Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Érdekes volt,amit írtál és érdekes lehet ez a Határtalan régészet c. kiadvány, lehet,hogy egyszer próbaképp beruházok rá ! A postakocsizásról nekem először Mikszáth Fekete városa jut eszembe, a könyv és persze a remek film is, ott hosszan postakocsikáztak. Hogy én is említsek olyan újságot,amit meg szoktam venni, ez a Múlt-kor c. folyóirat, egy évben 3-4-szer jelenik meg, történelmi témákkal és van honlapjuk is, szeretem olvasgatni mindkettőt.
Mint megjelenése óta mindig, most is megvettem a Határtalan régészet című, kéthavonta megjelenő újságot. Ebben a számában a kocsi történtével foglalkozik. Érdekes, mint mindig, de kissé hiánylom pl. a Kocs községben készült szekeret, elvégre innen kapta a nevét a kocsi.
Szó esett a vadnyugaton használatos postakocsikról is. Ennek keretében ismertették a postakocsi-etikettet. Annyira tetszik, hogy megosztom veletek.
Kérjük, tartózkodjon a szeszesitalok fogyasztásától, vagy ha innia kell, ossza meg üvegét másokkal. Ha másként tesz, önzőnek és udvariatlannak tűnhet.
Ha hölgyek is jelen vannak, az urakat arra kérjük, hogy tartózkodjanak a szivarozástól és a pipázástól, hiszen ezek szaga visszataszító a Gyengébbik Nem tajgai számára. Dohányt rágni szabad, de a széllel MEGEGYEZŐ irányba köpjék, és ne szembe.
Az urak tartózkodjanak a durva szavak használatától hölgyek és gyerekek társaságában.
Hideg idő esetén kényelmük érdekében bölényszőrből készült köpenyt biztosítunk. Sertészőr köpenyt nem tűrünk meg, ennek megszegője a kocsis mellett kell, hogy utazzon.
Alvás közben tilos hangosan horkolni, vagy az utastárs vállát párnának használni, a hölgy vagy úr lehet, hogy nem veszi jó néven, és ebből súrlódás támadhat.
Tűzfegyvert tarthatnak maguknál, de csak vészhelyzetre. Ne süssék el szórakozásból, és ne lövöldözzenek a vadon élő állatokra, mert a lovak megriadhatnak a lövés zajától.
Tiltott téma a postakocsirablás és az indián felkelések.
Azokat az urakat, akik lovagiatlanul viselkednek, leszállítjuk a kosiról. Hosszú az visszafelé. Egy szóból is ért az okos.
Befőttet még nem, de likőrt már készítettem zöld dióból. Idén is, karácsonyig várok vele, addigra kész lesz. Egy részét elajándékozom, a többit én kortyolgatom el. Általában pünkösdig marad belőle.
Az is kellemes elfoglaltság, de az az igazság, többnyire mind az, amit a kellemes őszi sugarakban lehet kint tenni, ha nem esik az eső.
Van egy ismerős, aki dióból - zöld dióból - készít befőttet. Ennél fontos, hogy június elejéig leszedjék - utána kezd el csontosodni - sok munkával járó csemege, de megéri, ajándékba kapva különösen :)
Igen, én is szoktam gesztenyét gyűjteni, tetszik a szép sima, fényes felülete. Ha kimászok a náthából, sok sétát tervezek. Szombaton diószedésre vagyok hivatalos egy barátnőmhöz, az is kellemes tevékenység.
Jobbulást neked, még sok őszi program, séta, gesztenye gyűjtögetés férjen bele. Ez azért írom, mert én minden évben szedek egy két marék gyönyörű fényes gesztenyét és 2-3 kisebb dísztökkel, némi színes falevéllel őszi asztal dekorációt szoktam készíteni.
Azt a filmet is láttam korábban, egyrészt az összes Vitézy film kedvencem, másrészt meg Adorjáni Bálint is, ő volt a Babits est előadója. Ha jól emlékszem, a Barbárok szolgált alapműül a filmkészítés során. És igen, az összes színészi játék, környezet nagyszerű.
Vitézy több Móricz regényt dolgozott fel, bár úgy emlékszem, Móricz nem tartozik a kedveltek közé nálad, én nagyon szeretem a vidéki hangulat megjelenítését filmen és könyvben egyaránt.
Ez aztán a program! Kihasználtad a jó alkalmakat, és sikerült csokorba gyűjtened jó pár érdekességet.
