Az alapelvek ugyanazok, de gyakran egészen más a koncepció. Más a nagyüzemi koncepció, más a kistermelői, más ha az egyén csak saját jókedvére szőlészkedik, más ha a jövedelmét is kiegészíti vele és még lehetne folytatni a sort.
Gyakran van az úgy, hogy a termelő ért a szőlőhöz, de jó bort nem tud csinálni. Eladja, csináljon belőle más bort. Ilyenkor nyilvánvalóan az a célja, hogy elfogadható minőséget termeljen és abból lehetőleg sokat. Szóval, ahány ház, annyi szokás.
Ha sok alföldi gazda továbbra is ugyanúgy folytatja, mint eddig, akkor valóban soha sem lesz meg a borvidék(ek) respektje. Tokaji sohasem lesz belőle, de ez nem is lehet cél az, hogy ugyanolyan legyen. Legyen alföldi a bor, de jelenítsen meg egyedi értékeket. De az nem megy túlterhelt ültetvényekkel.
Miért, nem bort akarnak szűrni mindkét helyen? :)))
Továbbra sem értem, hogy miért tartod szükségszerűségnek (vagy jónak), hogy ennyire másként művelik a szőlőt a két borvidéken. Más a helyzet a pincei munkában, hiszen másként készítik az aszúbort és száraz vörösbort, de mindkettő alapfeltétele az egészséges, teljes beérésben szüretelt szőlő. Egyes kiváló tokaji termelők a száraz és édes fehérboraik "alapanyagát" ugyanúgy állítják elő, nincs meghatározó különbség. Hogy aztán a fekvésnek, évjáratnak (és a terhelésnek köszönhetően) a botritisz megjelenik-e, az már a természet dolga. De a szőlőben elvégzett munka a száraz és édes borok tekintetében ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz.
Messze nem véresen komoly :). (Rambo: semmi gáz, és is hasonlóan gondolom, de itt kellemes meglepetés ért)
Nem tudom mit vettek észre részletes eredményt nem kaptunk; végülis a pontszám relatíve magas, ha hibás (értsd kénhiányos és emiatt fáradt lett volna a bor azt jutalmazták volna egy oklevéllel...)
A 20as szabadkén ellenére messze nem lomha, öregedő a bor; eléggé hidege van, jó magas a sava, alkoholja, és az óvatos fejtésnek köszönhetően még az erjedési CO2 is nyomokban a borban van.
Igen szoktam méretni a boraimat, bár ez a digitális laboros mérést most először csináltattam; de az oda szánt minta előtte utazott ide oda pár napig- lehet a kénje is ezért csökkent le ennyire; 80mg/litert kapott az erjedés/MLF után ami ilyen ph és sav mellett elég kellett legyen. Amint melegszik a pince pótolom, de ennél a bornál 35 fölé semmiképp nem viszem; egyébként hordós tételeknél 40 körül próbálom tartani.
Oda se neki. Ez nem vérre menő játék, hacsak olyan komolyan nem veszed mint a vakbél gyulladást.
A savad tényleg kicsit magasnak tűnik, de egy jó oldala legalább van, hosszú életű lesz a borod. A másik észrevételem az, hogy nem lehetséges, hogy az alacsony kénszintet vették észre a bírálók?
Akkor most jól leírom egy egyetemi élményemet: Országos Tudományos Diákköri Konferencia versenyen vettem részt, ahol én is második helyezett lettem. Kicsit magyarázni tudtam a dolgot (magamnak) azzal, hogy az első helyezett konzulens tanára volt a zsűri elnöke, de hát mégiscsak második lettem. Hazamentem, édesanyám megkérdezte: - Na, mi volt? - Második lettem. - De hülye vagy, fiam! Talán említettem: nehéz gyermekkorom volt. Nehogy magadra vedd!!!
Szép eredmények ezek, elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam az eredmények savazásával anélkül, hogy magam bármit elértem volna.
Hát a hegyközségi borverseny megszólása után pironkodva írom le a hétvégi Pécs Vidéke Hegyközség borversenyén a Chardonnay tételem egy tized híján csúszott le az aranyról; 18,4 ponttal ezüstérmes lett. Magyarázva a bizonyítványt, a pontszám alapján a 2. legerősebb ezüst; a 84 indult fehérbor között a 18. lett; de a vert mezőnyben szerepelt pl. Wekler úr -Gyémántfürt kft- cége a fehérboraival, és a Villányi Szársomlyó kft. is. Az alapanyag a Pécs melletti Murom dűlőből származik, egy függöny művelésű szakcsoporti szőlőből, egy olyan gazdától aki példás művelést és szőlőgondozást végez; és a nagy tenyészterületű tőkéit igen szolidan ~2 kg terheli. Bizonyíték, hogy az övé lett a legjobb fehérbor amit ugyanerről a területről szedett, 2 héttel utánam, de ami jelentősen eltért az a borászati beavatkozás; ő egy illatos, elsődleges aromaképző újzélandi élesztővel új égetett kishordóban készítette a bort míg én egy -talán- konzervatívabb burgundiai élesztőtörzset használtam használt szerednyei hordóban. Őszintén megvallva nálam a savak kicsit még kilógnak a borból, az analitikája a következő;(szüret, okt 1. 21 MM fajélesztő, tápsó, ülepített must; )
Chardonnay
Alkohol % 13,85
Cukor g/l 2,33
Sav g/l 8,56
pH 3,17
Illó g/l 0,67
Szabad kén mg/l: 20
Hát igen az alföldön plKecelen mindegy milyen fajta,szávesszözik,a karon hagynak 3-4 hosszú vessző és a tőkén is 2-3 vesszőt ezeket lekötik.mig tőle 10 km-re Kiskőrösön ezt már szinte nem is ismerik.
