Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
az esszénus evangéliumok is Jézust zsidónak gondolják, ott ők is mózesi törvényekre hivatkoznak. Te mégis azt mondod, Jézus nem zsidó, hanem inkább kánaánita volt. Az esszénusok miért zsidónak gondolták akkor őt mégis?
"Nem Pál hablatyol, hanem te vagy képtelen a szövegértésre."
Itt vannak a bizonyítékok, mindenki értse úgy, ahogy akarja:
Pál a törvénytisztelő:
Rm2:13 „Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.”
Rm3:20. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.
Rm3:31 „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.”
Rm5:13 „Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.”
Rm7: 7 „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.”
Rm7:12 „Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.”
Rm7:22 „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;”
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:”
1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.”
Gal3:12 „A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.”
Gal4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”
1Tim1:8 „Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,”
Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
Csel22:3 „Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:”
Csel 24:14 Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.
Alább olvashatsz olyan verseket, ahol a fentiekkel ellentétes véleményének ad hangot:
Rm 3:28 „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.”
Gal 2:16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Gal 3:11. „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.
Vesd össze az alábbiakat, láthatóan itt is össze-vissza beszél.
Gal5:18. "Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt."
Rm 7:14. "Mert tudjuk, hogy a törvény lelki;"
25. "Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, (...) szolgálok."
Fil 3:9. "És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvényből,..."
A Törvény nem Istentől való, és tökéletlen:
Zsid 7:12. „Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.”
Zsid 7:19. "Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet;..."
"Az emberek jó része(belső érzete), a legbelső éne, az önvalója tiltakozik az ellen, hogy Istennek olyasmire van szüksége, hogy egy emberi lény a Benne való hitéért kereszthalált haljon."
Igen, ennek így kellene lennie. De a tapasztalat az, hogy ez nincsen így. Illetve nem mindenkinél.
Egy másik szentírás (Bhagavad-Gíta/ brahmanikus vallás) leírja, hogy senki nincs ebben a világban (és soha nem is lesz), aki bűn nélkül való(ezt a Biblia is kifejti, csak másképpen[eredendő bűn]). Tehát bármit is olvas az ember, hogy hogyan vannak a "bűnösök" kiválogatva, annak egy teljesen más értelmezését kell nézni, akármit is rejt a mondanivaló, pont nem azt, hogy a bűnösök ki vannak válogatva. Ugyanis, ha minden ember bűnös ebben a világban, akkor kinek jutna eszébe válogatni? Főleg nem Isten fog válogatni, mert ha valaki tudja, hogy minden ember bűnös itt, akkor igen nagy modortalanság lenne leverni valakin a bűnét...
Persze a bűnök nem egyformák, nyilván egy gyilkos nagyobb rettegésben lenne, ha éppen "megmérettetik", mint aki csak megcsalta mondjuk a párját, vagy lopott valami apróságot, vagy hazudott, esetleg az is csak kegyes hazugság volt...
...és persze annak lenne értelme, hogy valakinél ezt a halála után "mérik le", mikor "menet közben van méricskélés", az is biztosan okkal történik... (hogy lássa az ember, ki az, aki "mér", és Ki az, Aki itt nem)
mivel nincs szabályozva az emberek élete olyan szinten, hogy a társadalom rendfenntartása biztosított legyen, az abban a korban szinte mindenki által gyakorolt valláson keresztül érik el, hogy akarjanak az emberek rettegni Istentől...
Akármennyire is voltak szigorú Tóra törvények, úgy látszik, hogy az emberek mégsem annyira rettegtek Istentől, mert folyamatosan megszegték, még a szenteknek kikáltottak is. (lásd Ószövetség, ahol kb. kevesebb mint 10 ember volt bűn nélküli).
Jézus idejében sem különösen rettegtek a vallási vezetők Istentől - ha rettegtek volna, és Isten törvényeit követik, akkor Jézus nem szidta le volna őket.
Vannak filozófiák, amelyek arra épülnek, hogy az emberek nem tapasztalnak meg minden létező lelki szintet. Megragadnak egy értelmezési tartományon belül, és ott keringenek... nem különbözik ez sem attól(doketizmus), mint hogy valakinek élete végéig lapos a Föld...
Az emberek jó része(belső érzete), a legbelső éne, az önvalója tiltakozik az ellen, hogy Istennek olyasmire van szüksége, hogy egy emberi lény a Benne való hitéért kereszthalált haljon. Nincs is ilyen, a kereszténység is csak egy törvényhelyettesítő vallás, és ilyen szempontból mind az.... mivel nincs szabályozva az emberek élete olyan szinten, hogy a társadalom rendfenntartása biztosított legyen, az abban a korban szinte mindenki által gyakorolt valláson keresztül érik el, hogy akarjanak az emberek rettegni Istentől...
