AMi az utak menti általános koszt illeti az azért van mert itt nagyon sok hó van, /DOnovaly és környékéről beszélek/ és nagyon keményen szórják a homokot- nem sóznak, és csak késő tavasszal szedetik össze a rabokkal. Nem vicc...
Csak úgy eszembe jutott, miután elolvastam szegénydiák megannyi azonos tartalmú hozzászólását temérdek topikban, hogy maga a tarhálás nem is rossz gondolat, csak máshogy kell csinálni. Én annakidején érettségi után nyáron igy jártam be Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot, Spanyolországot. Az egész tulajdonképpen teljesen véletlenül esett meg. A Balcsira indultam lazulni egy cseppet egy hálózsákkal, egy sátorral, egy gitárral, némi ruhával és kemény 800 magyar forinttal a zsebemben. Már vagy 2 órája stoppoltam az út szélén, mikor végre megállt egy kocsi. Felvettek. Mondtam, hogy a Balatonra megyek. Mondták, hogy oké, útba esik, mert Tarvizioba mennek bőrcuccokért. Mentünk vagy ötven kilómétert, mikor észbekaptam. Útlevél a zsebemben, gitár a kezemben, miért ne menjek el Olaszországba. Valami majd csak lesz, ha más nem, hát felhivom fatert, hogy valahogyan juttasson haza. :) Megkérdeztem a srácokat, mondták, persze elvisznek, de ha valami gond lesz a határon, akkor otthagynak. Igy jutottam el a Balaton helyett hajnalra Olaszország szélére. Aztán onnan gyakorlatilag 50-60 kilóméterenkénti megállókkal bejártam a Földközi-tenger teljes partvonalát stoppal. Meglepő volt, hogy utcazenével külföldön sokkal jobban lehetett keresni akkoriban, mint itthon. És a quantanamerát mindenhol ismerik. :) Bár angolul csak annyit tudtam, ami a középsuliban rám ragadt, meg németül egy keveset, tulajdonképpen egész jól elboldogultam. Egy esti 2-3 órás nótázgatással össze lehetett kalapolni annyit, ami 2-3 napig kajára, piára elég volt. Végül úgy értem haza 3 hét után, hogy több pénz volt nálam, mint mikor elindultam. Néha ugyan elhajtottak a rendőrök zenélés közben, mivel nem volt engedélyem, de semmi komoly atrocitás nem történt. Semi gond nem volt, mindenhol lehetett találni a tengerparton sátorozó helyet, ahonnan nem zavarták el az embert, szóval tök jó volt, bár egyedül kicsit unalmas. Igaz, sok magyarral találkoztam útközben. Olyankor elmentünk egy jót kocsmázni, beszélgetni. Következő nyáron igy mentem ki egy cimborámmal Párizsba, de ez már egy másik történet.
Tehát kedves szegenydiak, javaslom, tanulj meg gitározni. Vagy tekerőlantozni, az most olyan kuriózum. :)
Egyébként szlovákiában néha minket is belesodort a sors, hogy bunkók legyünk. Március elejei négynapos sítúrán voltunk, és tudni lehetett, hogy a bankjegyeket ki fogják vonni a forgalomból, ezért ami megmaradt volna, azt egy évvel késöbb nem tudtuk volna elhasználni. Itthon pedig a pénzváltók úgy gondolták, hogy ebböl ök hasznot akarnak húzni, vagy nem akartak foglalkozni a visszaváltással, mindegy, csak az maradt, hogy pontosan annyit váltottunk, amennyi szükséges volt, és eldöntöttük, hogy az utolsó nap amikor elindulunk a sípályától, lesz 1 bolt, ahol majd a maradékot levásároljuk.
