Anyukám 70 éves volt amikor elaludt. Volt egy dossziéja, aminek címkéjében ott volt egy újságcikkből való kivágás:- Élt hetven évet!
On.
Tudom miről szól a topik, teljesen véletlen, hogy ott "voltam" a születésénél....
Jól tudom, hogy miként lehet elmenni aktívval, de az már öngyilkosság, ami tőlem távol áll!
Van egy elég kemény, rendszerellenes hölgy, akit követek, Bálint Natáliának hívják, ide másolom az ő véleményét is, mert vallásos, és az ő hite szerint is érdemes ezt elolvasni, mielőtt törlik, vagy a mandiner ellopja.....
A Dr. Karsai Dániel által, mindannyiunkért vívott küzdelem esetében egy alapvető argumentum nem hangzott még el. Szerintem nem kell vallástudósnak, teológusnak lennünk ahhoz, hogy ezt a kézenfekvő szempontot felfogjuk. Éppen ezért csodálkozom, hogy nem láttam még senkit kifejezetten erről beszélni, amikor a kereszténység nevében meg akarják tiltani az aktív eutanáziát. Itt ugyanis semmi másról nincs szó, mint arról a bizonyos szabad akaratról, amivel Isten felruházta az embert, a Biblia szerint. Isten azt is mondta, hogy minden ember egyenlő. Akkor milyen alapon kiskorúsítja a beteg, magatehetetlen embereket a hatalom? Miért veszi el tőlük a szabad akaratukat? Tőlük és azoktól, akik segítenének nekik a szenvedéseiktől való megszabadulásban? Hogy jön ahhoz bármely képviselő, hogy korlátozza Dr. Karsai Dániel vagy bárki szabad akaratát? Bűnelkövetők ők? Nem! Tiszta tudatú, reménytelenül beteg emberek. Dániel nem azt szeretné, hogy bárkit szabadon meg lehessen ölni. Azért harcol, hogy HA és amennyiben valaki nem lát más lehetőséget, ÉS talál olyanokat, akik lelkiismeretével ez nem ellenkezik, akkor ők, akik ebben érintettek, SZABADON eldönthessék, hogy kioltják-e azt az életet, ami a tulajdonosa szerint egyébként nem is élet már, maximum vegetáció? Ilyen alapon miért nem ugrik oda a törvény a passzív eutanázia intézményéhez, és miért nem jelenti ki, hogy márpedig amíg lehet, a lélegeztetőgépen kell tartani az agyhalottat? Miért van joga ott a családnak passzív eutanáziát kérni, vagyis azt, hogy az életfunkciókat fenntartó gépeket kikapcsolják? Miért van több joga ott a családnak kimondani a halálos ítéletet arra, aki nem képes dönteni, mint itt az egyénnek, aki képes rá, hogy a SAJÁT életvégi döntését meghozza? Miért nem hisztériázik a magát kereszténynek valló közösség, amikor bárkit lekapcsolnak a gépről, és ezzel tulajdonképpen megölik? Ez összeegyeztethető a Bibliával, de Dr. Karsai Dániel nem dönthet a saját életéről? Miért alacsonyabb az ő ÖNrendelkezése, mint a családok rendelkezése a hozzátartozóik felett? Amint azt egy korábbi posztomban leírtam, Orbán Viktor testközelből nézte végig Burger Barnánál az ALS lefolyását. Barna a miniszterelnök fotósa és barátja volt 23 évig. Magam is ismertem futólag a kiváló fotóművészt, a szüleim jóval szorosabb viszonyt ápoltak vele és a családjával. Nem tisztem bevonni őt és a tragédiáját ebbe a kérdésbe, nem kérhetem az özvegyét, hogy álljon ki, csak azt jelzem, hogy Orbán Viktor pontosan tudja, miről szól ez a pokol. És árulással vádolom. Mert a hallgatásával elárulja azt az embert, akitől a Fb-oldalán mint barátjától búcsúzott.No nem lep meg, elárulta ő már oda-vissza az összes eszmét és személyt, akivel sorsközösséget vállalt ideig-óráig, amíg az érdekei úgy kívánták, felhasználta és elárulta a határon túli magyarokat, a magyarországi közösségeket, a vallási felekezeteket, és a teljes hazánkat. Nem