"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
"A mi 325000 km2-es magyar hazánk sem néz ki jól 93030 km2-esre nyomorítva! :-("
Ez így van sajnos, de az mégsem fáj, ha Horvátország Vagy Dalmácia "elveszett", mivel ezek a területek sohasem tartoztak szervesen az országhoz (ún. "örökös tartományok voltak"), és ha éltek is ezeken a helyen magyarok, a létszámuk teljesen jelentéktelen, elenyésző volt. Ez a tény egyben azt is igazolja, hogy a középkori magyar államnak sokasem voltak gyarmatosító, népirtó szándékai, mint pl. az új államalakulatoknak.
Ami igazán fáj(hat), és szinte lehetetlen megbékélni a tudattal, azok az elveszített területek (Őrvidék, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék), és a rajtuk élő magyar népesség, amelyek szervesen az országhoz tartoztak. Ezen az állapoton lehetne segíteni egy jó magyar külpolitikával, persze nem úgy hogy mindent vissza (ez sajnos az erőszakosan megváltoztatott népességi arányok miatt szerintem nem lehtséges), hanem úgy, hogy ha már elkövették az egykori győztesek ezt az aljasságot, akkor álljanak a magyar követelések mellé - akár kényszerítő eszközöket is bevetve, ha kell -, és kötelezzék szomszédainkat az uralmuk alatt élő magyarságnak - mint őshonos kisebbségnek - a teljeskörű autonómia megadására és ennek törvények által való biztosítására.
Persze ehhez - mint mondtam - egy nagyon jó, következetes és eltökélt magyar külpolitikára lenne szükségünk, ami akár a konfrontációkat is felvállalja, mivel az igazság egyértelműen a mi oldalunkon van...
Ettől még jogilag az Osztrák Császárság része volt a mai Ausztriát alkotó tartományok, a Cseh Királyság és a Morva Őrgrófság, sőt Dalmácia is. Dalmáciát ugyan már akkor szerették volna magukhoz csatolni a horvátok, de ez nem jött össze nekik a Monarchia bukásáig.
"A háború természetesen nem jótékonysági intézmény, de az a fajta embertelenséggel és aljassággal párosult rabló mentalitás, amit a román hadseregnek nvezett rablóbanda bemutatatott, egyedülálló Európa újkori történelmében."
A módszerük mégis eredményesnek bizonyult 2x is, magyar vonatkozásban elérték majdnem a maximumot, szval sajna náluk a pont, nálunk meg az ovis hiszti.
"Ott tévedsz, hogy nem teszel különbséget a dinasztikus, vagy egyéb utakon (pl. hódítás) által megszerzett országok, vagy tartományok, valamint egy adott ország (esetünkben Magyarországról van szó) szerves részei között."
Krajna, Stájerország déli része, Görz és Gradisca, belső-Isztria, a Trentinót is magába foglaló Tirol, Trieszt a 14 . sz. óta ugyanolyan szerves részét képezte Ausztriának, mint nekünk Szepes vagy Turóc vm. Ez nem u.a., mint Csehország vagy Bukovina esete.
"Erdély viszonylag rövid ideje tartozott Magyarországhoz, ugye a török időkben önálló volt, utána meg mint Erdélyi Nagyfejedelemség Habsburg uralkodója volt."
Romániához mikor tartozott Erdély, megmondanád?
De, eltekintve ettől az alattomos, sunyi hablatyodtól, Erdély mindig is szerves része volt Magyarországnak. Ez még akkor is így van – mint arra a korábbi hsz-emben már utaltam -, ha a török kiűzése után a Habsburgok – teljesen önkényesen – nem állították vissza Magyarország egységét, mivel az országot, így vele együtt Erdélyt is, erőszakos, hatalmi eszközökkel „Habsburg örökös tartománnyá“ próbálták degradálni.
