Nem hinném, hogy a szavak jelentését illetően ne értenénk egyet.
A kérdés: Miért azok a hangok vannak a gyökökben és miért nem mások? Én erre keresem a választ.
Ezzel együtt arra, miként jelöltek meg valamit, mielőtt megalkották volna az első háromhangú gyököket,
Amikor elődeink megalkották pl. a PIR gyököt, miért ezekből a hangokból rakták össze? És miért az F, O, és R hangból a FOR gyököt?
E két gyök jelentése (amit jelölünk velük) merőben eltérő. Az előbbivel az égő anyagot, az utóbbival a saját tengelye körül mozgó tárgyakat azonosítjuk. Mégis van a két gyök jelentése mögött egy rejtett tartalom, ami közös mindkettőben.
Ezt a közös tartalmat nyilván nem a különböző hangsorból álló gyökök hordozzák, hanem csak az az egy hang, ami közös bennük... Ez viszont azt feltételezi, hogy szükségszerűen van jelentése a hangoknak. Ezt támasztja alá az a logikai következtetés, hogy a többhangú gyökök megjelenése előtt megintcsak szükségszerűen egy- kéthangú gyökök (ősgyökök) töltötték be a mai értelemben vett szavak szerepét. - Mivel még nem léteztek több hangból álló szavak (gyökök).
A gyökökre úgy tekinthetünk, mint összetett szavakra, illetve ma divatos mozaik-szavakra, ahol szintén jelentése van minden egyes hangnak.
Jó hogy a "VERS" nem verte át CZ-F íróit, és hogy mennyire látszik már a szócikk kapcsán hogy már rajtuk is nyomás volt az eredetet illetően. Pedig az nem mai sztori már.
PAPIROS/PAPIRUSZ : PAP+ÍRÓS ---- ők írtak ezekre először. A papok, mit nem értünk magyarul?... Csak mindent.)) Akkor rendben...
LECKE : LÉCKE , magyarul kicsinyítőképzővel a szó végén. Kis faléc, ezzel leckéztettek. Ez egy fa-lécke...
LÁVA : LEVE ----- A tűzhányó LEVE, nincs több kérdésünk most sem. Csak egy kis akcentus az eltérés. Olaszok sima áradást is neveztek így. Ők az átvevők...
APOLLO : ÁPOLÓ -- gyógyítóként ragadt még rá ez a név. És értjük a jelentését...
CERES : SZERES --- szeretéshez köze, de csak elég megnézni ki is van a név mögött...
CERES lánya PROSERPINA ---- háááát .)) Ezért biztos a szülők a felelősek.)) Később elemezzük...
VULCANUS : ő a VULKÁNOS ember, a görög megfelelőjéből is érdekeset olvashatunk ki : HÉPHAISZTOSZ ----- azaz HŐ-FÜSTÖS . Amúgy vulkán görögül : IFAÍSTEIO ---- azaz ez FÜSTÖLŐ dolog.
LUCULLUS : LAKÁLYOS ----- imádta a jó lakomákat és jól LAKni is jól lehettt nála, mondhatjuk erről (is) híres...
"A VIRrad és a PIRkad szavak gyökeinél is hasonló a helyzet, csak itt a gyökvégi hangok azonosak és a szókezdőek mások.
Épp ezért a jelentésük is egészen más lesz."
Örök vita kettőnk között, hogy V. Csabáékat követve szerintem a "Pi-Vi-Fi-Bi" egy és ugyan azon ősgyök különféle változatban. Ugyan abba a hangkategóriába tartoznak ugyanis ezek a mássalhangzók.
Ezek a "Fe" ősgyök különböző változatai, amibe a fény, föld, villám, billen stb. szavak tartoznak.
Ennek a gyöknek az általánosan meghatározható jelentése valaminek a felső foka, sűrítménye, mint amilyen a fényesség a világosságé, a föld, mint a Föld tengerek fölé emelkedő föle, vagy a billen ami a mozgás sűrítménye, gyors változata.
Ezeknek a mássalhangzók egymás rokonai, mert előszeretettel tudnak egymásba átmenni.
Azt sosem vitattam, hogy nyilván van árnyalatnyi eltérés a jelentésükben, hiszen ezért van különbség közöttük, de ettől még ugyan abba az "alomba" tartoznak.
"Ehhez hozzátenném, a TŰ ősgyök párja lehet a TYŰ, mindkettőben az Ű hang a meglepetés, és/vagy éles, szúró fájdalom kifejező hangja, ami a TŰ (varróeszköz) jelentésében is föllelhető. A T(+a, o, ...) hang pedig a földnek (terra) a talajnak a hangja., mikor valami nagyobb tárgy leesik. "
A "Ta" ősgyök a kiterjedés ősgyöke.
