A volt életemben másfél évet pipáztam. Kb. 30 és 32 év között. (Már vagy 26 éve). Nagyon szerettem, két-három pipám volt - általában rövid szárúak. Dohányból négyfélét ismertem: kettő holland (Amsterdamer volt az egyik, a másikra nem emlékszem), kettő magyar-fél: Club és Star. Az valóban nagy élmény volt, ha olvasás-írás közben pipázhattam... Aztán egy torokgyulladás, ijesztegetés gégerákkal (Babits, Kosztolányi) - és hipochondriám nyomására leszoktam róla. Sem azelőtt, sem utána semmiféle nikotin.
De a csutora íze még a számban van, orromban pedig az Amszetrdamer fínom vaníliás illata.
Közben kiderült: a krónikus torokgyulladást egy - pancsolós helyről beszerzett szekszárdi kadarka-féle okozta. Kizárásos alapon jöttem rá, azt a "forrást bedugaszolva" elmúlt a gyulladás.
De most, így olvasva Holparcs, kicsit irigyellek...
----
Ezredes! Valahogy így vagyok én is: csak olyan képre írok valamit, ami kicsit megfog. És ezekre pedig általában jókat írok - legfeljebb itt-ott ejtem el kritikai megjegyzésemet. De én nem vagyok jó kritikus, nem értek annyira hozzá.
Az igen szép képekkel pedig úgy vagyok: én is szeretném megfotózni őket. S ilyenkor megint nem tudok tárgyilagos lenni, mert ott motoszkál egy kis irigység (vessetek meg érte, de legalább őszintén leírtam), s jobban kritizálom, mint kellene.
Szeremley: igen, eléggé divatos márka. Maga nem ért a borokhoz nagyon, de a felvásárolt szőlők és borászok értik a szakmát. A mi szőlőnk mellett is van területe - támrendszernek pld. m ár nem beton- vagy akáckarókat használ, hanem horganyzott vascsöveket, vaspálcákat az új telepítésén. De próbáljátok inni pld. a Borbély-pincészet száraz musoktályát, vagy Rizapusztáról a Kéknyelűt - lehet hogy olcsóbb is, de ízre felveszi a versenyt.
Igen, az már biztosan egy másik világ, amikor egy-egy dícséret mögött valami kölcsönösségi igény vagy bármi más szándék merülhet fel.. Ez hervasztó terület. Könnyen mondanám most erre, hogy tőlem aztán leshetnék, hogy valamit tegyek meg cserébe, de aztán ki tudja, hogy igazából egy-egy ilyen helyzetben mi a tét, és ki hogyan reagálna..
Különben ennyi erővel a kritika mögött is állhat féltékenység meg rosszindulat..
Egyébként pedig a "jólvan" az szerintem mindig kevés reakció. Persze függ a hangsúlytól, meg a személytől is, aki mondja, de én úgy képzelem, hogy az a dolog, ami nem zökkent ki erősebben, nem némít el, vagy nem kényszerít sokkal többet mondani, az nem is lehet olyan jó.
Azért teljesen tárgyilagosan senki nem tudja nézni magát, legfeljebb megtanul úgy csinálni:) És persze hogy a pozitív megjegyzéseket könnyebben a zsákba raknánk, mint bármi mást.. De azért én hiszek a pozitív visszajelzések, megerősítő, inspiráló hatásában is, minden hátrányuk mellett.
Igen, így már tetszik. Talán én is valahogy így gondolom ezt a sörös-boros dolgot..
Ami pedig a dohányzást illeti..én mindenhez cigiztem eddig, mivel se szivarozni se pipázni nem tudok.:) A dohányok fajtáiról, hatásáról elképzelésem sincs, így nagyon érdekes volt olvasni, hogy még ez is mosolygásbefolyásolási tényező lehet.