Sajnos, engem elkapott egy nátha, azzal nyűglődöm, nem lenne túl jó ötlet sokat mennem emberek közé. Amikor nem a köhögéssel-tüsszögéssel voltam elfoglalva, olvastam vagy tévéztem. Na, itt furcsa egybeesést tapasztaltam. Vasárnap délután fejeztem be Sinka István: Fekete Bojtár vallomása című életrajzi könyvét.Elég hátborzongató olvasmány, ami azt illeti. Erre a tévében is azt láttam. legalaábbis annak indult. Aztán "kikölcsönözte" Móricz Zsigmond Barbárok-ját, és a kettő valahogy nem akart elegyedni egymással. A színészi alakítások viszont csodásak voltak.
World Press Photo2017 kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Sokféle érdeklődésre számot tartó képek láthatók a kiállításon. A képek önmagukért beszélnek, helyenként igen megrázóak, sok kép előtt szerettem volna hosszabban elmélázni, olvasni az apró betűs szöveget, de ez képtelenség volt a hétvégi tömegben. Először is szűk helyre, a múzeum aulájába voltak telepítve az installációk, másodsorban össze vissza ment a tömeg, helyenként sodort, a premier plan-ba készült képeknek jót tett volna a távolság, de szintén hasznára lett volna a nagyobb befogást igénylő, távolabbi eseményeket bemutató képeknek is. Erre gondolom hétköznap nagyobb a lehetőség, de hát kellett nekem rögtön nyitás után menni. Egyébként kétszer is körbementem az installációk között.
Aztán megnéztem az emeleti kiállítást, ami Máté Bence természet fotóiból állítottak össze a szervezők, őszintén szólva ez sokkal inkább közelebb állt a lelkemhez. Nagyon szép pillanatok, fények, színek jelennek meg a tablókon. És ha már bent voltam a múzeumban, végig jártam az állandó kiállítást is, illetve az időszakos cipő kiállítást is. Ez is érdekes és különleges élmény volt, sok fotón keresztül lehetett bepillantani a cipő viselés vagy mezítlábasság kultúrájába, korszakok, foglalkozások, földrajzi elhelyezkedés, társadalmi státus szerint. Mondanom sem kell, hogy a tömegek lábbeli viselését abszolút nem a divat határozta meg, sokkal inkább a praktikum és a rendelkezésre álló alap-nyersanyagok. A fotók mellett sok száz kézműves viselet látható.
Ha már a Kossuth téren voltam, megnéztem a tér alatt húzódó alagútban az In memorian 1956 október 25. című kiállító teret. Képek, tárgyak, dokumentum felvételek sokaságán át őrzik a múltat.
A napot a Arc Kiállítással zártam, a plakátok legnagyobb része aktuálpolitika. Viszont megtudtam, hogy a Hősök tere hétvégén is fizető övezetté vált, cserébe kényelmes meg lehetett állni.
Ezek igazán jó hírek! A trilógia olvasásakor eszembe jutott, milyen jó lenne ezt filmen látni, csak hát a megvalósítás anyagi része... De animációs formában tényleg megvalósíthatóbbnak tűnik. Figyelni fogom az új kiadásokat, köszi a híreket.
Örömmel közlöm, hogy az évforduló alkalmával újra kiadják a műveit, mind a trilógiát, mind a Feladatot, mind az Ellenpontot. Mi több, még a Portré négy ülésben című, Muszorgszkijról írt életrajzi regényét is. Továbbá azt is tervezik, hogy a Bunker című tévéjátékot, és az erre a műfajra átírt Feladatot is megjelentetik. A Holtak nem vetnek árnyékot-ból pedig rádiójáték is volt, azt is mellékelik. A Távoli tűzből készült egy angol nyelvű fordítás, ennek alapján még az is lehet, hogy filmre viszik. Nem nagyon bízom benne, de lehetséges, bár szerintem komoly az esély arra, hogy ha mégis, úgy átírják, hogy rá sem lehet ismerni. Ha már filmre akarják vinni, szerintem az animációs film nagyon is megfelelne, ezt Magyarországon is meg lehetne csinálni.
A fentiekről a szerző fia, Zsoldos Dávid tájékoztatott.
illetve Zsoldos Péter halálának huszadik évfordulója volt.
Kis túlzással mostanában lettem Zsoldos Péter-rajongó. Valamikor pár éve olvastam valahol a Gregor Man-trilógiáról, fellelkesültem és megpróbáltam a könyvtárban meglelni, sajnos nem volt. Idén nyáron épp Szombathelyen turistáskodtam, amikor egy bolt előtt kis polcra ki volt rakva néhány ingyen elvihető könyv, köztük a Távoli tűz. Valami bevillant az agyamba és - szégyenszemre anélkül,hogy tudtam volna helyette valami másik könyvet otthagyni, mert ez volt a kérés - hazahoztam magammal. A legjobb döntésem volt mostanában ! És megfogadtam, ha még visszajutok Szombathelyre, fogok egy könyvet cserébe otthagyni. Itthon ugyan utánanézve kiderült,hogy ez a trilógia 2. kötete,de azért belekezdtem, elolvastam. És mondhatom, annyira elvarázsolt a világa, hogy megrendeltem az 1. és 3. kötetet is. Nagyon-nagyon régen volt már olyan élményem regényfolyammal,mint ezzel,hogy sajnáltam,amikor kiolvastam, hogy az általa teremtett világot "ott kell hagynom"......