Az Erdélyi Fejedelemség létrejöttét a török hódítás miatti kényszer hozta létre, és nem egy olyan szándék, hogy el akart volna szakadni Magyarországtól, vagy netán egyesülni szeretett volan, valamelyik török vazallus oláh fejedelemséggel. Ezt az erdélyi fejedelmek – akik egyértelműen magyarok voltak - tettei egyértelműen igazolják és talán Bocskai István, erdélyi fejedelem fogalmazta meg legszebben a végrendeletében:
„…Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen.Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat.“
Tehát bármennyire erőlködsz, köpködsz is a magyarságra, folytatod ezt az eszement gyűlölködésből fakadó alattomos, sunyi aknamunkádat, nem fogod elérni a célod. A történelmi tények eddig az összes hazugságaid kapásból cáfolták. Talán nem ártana, ha rájönnél, hogy a ti időtök már végleg lejárt, és ezzel a görcsöléssel legföljebb az egészségi állapotod romlását gyorsítod fel...
"Az 3 millió német anyanyelvű volt osztrák állampolgár, aki Csehszlovákiába került bizonyára nem így gondolta."
Hogy mit gondoltak a csehországi németek, azt nehéz megmondani, de bizonyára nem örültek a számukra kedvezőtlen változásoknak.
Mindenesetre osztrák öntudatuk nem nagyon lehetett, mivel még a független osztrák állam területén élőknek sem volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az OMM felbomlása után az osztrákok nem nagyon ujjongtak az új államuknak és inkább Németországhoz szerettek csatlakozni, sőt Ausztria legnyugatibb tartománya Vorarlberg, pl. Svájchoz. Ezt a szándékukat csak azért nem tudták keresztülvinni, mert a győztes nagyhatalmak egyszerűen metiltották nekik a németekkel való egyesülést. Az osztrák öntudat a II. Vh. után kezdett csak kialakulni, de még napjainkban sem igazán szilárd…
Amúgy meg felfoghatnád már végre, hogy Csehország ugyanúgy nem tartozott szervesen Ausztriágoz, mint Horvátország vagy Dalmácia Magyarországhoz. Tehát ez Ausztriának, mint önálló államnak, semmilyen veszteséget nem jelentett, ezért sem „síránkoztak“ utána az osztrákok, akik mint utaltam rá, inkább németek szerettek volna lenni...
Vagy egy normális európai értékrend, amelyben lehetséges a trianoni rablódiktátum fenntartása helyett az igazság előtérbe helyezése, azaz - Erdély viszonylatában - legalább a Második Bécsi Döntés által visszaszolgáltatott területeink újbóli és végleges visszacsatolása a magyar anyaországhoz.
Legalább a közelmúltbeli skót mintára engedhetnék a románok a népszavazást a területeink hovatartozásáról, de még erről sem akarnak hallani, pedig állítólag úgyis nekik kedvezne.
Tehát ennyit Európáról is, ahol a népek önrendelkezése csak győztes háborúk után(?) érvényesíthető.
És a 896-tól 1541-ig terjedő évszázadokkal együtt? Plusz még amikor a három részre szakadt ország idején Erdély képviselte a tulajdonképpeni független magyar államot?
Ehhez képest mi az 1920 óta tartó dicstelen román impérium?
Erdély viszonylag rövid ideje tartozott Magyarországhoz, ugye a török időkben önálló volt, utána meg mint Erdélyi Nagyfejedelemség Habsburg uralkodója volt. Csak 1867-ben lett szerves része Magyarországnak, bár még IV. Károly is sok egyéb rangja mellett erdélyi nagyfejedelem volt.
Trianon mérhetetlen igazságtalanságának és embertelenségének szemléltetése, ha a két főkolomposra, Franciaországra és Angliára, valamint a Trianoni hullarablásból leginkább hasznot húzó Romániára alkalmazták volna. A sárgára festett rész az, ami megmaradt volna az országaikból:
"Furcsa módon az osztrákok mégsem siránkoznak a 100 évvel ezelőtti veszteségen, nem ragasztják az autójukra az egykori Monarchia térképét, hanem létrehoztak egy kitűnően prosperáló országot."
