A mai napon nyolcvan éves Somogy Megye legpatinásabb (még ha a mai eredmények nem is ezt mutatják)labdarúgóegyesülete. Ezen alkalomból nyitom meg a topicot a csapatról Jutasi Robi bácsi a csapat "állandó tudósítója" írásával. Boldog szülinapot!
Nyolcvanéves a Rákóczi
Kaposvár
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1923 augusztus 15-én alakult meg a Kaposvári Rákóczi SC.
Mint a század eleji legtöbb sportegyesületben, a Rákóczinál is a labdarúgók és a színjátszók vitték a prímszerepet. Utóbbiak előadásainak a bevételéből tartotta el magát a futballcsapat, amely akkor még alkalmi volt alkalmi mérkőzésekkel. Így telt el az első év, amikor is a cukorgyár a mai sporttelep szomszédságában rakterületének egy részét felajánlotta a sportpálya építésére. Újabb egy év elteltével pedig már a végleges otthonát vette birtokába a fiatalság. A mai pálya helyén 50 millió koronát költöttek a „díszes sporttelepre”, amelyet egy Rákóczi–Turul mérkőzéssel – és látványos sportünnepéllyel – avattak fel. Ez volt Kaposvár második sporttelepe, ami valamenynyi korábbi és későbbi társát túlélve éppen napjainkban kap minden korábbinál díszesebb és gazdagabb külsőt.
Az első hivatalos labdarúgócsapat a pécsi alosztály második vonalába nyert besorolást, s csak 1934-ben jutott fel az alosztály első vonalába, ám akkor már – a kaposvári Petőfivel fuzionálva – Kaposvári Rákóczi Atlétikai Klub néven szerepelt. Ám nem csak labdarúgókból állt az egyesület. Már az ötéves kis jubileumot és zászlószentelést 11 szakosztálylyal ünnepelték. Két olyan sportág bontogatta náluk a zászlaját, amelyek később országos viszonylatban is a legmagasabb szinten képviselték a megyét. A Schlésinger (Szabados) Márton által alapított bokszszakosztály innen gyökerezve lett később az ország egyik legnevesebb műhelye. E klubban hintették el a magját az asztalitenisznek is, amely a továbbiakban férfi- és női vonalon a legjobbak között képviselte Somogy székhelyét, és az 50-es években kaposvári felnőtt magyar bajnok párost is ünnepelhetett. A labdarúgócsapat egy évtizeden át háttérbe szorult a profi Somogy FC és a városi támogatást élvező Turul SE árnyékában; amolyan „harmadhegedűs” szerepre volt kárhoztatva. Ám a 40-es évek elején, amikor is Graumann Viktor, a tehetős húsgyáros vette védőszárnyai alá a focistákat, reményteljes időszak következett. Az Erdélyből származó, volt válogatott Avar István megnyerése után további jeles labdarúgók érkeztek Erdélyből, s a csapat két év alatt két osztályt ugorva már az NB I-be jutásért versengett a Győri ETO-val. Ha a játékosedző Avart a háború végnapjaiban nem hívják be katonának, vélhetően már akkor első osztályú csapat lett volna a Rákóczi. Így azonban erre még kerek harminc esztendőt kellett várni.
A világégés után nemcsak a legjobb sportolóit, hanem a nevét is elveszítette a klub, s a léte is bizonytalanná vált, miután 1949-ben egy hármas fúzióba kényszerítették. Ám egy év eltelte után előbb Édosz, majd Kinizsi néven szerepelve labdarúgói a második vonalig jutottak. Az 50-es és a 60-as években a vívók és a kerékpárosok jeleskedtek, később az úszók, az atléták és a tájfutók sikereitől is hangos volt a cukorgyár környéke. 1970-ben végre visszakapta választott nevét a Rákóczi, s nem sokkal ezután megkezdődött a nagy menetelés. A labdarúgócsapat Mathesz Imre vezetésével három év alatt három osztályt előrelépve bejutott az élvonalba, és 1975. augusztus 30-án húszezer néző előtt első NB I-es győztes mérkőzését ünnepelte a már fél évszázados egyesület. Három évet töltött az élvonalban, majd kétévnyi szünet után egy újabb idényre ismét csak visszatért, ekkor már Puskás Lajos vezetésével. E korszakot hosszabb hullámvölgy követte, mígnem 1989-ben Csordás István edző ismét az NB I-be vezényelte a Rákóczit. Ez volt az utolsó sikeres nekifutás. Azóta csak vágyálom az élvonal... Egy sikertelenül megvívott osztályozó éltette kissé a reményt, ám az utóbbi években be kell érni a második vonallal. Időközben megkarcsúsodott az egyesület, valamennyi szakosztályától megszabadítva önálló labdarúgó-egyesületté alakult, s mint ilyen, jelenleg egyeduralkodó a megyeszékhelyen. Sok évtizedes sikeres utánpótlás-nevelésének azonban az egész megye élvezi a hasznát; válogatottak sorát adta a magyar labdarúgásnak. Vélhetően ennek a sikerekben gazdag 80 évnek köszönhető a 75 éve avatott stadion jelenlegi megújulása. A kor igényeinek megfelelő otthon újabb birtokbavétele táplálhatja majd a hitet, hogy az eddigi öt első osztályú évet remélhetőleg majd újabbak is követik.
Jutasi Róbert