A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Az anyag mentes téridő, már nem a semmi, mert a hol és mikor kérdéseket generálja. Ha már a téridő, vagy a tökéletes vákuum sincs, akkor „lenne” a semmi (sic). De a potenciát rejtő vákuum már az ősrobbanás előtt is volt. Így a semmi, csak a valami hiányára utaló kifejezés.
Az egyik ilyen szabad paraméter az, hogy miért van valami,(a világegyetem) miért nem inkább semmi. Abból, hogy van világegyetem, nem következik törvényszerűen az, hogy nem volt és hogy nem lesz. Mert a semmiből nem lehet végtelen univerzum, amely aztán semmivé válik. Az is egy lehetőség, miszerint a világegyetem Isten álma, de csak addig, amíg fel nem ébred. :)
„az ősrobbanásban részt vevő anyag olyan 10kg lehetett.”
Ez éppen olyan találgatás, mint a többi nem elfogadott elmélet. Az ősrobbanás elméletére nem lehet olyan axiómát felállítani, mint egy matematikai tételre. Nincs tapasztalati alapja. Mint ahogy a hívők szerinti teremtésre sincs axióma, csak egy vallási dogma. A rekurzív regresszión alapuló tudományos elméletek sem tudnak axiómára épülni, mert rengeteg szabad paraméter marad, amivel nem tudnak mit kezdeni.
ha egy 4D-s táguló objektum 3D-s felülete vagyunk rögtön kijön, mert mindenhol a 3D-ben van középpontja. (ahogy a Földön körbe-körbe szaladgálást is bárhol kezdhetjük...)
„térben tudtommal nem is lehet, mert az Ősrobbanás kívül esik a 3D-s terünkön.”
A diszkrét 4D téridőnek egy lokális „pontjából” az infláció, egy 3D-s buborékot „fúj”, amely maga az egykor volt „pont”. Ennélfogva a 4D-s téridő az, ami kívül esik a keletkezett 3D-s téridőn. Az univerzum eseményhorizontja, a 3D-s buborék felülete, az Ősrobbanással egyidős úgy, ahogy az egész 3D-s téridő is. Csak a benne lévő szemlélőknek van relatíve távolság (út) és idő „érzetük” a mozgás (sebesség) által.
Az inflációs kitágulást követően, a mainál jóval sűrűbb és kisebb volt az univerzum. Amit ma abból látunk, az mind Ősrobbanás-közelinek számít. Azóta annyit tágult az univerzum, hogy minden egyenletesen ritkult benne, ami látható. Ami meg már „nem látható”, az a volt plazmaállapot maradványa, a háttérsugárzás.
„a kérdés csak az, hogy azt a belső üreset, vagy a szélét miért nem látjuk sehol, miközben az ősi galaxisokat mindenfele látjuk...”
Az a „belső tér”, az elméletileg látható anyag. Gyakorlatilag azért nem figyelhető meg, mert nem ér el hozzánk a róla szóló információ, a véges terjedési sebesség miatt. Az univerzum eseményhorizontján kívüli téridő, elméletileg sem látható, mivel csak az anyag szolgál képpé alakítható információval.
'Ha mondjuk elég „közel” lennénk az eseményhorizontjához, a gömb felszínéhez, akkor kifelé nagyon ritka, befelé nagyon sűrű csillagképet tapasztalnánk.'
befelé is ritka, ugyanis ott is van egy utánpótlásmentes üres tér, ami szintén 13 milliárd éve tágul.
A multiverzum elmélet szerint, végtelen sok univerzum van más-más dimenziókba „ágyazva”. Szerintem a diszkrét, négydimenziós Minkowski téridőbe ágyazva található a háromdimenziós véges univerzum. Egy véges anyagmennyiségnek nem lehet a végtelenbe kiterjedő hatásmezői, már csak a véges fénysebesség miatt sem. Ha az univerzum véges idővel ezelőtt keletkezett, akkor gömbszerű alakja sem terjedhetett a végtelenségig. Az a megfigyelő függés, amit relativitásnak nevezünk, az univerzumon belülre érvényes. Ha mondjuk elég „közel” lennénk az eseményhorizontjához, a gömb felszínéhez, akkor kifelé nagyon ritka, befelé nagyon sűrű csillagképet tapasztalnánk. Mivel közelebb vagyunk a „középponthoz”, homogén, izotróp képet látunk.