Azért, mert a F1-es versenyautó gyártást sem szokták a "mi autónk" gyárral összevetni... :-)
Nézz meg egy alföldi tömegborhoz telepített ültetvényt, kérdezz rá a metszés, zöldmunka, trágyázás, permetezés stb dolgokra, és tedd meg azt mondjuk egy tokaji aszú termelőnél, vesd össze a kettőt, és lámulj el :-)
Én rosét palackoztam teljesen frissen , ő fehéret. Szűrtem is mindkettőt, sőt egymás után. A fehérnél úgy jelentkezett a dolog, hogy előbb zavros lett(a teljesen kristály tiszta anyag) majd mintha papírfoszlányok lennének benne, majd leült az egész az aljára. Nálam sosem lett zavaros, a borkő ott van az alján kristályos tiszta formában. A rosé is végig kristály tiszta ahogy megszűrtem. A palackozásban csak egy különbség adódott én tettem bele szorbátot.
Ha pl. a friss bor a második fejtésre már fémtatályba kerül, mindíg tapasztalok borkősav kiválást a tartály alján. Ez lemezes szerkezetű, hasonlíthat arra, mintha papírlemezek lennének.
"elég lényeges tulajdonsága, hogy mélyrehatoló gyökeret ereszt! :) Ami ugye egy edényben hát őőő nem az igazi... " - Akkor asszem elvetem a szőlő bonsaiosításának ötletét.
Zavarosodások, törésekÉlesztős zavarosodás
A kevés maradékcukrot tartalmazó borokban olyan vadélesztők szaporodhatnak el, amelyek a bort porossá, zavarossá teszik. Jelenlétük az illatban és az ízben is érezhető. Megjelenésük csírátlanító szűréssel megelőzhető, kezelésre pedig a cukor kierjesztése utáni tisztító derítés jöhet szóba.
Fehérjés zavarosodás
A fehérjeanyagok kicsapódásától a bor opálos, zavaros lesz. Bentonitos derítéssel, melegkezeléssel ez megszüntethető.
Borkő-zavarosodás
Kiválthatja a bor lehűlése, a magas tartarátionszint és a sok káliumion. Csillogó, kristályos üledék képződik a borban, amelyet hidegkezeléssel vagy metaborkősav-adagolással eltávolíthatunk.
Fehértörés
Lágy fehérboroknál előfordul, hogy a vas a foszfátvegyületekkel együtt kicsapódik, és fehéresszürke zavarosodást okoz. A feketetöréshez hasonló módon gyógyítható, de a kékderítés helyett a bort citromsav-adagolással vagy kemény borral való házasítással célszerű javítani.
A hátrányos elváltozásokat sok esetben a bor kezelésében elkövetett mulasztás okozza, de valamilyen környezeti hatás is kiválthatja ezeket. Mindig egyszerűbb az elváltozások megelőzése, mint a már kialakult borbetegség vagy -hiba kezelése, ugyanis rendszerint a sikeres kezelés is nyomot hagy a boron.
Felhasznált irodalom:
PROHÁSZKA, F.: Szőlő és bor. Mezőgazda Kiadó, 2003.
EPERJESI I.-KÁLLAY M.- MAGYAR I.: Borászat. Mezőgazda Kiadó, 1998.
Nekem nincs fehér borom. A haveromé csak nem találom az okát. Annyit még tudni kell róla, hogy igen frissen került palackba. Arra gyanakszom én hogy fehérje vagy borkő kiválás okozza. Az lenne itt a fő kérdés, hogyan lehetne stabilizálni házilag. Vagy tudja-e vki aki korán palackozott már? De idősebb korára is poros, opálos.
Vannak olyan gyökérbetegségek (gombák) amelyek hatására a szőlő bonsai-szerű lesz. Én az ilyen bonsai-t kivágom, de ezen a nyomon elindulva lehet, hogy működne. Az hoz fürtöt is.
Hát a szőlőnek - hogy úgymondjam - egy elég lényeges tulajdonsága, hogy mélyrehatoló gyökeret ereszt! :) Ami ugye egy edényben hát őőő nem az igazi... Mondjuk nem tudom mit értesz alapanyag alatt... Amúgy szerintem nem kizárt, hogy hozzon fürtöt is, de majd a nálam érdemesebbek megcáfolnak, ha ez nem így van.