Ha beleszólhatok... Ez már részben azt a kérdést veti fel, hogy mi értelme, célja van egy értékelésnek? Az alapján szeretné a fotós a saját képét egy abszolút skálán elhelyezni a jó és a rossz között az őt megillető helyen? Most ne kezdjünk bele abba, hogy van-e abszolút skála... bár nehéz megkerülni.
Másról nem tudok beszélni - én tudom, hogy egy értékelésnek két esetben örülök igazán. Az egyik, ha tanulok belőle. Mert olyan dologra hívjam fel a figyelmem, amit magamtól nem láttam igazán világosan, de elolvasva jött a "ja, tényleg..." Akár technikai trükkről, hibáról, lehetőségről van szó, akár témaválasztásról, témához választott technikáról, stb, stb. A másik, ha azt látom, hogy valaki elgondolkozott rajta. Mondhatnám elmélyedt, komolyan megnézte a képet. És utána leírta, hogy én is tudjam, mit váltott ki belőle. Néhány értékelésedet elolvastam, számomra erősen az utóbbi kategória - és azt hiszem, ilyennek nagyon tudok, tudnék örülni.
A dícséret, amennyiben egy "szép kép, 5" - nyilván nem tesz szomorúvá, de nem egy mélyről jövő, mélyre ható öröm... Ha már azért dícséri meg a képet, mert valami olyat fedez fel benne, amire én is gondoltam a kép elkészítésekor, egy picivel örömtelibb: azt jelzi, más számára is érthető. És nem pl. csak belemagyarázás a részemről. És mindehhez vegyük hozzá, hogy egy véleményből természetesen nem fogom azt a következtetést levonni, hogy ez akkor teljesen, mindenki számára nyilvánvalóan ilyen vagy olyan. (Igazából ilyet akárhány értékelésből sem szeretnék...)
Azon gondolkodom, hogy ha ötöst adok egy képre, az vajon dícséret-e.
Én egyszerűen azért szoktam (kevés kivétellel) ötöst adni, mert csak olyan képeket tudok értékelni, amikről írni lehet. És ha már írni lehet róla, akkor az már ötös (egyetlen kivétel akadt, ahol a kép rossz történetet mesélt, nekem, ide meg 1-es jutott). Ugyanakkor az, hogy írok hozzá valamit, még nem jelenti azt, hogy dícsértem volna a képet, vagy az alkotót, se azt, hogy esetleg tökéletesnek tartanám a képet. De nem is kell, hogy az legyen ahhoz, hogy hasson. Ha meg már hat, és pontozni is kell(ett régebben), kapjon ötöst.
Persze ez nem értékelés, így a jó értékelésre adott definíciódat nem lehet rá alkalmazni.
Nono! Éppenhogy nem. Én sör mellett olyan dolgokról szoktam diskurálni, amin vigyorogni szokás. (Bizonyos esetekben röhögni, amit nagyon tudok szeretni.)
Bor mellett meg elmélázni, mosolyogni, "rájönni", stb.
(Rosszul írtam: sör mellett/bor mellett és nem sörtől/bortól. Ez volt a félreérthető.)
Tény viszont, hogy sörözni sokkal több emberrel, mint borozni. Mert nem mindenkivel tudok mosolyogni...
_____________________________________
Nade a dohány? Mert nekem ez is fontos!
Italozásom és dohányzásom összefüggései:
Konyak szivarral. (Ezt ritkán és csak egyetlen barátom társaságában.)
Sör cigivel. (Ezt gyakrabban és mondhatni - bizonyos határokon belül - bárkivel. Derűre és borúra egyaránt.)
Bor pipázással.
Na ez viszont nagyon nem mindegy!
Ha nehézsúlyú vörös, akkor mindenképp a nagyfejű, ezüstgyűrűs, bent Petersonomból valamilyen komoly, férfias latákiakeverék. (Általában a környezetem nem túl nagy örömére!) Szomorkodás és filozofálgatás esetén.
