Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Van Pesten egy szecessziós múzeum is, kb. három éve jártam ott, az is érdekes, ha útba esik, érdemes megnézni. Miután az épület elég kicsi, inkább tárgyakat állítanak ki, ezek közül egyik-másik elég meglepő! Két kedvencem volt, az egyik egy olyan teáscsésze, amit bajszosoknak készítettek, egy kis porcelánsáv van a csésze peremén, így aztán nem lesz teás a biztosan parádésan kipödrött bajusz. A másik meg a falkút gyűjtemény, ami talán hat-hét darabból áll, de ezeket érdemes megnézni.
Múlt héten fejeztem egy könyvet, amely elsődlegesen Klimt múzsájáról szól, de végig kíséri a bécsi szecesszió születését, illetve Klimt és kor-és alkotótársai munkásságát.
Valóban vannak olyan fotók, ahol nagy hasonlóság a két színésznő között, kissé meg is rémülten, hogy ennyire bamba lettem volna, de szerintem a link alján egyértelmű:
Ha lehet ilyet mondani, nekem a kedvenc stílusom a szecesszió. Arról álmodozom,hogy lottó ötös esetén (amellett,hogy profi kertészekkel rendbe tetetném a kertemet,mert úúúútálok kertészkedni), egy belsőépítésszel szecessziós stílusban rendeztetném be a házamat.... (A minimál stílus nekem olyan hideg-rideg, én szeretem a sok apró tárgyat,emléket, mondjuk csak festéshez való pakolásnál szentségelek emiatt.)
Én is inkább csak olvasgattam az utóbbi időben itt, kivéve a kiállításokról szóló lelkendezésemet, de örömmel olvasgattam pozsonyi piknikről meg mindenféle színházi előadásokról. (Nekem a Liliomfi előadásról betett képen az a nő leginkább Bíró Krisztának tűnik az Örkény Színházból,de biztos tévedek)
Hú, most nézem, milyen régen írtam ide :-) Be-benézegettem, meg olvasgattalak Benneteket, de egyszerűen lusta voltam írni :-(
De majd írok valamikor a hét végén, holnap ugyanis Budapestre megyünk kirándulni, melynek célja: egy séta keretében megnézzük a jelentősebb szecessziós épületeket :-)
Annak ellenére, hogy sokan voltak, nagyon élveztem. A színházas standok előtt töltöttem a legtöbb időt, kedvesek voltak a közönségszervezők, sok ajánlást hallottam a darabokról, és olyan átéléssel mondták, hogy legszívesebben mindenre vettem volna jegyet. Sok színésszel volt alkalom beszélgetésre, olyan emberközeli volt, szeretni való környezet. Csak kapkodtam a fejem :) és ott volt a másik kedvencem, flódni és pozsonyi kifli, isteni volt mindkettő.
A kertészkedés is jó program lehetett, az idő kedvezett még akkor. Nekem is voltak kis mini kaktuszaim, de néhány évnél tovább egyik sem bírta nálam, nem tudtam a vízmennyiséget jól eltalálni hosszabb távon.
Jó hír, örülök neki! Milyen volt maga a pozsonyi piknik?
Azt terveztem, hogy vasárnap elmegyek a budafoki Bor és Pezsgő fesztiválra, de az idő nem volt ehhez való. Szombaton pedig egy barátnőmnél voltam, és remekül éreztük magunkat. Fél napot azzal töltöttünk, hogy jókora növényeket ültettünk át. A végeredmény egész jó lett, de mondtam a barátnőmnek, hogy ezért kedvelem én a törpekaktuszokat.
Akkora de akkora szerencsém volt jó néhány pozsonyi piknikező társammal, hogy csak na: kaptam jegyet az alföldis My fair lady-re. Egy előadásra volt jegy szeptember október hónap során, egy nagyobb csoport visszamondta és úgy döntött a színház igazgatósága, hogy nem teszik ki a netre (kb fél óra alatt elfogyott volna), hanem kihozzák a piknikre :))
Ez érdekesen hangzik, érdemes lehetett megnézni. A jelmezek számomra nem a régi jó táblabírák idejét sugallja, inkább polgári környezetet, de a történet így is megáll, az előadás pedig biztos jó volt.
