"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Úgy leszarnám mit mondanak a barátnői , vagy bárki más , mint a huzat . (sejtettem , hogy valami traumád lehet , csak nem mertem rákérdezni , mer' mi közöm hozzá)
Amúgy meg ne temetkezz ! Túl fiatal vagy még a ravatalra .
Én behajtogatom a ruháim nagy részét a szekrényembe, és elfelejtem őket. A kisebb részük meg hol itt - hol ott bukkan fel kimosva.. és rendetlenség van tőlük. És ugyan minden reggel összehúzom a partvissal körülöttem a parkettát, de a seperhetőnél nagyobb méretű dolgok valahogy szintén rendetlenséget okoznak.
Ugyan nem hiszem el hogy körülötted a hímneműek jól vannak szoktatva a rendrakáshoz és a rend fenntartásához - de nem vitatom. Te vitasd csak amit én látok..
..cserébe elmesélem neked hogy az én feleségem meg minden férfival lefekszik aki csak megmozgatja a fantáziáját.
Fantasztikusan tud célbadobni a bugyijával az íróasztalra, és arasznyi koronás germán kobold-szobrocskákat ad ajándékba a szeretőinek, és ahogyan rajongva tud nézni a világítós szemeivel, az valami csodálatos.
Nekem se hiányzik, mehetne is akár.. de mit mondanának a barátnői ha én pont akkor meghalnék.
Úgyhogy él velem egy házban, és hazudik boldog életet.
Nem tudom, szívem. Mennyit keresnek az óvónőknek? Mennyit takarít meg belőle és mennyit költ el, vagy vesz-e fel hitelt? :)
Nem hiszem, hogy számszerűsíteni lehet, maradjunk inkább abban, hogy a társadalmi haszna nagyobb az óvónőnek, mint a háztartásbelinek. Az óvodának fontos képzési es szocializációs szerepe van, de a GDP-t számoló közgazdász ezt az aspektust leszarja. ;P
"Vagy -ami még rosszabb- azt csinálják, amit kénytelenek csinálni, mert meg kell élni valamiből."
Főleg a mai ifjuságra igaz, meg vannak sértve ha első munkahelyükre nem vezérigazgatónak veszik föl őket. Amelyik nagy fanyalogva mégis elfogadja, az 2-3 hónap után ha még mindig nem ő a vezérigazgató akkor odébbáll.
"A női egyenjogúságnak nem azt kéne jelentenie, hogy mindenki azt csinál amit akar, hanem azt, hogy mindenki azt csinálja amihez (a legjobban) ért."
Azt a részt most hagyjuk, hogy aki valóban csinálni akar valamit, az előbb-utóbb érteni is fog hozzá. Azért, mert - mivel szereti - utánamegy, tanul, gyakorol.
A világ pontosan azért van elbaszva, mert igen kevesen csinálják azt, amit szeretnének - helyette pedig azt csinálják, amihez értenek. Vagy másképpen fogalmazva: kevés embernek a hobbija egyben a munkája is.
Az óvónőség az egyik legalkotóbb munka, az alkotó munkát az otthon takarítgatással szembe állítottam. Bármilyen keveset keres az óvónő, mindenképpen többet nyom a GDP-ben, mint a háztartásbeliség. Szóval ezt most nem értem, miért írtad. Meglaehet, hogy elbeszélünk egymás mellett. Kifejtenéd?
"mert alkotó munka nélkül (a nő) nem hasznos a társadalom számára."
Na, ez az amivel nem értek egyet. A női egyenjogúságnak nem azt kéne jelentenie, hogy mindenki azt csinál amit akar, hanem azt, hogy mindenki azt csinálja amihez (a legjobban) ért. Amúgy a nemzeti jövedelem szempontjából ezzel a logikával mennyit számít egy ovónő munkája? Számszerűleg lehet, hogy semmit, de ettől még nagyon hasznos, nélkülözhetetlen és tiszteletre méltó amit csinál.
" Hogy aki semminek sincsen kiszolgáltatva, az az önálló - és hogy a magány rosszabb mint az egymásra utaltság?"
Itt megint a szavakra utalnék. Nagyon nem mindegy, hogy egymásra vagytok utalva, azaz kéz a kézben, együtt viszitek a terheket, támaszai vagytok egymásnak testileg-lelkileg, vagy ki vagy szolgáltatva a másiknak.
