Az elhurcoltak közül csak azok kerültek nyilvántartásba, akik élve léptek be a láger területére. Akik útközben elhaltak, azokról semmilyen nyilvántartás nincsen, csak a visszaemlékezések alapján lehet ezeket a személyeket beazonosítani - az eltemetésük helye már bizonytalan lehet, mert a szerelvény továbbment Iaşi (Jászvásár), Chişinău (Kisinyov), Ogyessza felé. Ha valaki meghalt, azt az első olyan állomás területe mellett földelték el, ahol a vonat megállt, a közelben ástak egy sírt, s ott földelték el a szerencsétlenül életét vesztett embert. Tehát ezek az emberek nem kerültek nyilvántartásba, csak azok szerepeltek a lágerek névsoraiban, akik betették a lábukat a lágerbe.
"Sch. M. polgári civil személyekről beszélt, és azokról mondta, hogy hétszázezren voltak. "
Schmidt Mária a jövő évi programról elmondta: 1944 utolsó hónapjaitól követik nyomon a megszállás fázisait, amikor az oroszok nagyrészt találomra - tekintet nélkül nemre, korra - rengeteg embert hurcoltak el a szovjet birodalomba. Hétszázezer magyart raboltak így el, akik közt sok hadifogoly és kisebb számban politikai elítélt is volt.
Talán elnézik nekem a moderátoraink, ha még egy topikba,(ez a második) bemásolom ezt a Gulag térképet. Arra bizonyítékul, hogy volt fogadóképes kapacitás a magyar 700 ezerre a Szovjetunióban.
A tragikus történelmû magyarság megpróbáltatásai a második világháború végén a végletekig fokozódtak. A háborúban elszenvedett hatalmas vérveszteség után újabb sorscsapások következtek. "Második Trianonként" az (elõzõleg visszanyert) óriási tisztán vagy többségében magyarlakta területeket ismét a környezõ államokhoz csatolták, s a kollektíve bûnösnek kikiáltott magyar népet a legváltozatosabb bosszúálló kínzásoknak vetették alá a gyõztes hatalmak; tízezerszámra mészároltak le magyarokat a Délvidéken (Jugoszláviában) és másutt (Erdélyben is öldöklõ-vérengzõ román terrorcsapatok), nagyszabású kitelepítési programmal igyekeztek õket a szülõföldjükrõl számûzni, elüldözni-eltávolítani (a Felvidékrõl, Csehszlovákiából), mindenütt bevagonírozva-deportálva fogolylágerekbe, halál- éskényszermunka-táborokba hurcolták õket és így tovább. A fosztogatással, rablással, gyilkolással kísért orosz megszállás a hamarosan mindenütt bevezetett szovjet-sztálini kommunista diktatúrát biztosította, s e rémuralom a "hontalanság éveit" (a felvidéki Janics Kálmán könyvének címe ez), a magyarságra irányuló genocídium, a magyarirtás, a "hungarocídium" (Sütõ András használta e fogalmat) borzalmas korszakát hozta e nemzetre. A kisebbségbe taszított-nyomorított magyar népesség kizárólag nemzetiségi mivolta miatt volt kénytelen elszenvedni ezeréves szülõföldjén a "kettõs elnyomás" minden gyötrelmét - a totális önkénynek való kiszolgáltatottság emberi fájdalmát tetézõ etnikai üldöztetést: a nyelvi-kulturális-történelmi identitásvesztés szörnyûségeit. S azt a tragikumot, hogy minderrõl a további félévszázadig beszélni sem lehetett, minderre az emlékezés is tilos volt.
"Harmadnap Komáromba értünk, ahol május 20-a körül kétezrünket bevagoníroztak. Mi úgy gondoltuk, hogy hazafelé indulunk, ahol igazolást kapunk, és hazamehetünk. Hamarosan csalódnunk kellett, mert utunk Romániába, majd a Szovjetunióba vezetett az Oka folyó partjára, Alekszinbe, ahol a táborlakók létszámát idősebb társaink 16-17 ezerre becsülték."
