Köszönöm a választ. Van hegyközség (Kovácsi Hegyközség 8353 Zalaszántó). Persze otthon kéne megkérdeznem ezeket, de most többet vagyok "itt", mint otthon. A hagybírót már biztos meg tudom találni, csak a mechanizmus érdekelt. Nyílvántartásba vételre halványan emlékszem, ha ez az Unió előtti "összeírást" jelenti. Érdekességként erről a területről:Talaj: A terület legnagyobb része lankás dombvidék, amelyet az egykori Pannon-beltó homokos-agyagos üledékei építenek fel vékony lösztakaróval. Barna erdőtalajokon és löszös vályogtalajokon terem a szőlő. Ettől némileg eltér Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalaszántó vidéke, ahol a bortermő dűlők a Keszthelyi-hegység északi bazaltterületeire futnak fel. Felettük magasodik a Tátika vulkáni kúpja.
A vörösbor gazdag kálium-, magnézium- és vasforrás. Tartalmaz továbbá egy flavonoidot, mely a véredényeket úgy pucolja ki, mint kéményseprő az elpiszkolódott kéményt. A vörösbor ezerszeres hígításban (!) is hatékonyabb antioxidáns, mint hasonló mennyiségű E vitamin, melyet egyébként az egyik leghatékonyabb gyökfogóként tartanak számon. Egy 24 500 főre kiterjedő friss dán felmérés alapján, a borfogyasztók körében 34%-kal kevesebb a szívkoszorúér- valamint a rákos megbetegedés, mint a sörivók vagy tömény szeszes italt fogyasztók körében. Forrás: http://www.eletforma.hu/?r=3861
Mielőtt (tudatosan) idekeveredtem a topicra elolvastam ~ az első 800 hozzászólást. Az volt a benyomásom, hogy ha egyetemi v. főiskolai tanár lennék, feltétlenül ajánlanám a diákjaimnak, hogy szorgalmasan olvasgassák a hozászólásokat, sőt alkalmanként legyenek vitapartnerek, mert ennél életszerűbben kevés helyen tanulhatnak. Amit a borkóstolásról írtál, csak erősíti bennem ezt meggyőződést.
A hegybíró az állam képviselője a hegyközségekben. Működését a hegyközségekről szóló tv. és más tv.-ek szabályozzák.
Ebben a kérdéskörben először derítsd ki van-e hegyközség Derékhegyen. Valószínűleg van. Ezután a következő feladat a hegybíró megtalálása. Ez sem lesz könnyű, mert elképzelhető, hogy 30 km-t kell utaznod, mire megtalálod. Ha megvan, jöhetnek a kérdéseid (kivágás, ültetés,fajtalista, stb). Elvileg mindent (kivágni, telepíteni, újraoltani, bort szállítani, a borról származási engedélyt kérni, stb.) csak a hegybíró engedélyével lehet.
Ha tényleg van hegyközség Derékhegyen, akkor azt szőlőterületet, amit birtokolsz már nyilvántartásba kellett (volna) venni (terület, fajtalista, darabszám, művelési mód, stb.). A helyi önkormányzatnál szerintem ismerik azt az embert, aki tudja, hogy kit kell megkérdezni, aki hallott már a hegybíróról.
A hegybíró nagyon fontos ember, Pl. 30 liter fölött, nem szállíthatsz az autódban bort, csak a hegybíró útvonal engedélyével, mert ha elkap a Vám és Pénzügyőrség egy rutinszerű ellenőrzésnél a közúton, megbüntetnek.
Ne rettenj el! Túl lehet ezt élni. Ismerek két hegybírót is, mindkettő nagyon rendes embernek tűnik.
De, kérdezzük meg a topicot: Van köztünk hegybíró? Egyébiránt körbejárhatnánk ezt a témát.
-Bizony, bizony! Az adottság nagyon fontos dolog. A nagyorrúak eleve több érzékelősejttel rendelkeznek mint mások. A nők általában érzékenyebbek a finom eltérésekre. A bőr színének mélyülése arányos az érzékszervek fejlettségével. Tehát a világ legjobb borkóstolója egy nagyorrú, néger nő. (Hehehe)
A borkultúrát én ettől külön venném (mármint a borminősítéstől, kóstolástól) - az valahol ott kezdődne, hogy az édesvörös/kóla kombót elfelejtjük pl, vagy tutok kérni egy normális házborát bármilyen étteremben; de még ez sem sikerült egyenlőre. Szimplán a bor normális és helyénvaló fogyasztása a nép által - ami nagyon nincs most, de mégis azt halljuk mindenfelé hogy mi bornemzet vagyunk; hát nagyon nem.