Napjainkra ez a felügyelet kicsúszott a papok kezéből, ezért jöhet létre az, hogy az emberek csak hinni akarnak, megvalósítani nem, és azt gondolják, csak rémtörténet-gyűjtemény az összes szentírás...
Az emberek többsége még a történetekkel sincs tisztában, és mikor a vallás felé fordul, akkor ő van a legjobban meglepődve, mikor olyasmit tapasztal, amiről azt hitte nem létezik, és persze egyből elkezdi tanulmányozni a szentírásokat... akkor szokott leesni, hogy ezeknek a rémtörténeteknek van egy másfajta - vagy több - értelmezése, és akkor fordul egyet sokakkal ez a világ(kultúrsokk), hogy amit eddig hitt, azt utána nem csak kicsit hiszi másképpen, hanem nagyon...
De közben Isten helyzete cseppet sem változott, tehát a változás folyamatosan csak a hívőben jön létre... az önmegvalósításnak ez a folyamata van leírva minden vallásos történetben, csak az ember a sok "gonoszsága" között a fanatizmusát is igyekszik kiélni... Pálban ez túltengett, Jézus pedig nagyon akart messiás lenni...
Tehát nincs ki közül választani, hogy Igazsága vajon melyiknek volt...
"Ezért fontosak Márkban a cselekedetek, élesen szembe állítva a farizeusok törvényeskedő cselekedeteivel. Ez páli tanítás."
Ne mondd már...!
- Pál sosem állt szemben a farizeusokkal semmilyen szinten, és nem kritizálta cselekedeteiket.
- Pont az ellenkezőjét tanította Pál:
Pál kizárólag a hitre tanított, megvetve a cselekedetet:
Rm 3:28 „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” - Itt még el is fogadja a farizeusok törvénysértő cselekedeteit...
Gal 2:16 „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.”
Rm4:4. "Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;"
Rm4:5. "Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul."
Rm4:6 „A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.”
Pálnál a kegyelem és a cselekedet kizárják egymást:
Rm 11:6. "Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet."
Tulajdonképpen végig azt próbálja Pál elhitetni, hogy nem a törvény betartása a lényeg, hanem a HIT. Nem a cselekedet számít, mert azért a jutalom JÁR (tartozás szerint való) Kegyelmet az kap, aki nem cselekszik, csak HISZ.
Beteg elgondolás, nem?
Jézus persze a cselekedetre épít, nagyon helyesen...
Mi ez már megint? Hm? Mi az, hogy mindegy az, hogy Pál mit hadobált össze baszod? Kibaszottul erről van szó világos? Az nem érv, hogy nem értem, tehát baromság. Senki nem kíváncsi arra, hogy te mit gondolsz ebben a kérdésben. Gondolhatsz mást mint Pál, rendben, de legyél tisztába azzal is, hogy ő mit gondolt.
Az mindegy, hogy te hogyan minősíted. Engesztelő áldozatnak valóban nem alkalmas, hiszen nincs vére, ami kiváltaná az engesztelést, de pészahi áldozati báránynak alkalmas, hiszen lehetőséget teremt a hitre. Az eredeti sztoriban sem menekült meg mindenki, csak aki hitt mózesnek és a hit által vezérelve bekente az ajtófélfát. Mivel? A már leölt (modjuk úgy, a halálra adott, felkent) bárány vérével. Itt a hit a fontos. Hitből hitbe ugyanis, nem csak úgy hit nélkül.
Egy látszattestet nem érdemes áldozati bárányként beállítani. Ahhoz valódi testre van szükség. Egy látszattest nem alkalmas új szövetség megkötésére sem...
Amúgy a doketizmus egy se füle, se farka értelmetlen baromság...
Képzeld el azt a szituációt, hogy beszélgetünk egy számomra igen fontos személyről, mondjuk a nagyapámról, és beszélgetés közben közlöm veled, hogy a "nagyapámnak volt anyja'. Meg hogy nő szülte. Furcsa lenne nem? A gal4:4 "nőböl született" része anti- doketista betoldás.
"Jó, de akkor mit gondolt Pál, miért jött Jézus, mint Megváltó és miért hirdette őt, mint Krisztust, a Messiást?"