Az viszont igaz, hogy az elhurcoltak létszáma és a névsorokban szereplők között óriási az eltérés. Az egyik nagyközségben (annyi volt a lélekszáma mint akkor Rákoskeresztúrnak) 983 embert hurcoltak el. A névsorban csak 333 ember neve szerepelt. Tehát ez azt jelenti, hogy a helyi vezető szervek csak az elhurcoltak harmadáért vállaltak felelőséget, a kétharmadáért nem. A 2/3-ad részét úgy ítélték meg, hogy annak valamilyen köze volt a Volksbundhoz. Ha egy 15 éves leány pl. 1943-ban tagja volt a leánykoszorúnak, vagy elment énekelni, vagy táncolni - így tehát valamilyen köze volt a Volksbundhoz - így nem vállaltak érte felelősséget. Vagy pl. a fiút azért nem vették be a felmentendők névsorába, mert amikor Németország bombázott vidékéről német gyermekek kerültek a községbe, akkor azokkal játszott, tehát segítő tagja volt a Volksbundnak, ez pontosan 650 személyt érintett, akiket ennek következtében nem vettek fel a névsorokba. Egy másik községben 320 volt az elhurcoltak száma, de a névsoron akiknek kérelmezték hazahozatalukat csak 240-en szerepeltek, ez a létszán 75 %-a volt. Voltak olyan települések, ahol a 300 vagy 400 elhurcoltból csak 20 vagy 30 ember neve szerepelt a névsoron. Így átlagot nehéz meghatározni. Az bizonyos volt, hogy csak elvétve kerültek haza egyes személyek az elhurcoltak közül, igen nagy összeköttetéssel rendelkezhettek azok, akiknek valamilyen rokonát hazahozatták a szovjet táborokból.
Az elhurcoltak közül csak azok kerültek nyilvántartásba, akik élve léptek be a láger területére. Akik útközben elhaltak, azokról semmilyen nyilvántartás nincsen, csak a visszaemlékezések alapján lehet ezeket a személyeket beazonosítani - az eltemetésük helye már bizonytalan lehet, mert a szerelvény továbbment Iaşi (Jászvásár), Chişinău (Kisinyov), Ogyessza felé. Ha valaki meghalt, azt az első olyan állomás területe mellett földelték el, ahol a vonat megállt, a közelben ástak egy sírt, s ott földelték el a szerencsétlenül életét vesztett embert. Tehát ezek az emberek nem kerültek nyilvántartásba, csak azok szerepeltek a lágerek névsoraiban, akik betették a lábukat a lágerbe.
http://rakoskeresztur.lutheran.hu/Babilon%20mellett/rkerbab.htm#zielbauer
"A Magyarország jelenlegi területéről a Szovjetunió állambiztonsági bizottságának 1944. december 16-i határozata alapján elvben csak a német nemzetiségűeket hurcolták el, de a valóságban a deportáltak nagyobb része magyar volt. [...]A szovjet fogságba esett civil magyarok és magyarországi németek száma 200-250 ezer főre tehető. A katonákkal és a Kárpátaljáról, valamint Észak-Erdélyből és a Felvidékről elhurcolt civilekkel együtt a szovjet fogságba esett magyarok teljes száma meghaladja a 600 ezret; közülük legalább 200 ezren sohasem tértek vissza a szovjet táborvilágból. "
"Az a problémám , hogy a Pázmány Péter egyetemen végzett . "
Nem ott vegzett ,hanem az Eotvoson, a Pazmanyon csak statuszban van most,mint oktato.annyira nem fiatal ,hogy a pazmanyon vegezhetett volna ,se annyira oreg.
A németek 1939 augusztus 31-én támadták meg Lengyelországot.
Szeptember 5-én elesett Észak-Szilézia, 6-án Krakkó, 9-én Lódz.
A szovjet kormány szeptember 17-én deklarálta Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Beolrusszia felszabadítását. Akkor lépték a szovjet csapatok a határt. Ugyanazon a napon a lengyel kormány Romániába menekült. Szeptember 28-án kötötték meg a szovjet-német határszerződést.
Szeptember 30-án ért véget a háború.
Október 2-án csatolták a Szovjetunióhoz Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát. Voltak területek, amelyeket a németek foglaltak el először, majd a határszerződés értelmében átadták a szovjeteknek.
Engem főleg az érdekel, mit dolgozott Schmid Mária, pontosabban mit tanított: legjobb tudomásom szerint biza marxizmus-leninizmust, a tantárgy neve pedig: tudományos szocializmus !!!
Nem látszik a képesítései alapján buta tyúknak , az biztos .
Sajnos a pártállasa és az agilis természete miatt továbbra sem szimpatikus .
Az a problémám , hogy a Pázmány Péter egyetemen végzett . Ez ennyire szélsőjobbos egyetem ? Volt régen egy műsor , Juszt két pár fiatalt hívott össze egy műsorban /Közhang/ és ott a jobbos résztvevők szinte csak a Pázmányról jöttek . Ott ennyire egyik irányba nevelik már a kezdetektől a tanulókat , vagy csak véletlenről van szó ?