A minősítés más; az kicsit szakmázás, amikor nem csak élvezzük a bort, hanem megpróbálunk mögé nézni; vagyis azt (is) vizsgálni milyen élete volt az alapanyagnak, és mik történtek a borral (borászati kezelések - jók, vagy hibásak).
Ez sztem nagyobbrészt tanulható, fejleszthető képesség, de azért nem árt hozzá vmi affinitás is; szóval olyan ne kezdjen ezzel foglalkozni aki a málnaszörpöt nem tudja megkülönböztetni a meggylétől.
Fontos szerintem a gyakori kóstolás mellett még az, hogy néha legyen olyan szaki a társaságban, aki nagy tapasztalata révén "elmagyarazáz" egy két dolgot, amit érzel, de nem tudod megfejetni miért van. Ez lehet akár borász is ,avagy egy nagy tudású rutinos kóstoló.
Most hétfőn is tanultam a nyugalmazott pincemestertől egyet (ő vezette a hetényi bírálatot) a rosszul kénezett hordóban (vizes hordóba beleégetni) érett bor más jelleggel kénes mint a szimplán túlkénezetett bor; ez a két íz nem egyforma de most már tudom miért más az egyik ill. másik. (volt ilyen tétel)
Úgy vélem, hogy a borkultúra terén is volna még mit tanulnunk. Ízlelni, értékelni, objektíven minősíteni, jó bor és jobb bor között nüansznyi különbségeket tenni kívételes "adomány", amire vagy születni kell, vagy ahová egy hosszabb tanulási-tapasztalási folyamat révén lehet eljutni. Ebben Te már kellően járatos vagy. Hogy látod ezt a kérdést?
Persze, persze nem szabad rögtön nagyot akarni, mert aki nagyot akar annak... (bár ha úgy vesszük én még bele sem kezdtem)
Én szándékosan használtam a vegyes fehér szót, éppen azért, mert "borzasztóan pejoratív". Már csak azért sem lehet Cuvé, mert ott a bort házasítják nem a szőlőt...
Van Othello szőlőnk is, több mint a Zweigelt. Ezer éve megvan. de én biztos nem ültetnék direkt termőt. Meg Lakhegyi mézes is.
Írtad ezt a bortérvényes, hegybírós dolgot. Persze tudom, h mik az ajánlott meg engedélyezett fajták, de hogy működik ez a dolog? Tehát ha teszem azt ültetni szeretnék mondjuk fél hektár vmilyen (engedélyezett) szőlőt? Mi ennek a menete? Mert mostanában már inkább eltűntetni szeretnék a szőlőt tőlünk, nem azt,h több legyen...
Két napja részt vettem Hosszúhetényben a helyi gazdáknak tartott előadáson, ahol a hozott borokat is végigkóstoltuk egy szakértő segítségével.
Volt egy tétel: Lakhegyi mézes/ Lesseps Ferdinánd házasítás. A lesseps interspecifikus fajta van benne labrusca íz rendesen. (Lesseps, De asszem a Lakhegyi sem tiszta teljesen) Már illatában jött a könnyen felismerhető jelleg (sajnos nem tudom leírni, de ha vki egyszer kóstolt ilyet, akár szőlőbogyó formában az azonal ráismer évek múlva is) és ízben is határozottan érződött. A bor egyéként nem volt rossz; és akit nem zavar ez a jelleg annak a muskotályos jellege folytán kellemes lehet.
Volt még itt zárásként a szakember (nyugalmazott pincemester a pécsi kutatóból)által hozott 1981es Furmint; ami oxidáltsága ellenére még határozott élményt nyújtott, élt a bor bár az édessége (28as mustfokú volt) és a savai tompultak már.
-Ja, a Pintes fehér, de a Bakatornak -régi leírások szerint kitűnő - van kék változata is. Azonban ezek a fajták - Korai olasz - nem tudtak az új fajtáknál jobb minőséget produkálni. A Kadarka a maga edzettsége miatt maradt meg.
Emlékezz csak mit mondott a Bussay! Nem vegyes fehér, hanem cuvée.
Nekem is van Zweigeltem, nagyon stabil, kellemes bort lehet belőle készíteni. Minden éven viszem minősítésre, többnyire aranyérmes. Ugyanakkor a Zweigelttel vigyázni kell a metszésnél, mert hajlamos sokat teremni, s ilyenkor leromlik a minősége. Z.Lancelot lovagnak más figyelemre méltó vörös szőlői is vannak, biztosan tud adni néhány jó tanácsot.