Nem hiszem, hogy ez indulatszó lenne.
Azt sem, hogy ilyen közvetlen módon hangutánzásról beszélhetnénk.
Nem tudom, hogy mi az eredete.
Azt tudom csak tippelni, hogy a "T" hang felpattanása után következő magánhangzó, ami úgymond felszabadítja, így együtt utalhatnak a terjedésre, növekedésre.
Persze a finn egerek nagyon távol állnak bármiféle magyar egértől.)) Legalább is hangalakban.
De az UGOR(ni) igénk lehet viszont a dolgok közös nevezője. AGÁR---EGÉR---UGAR----UGOR dolgok szerintem itt egyről szólhatnak, az UGRÁSról !
Az UGAR mezőgazdasági terület lényege hogy át van ugorva, parlagon hagyják szándékosan. Háromnyomásos módszer: 1 év téli gabona, 2. év nyári gabona, 3. év átugorva, pihentetik a talajt.
AGÁR azon felül hogy futóbajnok kutya, az ugrásban is kiváló, a futáson kívül ugrásban is versenyeztetik őket. Az EGÉR meg gyűjtőnév, már a sima házi egér is jó ugró, de a kifejezetten ugróegerek 2 méterre is fel tudnak akár menni. Úgy látszik ezt mi így közelítettük meg, a latinok máshogyan közelítették meg, persze ők is színmagyarul, mert a MUSCULUS szót csak át kell írni MÁSZKÁLÓS szóra, és elénk tárul a dolog lényege a nyelvünkön. Ezek itt nem muszklik meg nagy izomzatok, nem JOHN RAMBO érkezett meg egér képében.)) Ez itt MÁSZKÁLÓS dolog. Még a toldalékolásaink is jól kivehetőek...
Ha forr, forog-pörög a tűz, akkor forró és perzsel.
A hevesen forgó, pögő mozgás tehat kapcsolatban van a forrósággal.
A parázsban is ott szunnyad még a forróság.
A piros tehát a perzselő forróság, a pörgő tűz színe. Aki pöröl, perel, az is forr a dühtől.
A veres a forró, viruló, piruló vér színe. Aki fürdik , vízben fireg fürög. A fürge is gyors, élénk.
Verdes, versengő, ferdül, fordul, pördül, fürge stb. szavaink is mind mind e mozgás köré épül.
A vér szavunkban pedig ott a serkenő, fürgeség is ami a verseny és vers szavunkban is benne van még. Megrősít ebben, ha a szinonímájára gondolunk: vetélkedik.
Tehát a vér szavunk is ebbe a változatos, nagy alaki módosulásokat megengedő buzogással, sürgéssel-forgással, kapcsolatos szóbokorba tartozik.
A vér verdes, vetődik, lüktet, buzog az ereinkben értől érig értet/éltet minket, amiből erőre kapunk, erőt nyerünk.
Így függ mindez össze.
VERS, (1)
VERS, (1) némely kiejtés szerént: VÉRS v. VÖRS, elavult törzs, mely még néhutt a gyermekek rímjátékos beszédében fenn van: „Vágok vágok fát, de micsoda fát? régi rakottyát; aki velem vers, én is avval vers, fogadjunk fel egy pint borba, huszonkettő ez.“ E mondatban: verset futni valakivel a ,verset’ tárgyesetnek is tekinthető. Ezekben a vers jelent különösebben versenyző v. vetélkedőtársat. Innen értelmezendők származékai: verseng, versengés, versenkedik, verseny, versenyěz, versenyězés. Gyökével: ver, mind hangban, mind alapértelménél fogva is rokon: pěr, honnan per-dül, v. fer, honnan fer-eg, s for, honnan for-dúl, for-og és mások erednek. Tehát eredeti jelentése: fordulás, forgás, vagy forduló, forgó. Hogy a latin verto is e családba tartozik, lehet-e kételkedni ? V. ö. VERS, (2). A ver gyökből úgy képződött vers s képzővel, mint: pěrs, örs, társ, hárs, nyárs, törzs (zs-vel), gyors stb.
"Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz."
Ha a VIL és a VIR gyökre gondolsz/gondolnak, akkor nem igaz ez az állítás, mert két különböző tárgyra utaló hang van a gyök végén.
Mint említettem, az L hang a folyamatos, lágy mozgás/jelenség utánzó hangja, az R pedig az erőteljes, ciklikus eseményeket utánozza.
Ami VILág(ít), az nem azonos a VIRág gyökkel, nem egyik a másikból alakult, hanem egymástól kvázi függetlenül, két különböző dolog megnevezésére.