vagyok naív, most mégis úgy érzem, hogy Dr. Karsai Dániel nagyobb szolgálatot tesz ennek a szerencsétlen országnak, mint az összes, magát ellenzékinek mondó politikus együttesen, az elmúlt 13 év alatt. Mert Dániel egységbe tömöríti azokat, akik még képesek emberséget, könyörületet érezni.Akik kimondják, hogy esetleg ők nem értenek egyet az életvégi döntéssel, de a szabad akaratot mint Isten által ránk ruházott, elidegeníthetetlen jogot mindenek felett tiszteletben tartják. Ugyanis aki megakadályozza a szabad, de halálosan beteg embert a szabad akarata érvényesítésében, a saját életét illetően, az nem mást követ el, mint szabadságkorlátozást. Mintha börtönbe csukná az ártatlant, vagy elrabolná, és megkötözve kínozná valahol. És nem, én ezzel nem írtam azt, hogy egyetértek az aktív eutanáziával, vagy hogy adott esetben én kérném-e, mert nem tudom elképzelni sem azt az iszonyatos reményvesztettséget. Azt állítom csupán, hogy el tudom képzelni, hogy létezik olyan helyzet, és tiszteletben tartom bárki jogát, aki agyilag tiszta, hogy meghozza azt a bizonyos életvégi döntést.És szerintem ez a lényege a diskurzusnak. Mert ha ezt logikusan felfogjuk, máris nincs vita, csak a bástyákat kell kijelölni, nem is nehéz: minden kétséget kizárólag gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, tiszta tudatú emberek, a saját életük befejezéséről dönthessenek, lelkiismeretüknek megfelelően! És ha az egyházi személy küldetést érez rá, hát ajánlhassa fel a mentálhigiénés támogatását, próbálhassa lebeszélni, ha a beteg erre nyitott, de ne döntsön helyette se ő, se semmilyen hatalom!És még valami: nem hiszem, hogy Daninak most bármit is számít az egoja, de szeretném, ha tudná, hogy személy szerint gyönyörű embernek és gyönyörű léleknek tartom. Mert tudom, hogy nem magáért teszi. Megtehetné, hogy kimegy még most Svájcba, kvázi kirándulni, és ott várja az adott pillanatot, amikor már nem látja tovább értelmét az életének. De ő nem ezt teszi.Ő harcol az alapvető szabadságjogokért. A tiédekért is. Hívőként pedig azt mondom: egy igaz keresztény maximum imádkozna, hogy ne dobja el az életét az utolsó pillanatig sem, mert bízna a csodában, de nem akadályozná meg abban, hogy mégis megtegye, mert tisztelné a szabad akaratát. Tovább imádkozna a már élettelen test felett. Csendben. Alázattal. Miközben a szíve szakad meg. Nekem már attól, ahogyan viselkednek vele a sehonnai bitangok, akik sem jogászként, sem emberként, sem férfiként nem közelítik meg őt. Nem is csoda, hogy iszkolnak, és nem tudnak a szemébe nézni. Dr. Karsai Dániel, a magam részéről, ismeretlenül is köszönöm, amit mindannyiunkért tesz! Bálint Natália – Oszd meg bátran!
Anyóca, végig követtem a kálváriádat a kezdetektől, eleinte nagyon aggódtam, időnként meg baromira jó volt azt olvasni, hogy megcsináltad!!!!
Nekünk nagyon jó viszonyunk van a gyerekeinkkel, de tudatosan és józanul készítem fel őket arra, hogy egyszer majd nem leszünk! Az első kérésem az volt, hogy ne legyek a temetőben, ezt muszáj lesz betartaniuk!
Arra gondoltam, hogy akár közjegyző előtt is nyilatkozom erről!
42 évet dolgoztam betegágy mellett, túl sokat láttam ahhoz, hogy a hozzátartozókban mit vált ki a hosszan tartó agonizálás és a hirtelen halál is!
Egyszer azt olvastam, hogy sokat számít az is, hogyan élted az életed, ha jól, akkor könnyebb az elmenetel!
Szerintem az eddigi életemet úgy éltem, hogy megérdemlem, hogy elkerüljem a szenvedést!