Azt hiszem, magát a darabot nem is kell bemutatni, a film most ment tévében is, erről jutott eszembe, hogy ez is nagyon kellemes nyári élmény volt. Érdekes és szokatlan volt a színpad felépítése, ugyanis egy négyzet alakú nézőtérbe belehelyeztek egy keresztet alakú emelvényt, ami számításaim szerint 120 cm széles volt minden irányba (6 db 20 cm széles pallót számoltam összeépítve), kb mint egy divatbemutató kifutója, és körülötte, szinte benne a játékban ült a néző. Nagyon jó volt ez a közelség, hangban látványban, szertelennek és össze-visszaságnak tűnt a játék, pedig az látszott, hogy minden táncfordulat, ugrás, mozdulat centire ki volt számolva a keskeny területen. Pergő, vidám magával ragadó hangulat végig, a fiatal vándorszínészeket főiskolások játszották és a szünetben is folytatták a régi hagyományukat, kínálgatták a közönséget jobbnál jobb falatokkal. Ja, és élőzenével :)
Nem, bár a töki pompos láttán majdnem elcsábultam, azonban sokat kellett volna sokan állni érte. Maradtam egy nagyfröccsnél, elvégre ha tokaji bort látok, bűn lenne kihagyni.
Szerintem ne fogd magad vissza, nagyon szeretem, amikor a tárgyilagosságon túl olvashatok egy egy leírást és ennek simán része, hogy ez hogyan hat az érzelmekre, mit vált ki, milyen tükröt tart, milyen reakciót indít, mire inspirál és egy sor kérdés keletkezik magunkban.
A délelőtt esővel kezdődött, ezért nem akartam szabadtéri programot. Eszembe jutott bizonyos Kenyérlelke fesztivál a MOM-ban, úgyis rég jártam ott, gondoltam, megnézem.
Kevés kiállító volt, talán 15 sátor, de érdemes volt megnéznem. Volt egy miniatűr malom, csak éppen nem szél vagy víz forgatta a malomkereket, hanem villanymotor. Így is szépen nyomon lehetett követni a műveletet.
Akár ne is mondjam, rengeteg féle-fajta kenyér és kalács volt, ráadásul jó néhány csodás kinézetelű péksütemény, kakaós csiga, túrós táska, és egy nagy tepsi bukta.
Volt büfé is, no meg szörpöket is kínáltak, még olyat is, amit nyírfacukorral készítettek, de volt többfajta palackozott bor is.
Azon mosolyogtam, hogy nemrégiben egy mesemondótól hallottam a kenyér történetét, no, igg is sikere lett volna vele.
Tényleg családias rendezvény volt, mert a kutyákat is szívesen látták, volt is jó pár, de civilizáltan viselkedtek, egy agár hajlandó volt szóbaállni velem, bár nem volt túl lelkes. Hazafelé menet azon mosolyogtam, hogy két órát utaztam oda-vissza, azért, hogy egy órát ott nézegessek. Vajon megérte? A válaszom: Igen!
Köszönöm! Azt azért észrevettem, hogy pl. a Múzeumok Éjszakáján mindig hamarabb jövök haza, mert elfáradok, vonatkozik ugyanez a Mesterségek Ünnepére is, de ezt az időt igyekszem kihasználni.
Én mindig élvezettel olvasom a te Mesterségek Ünnepéről szóló beszámolóidat, ugyanazért, mint a Múzeumok Éjszakájáról szólókat, ugyanis alapvetően lusta vagyok elmenni :) Most is jó volt a leírás! :)
Tegnap ellátogattam a Mesterségek Ünnepére. Igaz, kissé meleg volt, viszont legalább mást is láttam, mint az előttem álló hátát. Úgy gondolom, a többi napon az árusok is többen lesznek, de ezt végignézni sem volt könnyű, nem annyira fizikailag, mint inkább az élmény feldolgozása miatt.