Az állítás a V hangra lenne igaz, de a finnugoristák már a gyököket, s azok önálló jelentését sem hajlandók elismerni, nemhogy a hangoknak is önálló jelentést tulajdonítsanak...
A V hang a változást utánozza, ami leginkább a VÁgás gyökéből érződik ki, mikor a bőrt elvágták, vagy a bozótban utat vágtak egy bottal...
A fenti gyökökben ez a hang közös, ezt mi tekint(het)jük tőeredetnek, de ők (finnugoristák) valószínűleg elutasítják.
A változás mindkét gyök jelentésében benne van, ezt Te le is írtad, ennyiben igaz a rokonság. De a két gyök ettől még nem azonos, és nem egymásból fejlődött, hanem egymástól függetlenül jött létre.
Ma is ez a képlet, mikor összetett szavakat alkotunk: Azért mert a fakerék és fapapucs első szava (értsd a gyökre, első hangja) azonos, az utolsó szó (hang) különbözősége okán az összetett szavak (a gyökök is azok) jelentése is teljesen más tartalmat hordoznak.
A VIRrad és a PIRkad szavak gyökeinél is hasonló a helyzet, csak itt a gyökvégi hangok azonosak és a szókezdőek mások.
Épp ezért a jelentésük is egészen más lesz.
A VIRrad valóban egy radikális változásról szól, a sötétség eloszlik és a fény lesz rajta úrrá,
A PIRkad szó a PIR tűz jelentésű gyökre épül, aminek semmi köze az előbbi jelentéshez, legföljebb annyi, hogy a tűz is világít, de itt szerintem nem ezen van a hangsúly, hanem a tűz színe, vagy inkább a melegsége ihlette a névadót, erre utal a toldalékolás is, amitől 'tüzesedik' jelentése lesz a szónak. -- Kezd a felkelő nap melegíteni.
Szerintem mindkét változat elfogadható, a C-F is és @altercator szerinti is.
Ehhez hozzátenném, a TŰ ősgyök párja lehet a TYŰ, mindkettőben az Ű hang a meglepetés, és/vagy éles, szúró fájdalom kifejező hangja, ami a TŰ (varróeszköz) jelentésében is föllelhető. A T(+a, o, ...) hang pedig a földnek (terra) a talajnak a hangja., mikor valami nagyobb tárgy leesik. Majd' minden talajjal kapcsolatos szavunkban megtalálható: Talaj, tanya, táj, tér, termő, takar, tajga, talp, tapog, tapos, talál, tarló, távol, topog, tocsog, totyog, tova, tó...
Az ősember nyilván az "égő talajjal" szembesült akár erdő, akár füves puszta égett, ezért van a gyökben a T hang és az Ű, mint a szúró, égető fájdalom hangja, amit érezhetett akkor, ha rálépett a parázsra, vagy a lángok közelében megtapasztalt.
"Az emberi orcából különféle hangok jönnek ki, ezek egyike ez a bizonyos "phh" hang.
(Ha nem vitrinben nevelkedtél, ismerned kell.)"
- Azt írtad, a 'phh' fújáshang. Így nem lehet fújni, csak úgy, ha F, Sz, S, H hangot adok.
- Mi köze van a pilla, pillant, villant szavaknak a folyamatossághoz? Hiszen ezek mind PILLanathoz köthető szavak, nem pedig a folyamatos FÚJás cselekményhez.
A P hang a "pfuj" szóban ugyan előfordul, a FUJ előhangjaként, azonban itt a nemtetszésünket kifejező köpésre (pökésre) - mint pillanatig tartó cselekvésre - gondolhatunk, nem pedig a hosszan tartó 'fújás' hangjára.
"Vagy ha pihegsz, akkor folyamatosan jön ki belőled a légnemű?"
A pihegés olyan cselekvés, amikor rövididejű szakaszokból áll a LIHegés. Szaggatottan lélegzik...
A lihegés ezzel szemben erőteljes lélegzés.
"Különben is az adott szavak mondják meg az irányt, s nem feltételezgetések az útmutatók."
Annyit fűznék hozzá érdekességként, hogy az egér szót más nyelvekben ilyen alakban nem találtam meg.
A legközelebb áll hozzá az észt hiir és a finn hiiri. (legalább egy betű azonos...:D)
A macska viszont a délszláv nyelvekben is 'macska', másutt a legelterjedtebbek a 'kot' különböző változatai.
