Amit hulye kerdeseknek nevezel azok a feltett kerdesek nem veletlenul ugy vannak megfogalmazva, hogy hulyen szoljanak.
Nem is a kérdés a lényeg, hanem a rá adott válasz, az hülyeség. Régen majdnem mindennek volt istene, ma már csak egy van. A kornak megfelelően tudatlanságból nem hülyeség ha mindenre istent találnak ki, de ma már tudjuk, hogy hülyeség. Miért akarnak egyesek még mindig az őskorban élni hiszen tapasztaltuk, hogy isten(ek) nem válasz semmire... ? Erre akartam célozni.
Nem tudom miert szulettem. nem tudom miert halok meg.
Ha lenne az életnek értelme és tudnád mi az akkor tudnád a válaszokat is.
Nem tudom mi tortenik velem, ha meghalok. Nem tudom elkepzelni a letemhez viszonyitva a nemletemet.
Semmi. Olyan amikor alszol és nem álmodsz csak nem ébredsz fel. Semmi okunk mást feltételezni. Villany leo.
Pontatlan a meghatározásod. Mivel minden embernek más okoz örömet és bánatot, fájdalmat és élvezetet, a jó és rossz meghatározása egyénenként különböző kell hogy legyen.
A jelentésében nincs meghatározva a szó értelme, hanem viszonylagosságában lehet csak meghatározni.
Ha tudatunkkal különböző (vallási, erkölcsi, tudományos) tekintélyek előírásai és szemszögei alapján fogadunk el a "jó" megkülönböztetésére mintákat, akkor "jót" csak ahhoz igazodva vélünk cselekedni.
Ha ezeket elutasítva mi alkotunk örökérvényű (erkölcsi, viselkedési) szabályokat arról mi a "jó", mi a "helyes", akkor viselkedésünket ezek keretei közé szabva gondoljuk, hogy "jót" cselekszünk.
Ha sikerül éberré tenni elménket, és ezen minták alól felszabadítva a jelen pillanat megértése alapján fogalmazzuk meg a jót, az soha sem lesz mintaszerű, mivel spontán cselekvést csakis a tapasztalat újszerűségének átélése alapján végezhet az ember.
Jó és rossz önmagában nem létezik, hasonlóképpen jóság sem és rosszaság sem.
Amikor Jézus kijelentette, hogy nincs jó ember, ebből következik az is, hogy rossz ember sincs. Ezért beszélt Jézus végig az evangéliumban cselekedetekről, amelyek megértésében viszont segíthet a jóról és rosszról alkotott nézetünk.
A jóról és rosszról alkotott nézeteink tehát segíthetnek bennünket abban, hogy az aktuális szituációban egymást talán pontosabban megérthessük, amely alapján értelmes döntést tudjunk hozni a tennivalók megítélésekor.
Igen akkor, ha bosszúállás valamelyik fél részéről tervbe van véve. Akkor előfeltétel. De nem minden ellenségeskedés közben nyúlnak bosszú után a felek.
A jóság hogy volna érzés, amikor eleve tudatos minősítés kell annak eldöntéséhez, mi a jó?
Különösen, amikor a jóságot inkább az egyén másokhoz való viszonyára alkalmazzuk, előfeltétele döntéseinek meghatározásához a másik megértése. Különben balgaságnak fogják hívni.
Szerintem ott zavarod a dolgot, hogy nem teszel különbséget a szeretet érzése, meg a szeretetből indíttatott "jó" cselekedet között. Amely minősítése ha nem annak megértéséből döntöd el, ami a másik fél szükségleteinek felismeréséből származik, akkkor szeretetből akár kárt is okozhatsz neki.
"A politikai helyzetek megoldhatatlanságát azok a jóval összetettebb és eldugottabb hazugságok teszik megoldhatatlanná, amelyeket egyszerű rákérdezéssel nem lehet kideríteni. Egy probléma nem megoldhatatlan, csak a megoldáshoz való hozzáférést teszik lehetetlenné."
És a "feltétel" - a megbocsátó szeretet ("csak") nélkül :)
A megbocsátó szeretetettel az szokott a gond lenni, hogy azt eredményként könyvelik el, holott az csak feltétel lehet a konfliktus valódi rendezésére. Azt gondolom, nem elég békét kötni, a bosszú állásról lemondani, amikor a konfliktushelyzet továbbra is fennáll. A megoldáshoz azonban csak a megértésen keresztül vezet az út, a konfliktus okainak és feltételeinek feltárásában, az igazság kiderítésében.
Hadd hivatkozzak egy közel-keleti bölcsre, aki szerint az igazság szabaddá tesz.