Ha mondjuk aszú, akkor csak valamilyen cavendish-keverék lehetséges nálam, de nem ez az élvezetek csúcsa. Ennek megfelelően nem is a kedvenc pipáim körül választok hozzá...
És persze van a könnyed fehér és a fröccs. Ehhez valami vidám és önfeledt virginia. A kissé bohókás Peterson-Kilarney-ból.
(Szégyen vagy nem, de nem a borhoz választok dohányt, hanem fordítva.)
Még valami ebben az összefüggésben:
Latákiához sosem mosolygok. A cavendish-ek már megengednék, de az igazi önfeledt világramosolygás viszont csak a virginia esetében képzelhető el...
Habitusomból adódóan szinte csak latakia, vagy virginia jön szóba.
___________________________________
A fentiek kizárólag a saját ízlésemről szólnak, mielőtt valaki aszondaná, hogy ez nem is úgy van, hanem "ehhezésehhez ezt kell szívni".
A "kell" szócska miatt ez eleve maga lenne a badarság...
Különben kultúrhelyeken (azaz rendes kocsmákban) a sör mellé is szokás enni. Mindenféle pácolt sajtokat, halat, esetleg virslit. Prágában pl nagyon finomra készítik a "pácolt hermelin" nevű sajtot, ami egy camembert féle. Félbevágják, megfűszerezik borssal, paprikával, majorannával és reszelt hagymával, majd összetűzik fogpiszkálóval, és pár napra ecetes, cseresznyepaprikás olajos hagymás lében áztatják. Fincsi, mi?:)
Mi Szeremleytől még csak a szemelt rizlingjét kóstoltuk. Az ízlett. (Amit egyébként úgy jellemeznek, hogy a kisemberek nagy bora. Bizonyára ösztönösen ráréztünk:)
Nem tudom holparcs, szerintem neked negatív előitélteid vannak a sörrel kapcsolatban!:) A vigyorgás nem a mosolygás kontrollt vesztett változata? (Szerintem de.) Úgyhogy inkább a mennyiségtől függ, nem?
"hogy maga a képértékelés milyen kell legyen? egy fontos tudnivaló van. jót képrôl ne mondj, csak ha rosszat akarsz a tulajnak. büntesd dícsérô szókkal. ez az egyetlen, amit megtehetsz, ha végleg az erdôbe akarod vezetni és szájából, mint holló, sajtot énekelni kifele. tehát a jó kritika mindig egyértelműen büdös is."
Ezt tényleg mindig igaznak gondolod? Szerintem azért a lentebb említett hozzáértő (tapasztalt, emaptikus stb.) valaki mondhat akár jót is. Miért ne mondjon? Amúgy pedig azt gondolom, hogy az alkotónak kell tudnia elválasztani az értést a hízelgéstől. Ha ez nem megy neki, akkor úgysem megy semmire, nincs miért aggódni...
Tökmagolaj, pirított kenyér, kis vajkrém 8sajtos vagy más), és - ha nem bántasz meg vele mást - fokhagyma. Vagy enyhébb, krémes formában, vagy jó erős, nyers formában.
Lassan 60-as férfiember lévén, gyógyászati célokra is.
Örömmel látom, hogy a szövegesértékelésmegújítási projekt átment gasztronómiai eszmecserébe, csak így tovább. Én például mostanában az olivás kenyeret kedveltem meg.
Uraim! Uraim! Látom a borlista már kerekedik, de hol maradnak a jóféle kiegészitők, olyanok mint magvas vagy valamilyen barna kenyér, juhsajt, márványsajt, camambert, olivabogyó? :o)
eddig még csak jót ittam tőle. a legjobb pl a Muscat Ottonelje eddig. De én nem politizálok -- sem képek értékelésekor, sem fogyasztáskor.
úgy 20 méterre tőlem sorakoznak a francia, a chilei palackjaim is.