A tatárban még jóindulattal felismerhető: мәче, (kiejtve: mecse)
A sokféle TŰZ (ágő, ógni, agni, ignis - megj. a magyarban az É hangot Í-vel is mondjuk: ídesanyám, íles, ílő...), a cica-macska-kot-gepárd, egér-mous változatokból következik, hogy egy-egy fogalomra különböző hangsort is össze lehet állítani attól függően, hogy az adott tárgynak éppen milyen tulajdonsága volt az ötletadó a szó készítője számára.
Meglepő, hogy a nálunk nem használatos változatok is - egynéhány kivételtől eltekintve - általában érthetőek a számunkra.
Ettől persze még egyáltalán nem biztos, hogy eredendően is "magyar" szavak lennének, azt akkor tudjuk igazolni, ha azok beilleszkednek a magyar gyök- ill. szóbokrok közé, és az idegen nyelvben jóval kisebb szóbokornak a részei, vagy semmilyenhez sem tartoznak, azaz egyedülálló szavak.
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át."
Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz. Persze ez gyök és nem "csak" tő.
Másrész ha "világosság" szavunk gyökének értelmét keressük, láthatjuk, hogy annyit tesz, mint kivillanni, kitűnni, kiválni valahonnan. A világ, kiválik a sötétből, a virág kivirul, kinyílik, így kitűnik a környezetéből. A virgonc és a virtus is egy nem rendhagyó cselekedet, hanem olyan, amelyik felhívja magára a figyelmet. A való, a valami is kiválást jelent, kvázi a semmiből. A van-nincs ellentétpárra épülve.
A magyar nyelv ősképeinek logikája nélkül nem értheted meg a sokfelé fejleszhető ősképi kapcsolatokat sem. Ugyanis nem csak a ragokkal módosúlhat kicsit az alapjelentés, hanem a kezdőhangok megváltoztatásával is.
Mondok pédát: túr, szúr, fúr. Mindegyik előre hatoló mozgás, az f hang azonban forgó mozgást határoz meg, tehát a fúró forog, szüntelenül fordul.
A fentiek alapján a kezdőhangkülönbségek ellenére, ezért van köze pl. egymásnak a villognak és a billegnek. Mindegyik egy pillanatnyi mozgást ismétel, csak az egyik fénnyel. Logikai úton, természetesen kapcsolódnak egymáshoz a magyar gyökök, pontosan úgy, ahogyan a tapasztalati világban egymáshoz kapcsolódnak a dolgok.
A KOVÁS----KOVÁCS dolog az penge, szerintem is ez a jó megoldás, hiszen valóban a KOVÁS ember lesz a KOVÁCS. Ugye ezt is tökéletesen értjük mi magyarul, és nem kell ehhez szláv nyelvleckéket vennie senkinek, nyelvünkön épül fel ez a szó is. A HALAS ember a HALÁSZ, az ERDŐS ember lesz ERDÉSZ, a VADAS ember meg a VADÁSZ. Hasonló logikájú szóképzések, a KOVÁCS vége még azért is CS hangosodhatott be, hogy plusz még a megmunkálás hangját is visszaidézze...
TŰZ: szerintem a mi TŰZünk már egy másik dolog lesz, mint az ótörök, ami valóban az ÜT szóval való kapcsolat gyanúját veti fel. De nálunk ez a TŰZ szó egyszerre ige és főnév is. És akkor ez a szó végi Z már igeképzőként is viselkedik. A FŐ és FŐZ mintájára. Már amikor TŰ-Z a nap mondjuk. És tud úgy tenni ez a nap, hogy a TŰ-höz hasonlóan szúró érzés legyen?....
Nagyon is tud, hiszen a nyelvünk megalkotta a NAPSZÚRÁS kifejezést ! Ez nem véletlen. A TŰZ szóban másik 2 szavunk is ott van, a TŰ és az ŰZ is, azt gondolom ez okkal van így. Vadállatok ŰZésére is kiváló. Ez egykor fontos lehetett.
És hogy mi ez a TŰŰ vagy épp TYŰŰ dolog?... Ösztöni emberi megnyilvánulás. Egy TŰ okán is az, ha valaki találkozik vele, így reagál, hogy TŰŰ, és tényleg ! Illetve amikor valóban igazi nagy hőség van nyáron, lépten-nyomon ilyesmiket hallunk hogy TYŰŰ vagy TŰŰ de forróság van odakint. Igazi ősnyelvi reakció ez , mert az ember ösztönös megnyilvánulása ez. Azaz tényleg TŰŰ-ző (ily hangok kiadója) ember válik egy TŰZŐ napon sokáig kint lévőből, a valóságból születhetett ez meg, már a magyar TŰZ szó. Ahogyan egy vödör vízzel nyakon öntött ember meg ÁÁÁÁ-zni fog, azaz ÁZ-ni fog. Ez is a valóság szava lesz.