Tisztázzunk valamit:
A Messiás = felkent (segítő, megmentő, szabadító). Méghozzá valamilyen feladat elvégzésére, általában uralkodásra, a nép megmentőjét, szabadítóját látták benne. (Ez igaz is a pogányokra/izraeliekre nézve, hiszen az ő Messiásuk volt.)
Krisztus = Felkent, a Messiás megfelelője. (Ez is megfelel a "valóságnak", a pogányok Magdaléna által föl is kenték.)
Megváltó = eredetileg kereskedelmi tranzakciót jelent, az Ószöv az alábbiakkal kapcsolatban említi:
- egyrészt az Egyiptomból való kivándorlással,
- másrészt Jákób megváltásával,
- harmadrészt az elkövetett álnoksággal/bűnökkel kapcsolatban fordul elő. Maga Jahve is Megváltó néven szerepel sok helyütt.
- Utóbb az elsőszülöttek megváltása is szóba került, valamint a különböző áldozatok – köztük emberáldozat – pénzbeli megváltása is.
Jézus esetében a páli ideológiában az első, második és a harmadik változat, valamint a csak Pálnál említett földtulajdonra kötött új szövetség zálogaként jöhet szóba. Ti. Jézust áldozatként, áldozati bárányként állítja be Pál.
Tehát a Megváltó semmiképp nem azonos a Messiással. Teljesen más a két "személy" funkciója.
Mégis miért nevezi sokszor Krisztusnak? Mert a pogányok Messiása volt. Ilyen egyszerű...
Pál nem tartotta Jézust zsidó Messiásnak, nem is tarthatta, hiszen mélyen zsidó hite ebben meg kellett, hogy akadályozza.
Érdekes, ha megnézed az angol-magyar szótárat, ott a Megváltó mint Saviour azaz megmentő (save =ment) szerepel.
Hogy értsd: Az angolok, mintha nem vettek volna tudomást Pálról, hanem Jézust csak Messiásként, Megmentőként és nem áldozati bárányként fogadták volna el anno.
Az egy más kérdés, hogy a vallás mit erőltetett a későbbiekben az emberekre, de a fordítás hagyományán már úgy látszik nem tudtak változtatni....
Így van. Pálnál a Jézus Krisztus, a felkent Jézus már nem "hasonlatos" az emberekhez, már nem csak "látszat" teste van, hanem emberi teste. Hiszen megtörtént a Fiú halálra adása.
"Iste országa nem evés és ivás, hanem..." Pál egyik fő tétele. Ebben nincs különbség Márk és Pál között. Az isten akarata az, hogy mindenki higgyen, és a cselekedetek ne a törvény alapján, hanem a hit alapján váljanak fontossá. Ezt jelenti az, hogy valaki iaten akaratát cselekszi. Ugyanaz. Ezért fontosak Márkban a cselekedetek, élesen szembe állítva a farizeusok törvényeskedő cselekedeteivel. Ez páli tanítás.
Márk Jézus Kriszrus, a felkent Jézus evangéliumát írja le, és még véletlenül sem Jézus az isten fia evangéliumát (az isten fia kifejezés betoldás). Ezek olyan tények, amiket figyelembe kell venni.
Pál nem választotta szét Jézus mint embert és Krisztust mint fiút.
Rm 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
Gal 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Tim 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
Pál és Márk közötti ellentmondások nem támasztják alá, hogy Márk arról a Krisztusról beszélt volna, akit Pál tanít. Ugyanis a Márk szerinti Jézus egyáltalán nem halad a Megváltás eszméje felé, hiszen fő mondanivalója az Isten Országának elközelítése.
1,15. És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban
Itt persze felmerül pár kérdés, például mit jelent "megtérni", vagy mi az "evangyéliom". Sajnos nincs komoly tanítás egyikről sem, amelyben pontos leiratot lehetne találni a megtérésről, vagy az ige hirdetésének tartalmáról, de például a megtérés Márknál semmi esetre sem a "kereszthalálába vetett hit" elfogadásáról szól, ami Pál alapvető üzenete, hanem az emberi magatartás megjobbulásáról, megtisztulásáról, Jézus tanításának követéséről szól. A cselekedetek fontosak, nem úgy mint Pálnál, aki nem a cselekedetek által igazítja meg az embert.
3,35. Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Márk nem támasztja alá a test és kívánságainak kárhoztatását sem, mert a szívből származtatja a gonosz gondolatokat, amely gyökere sokkal inkább a szeretetlenség vagy a félelem legyőzésére terelné a megoldást, nem pedig a test megsanyargatására, a kívánságok megöldöklésére, ahogy Pál képzeli a megoldást.