Elsőnek a mongol pavilonnál álltam meg, az árusokat egy másik férfi kínálta valami túrófélével, felém is nyújtotta a tálat, szívesen elfogadtam, csöppet édeskés, enyhén csípős étel volt, ízlett.
Kovácstalálkozó is volt, ezek a mesterek kivívták őszinte nagyrabecsülésemet, mert nagyon szépen dolgoztak. A mester engedélyével megemeltem az egyik kalapácsot, szerinte elég kicsi, csak kétkilós, ami nem nehéz, de egy perc alatt ötven-hatvanszor odacsapni vele, az már valami. Kénytelen voltam egyetérteni vele. Ezek után a nagyobbat némi vonakodással emeltem fel, letenni jóval könnyebb volt.
Bevallom, legjobban a jakutföldi mamutcsont faragókat vártam. Csak nehezen sikerült megtalálnom a sátrukat, de legalább előtte megnéztem azokat is, akik a Szahalin-félszigetről érkeztek. Náluk valami puha kőből kifaragott szobrocskákat láttam, nagyobbrészt fókát ábrázoltak, élethűen. Volt egy kétaraszos csónak is, az persze fából, evezőkkel,
Ami a csontfaragásokat illeti, csodásak voltak, illetve remélem, most is azok. Két kedvencem volt, az mindkettő medvét ábrázolt. Az egyik csak állt, és alighanem fontolgatta, szundikáljon-e tovább. A másik egy vízesés szélén állt, és érdeklődve figyelte a kiugráló halakat, bár érdeklődése alighanem a vacsorára irányult. Abban reménykedtem, hogy talán egy gyapjas orrszarvú tülkéből készült faragványt is látok, az sajnos nem volt.
Remek cipők-csizmák is voltak, úgy vélem, elsősorban néptáncosoknak.
A debreceni kiállítónál láttam egy képet, a húszas-harmincas években készülhetett a hídi vásáron. Olyan nyalka csikósokat-gulyásokat láttam, öröm volt nézni. Sajnos, fekete-fehér kép volt, de a cifraszűreik még így is csodások voltak! Továbbá vagy félméteres szárú pipákból pöfékeltek.
Két és fél óra nézegetés után távoztam, bármennyire érdekelt is, kissé elfáradtam. Viszont nagyon megérte kimenni.
Ez nagyon jó ötlet, mármint a PIM meglátogatása! A Múzeumok Éjszakáján voltam ott, de részint túl sokan voltak, részint meg nagyon kellett köhögnöm, ezért otthagytam. Azt hiszem, mostanában egyik sem lesz, úgyhogy ott a helyem! Aranyt mindig is szerettem, Szabó Magdának meg most van a százéves évfordulója.
Jól emlékszel, SZ. M. nem sok jót írt az írótársairól, sem Hegedűs Gézáról, sem Jókai Annáról. Az egyetlen, akit helyeslően említ, az Temes Ferenc. Úgy látszik, kedveli a lokálpatriotizmust.
Igen, a Drága Kumacs!-ban említi, bár csak pár szóban.
Javára írandó, hogy a már elhunyt írókról érdekes ír, egyéni szempontból elemzi őket.
Tudtam,hogy a hosszú hozzászólás ellenére el fogok felejtkezni valamiről. Még pedig arról,hogy szerintem nagyon jó: Szabó Magda és Arany János kiállítása egymás szomszédságában van, hiszen SzM-tól idézik azt a szöveget,ahol arról ír, hogyan olvasta el először az V. László balladát. ("Csak ültem, zúgó fejjel az élménytől részegen." - Ókút)
Most van letelőben a nyári szabadságom. Hál isten, tudtam egy kicsit kultúrázni.