Szabad egy egyetemnek politikai hovatartozást is tanítani , főleg egy vallásosnak ?
Hát papírforma szerint valóban történész. De az tényleg nem ártana, ha megmondaná, hogy honnan a szám? Szerintem egyszerűen nagyobb számot akart mondani mint a zsidó áldozatok száma.
Kedves grófom, Schmidt Máriának ez a szakterülete, mint történésznek. Nem kellett senkivel beszélnie. Olvasd csak:
Schmidt Mária Foglalkozás
Szellemi szabadfoglalkozású: 1978-1996
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Intézet Egyetemi adjunktus: 1996-2000 Egyetemi docens: 2000-
Kutatási terület: A magyar zsidóság története 1918-tól Magyarország története a diktatúrák alatt Diktatúrák a XX. században
A miniszterelnök főtanácsadója: 1998-2002 XX. Század Intézet, főigazgató: 1999- XXI. Század Intézet, főigazgató: 2000- Terror Háza Múzeum, főigazgató: 2002-
Képzettség
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Történelem-német szakos tanári diploma (1978)
Bölcsészdoktori disszertáció az Osztrák-Magyar Monarchia történetéből (1985)
"A legtöbb magyar ember azonban nem a fronton halt meg, hanem az oroszországi hadifogoly- és munkatáborokban. Több mint hétszázezer honfitársunk járta meg a táborok poklát, s közülük háromszázezren soha sem térhettek haza."
Dr. Bús János Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár igazgatója
Jó a kérdés pirosfülű, és valójában tényleg megkérdezhetné valaki, Gyurcsánytól. Demszkytől, vagy Hillertől.
Mindig öszintén csudáltam a keletnémeteket amikor május 9.-ét ünnepelték.
Amikor barátaimnál rákérdeztem, hogy ők nem tartják ezt perverzitásnak akkor általában annyi volt a válasz: no comment de legalább nem kell ezen a napon dolgozni!
Akkoriban azt hittem, hogy csak Honecker lehet ennyire perverz, hogy igy megalázza nemzetének keleti részét. Most látnom kell, hogy a politikusok perverzitása végtelen! Neki legalább az mentség lehetett, hogy akkoríban ott állomásozott vagy 600 000 szovjet katona .
De a mi szeretett vezetöinket vajon mi kényszeríti 2005-ben ilyen perverzitásra???
Azért megérne némi utánajárást, tanulmányozni a szovjet diplomácia lépéseit a II. VH elött...
pl:
1. Németország kilképett a Népszövetségből, a Szovjetunió belépett.
2. A müncheni paktum idején a Szovjetunió felajánlotta fegyveres segítségét Csehszlovákia megvédésére Hitler ellen, ha Nagy-Britannia és Franciaország is fegyveresen fellép, illetve, ha Lengyelország átengedi ezeket a csapatokat a területén.
3. Közvetlenül a Molotov-Ribbentrop paktum elött a szovjetek az angolokkal és franciákkal is tárgyaltak katonai együttmüködésről, a az angol-francia küldöttségnek sajnos semmilyen érdemi felhatalmazása nem volt a megegyezés aláírni...
" német agresszió miatt mindkét ország összeomlott, majd a Szovjetunió, illetve Magyarország bevonult azokra a területekre"
tanulj már egy kis történelmet végre pls. Lengyelországot két oldalról támadták meg nyugatról a németek, keletről az oroszok. Az oroszok nem a németek nyomában vonultak be a területre, hanem szépen harcban elfoglalták azokat ,majd a hadifoglyokat tömegsírba lőtték, majd kényelmes megoldással a németek nyakába varrták az egészet (ennyit arról hogy a szovjet rémtettek hány % ismerte/ismeri a világ, mennyire van információ erről). Hazugság azt állítani, hogy A SZU csak bevonult volna, ugyanúgy támadott az előzetes megállapodás alapján mint a németek.
„Hadd- 2 d-vel, és nem dühöt, hanem düht. Folytassam? Itt rajtad kivül senki sem őrjöngött, ffy.” ÍROD
Ha hallgattál volna, esetleg bölcs maradhattál volna. Valszeg nem a magyar nyelv a választott területed.