Mégegyszer mondanám, hátha sikerül felfognod: Magyarország és Ausztria veszteségeit még csak egy lapon sem lehet említeni. Az osztrákok szinte semmit sem veszítettek sem területileg, sem ami a népességüket illeti. Déltirol elvesztését ugyanis kárpótolták nekik a győztesek a nyugatmagyarországi területekkel. Ha Magyarország csak annyikát veszített volna, mint Ausztria, nagy valószínűséggel mi sem "síránkoznánk" a veszteségeink miatt…
És hogy mégjobban világos legyen: mi nem Horvátország, Dalmácia vagy Fiume elvesztése miatt "síránkozunk", hanem amiatt a nagyhatalmi arrogancia miatt, amely országunkat önkényesen, kegyetlen embertelenséggel, és teljesen igazságtalanul feldarbolta. Remélem fogtad a lényeges különbséget…
"Semmilyen, pusztán az önérdek, de ez - lássuk be - végül is működött, elérték, amit akartak. Egy világháború nem jótékonysági est :)"
Azaz – amit már a korábbi hsz-emben is kifejtettem -, a területrablási szándék. A háború természetesen nem jótékonysági intézmény, de az a fajta embertelenséggel és aljassággal párosult rabló mentalitás, amit a román hadseregnek nvezett rablóbanda bemutatatott, egyedülálló Európa újkori történelmében. Ezt nem én mondom, hanem pl. az akkor Magyarországra akkreditált Szövetséges Katonai Misszió amerikai tagja, Harry Hill Bandholtz tábornok. Ő azt mondta, hogy a legszívesebben harcolna e rablóbanda ellen, de mivel a románok a szövetségeseik, így kénytelenek elnézni nekik a gazemberségeiket. Mindenesetre a Nemzeti Múzeum kifosztását sikerült neki megakadályoznia határozott fellépésével, különben - nagy valószínűséggel - napjainkban csak a falakat nézhetnénk benne...
"Nekem nem a román magatartással van bajom, hanem azzal, hogy 1918/19-ben ezzel szemben semmiféle komoly magyar ellenállás nem mutatkozott."
Ez is már számtalanszor meg lett tárgyalva, és a történelmi tények ismeretében egyértelmű, hogy a Károlyi-kormányt terheli a felelősség, mivel honvédelem helyett leszereltette a hazatérő magyar katonai egységeket...
"Na jó, azért ez sem igaz. A mai Szlovénia, Isztria, Trieszt, Görz (Gorizia), Trentino kb. ugyanolyan szinten Ausztria (az örökös tartományok) részét képezték, mint nekünk a Felvidék vagy a Délvidék."
Ott tévedsz, hogy nem teszel különbséget a dinasztikus, vagy egyéb utakon (pl. hódítás) által megszerzett országok, vagy tartományok, valamint egy adott ország (esetünkben Magyarországról van szó) szerves részei között.
Magyarországnak Erdély, a Részek, a Felvidék, vagy a Dévidék nem dinasztikus úton megszerzett, ún. örökös tartományai voltak, hanem mind földrajzilag, mind gazdaságilag az ország szerves részeit alkották. És ez lényges különbség! Ezen még az sem változtat, hogy a Habsburgok a török kiűzése után nem állították vissza az ország eredeti, szerves egységét, hanem teljesen önkényesen, különböző közigazgatási területekre osztották föl azzal a céllal, hogy megszüntessék Magyarország egykori független államiságát és "örökös Habsburg tartománnyá" süllyesszék. Emiatt tört ki pl. a II.Rákóczi Ferenc által vezetett első szabadságharcunk is.
Magyarország esetében örökös tartománynak lehet nevezni pl. Dalmáciát vagy Horvátországot.
Ezért sem fájt a magyar államnak pl. e területek elvesztése, mivel ezek, mint a Magyar Korona "örökös tartományai", dinasztikus, vagy egyéb úton kerültek a magyar állam fennhatósága alá, és így nem is tartoztak szervesen a magyar államhoz...
Furcsa módon az osztrákok mégsem siránkoznak a 100 évvel ezelőtti veszteségen, nem ragasztják az autójukra az egykori Monarchia térképét, hanem létrehoztak egy kitűnően prosperáló országot.
Osztrákok is átélték a szerb partizánok mészárlását , a román erőszakos asszimilációt , ceausecut, vadim tudor, funar meg hozzá hasonlókat, a marosvásárhelyi pogromot, benesi elnyomást a mai napig?