Az ótörök az valóban ÜThette a tüzét, más a megközelítése, mint a miénk. Persze úgy is felismerjük hogy miből van az meg.))... Mint ahogyan a FORR, és az ÉG(ni) szavak is látszódnak a különböző nyelvekben...
2 gyökkel állunk szemben. A PIR maga a tűz egykori neve lehet, PIROmánia és hasonló szavainkból ezt tudhatjuk még. Illetve a "tüzes" szavainkból a P_R mögött ezzel találkozunk : PAR-ázs, PIR-os, PERzsel, PÖR-ögöl és ebből PÖR-ög, PORzsol, PÖRzsöl és stb...
A másik a VÉR színe, ÉR amiben az folyik, azaz itt szerintem ez kapott egy V toldalékot a szó elején. A szív VER, pumpálja a VÉR-t. képzővel VÉRES majd VERES lesz, és már csak egy kis akcentus kell hogy ebből VÖRÖS legyen.
A TŰZ szó kapcsán is nyelvünk ősisége bukkan felszínre, ha megnézzük ezeket a nemzetközi tüzeket. A germán formák mögött erősen gyanítható alap a mi FORRÓ szavunk, ami bizony a tűz egyik fő jellemzője. Az óangol még FYR módot is használt, de volt AELED is, ami mögött az ÉLED gyanúja merülhet fel, igen a tűz ilyet is szokott, éledni. Ófelnémet FIUR, német FEUER, fríz FJOER mögött mind a FORRÓ szavunk alapos gyanúja merülhet fel. De nézzünk egy másikat:
NEPÁL: ÁGŐ -------- jól mondják, mert a tűz egy ÉGŐ dolog valóban. Még a nepáliak is tudnak magyarul, mikor ezt kimondják, és ez már a nyelvünkön történt toldalékolással van ellátva. De ezek is:
BENGÁLI: ÓGNI, kannada: AGNI, urdu AGNI, szanszkrit AG-ni dolgok ÉGNI dolgok lehetnek. És így meg csak mi toldalékolunk. A latin IGNIS IG része is az ÉG igénk lesz. Persze ilyenkor szoktak a hitetlenkedők véletleneket kiáltozni, de ezzel most nem is törődünk, mert ami látszik az látszik most is. Kicsit sem vesszük komolyan ha ilyen reakció érkezik, nem tehetjük meg hogy ne vegyük észre azt ami előttünk van.
Például a MAG szóra is igen érdekes dolgok jönnek elő, ha megnézzük ennek a formáit : ugye ezt úgy is szokás megnevezni hogy MAG-SZEM, SZEMenként válogatják, stb... És ezek a SZEMek számos nyelv magjaiban ott vannak:
Német SAME, SAMEN latin SEMen, szláv SEMeno, észt SEEMe, szorb SYMjo, spanyol SEMilla és még sok hasonló dolog a világon mind a SZEM szó lesz, mivel itt magSZEMekről beszélünk természetesen.
Gepárd hindi, bengáli, azeri , maráthi nyelveken CITA. Macskaféléről beszélünk, tehát CICA .)) Lecicázták zt a dolgot. Az egér meg mit is csinál?... csak nem MÁUSZIK véletlen?...)) De, pont ezt teszi, minden szart összemászkál. MAUS, MOUSE, nepáli MUSO, perzsa MUSZ, magyar MÁSZ(ik).
Tehát a nepáli egér magyarul MÁSZÓ, és a bengáli gepárd meg egy CITA-féle.))...
"Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat."
A meggyőződés akkor ér valamit, ha azt igazolni tudod. A látszólagos dolgok semmit nem igazolnak. Egyébként van köztük kapcsolat, de az nem az 'élénkség', hanem a két egyező hang (V és R) jelentése révén valósul meg.
"Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos."
Ha nem tévedek, csaknem szó szerint ezt írtam én is. Viszont sem én, sem a C-F szótár nem állítja, hogy eredendően bármi köze lenne a világossághoz, pontosabban a VIL gyökhöz.
"E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval."
Ez a mondat a VIRAD szócikknél található!
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át.
És ez teljesen független attól, hogy más nyelvekben miért a világossághoz kötődik a virradat. Ezekben a nyelvekben valóban a kivilágosodással azonosították, mert ez is egy helyes út, de mi nem ezt tettük. Ezt nem vette észre C-F szótár sem.