Valaki késett, így a busz is késöbb tudott elindulni. Útban a bolt fele, mindenki azon aggódott, hogy az orrunk elött fogják a boltot bezárni (5 kor), és a nyakunkon fog maradni egy csomó pénz. A busz a bolt elött 4 óra 57 perckor ált meg, ahogy a busz ajtaja kinyilt, rohant mindenki az bolt bejárata fele. Ahogy szaladtak az emberek az ajtó fele, látszódott, hogy odabentröl éppen indult az eladó nö az ajtó felé, zárni belülröl az boltot. Az elsö két ember még éppen befért, a harmadik ember már harcolt a növel, hogy most záródjon e vagy nyitódjon az ajtó, végülis ö még befért, de a negyedikre viszont izomból rányomta a nö az ajtót és bezárta. A következö 1 percnyi jelentet leginkább az Elektroworld nyitónapi jelenetre hasonlított. Inkább nem írom le. Végülis a bent rekedtek könyörgésére is a nö megenyhült, és beengedte a jónépet, kb. 40 embert. A bolt nagyon picike volt, max 40 m2-es üzlet, 1 pult + középen egy 3 m hosszú 2 oldalalas polc, áru még a falakon lévö polcokon. Na itt a felböszített nép vett mindent, amit látott, a deli csokik, vaniliás koszorúért külön harcok mentek. Volt 2 db 40 cm átméröjü kupola alakú sajt. Az elsö ember rámutatott, a nö kiszedte, és a késével kérdöen mutatta, hogy mennyit szeljen. Erre a nép rálegyintett, mondván a nönek, hogy vágja ahogy jónak látja, és csomagolja, majd adogassa csak a népnek, úgyik el fog fogyni mind....hát nem volt boldog egyik sem , de a végére tök rendesek lettek, kb. 1/2 6 ig nyitva tartott miattunk az üzlet. De áru érdemben nem nagyon maradt ott....Sajnos ilyen szituban muszáj nekünk is valahogy enyihíteni a konfliktust, elég nehéz ilyenkor a bunkóságunkat elsímítani. Mindenesetre emlékezetes volt, szerintem nem csak nekünk.
Franciaország 1 hetes sítúra. Pályaszállás, nem volt okunk panaszkodni. 6 an voltunk az apartmanba. Kauciót le kellett tenni, úgyhogy mindenki azon volt, hogy vigyázzon. Sajnos a 2. nap valaki nem ráült a kempingszék karfájára, az eltört. Pillanatragasztó vásárlás, megragasztás, majd összehajtva eltettük úgy, hogy a sérült oldalával legyen befele fordítva. 4. nap a WC ülöke tört el. Azok nem mi voltunk, láthatóan elöttünk más már eltörte, de ök még meg tudták ragasztani, de mi már nem. Szomorúak voltunk. 5. nap este a borozás eredménye az lett, hogy egyikönk nem talált ki a budira, igy a fojó ügyeit az én ruhámra kezdte el elvégezni. Én felébredtem, némi szóváltás a bajban lévö emberrel, ami bunyóba torkollott. Erre persze mindenki felébredt, szétválasztottak minket, a bajba jutott pedig megtalálta a WC-t. Szerencsére az illetö sokat ivott, így szag gyakorlatilag nem volt érezhetö. Na mindegy, szép lajstrom, 7. nap reggel jön a néni felmérni az apartman állapotát. Odarohant a mosogatógéphez, kinyitotta, kotorászott benne, aztán mutatott 1 bizonyos helyre, és mondta, hogy FILTER, FILTER..Értetlenül bámultunk rá, mutattuk a kézi mosogatószert amit vittünk. Ezután a nö derékig bebújik a pult alá, és elöhalász egy kuktának a fedelét, aminek a törött fogantyújára rámutat, és mutatja, hogy ezt mi eltörtük. Természetesen intettünk neki, hogy felejtse már el, és ne gyanusítgasson. Aztán közölte, hogy 40 Fr- levon a kaucióból.(2000Ft-volt akkor) összenéztünk, és azt mondtuk, hogy OK. (megérdemli a borravalót, mert elvégre késö éjjel foglaltuk el a szállást, és szegényt az ágyból vertük ki.) Szóval ilyen körülmények között az eset után mi sem szégyeltük magunkat annyira, hogy nem vigyáztunk az apartmanra.