Egyébként:
"...Jaj a legyőzötteknek! Rabszolgasorsra kényszerítve. Magyar Tragédia 1945. Ez a címe a Terror Háza Múzeum 2005. február 25-én nyíló időszaki kiállításának. Az intézmény az új tárlattal a hatvan évvel ezelőtti drámai eseményekre emlékezik, amikor hétszázezer magyart hurcoltak szovjet kényszermunkatáborokba. A múzeum másik kiemelt rendezvénye Arthur Koestlernek állít emléket a világhírű antikommunista író születésének századik évfordulója alkalmából. A főigazgatót az átvilágítási törvény tervezett módosításáról is kérdeztük. Schmidt Mária elengedhetetlennek tartja, hogy lehulljon a lepel a pártállam működtetőiről. A történész úgy véli: a kormánypártokat, illetve holdudvarukat meglepetések érhetik az iratok nyilvánosságra hozatalakor.
Idén a múzeumban Magyar Tragédia 1944 címmel megemlékezés-sorozatot rendeztek. Történelmünk bővelkedik a drámai esztendőkben. Az egyik tárlat Raoul Wallenbergnek, az embermentő svéd diplomatának állított emléket, akit a szovjetek 1945 januárjában elhurcoltak, és máig nem lehet bizonyosat tudni, hogy alakult további élete. A Hetedíziglen című kiállítás a holokausztban elpusztult gyerekek sorsát mutatta be, míg a Magyar Tragédia 1944 című tárlat a több százezer magyar és európai zsidóra és romára emlékezett.
Schmidt Mária a jövő évi programról elmondta: 1944 utolsó hónapjaitól követik nyomon a megszállás fázisait, amikor az oroszok nagyrészt találomra - tekintet nélkül nemre, korra - rengeteg embert hurcoltak el a szovjet birodalomba. Hétszázezer magyart raboltak így el, akik közt sok hadifogoly és kisebb számban politikai elítélt is volt. Egyharmaduk elpusztult a marhavagonokban történt szállítás, deportálás során, mások az embertelen körülmények miatt vesztették életüket. Sokan csak 1955-ben tértek haza, de emlékezhetünk, még 2000-ben is volt olyan magyar hadifogoly Torna András személyében, aki csak ekkor került vissza szülőföldjére, s még csak becsülni sem lehet azok számát, akik kényszerűségből végleg kinnmaradtak. Hozzáfűzhetjük: akik a Rákosi- és az ötvenhat utáni megtorlásokból kiteljesedő Kádár-rendszerben jöhettek haza, bizton számíthattak az állampárt további diszkriminációjára, üldözésére, hiszen olyasmit éltek át, amiről beszélni nem volt szabad. A malenkij robot ugyanis hivatalosan soha nem létezett, mint ahogy 1945 után a nők tömeges megerőszakolását, tönkretételét még csak szóba sem lehetett hozni.
Schmidt Mária kitért rá: a Csalódást az is végletesen fokozta 1945-ben, hogy az emberek azt hitték, végre vége lesz a náci megszállásnak, s így föllélegezhetnek. Föllélegzésről azonban szó sem lehetett, s még a reményt is elvették a leigázott magyarságtól, olyan szörnyű kegyetlenséggel folyt a „felszabadítás". Ennek megfelelően a február 25-én nyíló kiállításnak a „Jaj a legyőzötteknek - rabszolgasorsra kényszerítve" címet adták. A főigazgató-történész azt is elmondta: szeretnék, ha minél többen jelentkeznének, akik megjárták a gulágok, a kényszermunkalágerek poklát. Jó lenne, ha elmondanák saját történetüket vagy családjuk, hozzátartozóik kálváriáját….
Az eddig elszabotált múltfeltárás talán a magyar politikai életben is megindul a jelek szerint. Az MSZP - sokak meglepetésére - végre-valahára kinyilvánította abbéli szándékát, hogy minden ügynökjelentést, állambiztonsági iratot nyilvánosságra hoznak….
Ilyen alapon Írországnak hadat kellett volna üzenni Németországnak, Svájcnak meg be kellett volna jelenteni a hadiállapotot Kanadával. Hiszen mindkét országban történtek véletlen bombatámadások.
Az illető úr lengyel volt, eredeti neve: Feliks Dzierżyński.
Hozzánk persze a neve az orosz alakban jutott el.
A lengyelben dzi kb. a magyar dzs-nek felel meg (persze mi nem szoktunk különbséget tenni a lágy és kemény dzs között). A keresztnevét nem írnám x-szel, hiszen az sem a lengyelben, sem az oroszban nincsen.