Egyébként a VIR gyököt ők sem hozzák összefüggésbe a VIL gyökkel. Olvasd el a VIR 1, 2, 3 szócikket, valamint:
"VIL, elvont gyök, melyből világ, vilámodik, és kettőztetett ll hanggal villám, villan, villog s ezek származékai eredtek. Azon l gyökhangu szók osztályába tartozik, melyekben a fürge, sebes mozgás alapfogalma rejlik. V. ö. VILÁG, (l) és L, mint gyökhang."
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a pirkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
----------
Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat. Ahogyan virág szavunk is a virulásról élénkségéről van elnevezve.
Czuczor–Fogarasit olvasva kétség sem férhet hozzá.
Czuczor–Fogarasi:
Vér:
Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szóam. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér),finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, ûr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög εαρ v.ειαρszót (1) der Früh. ling, 2) der Saft in Menschen, Thieren und Früchten, daher Blut); továbbá a mandsu oori szót, mely hasonlókép jelent általán nedvet, különösen vért. (Curtius a föntebbi görög szót a szanszkrit asz-ra-m, asz-an, asz-rg s régi latin assir szókkal rokonítja).
Virad:
E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval, mint pirul, pirkad, piros szók törzsével; nem különben a vil gyökkel világ, villám, villog stb. szókban. Ejtik tájdivatosan kettőztetve is virrad, ritkábban: verad, verrad; továbbá virjad, virnyad.
Ott kezdjük, hogy a fújás (levegő) hangja nem a P, mert ez egy pattogó, rövid idejű hang, ezt a hangot nem lehet folyamatosan kiejteni. A fújás hangja az F. - Ezért kezdődik ezzel a hanggal a 'fú(j)' szavunk.
A levegő áramlásának másik jellegzetes hangja sz S, és Sz. Sziszeg, szipog, szél, süvít, súg...
További hangja a H: A pihe, pehely, köhög, harákol, dohog, dühöng szavainkban.
Illetve az L: lélek, lehel, lebeg, levegő, lebben, illan, stb szavakban.
"Ha mint kínkeservesen bevallották, miszerint vörösnek és pirosnak "nagyon hasoló az eredete" (kac. kac - még szép!)"
Mint bizonyítottam, egyáltalán nem hasonló az eredete.
"Akkor nem ugyanilyen természetes a p/v hangváltás a virrad és a pirkad esetében,"
Semmilyen p/v hangváltozás nincs. Ez egy igazolhatatlan, légbőlkapott kitaláció, amit sehogyan sem lehet megmagyarázni.
"Zaicz példájábában is csak szemantikai hasonlósagra utalni egy sima p/v valtás esetében pont a piros/vörös jelentéstartomány esetében virrad/pirkad elég pontatlan de legalább önkéntelenül is jól valasztott példa, mert annyira SZINONÍMA-párról van szó."
Nem elég a felszínes látszatból kiindulni, s egy elgondolást (magyarázatot) arra alapozni, mert nagyon félre lehet menni... Lásd a hibás következtetést:
"Könnyű megérteni azt is, hogy a világos (virrad) jelentéstartománya hogyan tud módosulni egyéb szavaknál vörössé, pirossá.."
Ugyanis semmi nem módosult, két különböző gyök alkot két különböző szóbokrot.
"úgy, hogy vörös és piros a tűz, az izzás, és láss csodát, mégis világít a sötétben. Elég életszerű ez a jelentéstartomány közös halmaza a formai hasonlóságok indokaként? :)"
Nem, nem elég. A tűz nem csak világít, hanem sok más dolgot is csinál, pl: éget, melegít, füstöl, izzik, stb... Mégsem azonos a gyökük. Miért nem?
"virrad [1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől
voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban."
A VIRRAD, VILÁG szavak gyökeinek kevés közük van egymáshoz. Van, de az a VI ősgyöknek (eredetileg hangutánzó) köszönhető.
A gyökben lévő L hang a lágy, Légies mozgások hangja, mellyel a lebeg, levegő, libben, lifeg, lóg, lehel, lélek szavak gyökei kezdődnek, illetve
olyan gyökök végződnek, mint a léLek, féL(ek), keL, kaLács, küL(ső), küL(d), feL, füL, daL..
Az L hang olyan gyökökben szerepel (akár első, akár utolsó hangként) melyekben nincs sem a ropogásra, pattogásra, koppanásra, csapkodásra, toppanásra jellemző hang, ezzel együtt a mozgás/jelenség is más jellegű, hiszen a mozgásra/jelenségre mindig jellemző az általa kiadott hang, amit utánoztunk a beazonosítás, megnevezés okán.
Az R hang ezzel ellentétben egy erőteljes, ciklikus, egyben folyamatos mozgás/jelenség utánzó hangja: ropog, recseg, forog, pereg, perzsel, pirul, terem, tarol, túr, fúr, mar...