Bonsaios topikban felmerült a szőlő, mint alapanyag. Valaki próbált már hasonlót? Szerintetek lehet edényben szőlőt tartani? Ja és ha igen, van rá esély, hogy fürtöt is hozzon?
Szerinted miért nem lehet összehasonlítani a különböző magyarországi borvidékek szőlészeti gyakorlatát? Szerintem lehet, hiszen a főbb szőlészeti elevek univerzálisak, akkora természeti különbségek nincsenek nálunk, ami ilyen mértékű különbségtételt indokolna.
Igazat adok teljes mértékben. Azonban az álláspontomon mit sem változtat. Minőség mennyiség...
Amit feltettem képet azon a szőlő kb 20 rüggyel megy 20-as musttal vagy kissé felette de 3 kg/tőke terméssel. Olyan nagy panaszra nincs okom miatta. Nem mondom nem lehetne még javítani a helyzeten, de én másban gondolkodom.
Azonban van egy cabernet francom is . ott nem számolok több terméssel mint 1-1,5 kg. De ha hiszitek ha nem a 2005 évben olyan vékony lett, hogy megdöbbentem. Szóval bonyolult dolgok ezek.
Én írtam ezt, és most is fenntartom a véleményemet.
Amikor a Lens Moser és a GDC eljárások elkezdtek elterjedni a hazai gyakorlatban, akkor a magyar boripar szinte teljesen szovjet exportra termelt. A hazai borkészítés jelenlegi rákfenéje, hogy a termesztők nagy része nem állt át fejben a minőségi termesztésre (és ezalatt a koncentrált bor alapanyag termesztést értem), hanem továbbra is mennyiségi termesztést folytatnak.
Az egyetemen én is úgy tanultam, hogy ha 3*1-es a térállás, akkor a fejművelésű tőke háromszorosát, 4*1-es térállásnál a négyszeresét lehet termeszteni. Mi azonban a NAGYÜZEMI mezőgazdaságot tanultuk, és ott, a 17-es mustfokú rizlingnek már minőségi alapanyagnak számított. Nem véletlen van a bortörvényben, hogy 14-es cukrofoktól lehet bort készíteni, a többi kristályos napfénnyel helyettesíthető.
Ezért az összes olyan termelő, akinek érdemes a borát megkósolni (ez szubjektív!), már áttért a koncentrált termesztésre. Ez kb. 12 szem körül határozza meg egy 3*1-es térállású szőlő rügyterhelését, ami egy szálvesszőt vagy két félszálvesszőt vagy cseralapos váltómetszésen 4 csapot + biztosító szemet jelent. A metszés csak beállítja a termő hajtásokat, ezt tovább szabályozza a fürtválogatás, így áll be a végleges termésmennyiség.
Nem vitatom a sikereidet a hegyközségi versenyen, de ahol én termelek, ott a szomszédaim borát nem sokra értékelem. Rajtam kívül senki nem "zöldszüretel" (bocs Cirfandlia) és ehez mérten savhangsúlyos, üres, de erős borokat termelnek (mert curozzák). Már második évben szüretelek 1 - 1,5 cukorfokkal magasabb átlagban, mint ők. Akitől vettem a szőlőt, néha eljár segíteni, most megkóstolta a boromat, és láttam rajta a döbbenetet: "Nem hittem volna, hogy ilyen jó bort csinál, Sándor. Ez igazi minőségi.", mondta.
Az, hogy rendeznek hegyközségi borversenyt, és egymás között kiosztanak díjakat, számomra nem igazolja, hogy úgy kellene dolgoznom, mint ahogy ők csinálják. (Ezzel együtt nem "lekutyapicsázni" szerettem volna az érdemeidet.)
Óriási félreértés hogy Szepsy "aszúkészítő" lenne. Nagyon komoly szárazborokat is készít, maga is egyre nagyobb figyelmet is szán ezeknek, az első igazán klasszisnak számító dzáraz fehérbort pl ő készítette el az országban, a 200-es Úrágya furmintot, száraz fehérei 4-5 ezerért kerülnek piacra. Amikor ezt egy plénum előtt megkérdeztem tőle, akkor direkt szárazborra vonatkozóan kérdeztem. Egyébként a tokajiak is, ha aszúról van is szó, az ültetvények terhelésekor mindig ép szőlőre vonatkoztatva adják meg az adatokat, a töppedés vagy aszúsodás az egy másik téma.
Szepsy (és sokan mások is a legjobbak közül, csak most róla van szó) jóval kevesebbel terhel, ép szőlőben jó ha max. 70 deka lehet a birtokán az átlag.
De említetted Sopront, számomra ott Ráspi a mértékedó, nála is nagyon lacsony a terhelés, fél kiló körüli, számomra ez vissza is köszön a boraiban.