A politikai helyzetek megoldhatatlanságát azok a jóval összetettebb és eldugottabb hazugságok teszik megoldhatatlanná, amelyeket egyszerű rákérdezéssel nem lehet kideríteni. Egy probléma nem megoldhatatlan, csak a megoldáshoz való hozzáférést teszik lehetetlenné.
Neked nem ügyvéd véletlenül a polgári foglalkozásod?
Ugyanis reménytelen helyzetekből is macskaügyességgel próbálsz kikecmeregni. :))
"Empátia abból hiányzik, aki hihetetlennek tartja az elrabló nő reakcióját.
Utaltam a hazugságától konfliktusba került ember ésszerűtlen viselkedésére, de ezt átugorva továbbra is hajtod a történet értelmetlenségét. "
Erre reflektálva elég ha ideidézem álommókusnak írt válaszomat:
Azt hogy nem értem a logikáját azt nem a történetre mondtam, hanem
takarito által tett "Ha a szeretet játszotta volna a főszerepet, akkor az anya érzései döntötték volna el a szituációt, tehát a gyermek az elrablója kezében maradt volna." kijelentésére, mert az egész egyszerűen egy logikai nonszensz.
És engedelmeddel ezt a véleményemet továbbra is fenntartom.
Ami pedig az empátia kérdését illeti én igazán empatikus léleknek tartom magam,
olyannyira hogy még ezt az egyébként tényleg pszichopata reakciót is kész voltam
elfogadni, de csak azzal az egy kikötéssel hogy a bírói itélet után nem történik
kiegyezés. És itt kiegyezésen nem csak az általam költői túlzásként tett baráti
kapcsolatfelvételt értem. Én viszont olyan konfliktusmegoldást kértem tőled
ami nem csak a tárgyalóasztalnál, hanem a békekötés után a fejekben is megtörténik. Márpedig ennek a feltételnek a próbáját továbbra sem állja ki a
történet, csak abban az esetben hogyha nem a bölcsességé, hanem a megbocsátó
szereteté a főszerep. Ennek a ténynek a megindoklása pedig már jól követhetően kiderült a 218-as levezetésemből. Akkor most egyezzünk ki azzal hogy a történet
valós, tekinthetjük példázatnak is, viszont nem a bölcsesség, hanem a megbocsátó szeretet példázata.
Ami a második történetet illeti az már sokkal jobban sikerült a feltételek teljesítése
szempontjából. Persze azért ennek a történetnek is van gyenge pontja. Mégpedig
az hogy kissé unalmasra sikerült mert túl könnyű volt a bölcs vezérnek egy az övénél
sokkal kisebb bandára hatást gyakorolnia. Úgy szerintem sokkal izgalmasabban alakultak volna az események hogy ha teszem azt a japán Yakuza tagjaira kellett
volna nyomást gyakorolnia. :)))
Számomra az a tanulsága ezeknek a történeteknek hogy vagy sántítanak vagy
csak bizonyos feltételek teljesülése esetén teljesítik az elvárásokat. Csak azt nem értem hogy miért éppen a közel-közép Kelet ami pedig legendás a keleti bölcseiről nem tud megbírkózni napjaink konfliktusaival?
Ilyet csak tévesen lehet mondani, valamilyen mintának való megfeleltetés alapján.
Mivel a minták önkényesen válaszottak, a megalkotott minősítés is csupán önkényes.
Ha például valaki keresztény mintát vesz alapul, akkor jó embernek tarthatja azt, aki istentiszteletre jár, általában előlre ül, fizet tizedet, munkába menet mindig tiszta ruhában jelenik meg, és adományokat szokott osztogatni a gyülekezet bejárójánál ácsingózó szegényeknek.
empátia legkisebb szikrája is ennyire hiányzik belőled
Empátia abból hiányzik, aki hihetetlennek tartja az elrabló nő reakcióját.
Utaltam a hazugságától konfliktusba került ember ésszerűtlen viselkedésére, de ezt átugorva továbbra is hajtod a történet értelmetlenségét.
A történet éppen azért tudott megszületni, mert az elrabló nő így viselkedett. Ha másképp viselkedett volna, akkor nyílván másképp lettek volna alakítva a további események. A történet pontosan az anyai szeretet különbségét próbálja érzékeltetni, mégpedig annak érzéseivel szemben, aki nem anyja a gyermeknek. Ha észrevetted volna, itt szükséges az empátia. Azt feltételezni, hogy az idegen is egyformán, mégpedig úgy ragaszkodik egy gyerekhez, mint az eredeti anyja, nyílván hibás, de te pont így kiindulva ítéled meg a történetet. Ezért nem látod meg az értelmét annak, amiről beszélek.
