van fent egy új 7 perces videóinterjú mustaine-el. érdemes megnézni. az interjú végén felteszi neki a kérdező azt, h mit csinálna, ha egy lakatlan szigetre kerülne james hetfield-el, és carmen electra-val. :) mondjuk eléggé nehezen tud rá reagálni elsőre, és érezni is, h zavarban van, de ami legjobban bizonyítja, h irigy, mint a picsa hetfield-re, az az, h állandóan (és ezt már több interjúban is hallottam tőle) próbálja hangsúlyozni, h neki semmi problémája nincs james-el, közben meg egyből olyanokat is mond róla, h ő egy teljesen más james-t ismer, és hogy ő tudja milyen az igazi james. bla-bla. meg az is szerintem csípi mustaine szemét, h hetfield-nek tetkói vannak, meg nagy bicepsze :), mert eléggé úgy nyilatkozik erről is.
és az sem túl pozitív sztem tőle, h carmen electra-hoz csak azért nem nyúlna hozzá, mert előtte olyaan pasijai voltak, mint dave navarro, meg denis rodman. sőt, igazából kicsit gyerekes is az interjú záróakkordja mustaine-től, amikor "garrrrrog" egyet. :)
az UA-t 2007-ben letöltöttem megjelenés előtt, és kurva szar volt amikor megjött a lemez, hogy már igazából sok zenei újdonsággal nem szolgált. kibírom most már, és még csak nem is szenvedek. amúgy nem vagyok letöltés ellenes, de vannak kivétel zenekarok, mint pl. a megadeth, aminél kivárom, megveszem eredetiben.
Mustaine-hez képest nincs semmi. Mustaine az Mustaine, önmagában külön kategória, nem összehasonlítható, hanem egyetemes entitás, kész, bocs! Vagy elfogult lennék? Sebaj.
Billy sose énekelt jól. Amikor úgy tűnt, hogy igen, akkor is csak az effektek mentették meg, hallgasd meg rendesen, félelmetesen sok visszhang, kórus, stb. van rajta, ami elnyomja a totál hamisságot. Az orgánuma OK, egyébként bántóan egysíkú énektémái vannak.
A Risk jó lemez, Megadethnek nem Megadeth, de egye fene, jó dalok vannak rajta. Ugyanez sajnos nem mondható el a Ritualról, az egy nagyon fáradt lemez. Az Electric Crown király szám, de sajnos nem menti meg az egészet. Skolnick isten.
a testamenttől a ritual a kedvencem :) óriási zene. a risk is nagyon jó, függetlenül attól, hogy mindenki fikázza, mer'hogy nem szokványos megahaláli. fentiek persze az én szubjektív véleményeim.
Az imént említett két Testament album iszonyatosan különbözik egymástól. A Demonic nem valami fogós, kicsit kakukk tojás, de van rajta egy Gene Hoglan:)) A Gathering pedig egyértelműen az egyik legerősebb albumuk, amihez nagyban hozzájárult Lombardo. Egyedüli baja, hogy kábé egy darab gitárszóló található rajta (a 4. számban). Az új album nagyon jó, a Gatheringre erősen hasonlít, de Bostaph bácsi odatette kéz és lábjegyét. Szóval Ha a Megadeth-el hasonlítjuk össze a munkásságukat, akkor azt mondhatom, hogy a Testament Riskje a Ritual. (És fordítva.) Mindkettő iszonyú gyenge album. Aztán útkeresés, és szerintem ahogy a Testa a Gatheringgel, a Mega a World Needs a Heroval megtalálta önmagát. Ezeket viszont nem lépik át, csak a vonalukon haladnak. Úgyhogy ahogy a Testament sem tud rossz albumot kiadni ezen a vonalon, úgy a Mega sem. (Persze te sem mondtad, hogy rossz, tudom, de ha ez az új annyiban jobb csak, mint a UA, amennyiben az új gitáros jobb, mint a régi, már szuper a dolog. Amúgy az is tény, hogy életem legmeghatározóbb koncertélményei közé tartoznak ezek: - Slayer - '94 - Megadeth - '97 - Testament - most a Hegyalján, jeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!
Az kimaradt. Jó hogy szólsz, elfeledkeztem róla, pedig beterveztem. Bepótolom.
Annyit elöljáróban azért mondok, hogy a Demonic és a The Gathering nem épp favoritok. Néhányszor meg lehet őket hallgatni, de nem lelkesedek értük. Ha olyan, mint ezek, akkor az "új" album se fog nagyon tetszeni. De meglátjuk :-)
(Amit várok még nagyon ebben az évben az az új Slayer.)
Nyugodtan tőccsed le. Attól még a rendelésed leszállítják, kárt nem okozol vele. A mai albumkiadási határidőknek már semmi értelme nincs. Csak magadat kínzod ezzel a régimódi hozzáállással. Vegyed "előzetesnek", "kicsit hosszú" "promo"-nak egy hétre :-)
Főleg thrash metalt (Megadeth mellett 'Talicsa, Slayer, Testament, Kreator, Memorain, stb.), és hasonszőrűek pl. Pantera. Szóval thrash-t és hasonlóakat főleg.
