Úgy vélem, hogy a borkultúra terén is volna még mit tanulnunk. Ízlelni, értékelni, objektíven minősíteni, jó bor és jobb bor között nüansznyi különbségeket tenni kívételes "adomány", amire vagy születni kell, vagy ahová egy hosszabb tanulási-tapasztalási folyamat révén lehet eljutni. Ebben Te már kellően járatos vagy. Hogy látod ezt a kérdést?
Persze, persze nem szabad rögtön nagyot akarni, mert aki nagyot akar annak... (bár ha úgy vesszük én még bele sem kezdtem)
Én szándékosan használtam a vegyes fehér szót, éppen azért, mert "borzasztóan pejoratív". Már csak azért sem lehet Cuvé, mert ott a bort házasítják nem a szőlőt...
Van Othello szőlőnk is, több mint a Zweigelt. Ezer éve megvan. de én biztos nem ültetnék direkt termőt. Meg Lakhegyi mézes is.
Írtad ezt a bortérvényes, hegybírós dolgot. Persze tudom, h mik az ajánlott meg engedélyezett fajták, de hogy működik ez a dolog? Tehát ha teszem azt ültetni szeretnék mondjuk fél hektár vmilyen (engedélyezett) szőlőt? Mi ennek a menete? Mert mostanában már inkább eltűntetni szeretnék a szőlőt tőlünk, nem azt,h több legyen...
Két napja részt vettem Hosszúhetényben a helyi gazdáknak tartott előadáson, ahol a hozott borokat is végigkóstoltuk egy szakértő segítségével.
Volt egy tétel: Lakhegyi mézes/ Lesseps Ferdinánd házasítás. A lesseps interspecifikus fajta van benne labrusca íz rendesen. (Lesseps, De asszem a Lakhegyi sem tiszta teljesen) Már illatában jött a könnyen felismerhető jelleg (sajnos nem tudom leírni, de ha vki egyszer kóstolt ilyet, akár szőlőbogyó formában az azonal ráismer évek múlva is) és ízben is határozottan érződött. A bor egyéként nem volt rossz; és akit nem zavar ez a jelleg annak a muskotályos jellege folytán kellemes lehet.
Volt még itt zárásként a szakember (nyugalmazott pincemester a pécsi kutatóból)által hozott 1981es Furmint; ami oxidáltsága ellenére még határozott élményt nyújtott, élt a bor bár az édessége (28as mustfokú volt) és a savai tompultak már.
-Ja, a Pintes fehér, de a Bakatornak -régi leírások szerint kitűnő - van kék változata is. Azonban ezek a fajták - Korai olasz - nem tudtak az új fajtáknál jobb minőséget produkálni. A Kadarka a maga edzettsége miatt maradt meg.
Emlékezz csak mit mondott a Bussay! Nem vegyes fehér, hanem cuvée.
Nekem is van Zweigeltem, nagyon stabil, kellemes bort lehet belőle készíteni. Minden éven viszem minősítésre, többnyire aranyérmes. Ugyanakkor a Zweigelttel vigyázni kell a metszésnél, mert hajlamos sokat teremni, s ilyenkor leromlik a minősége. Z.Lancelot lovagnak más figyelemre méltó vörös szőlői is vannak, biztosan tud adni néhány jó tanácsot.
Régen, amikor még nem ittam meg a bort és még nehezemre esett a szőlőben dolgozni, volt valamennyi Othello szőlőnk, akkor az a direkt termők között minőségi szőlőnek számított. Ellenálló fajta, a szőlője sokáig elállt, kellemes jóízű szőlője volt. Sajnos már senkinek nincs a környezetemben. Újabban sokat hallom a direkt termők labruszka ízét, mint egyik legfőbb kifogást, de nem emlékszem erre az ízre.
Tudd még, hogy a bortörvény tiltja a direkt termők telepítését. Persze kis tömegben ez nem gond, nagyobb tömegben azonban a hegybírónak már lehetnek kifogásai.
Én eddig csak a csókaszőlőről hallottam (persze nem csoda). És azt asszem be is lehet "szerezni". De gondolom nem egyszerű. S vajona többivel mi a helyzet.
Pl. a pintest említették abban az írásban. Neten ezt találtam róla: Pintes: Az egyik legősibb magyar fajta. A filoxéra vész után eltűnt. 1968-ban találták meg a kiveszettnek hitt fajtát Cserkút mellett. Egyedül a Csáfordi körzetben van egy másfél hektáros ültetvény, melyet a Veress pincészet művel. A késő szüretelésű, testes, savakban gazdag bor igazi hungarikum.
-Egykori kékszőlőfajták: Purcsin, Vadfekete(Csókaszőlő, Cigányszőlő). A vörösbor készítési eljárások "kiforratlanságának" következtében sokkal több fehér fajtáról tudunk.
