hello!szeretném ha ezt elolvasnátok és leírná vki hogy miylen...
az újjászületés verse (a vers újjászületése)
Angyali éneknek születtem,
hogy szent ajkakra vegyék majd
lángoló testemet.
Hogy feloldozást kapjak majd
minden bűnöm alól,
s, hogy szabadon élhessek
míg éltetőm még dalol.
De mégsem sikerült még
szeretetet nyernem,
csak lelkemben tomboló
válasz nélküli kérdéseket:
Azért kell gyerekként
kínzó halált tűrni,
hogy boldogan lehessen majd
felnőtt létre élni?
Azért kell szenvedni
egy életen át,
hogy szebb sorsot kapjunk
a halálunk után?
De száll még a dal
és szállok még Én
bár kihaltam a versből
de a múzsa még él.
Mert most születek újjá
vágytól izzó testedben,
viharként tomboló
pusztító lelkedben.
Most kapok csak külsőt,
betűk helyett szárnyat,
hogy kiszállhassak a könyvből,
s, hogy enyhítsem a vágyat.
Hogy átkozzam az áldást
s, hogy áldjam az átkot.
Hogy büszkén hagyjam el
a vers után a világot.
A Karácsony szelleme megérint pár lelket
Szürke hétköznapok húznak fehér leplet
Megbújnak alatta, s rejtik titkaik
Érzést, ajándékot
Mindenki kap ma itt...
Ki magányosan táncol, mint élő gyertya lánja
Bevonja a körbe, ellenfényt vet rája
Mérsékelten szelíd angyaloknak kara
Szívét, gondolatát
Nem engedik még haza
Lelküknek éneke bekúszik a falba
-a sarokban egy macska, csendben nevet rajta-
Leül ott, teáznak ketten, Meghittséggel
Hívás nélkül jöttek
Nem is mennek még el
Meghámozott kincsek látnak napvilágot Senki nem is sejti, mi az, mire vágyott
Van hely még a fánál, jöhet a sok álom
Megvalósul talán
Hisz Karácsonykor várom
Miért nem figyel rám?
az érzéseit rejti
soha nem is sejti
milyen mikor szétzúz
a kín szakad nyakamba
de nem szól, csak feladja
a leckét, mi rám várna
megoldani nyelvét
költöznék álmába
hidegek az esték
mégiscsak egyedül
lehunyt szemmel fekszik
kedvese a fal lesz
ha neki most úgy tetszik
elalszik-felébred
azt tesz, mit nem szégyell
ha szólok vagy remélek
akkor tép majd széjjel
hangtalan, kéz nélkül
hal lesz, mélybe réved
rámlicitál simán
ha elfut a méreg
-------------------
kegyetlenül otthagy
egyedül a jégen
egy perc alatt pótol
mást álmodik éppen
Ezt a versemet kb két órával ezelött írtam.
Véleményetekre kiváncsi vagyok.
Bölcső és Jászol
Szép tavaszi estén,
egy kedves lány bújt mellém.
Mint apró bimbódzó virág,
szerelemre lobban a világ.
Csendben ültünk, s néztük,
ahogy várunk, s nem lépünk
Ahogy szemembe néztél végre
Csillagokat szórt nekem az égre.
Félve fogtam meg törékeny kezedet,
Elmémbe véstem, arcod s, nevedet,
Vágytam rád akkor, édesem, kedves!
Így lettem beléd őrülten szerelmes.
Mikor csókod ajkamra égett,
Életem veled, új útra lépett.
Ott hagytál engem, némán, meglepetten,
boldogabb annál tán nem is lehettem.
Átölelni téged, számomra nem játék,
Nincsen a földön ennél szebb ajándék
Érzem ahogy megnyugszol két karomban,
Fáradt-boldogan pihenek két karodban.
Lassan telnek az órák,s a napok,
Mindenem mit adhatok, mind nálad hagyok.
Eljött a nyár, szép szerelmes nyitány,
Tovatűnt, bú, bánat, szomorú magány.
Tudom, más lesz minden egyszer valahol,
A naprendszeren kívül, messze messze zakatol,
Felszállok az égi szerelvényre veled,
S, a halál sem veheti el szívemben helyed...
Mikor eljön az idő, hogy el kell engedjelek,
csak azt remélem utánad, én is majd elmegyek.
Így gondolok rád ha itt vagy, ha máshol,
Én leszek a bölcsőd, s te nekem a Jászol.
Köszke. Bár foglalkozom irodalommal "szakmámból" kifolyólag (lásd még: Elte, Bölcsészkar), de igazából Pilinszkitől "tanultam", meg Rilkétől...
És azokból az érzésekből, amelyek a versekbe torkollanak. Nélkülük nem biztos, hogy túléltem volna...
szervusztok,
én is beszálnék, csak most fedeztem fel a topicot,
meg amugyis szívesen veszem a kritikát:
Már
S miután megvártam, hogy csontomig kússzon a fáradtság,
S a szemem majd leragad, és holnap van ma már,
S agyamban nincs már egyetlen mondat, mi vágyik ki mondva lenni,
S a tollamból már a tinta is kiszáradt,
Na most már pajtás, álmodhatok
A reményteli jövőt, akár földhalmot, mellemre húzom,
S körötte összefonom karjaim, lábam összekulcsolom
és egy szerelmes:
Inszomnia
Az arcod nézem, míg alszol,
Kint madárcsicsergés hozza a tavaszt,
Hajnalodik,
Kel föl a nap,
Csak, hogy láthassalak,
Kezed, a vállad,
Mit nem takar paplan,
A fény megmosdatja arcod,
Hogy szemem pihentethessem rajtad
Nagyot sóhajtasz,
Majd ajkad mosolyra vált,
Tudom,
Álmodban, a csoda végre megtalált
MaTeo!
Őszintén kívánom, hogy versbeli vágyad
valóra váljon!
Duck!
Egyszer már írtam, de megismétlem: nekem nagyon tetszenek a verseid! Kíváncsi vagyok, tanultad ezt, vagy csak úgy jön? Mindenesetre ne hagyd abba, jó? :))