Szóval külsö személö mindig mindent máshogy lát, így természetesen ahova túristák utaznak, elöbbutóbb elterjed az a vélemény, hogy azok milyen bunkók. Nyilván, ahova sok német jár, ott a németek a bunkók, ahova sok lengyel, ott a lengyelek, ahova sok magyar, ott a magyarok...Vannak helyek, ahol érzékenyebben veszik ezeket a dolgokat, valahol viszont edzettebbek már az ottlévök , és csak rálegyintenek a dolgokra. Vagy röhögnek ök is. Az tény, ha olyan helyre utazik az ember, ahova alig jár túrista, ott sokkal kedvesebbek a vendéglátók, mint a felkapott helyeken.
Érdekes dolgokat írtatok a szlovákokról. Én februárban voltan kétszer 5 napot, síelni. Krompachy volt a törzshely ott és onnan fel a Magas Tátrába. Egy kastélyszállóban laktunk, elment kategória, hangulatos volt, főleg az első ott tartózkodás, amikoris templomra nézett az ablak, harangszó stb. Természetesen reggelivel volt a szállás. Az érdekessége a dolognak, hogy a szálloda vezetője is ott reggelizett, s amikor beléptünk az étterembe, mi természetesen köszöntünk, hol szlovákul, hol angolul, egy mukkot nem hallotunk viszonozva. Viszont a mobilját élénken használta reggelizés közben, isteni volt hallgatni, ahogy jó hangosan magyarázott, mi meg egymást sem értettük. Ilyen persze nálunk is van..... No, a szállóvendégek is különbözőek voltak. Voltak akikkel lehetett cseverészni, de voltak olyanok is, akiknek bele esett volna a hó az orrukba, ha kint lettek volna az udvaron. Mondanom sem kell magyarok voltak.... :-) Ez a környék, .....hát olyan bányászváros féle, vissza a 60-as évek szocializmusába. Komolyan.... S éppen ekkor voltak az etnikai forrongások, itt konkrétan nem volt probléma, de azért volt egy-két ijesztő figura. Viszont isteni kajákat ettünk..... különös tekintettel Szepesváraljára..... A pincérek, hát igen, azért ott is különbözőek. Voltak igen merev, tréfa, élcelődés nuku, gondolom nem értették mit mondunk, mert valóban alig angol, alig német. Oroszul nem próbálkoztam:-))) Úgy, hogy törtük a szlovákot. De azért volt ellenpélda is. Főleg, ha már sokadszorra mentél, mint törzsvendég. Hát ennyi egyelőre....
Magyar társaság busszal szlovákiában. Egy falu határában meglátnak egy focipályát. Úgy döntenek, hogy kéne egy kicsit focizni, de mivel nincs labdájuk, tanakodni kezdenek. Valamelyik bement az élelmiszerboltaba, és vett egy knédlit, aztán azzal kezdtek el focizni. Negyed óra múlva a helyiek vasvillával kergették el onnan a magyarokat.
hát azt nem nevezénm magyarutálatnak, ha nem hajlandó köszönni.