Hát tényleg nem maradhat! :) Síelés... persze.."a vállalat nem engedi" :)
Ezért kérdeztem az oltványokról is. Most már van olyan borász ismerősöm, aki biztos tudna még közelebb is javasolni ilyen helyet, csak gondoltam megkérdezem. De ezzel még várok, mivel most még kevés időm van erre, mert járok egy egyetemre, de lehet előbb befejezem, mint elvégezném. De a viccet félre téve, még keresem a megfelelő helyet (kivágni nem akarok) és a megfelelő fajtát. Mert, mint már említettem nálunk ez a vegyes fehér... nem igazán okés. De fogalmazzunk úgy, hogy még a lehetőségeink legelején járunk. :))) Zweigeltből van egyedül "tiszta" borunk, de azt meg nem tudom igazán mihez hasonlítani, mert sokat nem ittam még ebből a fajtából. Egy biztos: szombaton voltam kint és kóstoltam is és hihetetlenül sokat lágyult 1-1,5 hónap alatt. Én hiszem, hogy Zalában több van, mint azt sokan gondolják. A múlt mindenképpen bizonyítja. Pár napja találtam egy írást, ami arról szólt, h a fehér szőlőfajták a filoxéria vész után, de főképp 1941 után kerültek túlsúlyba (mármint nálunk, de persze nem csak itt). Ez azért is foglalkoztat, mert én borban leginkább a száraz vöröset szeretem. De fogalmam sincs, hogy régen mik lehettek ezek a kékszőlők...(itt) De asszem ezt már nem is nagyon lehet megtudni. Valószínűleg szinte újra kell kezdeni mindent és ilyen próbálgatással megpróbálni célbaérni....
-A Kadarka különösen élenjáró a vízkeresésben. Ástak ki olyan gyökeret is amely 15 méter mélyre hatolt. A tápanyagot csak vízben oldva tudja a növény felvenni.
Még egy utolsó gondolat ma, aztán eldugulok. A tokaji vincellérelnek van egy óriási szerencséjük, mégpedig maga a vulkanikus hegy és annak ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag málladéka a talajban.
„Egy folyamot naggyá sok kis patak árja növelhet.” - Latin bölcsesség
Magam is láttam már fákat sziklafalon, hegy-oldalon lehetetlen helyen nőni, szinte csak leheletnyi kőzetrepedésbe kapaszkodva. El sem hinné az ember, hogy ez lehetséges, de biztos, hogy nem általános. A szőlőnél is így képzelem el, és úgy vélem, hogy a szőlő gyökérrendszere akár lényegesen is eltérhet egymástól, aszerint, hogy milyen típusú alaphegységre (homok/kő, vulkáni tufa, mészkő, dolomit, stb) van telepítve és ott a talaj milyen vastag.
Valószínűleg ott környezetben is találsz lerakatot, vagy őstermelőt aki foglalkozik szőlő oltással. Javaslom kérdezz meg egy-két szomszédot a hegyen, főleg olyanokat, akiknek fiatal v. fiatalabb szőlőültetvénye van.
Én is tudok segíteni. Zalaegerszegen van egy rokonom, aki ezzel foglalkozik vállalkozásban. Nagyon jókezű oltó, mást sem csinál, erről szól az élete. Sok fajtát olt, borszőlőt és csemegét és emellett rengeteg gyümölcsfája is van. Ha konkretizáltad magaddal, milyen fajtát szeretnél és mennyit, össze tudlak vele hozni. Az árai tavaly 250-300 Ft/tő között voltak.
„Azt, amit fényleni látsz, sose véljed azonnal aranynak.” –latin mondás
Attól jó ez a fórum, hogy többféle vélemény ütközhet anélkül, hogy az egyiket, vagy a másikat el kellene fogadnunk, ugyanakkor a vélemény és ellenvélemény is elgondolkodtató lehet. Amit írtál, a fiatal szőlő telepítésénél, teljesen logikus, hiszen így a szőlő tudatosan arra van ösztönözve, hogy a tápanyagzóna felé induljon el, és lehetőleg mélyen gyökerezzen. De mi van akkor, ha ez a tápanyag is elfogy egyszer?
Az előadó a véleményét így indokolta; „gyökérfeltárások igazolják, hogy a szőlőgyökér szövevényesen elúszik a területen, mintegy behálózza azt.” Erre mondta, hogy nem jó, ha a szőlőkarót trágyázzuk, mert a szőlő jóval nagyobb területről veszi fel a tápanyagot. Ha a tápanyag eleve területileg van kijuttatva, esetleg még be is dolgozva, akkor nagyobb területről könnyebben fel tudja venni azt. Ebben is van logika, mert ha mindig a tőkét trágyázod, semmi sem kényszeríti a szőlőgyökeret arra, hogy nagyon elkalandozzon a tőkétől, azaz „elkényeztetett lesz”, s ezáltal sérülékenyebb. Szó, ami szó én még egyetlen szőlőgyökeret sem ástam ki, így hát ez is csak egy okoskodás.