Kezdjük az alapoktól! A Monarchia két részből állt: Ciszlajtánia volt az osztrákok birtoka, Transzlajtánia Magyarországé, Bosznia-Hercegovina meg közös birtok volt.
Ciszlajtánia a következő részekből állt: Csehország, Bukovina, Karintia, Krajna, Dalmácia, Galícia, Osztrák tengermellék (Görz, Gradiska, Trieszt és Isztria), Alsó-Ausztria, Morvaország, Salzburg, Szilézia, Stájerország, Tirol, Felső-Ausztria, Vorarlberg.
Ebből az osztrákok elvesztették Csehországot, Bukovinát, Krajnát, Dalmáciát, Galíciát, az Osztrák tengermelléket, Morvaországot, Sziléziát, Tirol déli részét, no meg a korábban közösen birtokolt Bosznia-Hercegovinát. Viszont megkapták Nyugat-Magyarország német többségű részét (Sopron kivételével). Az Ausztria által elvesztett területeken jóval több német nemzetiségű lakos élt, mint ahány magyar az utódállamokba került.
Furcsa módon az osztrákok mégsem siránkoznak a 100 évvel ezelőtti veszteségen, nem ragasztják az autójukra az egykori Monarchia térképét, hanem létrehoztak egy kitűnően prosperáló országot.
"Romániának komoly politikai és gazdasági érdeke volt..".
Már írtam, hogy ez világos: területrablási szándék, beevezve a győztesek farvizén...
"...és morális is , hiszen nagyszámú román közösség élt a határain kivül akiknek nagyon fontos volt a román nemzet egysége."
Ez az a román népmese, aminek semmi köze a morálhoz.
Ugyanis csak azért, mert egy államon belül olyan nemzetiségek is élnek, akiknek anyaországuk is van, semmilyen erkölcsi alapja nincs az adott anyaországnak arra, hogy a területekkel együtt magához csatolja az adott nemzetiséget. Ez egy teljesen erkölcstelen tett volt, ami az adott állam gyengeségét kihasználva, a sima erőszakon alapult. Románia, és te is, akkor lennétek erkölcsösek, ha ezt a gazemberségeteket legalább beismernétek. Persze ehhez jellem is kéne, annak meg igencsak híján vagytok. Tisztelet az igen kevés kivételnek, mert azért akadnak ilyen emberek is Romániában...
"Trianon semmiféle traumát nem jelent a ma élő magyar embereknek..."
Ez nagyjából így van, viszont ami probléma, az a szomszéd országok így Románia magyarellenes, elnyomó és soviniszta kisebbségpolitikája.
"A megcsonkitott Magyarország és ennek emlegetése nagy siránkozás közepette 100 év után kicsit nevetséges kivülről..."
Ki "síránkozik" és mit tartasz te "síránkozásnak"?
Trianon tragédiája sajnos a történelmünkhöz tartozik, a Kádár-rendszerben tiltották, még csak említeni sem volt szabad, vagy ha megmlítették, akkor "természetesen" úgy, hogy megérdemeltük. Szóval ha most beszélhetünk róla és emlékezhetünk rá, az nem "síránkozás"...
"Magyarországon nem csak magyarok éltek sőt országyni területek voltak ahol a magyar etnikum aránya a 10 százalékot sem érte el, ezért kellet példéul a vörös térképnek az anyanyelv és nem a nemzetiség miat vörösödnie."
A nemzetiségek többsége, a tótok kivételével, bevándorló volt (németek, románok, szerbek, stb.), tehát semmi jogalapjuk nem volt az elszakadáshoz, amit egyébként - mint korábban már említettem - nem is akartak. És igen, voltak olyan országnyi területk is, amelyeken magyarok éltek túlnyomó többségben és mégis a teületrabló szomszédainkhoz keültek. Teleki "vörös" térképe állításoddal elletétben Magyarország néprajzi- és nem a nyelvi viszonyait mutatta be. A piros színt meg azért használta a magyar népességre, hogy jobban látszódjék az országban való elhelyezkedése.
Mellesleg az első olyan etnikai térkép, ami a kor tudományos eszközeit felhasználva, a korabeli Európa legkorszerűbb és legszínvonalasabb térképe volt. Még az angolok is ezt a módszert használták...
