 133 napnak, amikor minden arra érdemes ember azonnal bőrkabátot kapott, és a proletárgyerekek önfeledten rohanhattak bele a Balatonba.
Tapping municipal records that have only recently become accessible after the fall of the Berlin Wall and the collapse of East Germany (the nation that included postwar Dresden), he persuasively argues that the real death toll from the attack was somewhere between 25,000 and 40,000 and that Dresden was far from innocent of war-related industry and activity. After scrutinizing and comparing the records and history of British bombing campaigns against the Third Reich in the latter days of the war, he finds that "Dresden was a big raid, but no bigger than a considerable number of others at that time directed against the urban areas of Germany." He comes up with several stated and plausible reasons for the Allies to target the city besides the main motive attributed to them by their harshest critics: bloodthirsty revenge for the bombing of London during the Blitz and anti-German zeal. The strafing almost certainly never occurred.
That doesn't mean that Taylor minimizes the horrors Dresden and its people suffered. "Dresden" is not a simplistic or simplifying book. Along with his diligent documentation of body counts and British bombing strategies, he presents the fruits of in-depth interviews with survivors of the attack. The centerpiece of the book is a riveting narrative account of how Dresden's citizens experienced the bombing and the monstrous firestorm it succeeded in fomenting. Twenty-five thousand people killed is still a massacre, and Taylor's description of the bleak aftermath is a nightmare of corpses lying in heaps on a landscape blasted and burned into lunar rubble. The day after, Feb. 14, was Ash Wednesday. That weird metaphorical coincidence is in tune with the many ironies Taylor encountered during his research.
Perhaps the first and most striking of those ironies is that Victor Klemperer, the famous Jewish diarist of the Nazi era, had been ordered to report for deportation on Feb. 16, along with what remained of Dresden's Jewish population (all married to "Aryans"). Everyone knew what this meant: "It promised at best transportation to the Theresienstadt ghetto, at worst a death march of the kind that had already consigned tens of thousands of Jews to a bitter and brutal fate just as the new Allied advances seemed to bring deliverance so tantalizingly close," Taylor writes. Klemperer and his wife escaped in the chaos after the bombing, posing as "Aryans" whose papers were destroyed in the fires. (Klemperer's diaries are one cultural treasure that was saved rather than destroyed by the bombing.) Another of Dresden's Jews, Henny Wolf, wrote "For us, however macabre as it may sound, the air raid was our salvation, and that was exactly how we understood it."
"Viszont a városok lebombázása nélkül Németország legyőzése sokkal több szövetséges katona életébe került volna, ha egyáltalán sikerült volna."
Milyen érdekes, Hirosimára is ezt szokták mondani. Sőt Nagaszakira is, pedig ott már aztán rettentően kilóg a lóláb. Ha a nagymamámnak kereke lett volna...
Az meg itt nem játszik, ki kezdte. Ha az egyik háborús bűn, akkor a másik is.
A kor technikai szinvonalán képtelenség lett volna a mai pontos bombázásokat végrehajtani. Viszont a városok lebombázása nélkül Németország legyőzése sokkal több szövetséges katona életébe került volna, ha egyáltalán sikerült volna.
A városok bombázását különben a nácik kezdték, gondolj csak a következőkre: Guernica, Varsó, Rotterdam, London.
Nem válaszoltál, csak mellébeszélsz. A forrásod amit hoztál, egy amerikai propagandabrossúra, amit az amerikai légierő készítetett. Magyarul, nem tekinthető hiteles, elfogulatlan forrásnak. A városok terrorbombázásának elhibázott és bűnös koncepcióját lehet védeni, mentegetni, ahogy sok minden mást is (ahogy arra van példa elég itt az indexen is) ez csak a mentegető személyét minősíti.
Igen, ebben lehet valami, én is tisztán hallottam ma délben a katolikus templom tornyából a harang hirdetését és zúgását, mely szerint éljen a hős szovjet hadsereg, amiért 60 éve felszabadított minket a fasiszta hordák elnyomása alól.
Már csak azért is furcsa, mert Magyarországról az utolsó német katona április 13-án távozott. Április 5-én Nemesmedvest újra visszafoglalták a németek, az utolsó harcok Pinkamindszenten és Rábafüzes külterületén folytak.