A magyarutálat az az, hogy a sifelvonónál a szlováknak rendesen a kezébe adja mondjuk a korongot, nálad meg felédlöki. Légy ügyes, és kapd el. Néha még lök is rajtad egyet, ha kezdő vagy, tuti kiesel.
ja és még valami. Ha tőlünk nyugatabbra bemegy az ember akárhova, és azt mondja valamire, hogy "Thank you", akkor arra rendszerint kap egy reakciót, hogy "You are welcome.". A szlovák nem mond semmit. Talán nincs is erre kifejezése?
ahoj az szia. do videnia az meg viszlát... legokosabb amúgy dobry den formát alkalmazni köszönéskor
szerencsére azért kezd kikopni az efféle magyarutálat, lévén ők is pénzből élnek, és mondjuk mi előszeretettel költünk náluk sörre, becherre, disko kekszre és deli csokira. meg minden egyébre, mert egyelőre még mindig olcsóbb mint nálunk - ahh a jó kis szlovákiai rafting-hétvége, halusky z brindzom :-))
most hogy mondod lehet. 8 éve voltam legutóbb a szlovákoknál, valszeg keverek. de az tény, hogy olykor-olykor tökmindegy volt, hogy szlovákul v. oroszul mondtuk nekik, egyiket sem voltak hajlandóak megérteni. A normálisabbja csak állandóan kijavított minket, ha nagyon rossz kiejtéssel mondtunk valamit.
lehet, hogy félreérthetö volt amit írtam. Én azt neveztem igénytelennek, hogy a koszt rengeteg helyröl egész egyszerűen nem takarítják el. Nem hulladékra gondoltam, hanem arra a szürke általános koszra, amit telente mindenfele látni az utakon, a városokban, a falvakban. Nem igaz, hogy nem tudják eltakarítani. Érdekes módon pl. Ukrajánában (Kárpátalján) nagy a szekénység, de a házak előtt azért szokták az ottaniak takaritani a portájukat.
Én a magyarokat úgy jellemezném, hogy szemetelnek mindenfele, ami nyilvánvalóan bunkóság.
Tény, hogy van javulás azokban a dolgokban, amikor a magyar kiakad valamin a szlovákoknál, a szomorú az, hogy a javulás még most is iszonyatosan lassú. Azon már a 80-as évek végén sem kellett kiakadnunk, hogy magyarul, angolul, németul, oroszul senki sem ért egy szót sem. Azon azért inkább, hogy ha mi megtanultunk jóegynéhány szlovák szót, amit esetleg adott esetben még ragoztunk is, akkor azt vagy nem voltak hajlandóak megérteni, vagy úgy válaszoltak vissza nekünk, hogy tuti ne értsük meg. Hiába volt nálunk pl. szlovák-magyar utiszótár, elő-előfordult, hogy az étlapot még úgyse értettük meg.
Bement az ember valahova, és köszönt, hogy "dovi gyenyia" (nem dobrij gyeny), akkor is teljes csönd. Legfeljebb időnként egy megszólás, hogy "aha, magyarszko" Ez azért nem volt általános, de nem egyszer fordult elö.
Ez egy fórum, itt meg lehet beszélni bármit. Ha már vette a fáradságot, és írt, és mi reagáltunk rá, akkor vegye már a fáradtságot, hogy beszélgessen velünk. Itt.
Nem értem miért kell ilyen negatíve hozzáállni szegénydiákhoz.
Ha azt mondanátok neki, hogy persze haver, gyere erre az időpontra ide meg ide, azt akkor majd jól adunk neked pénztet, vagy csak úgy adunk neked, az más. Az igen, az elfogadható válasz.
Lehet, hogy télleg mitőlünk várja az élete céljához szükséges manit, és lehet, hogy őbelőle lesz az új Noszlopy Gáspár vagy Benyovszky Móricz vagy Orbán Viktor vagy Fazekas Róbert.
Na, ti meg itten itt kicsinyeskedtek.
Szóval szegénydiák, itt az emilcímem, irj ide, találkozunk, iszunk egy sört, megbeszéljük, aztán lehet akármi.
(Azért pénzt hozzá magaddal, hogy lássam, hogy ember vagy.)