Egyébként ez is érvelési hiba. Logikai szinten meg torzítási megerősítés, hogy azt látod, amit látni akarsz. Persze az ember a magafajtákkal szeret barátkozni, lehet, hogy ezért látom én úgy, hogy a körülöttem lévő férfiak (rokonok, barátok, ismerősök) is helyt állnak a háztartás frontján. 😜
Jó szempontot vetsz be, egy újabb kiszolgáltatottsági tényező: az elhagyhatóság. Te pl. egy férfit kiszolgáltál x évig, és a végén dacára a kapcsolatotokba feccölt erőfeszítéseidnek és a közös gyerekeknek, elhagyott. És kezdhetted elölről az életed romjain az építkezést. Szomorú, de ez is eléggé általános.
Neveltetés kérdése. A nőktől elvárod, hogy ne legyenek rendetlen. A férfiaknak meg megengeded, mert szegínek sose tanulták a porszívó rendeltetésszerű használatát... 😂
Az unokatesóim, az öcsémék, a fiaink, de még a veled egykorú férjem, mind segítettek a takarításban kiskorukban. Ezért nem is rendetlenek, talán mert tudják, hogy 1) nem egy wasistdas, 2) mennyi fáradozás van mögötte, amit megbecsülnek, 3) a partnerüket nem takkernőnek tartják. 😜
Nem is az a kiszolgáltatottság nem hiányzik, ami a párunkhoz kötne, hanem ami az állami intézményektől érne. Ha nem dolgozik a nő, nem lesz nyugdíja se, max. minimálnyugdíj. Nem jár neki eü-ellátás stb. Endre elfelejti, hogy htb-k csak a Rogánok meg Vajnák világában vannak, de még ott is van a nőknek kamuállása: gyémántbolt, fánkozó, rendezvényszervezés, lakberendezés, hr-es állás a férj cégénél (bár az inkább a szeretőknek van fenntartva) stb. Amik a férj pénze nélkül természetesen csődbe mennek. Egyszerűen nem affelé tart a világ, hogy menő legyen otthon port törölgetni. Egy mozdonyvezető kalauz házaspár (ismerősömék) részére csak az őstermelői igazolványos sztori marad, de basszus, az meg megint munka, azt a csirkét meg kell etetnu, a krumplit meg kell kapálni stb. És akkor a feleség megint ott tart, hogy keményen dolgozott, és minimálnyugdíjon végzi. (Mondjuk az ismerőseim végül elváltak.)
A másik fontos dolog, hogy a nő képességei egy ilyen házasságban rejtve maradnak, mert alkotó munka nélkül nem hasznos a társadalom számára. Nem ad a GDP-hez sokat egy tiszta otthon. És azért is pazarlás, mert a nők nagyrésze szereti a munkáját is vagy legalábbis a munkahelyi közösséget, aminek része. Mi másért lennének pályán az alulfizetett szakmákban is? És ez nem csak a nőkre igaz, hanem a férfiakra is, szerintem a jól végzett munka örömet ad az embernek. És az emberek már csak olyanok, hogy a párjukon kívül mástól is szeretnek pozitív visszajelzést kapni. De természetesen van, akit kielégít az otthonlét. Csak én egyet se ismerek, aki ne kezdene valamit magával, ahogy megnőnek a gyerekek, sokan már előtte is.
Elhihetem, de az meg a rendetlenebb férfiakat minősítené. Szerintem ez is csak szoktatás kérdése. Innen a fórumról is ismerek olyan férfiakat, akik egyedül élnek, és igényük van a rendre maguk körül, és megoldják azt nő nélkül is. :)
"Szerencsere a nok nagy reszenek sincs "igenye" a kiszolgaltatottsagra."
Igény az lenne rá, hiszen ezt diktálja a nők hipergám ösztöne, viszont a társadalmi folyamatok ezzel szembe mennek: a férfiak erőforrásai már nem (csak) direktben áramlanak a nők felé, hanem az állam közvetítésével is, így egyre kevesebb férfi tudja egyedül eltartani a családját. Ugyanakkor egyre több nőben alakul ki az önállóság illúziója, és ezzel együtt csökken a 'felnézhető', a hipergám ösztönét kielégítő férfiak száma - tehát a nőhatalmi változások végeredménye az egyre több boldogtalan, elégedetlen nő.
" mindig fogsz olyan not talalni, aki vevo erre, de a tobbseg koszoni szepen, jol elvan nagyjabol e nelkul is."
Sokat láttam aki ezt mondta. Idősebb korára MIND rájött, hogy ez tévedés volt. Volt aki próbálta visszaügyeskedni az elmúlt időt, volt aki tudomásul vette, hogy vége és volt nem is egy aki öngyilkos lett. Többen gyógyszerrel, mert az szépen hangzik, hogy elaludt. A valóság más...