Az általad kitalált túlzottan barátivá vált befejezés nyilván hamis, senki nem vonja kétségbe, de nem utaltam ilyesmire Az ellenséges konfliktus okai lettek megszüntetve ugyanis, nem pedig a baráti kapcsolat alapjai lettek megteremtve. A kettő között nagy a különbség.
Te eleve kizártad a szeresd ellenségeidet tézis létjogosultságát
Pár hozzászólásban már tudattam veled, hogy egyáltalán nem erről beszéltem.
De szívesen elmondom mégegyszer. Arról beszéltem, hogy az ellenség ostoba szeretete és az között, hogy bölcsességgel és szeretettel fordulj az ellenséged felé különbség van. Mivel az eredetileg felvetett szeretetpróbád nélkülözi az értelmes viszony kialakításának fontosságát, pontosan olyan ajánlatot látni a felvetésedben, amelyet az értetlen keresztények tesznek az evangélium oktatásakor: szó szerint tanítanak, de az értelmét nem világítják meg.
légy szíves hozzál nekem valami jobbat (példát)
A Fight és a Kick nevű jó barátságban élő két new yorki utcai geng harcba lépett egymással, mert a Kick egyik tagját nagyon megverte valaki, aki a Fight jelét hagyta maga után a tag mellett a földön. A Fight egy ideig állta az ostromot, de vezérük kérdésére, hogy ki verte meg a Kickes tagot, mindenki nemet mondott, akit csak kérdezett közülük. A vezérük, mivel sajnálta kapcsolatuk megszakadását, tárgyalni kezdett ellenfelével, miért őket gyanúsítják. Kiderült, hogy a jelüket találták a megvert tag mellett. Erre a vezér a saját tagjait kérdezte meg, kinek nincs meg a jele. Az egyik elárulta, hogy egy sokkal kisebb banda a múltkor megtámadta és el is vették tőle. A vezér elment a megnevezett bandához, és mivel annak vezére nem akart kikezdeni a Fighttal, hamar kiderítette ki volt a tényleges tettes, és tanúsítania kellett a Kick előtt is mi volt a történet. A háborúskodás ezzel azonnal megszünt, a Kick mélységes sajnálatát fejezte ki a félreértés miatt, és régebbi baráti kapcsolatuk újra helyre állt.
Gondolj csak arra, hogy az ember gyerekkorában milyen hülye kérdéseket tud feltenni és még hülyébb válaszokat tud kitalálni rá. De aztán felnő és megtapasztalja a válaszokat. Így van ez az egész emberiséggel is. A kérdéseire kitalált hülye válaszokat az értelmi szintjéhez képest de mostanra már túlléphetne a gyerekkoron. Ennyit az istenekről meg a hiedelmekről.
Nincs új a nap alatt! Szokták mondani. A Biblia (és minden más szentírás) nekünk embereknek íródott akár Isten "diktálta", akár nem! A mi emberi felfogóképességünknek, logikánknak érzéseinknek. Hisz annak semmi értelme nem lenne, ha a leírt szavakat, fogalmakat, v akár történetet csak Isten érthetné meg. Nem így van? A mindenható mint szó (akármilyen nyelven is nézzük), akár hogyan is próbálod vagy próbálják másként értelmezni, de nem jelent mást mint, hogy mindenre hatni tudó azaz bármit meg tud tenni! Ehez az kell, h mindent tudjon, ismerjen (hisz a Biblia szerint is minden belőle fakad, mindent ő teremtett)! Ezt a szót nem lehet másként érteni!
Egyébként miért van az (mint amit te is teszel néha), h bizonyos dolgokat csak átvitt értelemben kell érteni a Bibliából, másokat pedig szó szerint? Hisz sehol sem kapunk erre útmutatást a szentírásban!
Az pedig, h saját képére teremtette az embert, ezzel én se többet, se kevesebbet nem mondtam, mint a Biblia. Egyébként ez is egy paradoxon, főleg, ha szószerint veszem. Gondold végig józan paraszti ésszel: Mi volt a világmindenség megteremtése előtt? Semmi! Legalább is fizikailag. Csak Ő volt alaktalanul, hisz nem volt fizikai értelembe vett tér. Nem? Nos ezek szerint minket nem saját képére teremtett, mert én pl fizikai voltomban csak fizikai térben létezek!
Nem azt írja a Biblia, mikor a vizet megteremtette, repkedett a vizek felet fizikai valójában, hanem azt, h a lelke lebegett a vizek felett.