Ugye, érezhető a különbség.
Amikor a két vizsgált gyök kialakult, nem véletlenül került a VIR gyökbe az R hang és a VIL gyökbe az L, hanem éppen a fenti megfontolások alapján történt.
Az előbbi gyökre a következő szóbokor elemei épülnek: virrad, virul, virgonc, virtus, virág, virít.
A másodikra: világ, villan, villám, villany...
Ugyan ez a különbség érezhető amikor ez a két hang igeképzőként a szavak végén található:
Érezhető, hogy a két, különböző gyökkel alkotott szavak jelentése mögött kétféle hang és ennek megfelelően kétféle mozgás/jelenség húzódik.
Szó sincs semmilyen szóhasadásról, hiszen két különböző jelentésű és ennek megfelelően két különböző alakú gyökkel állunk szemben.
"E szavak a tő eredeti, ’világít, fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír: pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’."
Tévedés, semmi köze a világossághoz, a fényhez. A latinok a lux 'fény' szó gyökét képezték tovább úgy, hogy abból a lucescit ’virrad’ jelentésű szó keletkezett, mi azonban nem ezt tettük, hanem a a 'virul' gyökéből alkottuk a 'virrad' szavunkat.
Ugye, a virul (virgonc, virtus) szó jelentése mögött valami egészen más dolog húzódik: Egy erőteljes életerő, kibontakozás, éledés olvasható ki belőle, ami a virrad szóban is megnyilvánul.
Kétségtelen, hogy a virradat összefügg a kivilágosodással, azonban mint fentebb látható, nem azonos a jelentésük, csak ebben az esetben van egy véletlen időbeli egyezés.
"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."
Ha a szerző tisztában lenne a hangok jelentésével is, akkor könnyedén magyarázhatná az összefüggés okát. Lásd fentebb az R hang jelentését. Amúgy jó helyen kapiskál...
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
Ha mint kínkeservesen bevallották, miszerint vörösnek és pirosnak "nagyon hasoló az eredete" (kac. kac - még szép!) Akkor nem ugyanilyen természetes a p/v hangváltás a virrad és a pirkad esetében, csak más a ragozás, a tőeredet pedig ugyan az? Hát de! A parázs vörös is és piros is! A p/v hangváltásban pedig semmi rendkivüli alter dolog nincs!
Zaicz példájábában is csak szemantikai hasonlósagra utalni egy sima p/v valtás esetében pont a piros/vörös jelentéstartomány esetében virrad/pirkad elég pontatlan de legalább önkéntelenül is jól valasztott példa, mert annyira SZINONÍMA-párról van szó.
Könnyű megérteni azt is, hogy a világos (virrad) jelentéstartománya hogyan tud módosulni egyéb szavaknál vörössé, pirossá..
úgy, hogy vörös és piros a tűz, az izzás, és láss csodát, mégis világít a sötétben. Elég életszerű ez a jelentéstartomány közös halmaza a formai hasonlóságok indokaként? :)
problémák elemzésére épül, felderítve a szavak közötti
összefüggéseket, kölcsönhatásokat. (Csak két példát említve:
feltárja a virág, világ, virrad szavak közötti vagy a
vér és vörös szavak közötti etimológiai összefüggéseket.)"
Kacskovics-Reményi Andrea
A Nyelvtudományi Intézet mûhelyeibõl
Az Intézet etimológiai szótárai:
két régebbi és a készülő új
Édes Anyanyelvünk 2019/2.
16.old
"virrad[1372 u.] Származékszó, melynek finnugor eredetű szótöve azonos a világ, villog szavak alapszavával, és amelytől
voltaképpen szóhasadással különült el még az ősmagyar korban. A rokon nyelvi megfelelésekre vö. világ. Az l ~ r
hangmegfelelésre vö. virág. A virrad vir- alapszava jelentkezik a virul, virít igében is. A virrad szóvégi d je gyakorítókezdő
igeképző. Ugyanezen szótő műveltető képzős származéka a virraszt [1432 tn., 1536]. E szavak a tő eredeti,’világít,
fénylik’ jelentéséhez kapcsolódnak, a ’világosság, fény’ és a ’nappalodás, hajnalodás’ jelentéstani kapcsolatára vö. pír :
pirkad, latin lux ’fény’ : lucescit ’virrad’. Az igék emberre vonatkoztatása (vö. virrad ’valahol ébred’, virraszt ’ébren várja
a napvilágot’) analogikus fejlődés eredménye. A nyelvjárási virrogat ’virraszt’ [1636] későbbi, gyakorító képzős
származék, vö. ered : ereszt : ereget. Az igék további származékaira vö. virradat [1808], virrasztó [1432 tn., 1508]. A
virradóra [1566] megszilárdult ragos alakulat: a virrad -ó képzős folyamatos melléknévi igenevének határozóragos alakja."