Kevés magyar vörösborra mondom hogy jó. Ilyen pl az öreg Vesztergombi borai (Különösen a Cab Savok. Nemrég bontottam fel az utolsó 96-ost. Még erősen tartotta magát). Nemrég ittam egy nagyon jó Bock cuveét (merlo 3 cabernet franc ?). Szeremley óvöröse is olyan jóféle.
a Heimann Cervantes pl kerek, finom bor ámde lágyszívűségre hajlamosít.
markáns, de a végein kerekedő, azaz karakteres, de jó szívvel történő értékeléshez leginkább Szeremley Óvörösét ajánlanám. A bakator a lelke neki. régi elfeledett fajta. még abból az időből, amikor hölgy és az úriember szó nem kényzsredett nevetgélést váltott ki a közönségből
hajnali lessátorozásnál ha tehetem mindig egy flaska hideg sörrel kezdem a kezemben. kiváló étvágygerjesztő. a jó fények elmúltával jön a harmadik és a negyedik, mire meg jót szunyálok. most vettem valami orosz sört. hát nagyon ízlik. 5,2-es alkohol kellemes lager jelleg (ugyan némethonban csinálják) a bor sajnos nekem is keményen savatbaszó, de a múltkor ittam valami villányi küvét és abiza begyött.
Én meg nem vagyok e téren tapasztalt, és ha én kezdenék itt ilyesmikről írni, az (ellentétben másokkal) felőfokú sznobbá avatna, azt hiszem. :) Viszont élvezem olvasgatni, amiket borról, sörről, fröccsről itt írtatok - és szerintem alkoholista erről így nem ír. Úgyhogy noha sajnos nem ismerlek, ezt elhiszem. :)
Öhömm... kisvárdai kölök vagyok, itt van szabolcs, meg szatmár. Szilva meg törköly. Nem tehetek róla, engem a bor soha nem hatott meg annyira. Finom pálinka meg hideg sör. A bor csak a savam nyomja meg. Asszem ezért nem fognak itt kedvelni :)))
Én meg szom. Mértékkel. És próbálom az alkalomhoz illőt. S mivel (genetikai örökségemből kifolyólag) elég jól bírom, ezért nem vetem meg a finom borokat. Pedig még a pálinkákról nem is beszéltünk... és annak hazája Szatmár... no meg Kecskemét és vidéke.
De törkölypálinkát - ha jól főzik - gyógyszerként is fogyaszthatjuk.
Ez már egy újabb topik lenne - így abba is hagyom. Csak még annyit: soha nem kerültem semmiféle vészes helyzetbe az miatt, hogy az általam leírtakat magam a végletekig művelném - magyarul, nem vagyok alkoholista. Aki ismer, tudja.
Csak ismételni tudom magam, amit egyszer már leírtam Neked valamelyik képed kommentjében. Irigykedve nézem azokat, akik ennyire pazar módon képesek a gondolatait összeszedni, ilyen módon.
Sajnos én egy kicsit "humánidegen" vagyok...de lehet lesz változás...volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni Szabó Imrével (pl Ezredvégben jelennek meg versei)...és azt hiszem egy új világot fog bennem megnyitni. Azt hiszem, ezt a hozzászólásodat is átbeszéljük alkalomadtán....karácsonyra küldött egy üveg fehéret :)))...talán nem véletlenül.....
Az is finom lehet, de sokan oly módon isszák, hogy a borhoz ásványvizet (szénsavasat) kevernek. Pedig ez már szinte bűn. A fröccsökhöz egyébként a nem pancsolt - tehát szőlőt látott alföldi borok is nagyon jók, illetve amiket itt kapunk a szomszédban: a vékony osztrák borok is jók.
De a bort igazából tisztán szeretem, s azt pedig nyáron nem lehet annyit inni.
A sörtől valóban szomjas lesz az ember. Meg sokkal csúnyábban be lehet 'taszajtani', mint a bortól.
Mifelénk mondják: pálinkás ember orra bukik, boros ember oldalra dülöngél, de a sörtől hanyatt esik.