Idöközben visszaolvastam a korábbi hozzászólásokat, eszembe is juttatta a magyarokkal kapcsolatos idei görögországi nyaralásom negatív élményeit. Igazából szörfözés + pihenés miatt utaztam gyakorlatilag egymagam + néhány szörfös ember, akiket felszinesen ismertem. Bármerre jártam mind barátságos és vendégszeretö emberekkel találkoztam. A helyiek nagyon jó fej emberek, szinte mindegyik kezdeményez egy kis társalgást. Bárhol, bárkit, bármikor megszólítok, az tuti, hogy az az ember beszél olyan szinten angolul, vagy németül, hogy ott néhány percig jól elszórakoztatjuk egymást egy éppen akkor aktuális témán. A szállodában a legkülönfélébb helyröl érkezett turistákkal találkoztam, szintén bármelyikkel el lehetett kellemesen társalogni akár a szörfözésröl, akár a szélröl, vagy éppen arról, hogy ki hogyan érzi ott magát, ki hova szokott még utazni stb. Amikor jegyet vettünk a kompra, ott a mögöttünk állókkal dumálgattunk. Rámosolyogtam valakire, az visszamosolygott. Ha megnéztem egy nöt, az örült neki, hogy megnézik.
Magyarokkal a repülötéren, és a repülön találkoztam csak, mi ugyanis azonnal továbbáltunk onnan, ahova a repülö minket letett. A repülön mind az odaúton, mind visszaúton a mellettem ülö magyar egy szót nem volt hajlandó beszélgetni, elütve valamivel az útat. Hiába mosolyogtam rá bármelyik nöre, semmelyiket sem érdekelte. Ö most nyaral, és hagyják békén! A kompon találkoztunk véletlenül 2 magyarral, azok jó fejek voltak. A többi egyszerüen katasztrófa volt. A charteron a landoláskor tapsvihar. Kiakadtam töle. Visszafele a kifutó fele gurult a gép, egy pali elkezdett agressziv módon fenyegetözni, hogy a gép nem szállhat fel, mert hogy szerinte valaki nincs a gépen. A vezetö stev. közölte neki, hogyha nem hagyja azonnal abba, akkor a gép visszagurul, és átadják a hatóságoknak. Na ekkor elhallgatott. És ez csak az elsö ilyen tapasztalatom, amikor találkozom azokkal a magyarokkal, akiket valamilyen utazási iroda csödit össze.
A szlovákokról én is csak megerösíteni tudom, az itt leirtakat. Hihetetlenül bunkóak. Semmilyen idegen nyelven nem lehet velük kommunikálni, néha valóban elöfordult hogy szlovákul sem volt hajlandó érteni. Képtelenek még a mocskot is feltakarítani az utcáikról, olyan igénytelenek.
A csudába, ez nagyon klassz.... irigyellek, vagy ne tegyem? Én is szeretnék éppen jókor, jó helyen lenni. Az alkalom gyakorlatilag mindig ott van, csak vagy eszköz nincs amivel megörökítsük a pillanatot vagy a lélekjelenlét...... mozgótárgyra nem szeretek "lőni", különben nincs sikerélmény... én jobban szeretem az analóg gépet, így mint siket tót a csngőt s csak sokára látom meg az eredményt. Na persze ezt egyébként sem lehetett volna megállítani, várj egy kicsit:-)))), nem vagyok helyzetben. Ügyes vagy, hogy tudtál élni a lehetőséggel. Ha van hasonló izgis, szerencsének köszönhető képed, szívesen megnézném! Vagy kedvenc képed.... bár ez nem fotos fórum. S meg lehet kérdezni hogy keveredtél a "zűrhajók" közelébe? (Bocs, ha elpoénkodom, fárasztó napom volt ma.)
Hu, ha egyre nehezebben megy a dolgokat optimistan nezni, akkor azonnal kuldom a penzt...
Megkovetlek hogy eddig elmentem melletted - az en eletem (es talan meg sokake itt) nem allt semmi masbol csak f@szveresbol. Nagyon szivesen adok a nulla erofeszitessel megszerzett javaimbol a magadfajta gerinces embernek.
