AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Mondjuk ennek meg némileg ellentmond, hogy amikor megjelenik valami éves 100-as lista, és a törzstagok közül ilyet nyilatkozik az egyik: "a 100 közül kb. kettőt ismerek" - ja, hogy így állunk...
Valamennyire értem amúgy, az itteni törzstagoknak már annyira kifinomult az ízlése, hogy tényleg csak a legnagyobb ínyencségekre harapnak rá, és akkor a többiek is ráugranak, hogy az tényleg jó.
Nekem a Drudkh és a Havukruunu is bejött. De metalban kb ennyi, az év albuma pedig nálam eddig Barkóczi Noémitól a Mindig kések, de hozzád jókor indultam című lemez.
Otthon ülsz a sivár magányodban nap mint nap, és már csak a pia meg ez a topik jutott neked, ugye? Keress fel egy pszichológust, sosem késő, még a végén jót fog tenni neked. Egy próbát megér, és még meg sem kell majd köszönnöd, amikor jobb lesz. Én drukkolok neked.
Szerintem a tisztességes metal rajongók, tehát, akik nem fosmetált(!) hallgatnak, egyszerre tisztelik Hitlert, Sztálint, Trumpot és Putyint. Nincs ebben semmi furcsa.
Igen, nem is volt szebb annál, mint amikor Szamuely meg a Lenin-fiúk körbejárták az országot, és több száz ártatlan embert megkínoztak meg kivégeztek. Na, ők megfogták a munka végét, és kimaxolták azt a rendelkezésre álló 133 napot, egy percig sem lustálkodva! Gyönyörű idők voltak, bizony!
A maga stílusában mindkettő oké, csak nem kiemelkedő. 10/6-ok
Throat - Manhole
Az igézően szép külső hasonló belsőt takar. Amúgy ez nekem bejön, mindig is kedveltem az ilyen böszmeségeket, még ha ennek ritkán is adom tanújelét listaíráskor. A hardcore-t el lehet felejteni, ez inkább noise rock, alt. rock, jó lendületesen, de azért okosan is, szimpatikus. Tökre lehetett érezni, hogy nem angolszász zenekar, és persze finnek (nem ismertem őket). Már csak azért is végighallgattam, mert furdalt a kíváncsiság, hogy a 3-4 perces zaklatott energiabombákat hogyan zárják le egy 22 perces dal formájában. Előre egyértelmű volt, hogy nálam ott dől majd el a pontszám. Na most a Bad Heatet indító riff és ritmus ugyanúgy a Led Zep Kashmirjának egyfajta változata, mint a RATM Wake Upja esetében (és a RATM-éval hasonlítanak is egymásra, nem kicsit), ami egyből jó érzést keltett, aztán persze ez is ugyanúgy elkanyarodik más irányba. A jó érzés viszont végig megmaradt, ez egyértelműen az album legjobb dala számomra, majdhogynem epikus befejezéssel - 4.40-nél, merthogy a maradék több mint negyedórás halk zúgást nem tekintem a részének. Így viszont ez egy fasza, rövid és velős lemez. Óvatosságból most 10/7-et kap, és be is szívecskéztem, marad, aztán meglátjuk, feljebb megy-e a pontszám.
Az elején szerintem senki sem tudja/tudhatja/tudhatta biztosan, hogy a gyerek gyilkolt.
A gyerek állítja, hogy nem ő van a felvételen... a rendőrök meg tévedésből is rárúghatják az ajtót a családra.... noha a jelek egyértelműnek látszanak, de alapvetően a nézőben van egyfajta bizonytalanság a gyilkos kilétét illetően. Én pl. úgy voltam vele, hogy a jelek szerint a gyerek ölt, de azt a felvételt - a rendőrség berkein belül felsőbb utasításra - akár meg is babrálhatták, mondjuk, hogy a miniszterelnök kisfiáról eltereljék a gyanút egy gyanútlanra.
Láttunk már ilyesmit is. Úgyhogy amíg a gyerek a beismerő vallomást meg nem tette, addig lehetett reménykedni, úgy a szülők, mint a nézők részéről, hogy a kissrác ártatlan és csupán egy fatális tévedés vétlen áldozata, aki legföljebb csak rosszkor volt rossz helyen.
Meg ugye ne felejtsük el azt se, a harmadik résznél hónapokat ugrott előre az esemény, amibe mi, nézők bele sem lettünk igazából avatva, hogy mi is történt addig voltaképpen. Egy biztos, a kihallgatás során a gyerek az ügyvédje tanácsát követve a neki szegezett kérdésekre választ nem adott és csak a negyedik részben, a sorozat befejező epizódjában vallotta magát bűnösnek, de lehet, hogy akkor is csak azért, hogy vége legyen már a kálváriájának.
Az első epizódnál még én is valamiért szinte drukkoltam, hogy ne ő legyen a tettes. Ám a 3. rész 32. percében konkrétan bevallja a srác:
Jaime: Nem tartja magát szépnek? Én csúnya vagyok? Pszichológus: Nem mondtam véleményt. Nagyon jó okkal. J: Nagyon jó okkal. P: Meg akarlak érteni. J: Hogy megértse, hogy értem a nézeteimet. P: Igen. J: A másik fickóval könnyebb. P: Jó. J: Könnyebb volt vele beszélgetni. P: Okkal kell két vélemény. J: Hogy értem-e, mit tettem. Ne! Baszki! Nem mondtam ki! A számba adja a szavakat! Ez egy kibaszott csapda!
A sorozat operatőre, Matthew Lewis egy interjúban érdekes dolgokat árult el a kamerahasználatról és más egyébről. A Netflix pedig két napja kitett egy 13 perces werkfilmet forgatási jelenetekkel, interjúkkal.
Lehet, hogy ciki, de eddig folyton csak kerülgettem ezt a Pitchforkot, mint macska a forró kását, most azonban megtört a jég, és megnéztem, mit is tud egy 1995 óta létező magazin. A 2024-es toplistájukkal kezdtem a szüzességem elvesztését, és hát nekem ez tök kínai, de azért fura, hogy a Blood Incantation azért ott virít kb. egy szem metal albumként. Nem kizárt, hogy nagyot tévedek, de én itten eltartott kisujjas sznobéria-szagot érzek...