Egy tegnapi élményemet szeretném megosztani, mégpedig a PIM-beli látogatásomat. Egyrészt a Szabó Magda-kiállítást, néztem meg, ami 2018.03.04-ig van nyitva, tehát akit érdekel, még bőven megnézheti, másrészt ha már ott voltam, az Arany János-tárlatot is végig jártam-élveztem. (Ha még lett volna agyi kapacitásom, a Petőfiről szóló állandó kiállítást is megnéztem volna, de ezt majd egy következő alkalommal.) Egyébként kemény 800 ft-ba került a teljesárú belépőjegy, nagyon-nagyon megéri, olyan különleges szép élmény volt. (Összehasonlításként: Szombathelyen voltam néhány napja, természetesen az Iseum nem maradhatott ki, ott 1600 ft volt a teljesárú jegy. Nem mondhatom, hogy nem érte meg,mert az is meglehetősen kellemes látogatásként maradt meg, a kiállításról kijövet azt éreztem,hogy most rögtön akarok valami jó kis ókori témájú regényt olvasni-újraolvasni - aztán ez most egyéb okokból kicsit tolódik.)
Tehát Szabó Magda: Csodálatos kiállítás volt, úgy érzem, csaknem teljesen, minden oldaláról sikerült bemutatni azt az írót, akinek "annyi titka" maradt még. Azt is éreztem, hogy még sokáig nézegetném a kiállítást, sajnáltam, amikor a végére jutottam. A családon át a kedves-szeretett állataiig minden-minden szerepel a falakon, tárlókban, érintőképernyőkön, filmrészleteken, műveiből vett idézeteken. (pl. Lenke tükre, Szabó Elek táskája, hattyús kanna, fénykép a féltestvéréről stb.) Nekem pl. újdonság volt, hogy Szőke Julianna -Emerenc- együtt nyugszik Bp-en az író házaspárral, ahogy az is, hogy Csizmadia Éva tollából van egy könyv: Volt egyszer egy nyírfa seprű - in memoriam Szőke Julianna. Igyekszem majd elolvasni, hogyan ír valaki más erről a kivételes, bár nem könnyű (sorsú) asszonyról. Elgondolkodtató és megható volt a kiállítás vége,ahol a falakra néhány kortárs író, közéleti ember, stb. Szabó Magdával kapcsolatos gondolatait írták, ezekből kettőt idézek: "Édes, macskaszerű nő volt." - Lator László. "Szabó Magda amikor ír, azt tesz az emberi világgal,amit csak akar." - Jókai Anna. Ez utóbbi azért is volt különös számomra,mert SzM nem mindig nyilatkozott túl baráti hangon Jókai Annáról (valamelyik könyvében - talán a Haldiman Évával történt levelezésében - olvastam, de nem biztos a könyv) Mondjuk ettől még JA elismerhette SzM írói nagyságát.
És Arany János: Itt is azt tudom írni - ismételve önmagam - hogy teljes és csodálatos volt nagy költőnk megidézése. Itt is jól kihasználták a XXI. századi interaktív lehetőségeket, amit én is nagyon élveztem és el tudom képzelni, hogy a nálam fiatalabb érdeklődők még inkább. Rengeteg eredeti kézirat,tárgy (kávéscsésze, fotel szekrény, pipa, Arany János általt aláírt érettségi bizonyítvány, akadémiai főtitkári minőségben aláírt levelek, ajándéktárgyak Petőfinek-Petőfitől, korabeli fényképek Buda-Pestről stb.) segít közelebb hozni az embert és a költőt a ma emberéhez. Vecsei Miklós ifjú színész előadásában rengeteg verset,versrészletet hallgathatunk (Toldi, Buda halála, Ágnes asszony stb.) A kiállítás végén "híres emberek" (Nádasdy Ádám, Scherer Péter, Ónody Eszter, valamint irodalomtörténészek) beszélnek Arannyal kapcsolatos dolgokról, fordításról, humorról, esetleges szerelmi költészetéről, stb.) És Arany által használt szavakat is lehet örökbe fogadni - kitalálni a jelentésüket és utána kinyomtatni - az én szavaim voltak: csába - cocó - cirkalom. Lehet találgatni,mit jelentenek, én az utolsónál alaposan becsapódtam :)
Bocs,ha hosszú voltam, pedig még vissza is fogtam magam és nem tegnap öntöttem elétek az érzéseimet, hagytam kicsit ülepedni.