Azt megköszönném. Egy-két év múlva szeretnék új telepítést, egy olyan területen ami most még dzsungel. A régi területekkel az a legnagyobb gond, h borzasztóan vegyes, akár az egymás melletti tőkék is.
- A trágyázáshoz.
Azt olvastam a Borászat egyetemi tankönyvben, (bár nem kimondottan részletezték a témát) hogy pl a franciák egyáltalán nem trágyáznak (nyílvan van kivétel) mivel úgy tartják, h a szőlő gyökér akár 10m-re is lemegy, ezért a föld "őserejéből" kell megélniük. Most ezen persze lehet vitatkozni, de azért nekem szimpatikus. A műtrágyát biztos ellenzem, azt semmiképpen (ellenben a szocialista "borgyárakkal").De nemsokára elolvasom a Nicolas Joly féle könyvet.
Ezzel az idézettel „Ne a szőlőgyökér keresse meg a tápanyagot, hanem a tápanyag jusson a gyökér közelébe” én nem teljesen értek egyet. A másik nézet szerint a szőlő gyökerének kell megkeresni a tápanyagot, azaz folyamatosan lefele kell kényszeriteni a gyökeret, hogy minnél mélyebbre jusson le. Így biztosított, hogy gazdag ásványi anyagokhoz jusson illetve hogy szárazabb időben is találjon elég vizet.
A tápanyagellátásnál szerintem kritikus a telepítés elötti gazdag mélytrágyázás a telepítendő oltvány gyökere alá úgy 10 cm-re, azaz ha lehet 70 cm mélyen. Ezután erősen harmatyökerezni kell vagy két tavaszon a fiatal tőkét, hogy minnél jobban lefele fejlődjön a gyökérzet. Tápanyagot ezekután, ha nagyon szükséges úgy 3-4 évente és azt is beszántva a tőke mellé-ála kell bevinni (Tokajon sok nagynevű vincellér egyáltalán nem trágyáz már idősebb tőkéknél).
Én ha lehet hagynám a műtrágyát, de ez nézőpont kérdése.
Derekhegy, az oltványokat és Fityeházán Nagykanizsa mellől szerzem be én egy nagyon rendes, igényes termelőtől. Nálam 96% fölött volt a megeredés. Ha gondolod megküldöm az elérhatőségét.
Ma rész vettem egy nagy tudású, nagy tapasztalatú, sokat látott szőlész-borász-kertész ember előadásán. A neve: PD. Az előadáson halottakból néhány gondolatot megosztok veletek.
Mit igényel a szőlő? 1. ne éhezzen, 2. ne szomjazzon, 3. simogassa a fény és a levevő, 4. betegségek ne kínozzák. Ha a növény szomjazik, akkor éhezik is (mert csak vízben tudja felvenni a tápanyagot).
Hány évente kell a tápanyag utánpótlásról gondoskodni? „Annyi évente kell a tápanyagot pótolni, ahány évente szüretelni akarsz.”
Fajtatelepítésnél jó figyelembe venni: 1. Legyen a szőlőben mennyiséget, savat adó fajta. 2. Legyen a szőlőben cukrot, minőséget biztosító fajta. 3. Legyen a szőlőben íz anyagot, illatot adó fajta.
„Ne a szőlőgyökér keresse meg a tápanyagot, hanem a tápanyag jusson a gyökér közelébe” –Szóval, ne a karóhoz szórd ki a műtrágyát egy csomóba koncentráltan, hanem egyenletesen oszd el a felszínen.
Próbálom, szeretném, de nem mindig megy. Szóval, amennyire jut rá időm, megpróbálom a tőkét megszabadítani a fellazult kéregrészektől. Valójában nem találtam még igazán gyors, hatékony módszert. Ahol lehet, kézzel szedem le, ilyenkor egy életlen, vékony pengéjű, hegyes késsel szoktam a kéreg alá nyúlni, ezzel fellazítom, és egyszerűen lehúzom. Használtam már vékony drótkefét is a tőkefejen, de nem biztos, hogy ez a célravezető módszer.
Nagyon enyhe tél van, bizony számítani kell, hogy az atkák, molyok nagy számban áttelelnek, és alig várják már a rügypattanást. Nem nehéz megjósolni, hogy az idén különösen fontos lesz a lemosó permetezés jó időzítése és a megfelelő szerválasztás.
A permetezést lehetőleg előzze meg a törzstisztogatás, amelynek során a szőlő felváló kérgét távolítjuk el. Ez azért nagyon fontos, mert alattuk találnak téli menedéket a betegségek spórái és a kártevők áttelelő tojásai, bábjai.
A védekezés időpontja minél közelebb legyen a rügypattanáshoz, hiszen ilyenkor a károsítók is megkezdik élettevékenységüket. A lemosó permetezést nagy lé-mennyiséggel kell elvégezni úgy, hogy az egyenletes fedés biztosítva legyen A karót sem árt lepermetezni, mert az üregeiben ugyanúgy megbújnak a lárvák.
-Na, majd a "kisszógám" intézkedik.