Magyar lelemény...múltkor valami poén-oldalon találtam egy szexpartnerkeresőből lementett képet:valami ravaszdi berakta néhány jó csajnak a képét,megírta hozzá a meglehetősen lényegre hajtó csábító szöveget,majd jött a poén,valami olyasmi,hogy "először küldd el nekem sms-ben egy telefonfeltöltőkártya kódját,hogy így bizonyítsd szándékod komolyságát,ezután küldöm csak el a telefonszámom..." Ááááááááááááááá................
Cape Canavaral. Azért tudtam lefényképezni, mert jó helyen voltam, jó időben, ami tulajdonképpen szerencse dolga is. Természetesen a fénykép készítésének idejében nem szabadságon voltam. Talán ez illik is a topiccimhez. Röviden ennyi.
szegenydiakról pedig. Egy másik topicba is irt, amire jószándékúan reagáltam, de úgy tünik el sem olvasta...szerintem nem éri meg az emberke, hogy foglalkozzunk a hozzászólásaival.
Hol készült? Merre jártál? Véletlen felvétel vagz a mun kádhoz kapcsolódik? Én ennél nyugisabb felvételeket készítek, inkább mávészettörténeti indíttatású vagy természet ihlette. Vagy játék ezek keverékével, persze a spanyol viaszt nem találtam fel, csak saját kedvtelésből. Azzal kísérletezem, hogy azt amit egz adott pillanatban lefényképezek, az vajon, mondjuk pár nap, pár hét múlva ugyanazt sugallja-e? Persze, hogy nem vagy nem mindig....
Ez valahogy fel sem merült bennem, úgy látszik én is "naif" vagyok. Nem lepődnék meg, ha nem is diák lenne!!!! Úgy gondoltam, hogy ez a topic, azt mutatja be, hogy milyen utazási szokásaik vannak a magyaroknak. Úgy gondolom azért nem ez az általános vagyis a szegénydiák ilyen gondolkodása.
Komolyan, a fiam érettségi után ment először külföldre, a saját pénzéből. Egy kanyit nem adtam hozzá csak a tapasztalataim. (vezetés, szállás, étkezés) Én sem engedhetek meg sok mindent magamnak, nem lévén sokszor más álmodozni vagy ötletet kapni a Travelt szoktam nézni. Ha másként nem, legalább a receptek.... azok repítenek. Bár.....a rénszarvashús helyett borjú s ahhoz spenótot tudok csak prezentálni vagy... elmegyek egy Old Boys koncertre swing tanfolyam helyett.... Kanadában ez a divat ugyanis. Nos azért kíváncsian várom fejleményeket.
Meg van még a ház mögött az a túracsepel, amivel az első külföldi utamat tettem. Komárnóba légpuskatöltényért. Ha eljössz érte neked adom, sőt egy kis festéket is, hogy kijavíthasd az idő fogainak nyomát, kapsz egy kis olajat is, azzal leápolhatod a láncot, ezt azt, hogy könnyebb legyen hajtani. Ha már erre jársz megkeresheted egy közeli ország, esetleg a Balaton meglátogatásához kellő zsebpénzt is. Van egy pár éve ásatlan darab földem a hegyoldalban, géppel nem járható, de ha feltörnéd a tarackot befűvesíteném. Jól megfizetném a rendes munkát. Én ilyesféle munkák béréből vettem azt az első bicajt, lehettem vagy 13 éves. Legyen neked is jó dolgod, felajánlom a lehetőséget a kezdésre. Ha vállalod, jelezd a topicban, adok egy telefonszámot.
Egész egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen van.... menj dolgozni, mint más s összegyűlik a pénz, és szégyeld magad, hogy hiszékeny emberek sajnálatára számítatsz! Nagyon remélem, hogy nem dőlnek be Neked az emberek! Nem félsz??????? Ha meg másokat zaklatsz mailen, egyenesen pofátlanásg!!!!!