Úgy látszik, a jó öreg Murphynek mindig igaza van. Ebben az esetben az a törvénye teljesült, amiben azt írja, hogy ha két érdekes téma van egy héten, azonos napra esnek. Ez a múlt hét szombaton abban nyilvánult meg, hogy volt a Hungarocon és az Olvasás Éjszakája együtt. Ez előbbinek elsőségi joga van számomra. Igaz, elvileg arra is lehetőség volt, hogy a Hungarocon után még ellátogassak egy-két-három könyvesboltba. Viszont tíz óra ilyen-olyan előadás, találkozó és bemutató pont elég volt egy napra. Most már bánom egy kicsit, de ez van. Illetve ez volt. Egy jó volt benne: ha tovább maradok, hazafelé menet jó elázom, legalább ezt elkerültem.
Ami a Hungarocont illeti, két fő téma köré szerveződött, az egyik a Csillagok háborúja bemutatásának negyvenedik, illetve Zsoldos Péter halálának huszadik évfordulója volt. Viszont jó néhány alaposan felkészült és szellemes előadót hallgattam végig, a sci-fiben ábrázolt társadalmakról, a Mars telepeseiről, ls az esetleges idegen civilizációkról. Két íróhoz is volt szerencsém, Nemere Istvánhoz, illetve Lőrincz Lászlóhoz, egyikben sem kellett csalódnom.
Hú, ha tudok róla, hogy ilyen is van, alighanem útbaejtem. Még akkor is, ha a háromórás őgyelgés után kissé fáradt voltam. Viszont a leírtak alapján megérte volna.
Akkor majdnem azonos helyen voltunk szombaton ! :-)
Mert én meg a Várkert Bazárban voltam a barátnémmal, a magyar ízek kiállításán. Ez belépőmentes volt és egy csomó kézműves élelmiszert árultak. Én diós füstölt tehénsajtot vettem, nagyon finom volt....(az ára nem annyira zsebbarát,de egyszer élünk) Barátném az általa nagyon szeretett bácskai hurkát kóstolta meg és vett is belőle, egy palócföldi ember árulta. Volt egy csomó különféle mézeses, édességes, mangalicakolbász, pisztrángos, volt még diabetikus grillázs is!:-) Voltak pálinkások is, úgyhogy 3-3 cent szilvapálinkával nyomattuk le az előzőleg a Jégbüfé utódjában elfogyasztott idei országtortákat. Egyébként azért is mentem,mert még soha nem voltam a Várkert Bazárban, nagyon szépen nézett ki, néhány menyasszony és vőlegény is úgy gondolta, hogy ott fotózkodik. Szép kilátás esett a Dunára. (Meg kell mondanom,hogy még az is nagyon tetszett,hogy a rózsaszín női vécében a vécéajtókon egy-egy évszám szerepelt a budai vár történetéből és egy néhány mondatos történelmi tény az évszámmal kapcsolatban.)
Szombaton meglátogattam a Borfesztivált a Várban. Igaz, kicsit borsos volt a belépő, de szerencsémre egy barátnőmtől kaptam egy kedvezményes kupont. El kell ismerni, jópofa ötlet volt, hogy kaptunk egy kóstolópoharat, no meg egy kis táskát, amit nyakba lehetett akasztani, abba tettük a poharat, így szabad maradt a kezünk. Az is tetszett, hogy kutyabarát hely volt, pórázon kellett vezetni őket, de ez igazán érthető, hiszen a sok ember között könnyen eltévedhettek volna.
Amikor belépem, kissé idegesített a túl hangos zene, de ez pár perc múlva abbamaradt, valamiféle hangulatos szalonzenét játszottak, nagyon ideillő volt.
A pavilonok sok és érdekes borválasztékkal leptek meg. Az olasz, francia, vagy német borokon nem csodálkoztam, a portugálon vagy a chilein sem, de a kanadai kissé meglepett. Kanadáról sok minden eszembe jut, de a bor nem tartozott ezek közé, legalábbis idáig.
Persze, nem kóstoltam végig az összeset, de a portugált és a chileit igen, jó volt mindkettő. Holmi balatoni nosztalgiák miatt szürkebarátot és kéknyelűt is ittam. Nem vagyok szakértő borász, ezt tessék figyelembe venni, de az én kedvencem az Irsai Olivér lett, virágillatú, kellemes ízű, ha a jövőben találkozom vele, nem fogom elkerülni.