Azért biztos vagyunk jó néhányan, akiknek felszalad a szemöldökük, ha a gyerek csatateret csinál percek alatt a környezetéből, ilyenkor a szülőt szokásom szemügyre venni, már ha nem tudom simán el/kikerülni.
Hát igen, vasárnap csak az időjárás jó, én sem szeretem a nagy meleget, de erőt veszek magamon. A nagy gyerekzsivajt és fegyelmezetlenséget és sem túlzottan kedvelewm, pedig ez mostanság nem trendi. Annyi baj legyen!
Jó hogy mondod, annak ellenére, hogy imádom a gyerekeket, és viszont, az ismerősök gyerekei piócaként lógnak rajtam, de ha elmegyek valahová, akkor nem a zsivajt szeretném vég nélkül hallgatni. Egyszer sikerült őszi szünetben wellness-elni, folyamatosan azt kellett kerülnöm, hogy ne a fejemen ugráljanak. Úgy hogy értékelem a gyerekmentes helyeket, szoktak is görbén nézni rám.
A vári ünnepségre csak hétvégén tudnék menni, akkor meg szinte lapjával lehet közlekedni, így kihagyom, pedig szeretem a bámészkodást :)
Remélhetőleg nem fogsz ki egy iskolai csoportot...
Készülök a mesterségek Ünnepére, valószínű, hogy csütörtökön megyek, akkor általában kevesen vannak. Legjobban a Jakutföldről érkezett mamutagyar faragói érdeknének, remélem, már ott lesznek. Nem valószínű, hogy venni tudnék belőlük, de gyönyörködni azért lehet.
Szerintem is. A túra végén, a gyerekrajzokból álló kiállítás nagyon megrázó. Sajnos, az idő szűke miatt sietni kellett - már a hátunkba volt a következő csoport, pedig hétköznap volt - , így alig volt lehetőségem a mellékelt szöveget olvasni, nemhogy szinkronba hozni a képekkel. Talán ősszel kevesebb vannak.
Körülbelül hat évvel előtt jártam ott a nyugdíjas klub tagjaival, nagyon érdekes volt. Ezek szerint érdemes lenne (legalább) még egyszer ellátogatni oda.
A könyv pedig nagyon is érdekelne, ha legközelebb könyvtárba megyek, megnézem, megvan-e.
A titkosított objektum 2007-ban nyílt meg a látogatók előtt a Várban, azóta ez már a harmadik látogatásom. Tavalyi év során bővült a kiállítási anyag Japánból érkezett tárgyakkal, leletekkel, illetve az atomtámadást túlélők rajzaival, tulajdonképpen ez adott okot az újbóli barlangtúrára, mert hogy kb egy órás vezetett túra keretén belül tekinthető meg a föld alatti kiállítás. Bent/lent hűs van, kb 10-12 fok az állandó hőmérséklet, ezért ha valakinél nincs a nyári hőségben kiskabát, kardigán, érdemes a bejáratnál felölteni a felkínált posztó kabátokat, jól jön a séta során.
Nagy szerencsénkre, az idegenvezető fiatal lány nagyon felkészült volt, a kórház története és kialakítása mellett rengeteg érdekes, izgalmas (és végtelenül szomorú) történést mesélt el, ami a falak között esett meg. A kiállítás nagyon gazdag tárgyi emlékben, komplett berendezett szobák, műtők, köztük röntgengép, kiszolgáló helységek, a működést biztosító gépészeti monstrumok mind megtekinthetők.
Ezután pár nappal mentem könyvtárba, és hogy - hogy nem, benyúltam az újdonságok polcára és kivettem A sziklakórház végnapjai c. könyvet, Flautner Lajos tollából, aki nem mellesleg sebész. Így nagyon közeli képet kapunk egy egy orvosi beavatkozásról, műtétekről, a sebesültek ellátásáról még a leglehetetlenebb körülmények között is, de a legborzalmasabb, ésszel fel nem fogható, a kitörés leírása. A történelmi események hiteles ábrázolását Ungváry Krisztián segítette.