Édesanyám elaludt úgy ment el, persze hogy sokként ért, de amikor a feldolgozás fázisában voltam, rájöttem, hogy milyen jót tett velem, 40+ évesen, szívesen ápoltam volna és gondoskodtam volna róla, ha úgy adódik! Ez az önzőség. Biztosan megutált volna és lehet, hogy nekem is lettek volna rossz érzéseim, hogy kiesek a munkából, mert az ápolási díj az a családom megélhetéségét a béka segge alá vitte volna!
Szerintem jogom van eldönteni, hogy az életem vége hogyan alakuljon, de ez csak az egyes betegségeknél jön szóba!
Úgy érzem most egészségesként, hogy nem tenném ki annak a gyerekeimet és a férjemet, hogy engem ápoljanak, vagy berakjanak egy ápolási osztályra! Most is túlaggódnak miattam, mert amióta nyugdíjba mentem és kevesebb az aktivitásom, ezért kevesebbet eszem.
Éppen tegnap említette meg az egyik gyerekem, hogy már csak csont és bőr vagyok! :)
Aminek én örülök, őket aggodalommal tölti el!
A végére hagyom azt, hogy ha rákos megbetegedést diagnosztizálnának nálam, akkor nem hiszem, hogy alávetném magam a kezelésnek! A családomat majd csak akkor vonnám be, ha el szeretnék köszönni tőlük! Akkor lenne a simi!
Szerintem ehhez a gyógyszerlobbinak semmi köze. Ez csak az érzéktelen hivatalnokon fafejüségén múlik. Biztos nem kísértek még senki szerettüket a halálba. Mikor az ember ott áll én nézik, hogy szenved az aki a legközelebb áll hozzá és teljesen tehetetlen.:-(((
Lehet , hogy önzőség , de én elmondanám . Egyrészt utálom a sumákolást , másrészt lehet , hogy valamit másképp kellene elrendezni/megoldani családon belül , amihez idő és agyalás kellene .
Harmadrészt ha te a családod mögött álltál amikor szükségük volt rá , önzés nélkül elvárható , hogy amikor fordítottá válik a dolog , ők is ott legyenek . Ha mással nem is , legalább egy kézi simivel . Többnyire mind túléltük a felmenőink halálát .... a lemenőink is túl fogják élni .
Tulajdonképpen mennyivel jobb vagy rosszabb , ha valakinek van ideje lelkileg felkészülni a veszteségre , mint sokkot kapni a hirtelenségtől ?
Persze magamnak is , hiszen ez olyan lehetőség lenne , ami már évek óta érdekel . Keveseknek adatik meg , hogy csak simán/rövid idő alatt elmehessenek . A felesleges szenvedés meg emberkínzás (nem mellesleg jókora költség is ) . Miért nem lehet ezt belátni a hivataloknak ?! Ekkora a gyógyszerlobbi ?
Ahogy Karsai fogalmazott: “ezt a végső harcot fegyvertelenül kell megvívjam”, tehát valódi döntési helyzet és a kontrol lehetősége nélkül, kiszolgáltatva. Miután a Karsainál fiatalabb “kedves barát”, kolléga és jogi képviselő, Stánicz Péter, szintén érzelemmel átitatva, kifejtette a további jogi érveket is, Karsai zárta az EJEB-felszólalást: számos európai ország kinyitotta az ajtót az életvégi döntés előtt, “én ugyanezen az ajtón kopogtatok, és alázattal kérem a bíróságot, segítsenek átmenni rajta.” Karsai itt szünetet tartott, felnézett, válla és szemöldöke leheletnyit felemelkedett: “Egyedül nem tudom megcsinálni”.
Az önrendelkezés (fiktív) határai
Még képernyőn keresztül is érezhető volt a pillanat drámaisága, és mintha a szigorú Alena Poláčková bíró is az indokoltnál mélyebbre vette volna a levegőt formális átkötő mondatai előtt.
Azt hallottam, hogy valahol gyűjtik az üres íveket, csak azt nem tudom hol. Vissza még soha nem küldtem ilyeneket, mert az egyik bornírtabb mint a másik.:-(((
Köszönöm, hogy megtaláltad a linket. Sajnos engem elhívott a kötelesség.