Régen, amikor még nem ittam meg a bort és még nehezemre esett a szőlőben dolgozni, volt valamennyi Othello szőlőnk, akkor az a direkt termők között minőségi szőlőnek számított. Ellenálló fajta, a szőlője sokáig elállt, kellemes jóízű szőlője volt. Sajnos már senkinek nincs a környezetemben. Újabban sokat hallom a direkt termők labruszka ízét, mint egyik legfőbb kifogást, de nem emlékszem erre az ízre.
Tudd még, hogy a bortörvény tiltja a direkt termők telepítését. Persze kis tömegben ez nem gond, nagyobb tömegben azonban a hegybírónak már lehetnek kifogásai.
Én eddig csak a csókaszőlőről hallottam (persze nem csoda). És azt asszem be is lehet "szerezni". De gondolom nem egyszerű. S vajona többivel mi a helyzet.
Pl. a pintest említették abban az írásban. Neten ezt találtam róla: Pintes: Az egyik legősibb magyar fajta. A filoxéra vész után eltűnt. 1968-ban találták meg a kiveszettnek hitt fajtát Cserkút mellett. Egyedül a Csáfordi körzetben van egy másfél hektáros ültetvény, melyet a Veress pincészet művel. A késő szüretelésű, testes, savakban gazdag bor igazi hungarikum.
-Egykori kékszőlőfajták: Purcsin, Vadfekete(Csókaszőlő, Cigányszőlő). A vörösbor készítési eljárások "kiforratlanságának" következtében sokkal több fehér fajtáról tudunk.
Hát tényleg nem maradhat! :) Síelés... persze.."a vállalat nem engedi" :)
Ezért kérdeztem az oltványokról is. Most már van olyan borász ismerősöm, aki biztos tudna még közelebb is javasolni ilyen helyet, csak gondoltam megkérdezem. De ezzel még várok, mivel most még kevés időm van erre, mert járok egy egyetemre, de lehet előbb befejezem, mint elvégezném. De a viccet félre téve, még keresem a megfelelő helyet (kivágni nem akarok) és a megfelelő fajtát. Mert, mint már említettem nálunk ez a vegyes fehér... nem igazán okés. De fogalmazzunk úgy, hogy még a lehetőségeink legelején járunk. :))) Zweigeltből van egyedül "tiszta" borunk, de azt meg nem tudom igazán mihez hasonlítani, mert sokat nem ittam még ebből a fajtából. Egy biztos: szombaton voltam kint és kóstoltam is és hihetetlenül sokat lágyult 1-1,5 hónap alatt. Én hiszem, hogy Zalában több van, mint azt sokan gondolják. A múlt mindenképpen bizonyítja. Pár napja találtam egy írást, ami arról szólt, h a fehér szőlőfajták a filoxéria vész után, de főképp 1941 után kerültek túlsúlyba (mármint nálunk, de persze nem csak itt). Ez azért is foglalkoztat, mert én borban leginkább a száraz vöröset szeretem. De fogalmam sincs, hogy régen mik lehettek ezek a kékszőlők...(itt) De asszem ezt már nem is nagyon lehet megtudni. Valószínűleg szinte újra kell kezdeni mindent és ilyen próbálgatással megpróbálni célbaérni....
-A Kadarka különösen élenjáró a vízkeresésben. Ástak ki olyan gyökeret is amely 15 méter mélyre hatolt. A tápanyagot csak vízben oldva tudja a növény felvenni.
Még egy utolsó gondolat ma, aztán eldugulok. A tokaji vincellérelnek van egy óriási szerencséjük, mégpedig maga a vulkanikus hegy és annak ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag málladéka a talajban.
„Egy folyamot naggyá sok kis patak árja növelhet.” - Latin bölcsesség
Magam is láttam már fákat sziklafalon, hegy-oldalon lehetetlen helyen nőni, szinte csak leheletnyi kőzetrepedésbe kapaszkodva. El sem hinné az ember, hogy ez lehetséges, de biztos, hogy nem általános. A szőlőnél is így képzelem el, és úgy vélem, hogy a szőlő gyökérrendszere akár lényegesen is eltérhet egymástól, aszerint, hogy milyen típusú alaphegységre (homok/kő, vulkáni tufa, mészkő, dolomit, stb) van telepítve és ott a talaj milyen vastag.
-Na, majd a "kisszógám" intézkedik.