Sorolhatnék még emellett több mindent (nem metál műfajokat), de az nem tartozna ide és sokat nem szűrnél le belőlük. Alapvetően mindent hallgatok, amiben gitár van és húrok szólnak.
Inkább amit nem hallgatok: a heavy metal nekem általában túl virnyákolós. Inkább az instrumentális zenét szeretem, a vokált megtűröm, de NAGYON háklis vagyok rá! Metál új, kevert irányzatai sem jönnek be (death, black, nu, skandináv, szimfónikus, stb). Nem szeretem ugyanis, ha idétlenségét (mindenféle egzotikus hangszer) és hörgést (szerintem egyáltalán nem kemény, csak nevetséges), egyéb oda nem való dolgot kevernek a zenéhez, csak hogy többnek látszódjon. A populáris zene meg általában untat.
egyébként az UA-n kb. 3-4 szám ami nagyon tetszik, a többi számomra is ilyen töltelék, és igazából soha nem is tudtam ezt az albumot úgy megszeretni, mint akár az egyel korábbit, a TSHF-et. bíztam abban, h az UA hullámvölgye után felfelé ível az út, de az elég szomorú, ha megrekedt a "szekér" ott a völgyben. legalább is ahogy kiveszem, az elmondottak alapján.
Azóta újra 3x meghallgatva tök ugyanez a véleményem. Találtam még rá jelzőket: - üres, lapos, mondanivaló nélküli: hiába a jó riffek és szólók. A nótákban nincs tanulság, csak úgy vannak és elfolynak az ember mellett. Olyan, mint egy film, vagy történet, amiben vannak szép szavak/jó színészek/jelenetek, de mégse szól az egész semmiről. Csak hangok, szavak, jelenetek egymásutánja, amelyek egymagukban nem is lennének rosszak, mégse állnak össze egésszé. Mikor hallgatja az ember, várná, hogy akkor ebben a nótában mi is lesz a poén/cél, ahová tart. Aztán a nóta végén észreveszi, hogy nem volt benne semmi lényeg, csak úgy volt egy nóta és vége lett, annyi. Malmsteen zenéje is ilyen. Profi, jó, de mégis unalmas, üres. - se füle-se farka: elkezdődnek a nóták valahol és végződnek, a kettő közötti idő csak ki van töltve, hogy meglegyen a 3-4 perc. Nekem nagyon ez az érzésem.
Ez vonatkozik az UA-ra is. Akinek az UA tetszett, annak ez is tetszeni fog, sőt, lehet jobban. És fordítva. A különbség annyi, hogy az Endgame-ben jobb a hangzás (nem olyan tompán kásás), jobbak a szólók, de gyengébb a vokál (talán csak 1-2 nótában nyújtogatja Mustaine a hangszálait, pl. Head Crusher meg talán a How the Story Ends-ben). Meg üresebbek a nóták az UA-hoz képest.
Szóval nem tudom azt írni róla, hogy rossz album. Azt se, hogy jó. Az UA sorsára fog jutni ez is.
Ami a mostanában szokásos, megjelenés előtti albumkiszivárogtatást illet: ezt a kiadó csinálja szerintem. Ha az emberek előre meghallgatják, és tetszik nekik, akkor hamarabb rohannak megvenni (aki egyénként is megvenné és gyűjti a lemezeket), gyorsabban a Billboard élére kerül az album, beszélnek róla, születnek róla időben kritikák. Aki meg a letöltés miatt nem veszi meg, az megjelenés után is csak letöltené és nem venné meg amúgy se.
hullámzó. az első instru nóta önmagában elég gyengécske, bár a két gitáros kardozik benne rendesen. utána jön egy, a lemezen jónak mondható szám. aztán a mélypont. 44 min. mondja már meg valaki, hogy mi a f*sznak kell minden újkori megadeth lemezre rádióbarát slágergyanús f*st írni?! szánalmas. a számcímekkel nem vagyok még tisztában, de vannak emlékezetes részek, meg dögunalmasak is. nagyon szeretném szeretni, de valahogy mégsem megy... valami hiányzik belőle. kb. 5x hallgattam meg eddig, nyilván fogom is még. az united a. után felüdülés, mert azt egyáltalán nem is hallgatom (a system-et sem). az első kettőt viszont szoktam tolni. samuelson/poland/jr. nekem ez a klasszikus/verhetetlen felállás. dehát ez már sosem lesz.
Másfél hallgatás után Nomaddal értek egyet inkább, jó a lemez, én mondjuk a korai albumok féktelen vadságát nem érzem annyira benne. A szólók viszont eszméletlenek.
hát, nagyon nem vitték túlzásba a "bónuszolást". :DDDD az UA-n legalább egy feldolgozás volt a japán extra, de egy live felvétel... így nekem inkább mókás, mint exklúzív.