Ami az ételt illeti, az egyik kedvenc helyemen rétest adtak, a helyszínen nyújtották káprázatos ügyességgel, töltötték, sütötték, szeletelték, no és megették! Ugyanezen a helyen valami vánkos nevű tésztabatyut is készítettek, az enyémben sonka és sajtszelet volt, némi paradicsommártással. Szép nagy adag volt, és jóízű.
Azon nagyot mosolyogtam, hogy a rendezvény fő patrónusa volt olyan élelmes, hogy töpörtyűs, körözöttes, illetve zsíros kenyeret is áruljon, ez utóbbit lila hagymával. Merem állítani, sikeres vállalkozás volt.
A belépő áráért bemehettem a Történeti Múzeumba, nem is hagytam ki. Csak az első emeleten néztem körül. Bevallom, kissé rendezetlennek találtam a kiállítást. Egy remek arckép József nádorról, (nagyon szimpatikus volt) szinte mellette a Kádár-kort idéző plakátok, használati tárgyak, kissé távolabb Anjou-kori faldíszek.
Pirulva vallom be, hogy igazán emlékezetes számomra az a két paradicsompalánta volt, amit a teraszon láttam, érőfélben lévő bogyók lógtak rajta.
Viszont a múzeumi ajándéktárgyak igazán szépek voltak.
Három órát járkáltam ott, és persze időnként le-le néztem a Dunára, a Lánchíd és a Parlament szép látvány volt, ráadásul csinos kis hajók is úsztak arra, ideális fotótéma volt, nem is hagyták ki. Engem kivéve, persze.
Ami meglepett, méghozzá kellemesen, hogy alig lehetett látni eldobott szemetet. Igaz, ennek jórészt elejét vették azzal, hogy üvegpoharat adtak, de így is szép volt.
Ez aztán a program! Én psti vagyok, de a felsoroltak egynegyedét nem láttam. Van mit bepótolnom, igyekszem megtenni, újra együtt a nyugdíjasklub, együtt elég sok helyre eljutunk.
Ismét megállapítottuk, hogy nagyon szép város Budapest :-)
Időnk azért korlátozott volt, mert 10-re ért be a vonat, és a 16,45-kor indulóval jöttünk vissza.
A Gellért szállónál kezdtünk, előtérbe meg a fürdő előterébe is betértünk. (Az előtérbe mindenhol be tudtunk menni, kicsit bámészkodni :-) Aztán elmentünk a Stefánia útra a Földtani Intézethez, meg a Vakok intézetét néztük meg. Itt nagyon kedvesek voltak, felmehettünk a nagytermükbe, ahol most koncerteket szoktak szervezni, és így a gyönyörű üvegablakokat belülről is meg tudtuk nézni, meg kaptunk egy kis tájékoztatást is az épületről. Kis érdekesség, hogy az illető - aki egyébként logopédusból nyergelt át rendezvényszervezővé, - elmondta, hogy régebben olyan 300 körüli tanítványuk volt, döntő részüknek csak a vakság volt a fogyatékossága, és kevés olyan tanuló volt, akinek más baja is volt. Ma már csak 200 körüli tanítvány van, viszont jelentősen csökkent a csak vakok száma, ellenben jelentősen nőtt a halmozottan hátrányos, azaz többféle fogyatékossággal rendelkező tanulók száma :-( )
Aztán megnéztük az Ernst Múzeumot, - itt nagyon sajnáltam, hogy nem jutott idő Roberto Capa kiállítását megnézni, de volt egy fiatal, kezdő fotóstól 10-15 kép, azokat megnéztük, és nekem tetszettek...
Aztán volt még a Postapalota, a Gresham-palota, a Tengerhajózási Rt székháza, benéztünk a Vigadóba, meg a Néprajzi Múzeumba, meg sétáltunk a Kossuth téren.
Azt hiszem, ennyi volt.
Jól elfáradtunk, de megérte.
A Magyar Szecesszió Háza kimaradt, már nem volt rá idő, majd jövőre :-)
Ma délelőtt jártam a kaktuszkiállításon, érdeke volt, mint mindig. Találtam valami érdekes kinézetelű spirálkaktuszt, az tetszett a legjobban. Nagyon kedvelem az ott kialakult hangulatot, a kiállítók boldogan elbeszélgetnek bármiféle kertészeti témáról.
Külön érdekessége, hogy a Corvin mozi előtt lévő, utcára kitelepült antikváriumban jó csomó új könyvet pakoltak ki. Némelyiken látszott, hogy ezt az életben ki nem nyitották, amit általában furcsállok, de most csak helyeselni tudtam, mert így csodás állapotban tettem szert két könyvre.