7,21. Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság
A Megváltás cáfolataként hangzik el Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló tanítása is Márknak, ahol a szőlő gyümölcséből nem adó munkások megölik a Fiát. A következmény tagadja az Apa kegyelmét, nem tekinti engesztelő áldozatnak a halálát, hanem megbünteti a szőlőmunkásokat:
12,8. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. 9. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
Márk Jézus csodáit írja le inkább bőségesen, mint Jézus tanítását, így komolyabb hasonlóságot vagy ellentmondást igazolni Pállal igen nehézkes Márkból. Márk szándékából az tűnik ki, hogy Jézust a megtett csodák segítségével emelje fel, és Isten Fiúságát nem mint Megváltó állítja be, hanem mint aki "cselekszi az Isten akaratát" és ezért adja meg az Isten neki a gyógyítás és ördögűzés hatalmát.
"A doketizmus szerint Jézusnak látszat teste volt. Pál nem ezt hirdette, szükséges volt a megváltáshoz Pál szerint, hogy Jézus emberi formában és testben haljon meg..."
Igen, ez az a pont Pál teológiájában, amit az egész keresztény világ félre ért. Pál ugyanis a Fiúról mondja azt, hogy látszat teste volt, egészen pontosan "hasonlatos" volt a bűnös emberi testhez, tehát csak látszólag volt emberi teste (Róma8:3; Fi2:6-8). Viszont! Pál nem a Fiút, nevezi Jézusnak, hanem a felkent (az Isten által halálra adott, és ebben az aktusban megtestesült, magyarul "felkent") Fiút, a Krisztust nevezi Jézusnak.
"Pál teológiájában nincs szüksége Jézus történeti eseményeire, nem is hivatkozik rájuk, de nem is ismerte azokat."
Így van, viszont nem arról van csupán szó, hogy nincs szükség egy történeti Jézusra, hanem arról, hogy a Fiú nem Jézus! Igen, Pál rendszerében nincs szükség egy valós történeti személyre. A "krisztus keresztje", a "kereszt botránya" nem az volt, hogy a "felkent/krisztus/messiás" meghalt, (a meghaló messiás képe létező elképzelés volt a zsidó értelmiség körében, ez nem lett volna botrányos), hanem az, hogy a "felkent/messiás/krisztus" átkozott lett, a törvény átkát viselte el. Pálnál azért "krisztus keresztje", mert az nem a halál, hanem az átok helye. (Magyarázatot lásd régebben.) Jézus a felkent Fiú neve.
Pálnál kétféle megváltásról van szó:
1. a törvény átka alól
2. a test megváltása
Az első megtörtént (hitből hitbe), a másodikra várt, a paruszia hozományaként képzelte el.
Nem 1 éve fórumozok, ez a sokadik nickem, és én magam szoktam törölni. Tehát tudom milyen az említett nick. Nem érdekel, ha direkt csinálja, az érzeteknek van egy fajtája, mikor nem érdekel az sem, ha értelmes dolgot írna le amúgy, akkor is átugorja az ember...nem ő az egyetlen, és szerintem az enyémmel is vannak így sokan. Neki is biztosan megvan, hogy miért fórumozik, mint ahogyan mindenki másnak is. Nekem nem jön be, ennyi...
A doketizmus szerint Jézusnak látszat teste volt. Pál nem ezt hirdette, szükséges volt a megváltáshoz Pál szerint, hogy Jézus emberi formában és testben haljon meg, hogy az Isten feltámasztva őt a halálból immár dicsőséges testet adhasson neki. Pál teológiájában nincs szüksége Jézus történeti eseményeire, nem is hivatkozik rájuk, de nem is ismerte azokat. A kereszthalál ténye azonban a legfontosabb mérföldkő tanításában hiszen ez a megváltás kulcsa. Ha látszatteste lett volna, akkor az emberel való hasonlatosság vitatható lett volna, mondhatni, könnyű neki bűn nélkül élni, hiszen nem volt hústeste mint minden embernek. Pál tehát nem volt dokatista. Azt hirdeti, hogy Isten nem a Krisztus-eszme vagy Krisztus-gondolat által, hanem a valóságos ember Jézus kereszthalála által munkálja az üdvösséget (Róm 8,3; Fil 2,8; Kol 1,22; 2,14). Élesen tiltakozik a feltámadás spiritualizálása ellen (2Tim 2,18)