Zaicz etimoligiai szótár.
Eddigi összegzés:
A világ, virág, virrad, szavaink jelentéstani kapcsolatban vannak a pír: pirkakad szavunkkal.
A pirkad szavunk pedig a pirít szavunkkal.
"pirít [1271 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -ít műveltető igeképzővel ellátott alakja. A
szótő hangutánzó eredetű, hangalakja eredetileg a sülés, pörkölődés folyamatát kísérő pattogás, ropogás hangját jelenítette
meg. A hangutánzó tő összefügg a pirkad és a piros szavak tövével."
Zaicz etimoligiai szótár.
Már csak az a kérdés, hogy a pirosnak van e valami köze a vöröshöz, és a vérhez. :))))
Ennek összekötésében kissé maszatolnak, hiszen megtudhatjuk, hogy "nagyon sokban hasonlít a piroséhoz a vörös" eredete! :))))
Avörös eredete nagyon sokban hasonlít a piroséhoz, az adatok is nagyjából ugyanezekből a korszakokból származnak (helynevekben valószínűleg régebbről, színnévként a 15. századból). A TESz. szerint a veres volt az eredeti alakja, bár a helynevekben már egész korán megjelenik a valószínűleg vörösnek ejtett változata. A töve a finnugor eredetű vér szó, ennek -s képzős alakjában a tő rövid magánhangzós változata szerepelt, így alakult ki a veres.
Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a prkad és virrad eredetével, amiből származik a virág szavunk is.
Már csak az a kérdés, hogy miért kell mindehhez nyomozni? :))))))
"pirkad – ‘virrad’; ‘rózsaszínűre válik ‹a keleti ég›"
Majd így folytatódik:
"A pirít családjából való ige; eredetibb ‘pirul’ jelentése utóbb, feltehetőleg a rokon eredetű piros hatására, ‘pirosodik’ lett."
Nesze semmi, fogd meg jól... Ennyire tellett...
Nos, a szó gyöke a tűz jelentésű PIR. Lásd pirotechnikus (tűztechnikus) piromániás (tűzmániás)
Mit csinál aki pirít? Tűzre, tűz fölé teszi, tüzesíti.
Amit a tűz heve ér az áttüzesedik, azaz pirul.
A piros pedig tüz (színű). - Tűzpiros...
Mit csinál az ég, mikor pirkad? Tüzes színűvé válik, betüzesedik.
Aki pironkodik, annak elpirul az arca, s aki elpirul annak arca szintén tűz színűre vált.
"vörös – ‘piros, pirosas, vérszínű’;
A megfejtések megfejtése az Arcanum etimológiai szótártból!!!
"vörös – ‘piros, pirosas, vérszínű’; ‘a bolsevista forradalommal kapcsolatos’:"
Vörösmarty... és a felmenői, akik ugyan ezt a nevet viselték... megvan? Mikor is volt a Nagy Októberi Forradalom? Ez is megvan? No, ennyit erről kommentár nélkül.
Ja, és Vörösvár, vörheny, vöröshagyma, vörösbor, vörösréz, vörösbegy...
Ezen az sem segít, ha utána korrigálja: "Eredetibb veres formája a vér származéka, a véres alakpárja, amely igen régtől elkülönült a fenti jelentésben."
"A pirosA magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a TESz.) szerint az -s képzővel alkotott szó, alapja egy „hangutánzó eredetű” tő, ami például a perzsel szóban is van. (Az olvasóra bízom, mennyire tartja élethűnek azt, hogy a pattogó tűz hangját a pirr, perr hangsorok utánozzák."
Pedig nagyonis életszerű...
Bár a hangutánzás nem gyökökkel, hanem pusztán hangokkal kezdődhetett, mikor még nem voltak háromhangú gyökök.
A P hang egy rövididejű jellegzetes hang, ami az ilyen hangot adó tárgyakra, vagy jelenségekre jellemző és azok beazonosítására "megnevezésére" szolgált.
Az R hang folyamatos, ciklikus jelenséget utánoz, olyat, mint maga az R. Ezért van a ropog, forog, berrreg...
A PIR gyök két ősi fogalomból áll: P(attog ) és R(opog) A magánhangzót hagyjuk, mert az egy hosszabb és bonyolultabb téma.
Az összetett szavak szabályainak megfelelően az első hang (szó) jelzőként funkcionál, a második tag tulajdonságaira utal. Eszerint a két hang együttes jelentése: "pattogva ropog".