A szabad akarat pedig egyszerűen azt jelinti, hogy mikor valamilyen válaszút előtt állok, akkor én választhatok, nem pedig egy előre "megírt" dolgot választok. Mert az, h én előre nemhogy azt nem tudom, h mit választok, de még azt sem, h válaszút elé leszek állítva vmivel kapcsolatban, az még nem azt jelenti, h szabad akaratom van! Nem tudom érthető-e?
Nos ezek az érvrendszerek a vallási tézisekre támaszkodnak, mivel egy vallásos emberrel, csak vallási "ténnyekkel" alátámasztott érvekkel lehet vitatkozni.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak néha én is elgondolkozom, h tényleg van-e szabad akarat.
Miért mondom ezt? Nos azon kívül, hogy észember vagyok, nagyon jók a megérzéseim is pl néha a jövővel kapcsolatban is. Szégyen, nem szégyen ezt néha ki is használom, mivel kereskedő vagyok, és sokszor érzem ki mit is akar, vagy tud megvenni...
Nos voltak a jövőmmel kapcsolatos megérzéseim, amik nem tetszettek, és egy párszor elhatároztam, h csak azért sem úgy fog megtörténni.
Mit gondolsz mi lett a vége? Úgy történt, ahogy megéreztem. Aztán már csak azon filóztam, h vajon azért történt-e minden úgy ahogy, mert én meg akartam akadályozni? Milet volna, ha nem próbálom.
Nos ezért néha magam sem hiszem, h van szabad akarat, de nagyobb arányban hiszem, h van.
Jogos a párbeszéd, amit idéztél. Én nem vagyok sem hívő, sem észember. Kiszorultam mind a két kategóriából. De inkább afelé hajlok én is, hogy azt hiszem el, amit látok.
Jó, hogy elkezdtél ezen gondolkodni. És mire jutottál a saját életedet vizsgálva? Van-e szabad akarat? Úgy vettem ki a szavadból, hogy nincsen.
Nos mint már említettem én nem vagyok hívő! Én ha úgy tetszik megrögzött észember vagyok. Én csak azért vetettem fel az egész témát, mivel elég sok hívőt ismerek, és mind többek között Isten midenhatóságával jön és a szabad akarattal. Ezért keztem ezen gondolkozni.
Nos Isten, hogy csak annak létezik aki hisz benne? Mentálisan igazad van, de h fizikailag azt nem tudom eldönteni.
Erről az az eset jut eszembe, hogy az egyik krisnás barátom magyarázta, hogy az ember még nem járt a Holdon, mert ez lehetetlen (ebbe most ne menjünk bele, h miért). Egyszer csak azt mondta, hogy csak akkor hinné el hogy lehetséges, ha őt magát vinnék el a Holdra, bár még lehet, h akkor is kételkedne.
Körülbelül a köv beszélgetés zajlott le ezek után:
- Szerinted létezik India? - kérdeztem.
- Hát persze!-felelte.
- Miért már voltál ott?
- Nem!
- Akkor, miért hiszed el, h van? Mert szerintem meg nincs.- feleltem.
Ezen elmosolyodott, és csak bólogatott, ugyanis saját csapdájába esett.
Azt hogy nem értem a logikáját azt nem a történetre mondtam, hanem
takarito által tett "Ha a szeretet játszotta volna a főszerepet, akkor az anya érzései döntötték volna el a szituációt, tehát a gyermek az elrablója kezében maradt volna." kijelentésére, mert az egész egyszerűen egy logikai nonszensz. És ezt
nyugodtan elfogadhatod nekem, mert a "logika" nekem az egyik hivatásom alapját
jelenti amiről nekem nemzetközi jogosítványom is van, és nem gépkocsi vezetői jogosítvány. :)))
Most olvastam csak el a topicnyitódat. Mindent értek. A kérdéseidet, a kétkedésedet. Csak az jutott eszembe, hogy miért megy a szabad akarat kontra Isten akarata? Megközelíthetnénk úgy is, hogy függetlenítjük az Istentől. Van-e valami kódolt életút általában, vagy csak mi vagyunk a döntésinkkel.
Már ami jutott. Kérdezd meg a Mókamestert. Ő tudna erről mesélni szerintem. A lényeg az, oda lyukadtunk ki, hogy ami jutott, abból mi választunk.
Ha engem kérdeznél, szerintem minden esetleges. Nem látok szabályokat a világban. Logikátlan, és még csak rendszernek se tekintem. Szabad akarata az Istennek sincsen, ő is esetleges. Mert csak annak létezik, aki hisz benne.
