Már szexre is jelentkezhet asszony és lány,
Ha ily tavasszal fellobban benne a vágy:)))))
Ha tömött a pipa, boldog lesz embernek lánya,
Aki meg nem mer, csoroghat a nyála:DDDDDDDDDDD
Ma magasra csapnak
Szívemben az Ady lángok
Generálisa szerelemnek bornak
Éjféli világnak áldomást iszom veletek
Harsány, hűlt szívű zsiványok
De ha meghasad is bolond szívünk
Nem hajtjuk asszony igába fejünk!
Hajh fegyvertelen muskétások!
Füstös lukú pornó kufár
Ócsítja a silányságot
Ritkítja a világhírű
Kincses múltú magyar népet
De ha meghasad is bolond szívünk
Bánatba mi sosem esünk
Hajh Erdélyország Hargitája!
Híresen bús Magyarország
Legszebb koronája:
Csíksomlyó, Sepsi és Kovászna
Sok kis nefelejcs faluja:
Ne feledje el soha
Az ezer évet a sok-sok fényes napot
Amíg a magyar itt övéi közt lakhatott:
De ha meghasad is bolond szívünk
Drágán adjuk az életünk!
Költő! Míg nem jöttél (?)
Itt sírni sem tudtak szépen
Nem nyílott rózsa, szegfű, s margarét sem
A kopár, szikes vidéken
Költő, Te tudod a havasok tövében,
Ha meghasad is bolond szívünk
Bánatba mi sosem esünk
Mert magasra csapnak irgalmatlan
Szívemben a lázak e hagymázos
Nyúlós éjszakában, értetek
Ha kell, pokolra szállok:
Bennszülött utolsó betyárok
Hozzátok kiáltok!
Ha megszakad is bolond szívünk
A hétágú sánta ördög itt ne parancsolgasson Nekünk, mert, kétségbe mi sosem esünk:
S nem hajtjuk többé, idegen igába fejünk!
ha Rád gondolok egyszer
úgy végzek a magánnyal
'hogy ördögűzők szava
végez szellemlánnyal
zordan szállva egy ódon alkonyon
hangjuktól én is újból szomjazom
másodszor Te Drága
lecsapsz angyalszárnyon
látásod oly' édes
átszédít száz határon
a zuhanás fogvatart, végtelen kalicka
távolodó pontként integetek vissza
földet már nem érek
ha velem jössz a mába
zuhanunk majd együtt
mint lepkék; lángból-lángba
tüzesen, kiégést messze elkerülve
ártatlanul, s mégis hajolva a bűnre
Oh, Molly kedves!
Hát persz, hogy kedves a kedves!:)))
A hűség a léleknek szól!
De a testen lehet pár folt:DDDD
Amely hamar lekopik,
De tovább nem szorít....
Nem szorít, hogy más halmokkal játsz,
Hogy titokban kéjes ágyakban jársz,
Hogy ajkad duzadt ajkakon tapad,
S testeden "idegen" kéz matat....:DDDDDDDDD
No jó, mások vagytok Ti NŐK!
De ne feledd, kik az ágyban vannak, ők,
Azok is házasok más férje, felesége,
A vad és buja szerelem nyeresége:DDDDD
Amely nyereség egyre nő, mint a tőke,
És később annyira boldog leszel tőle:)))))))DDDDD
Oh, gyönyörű menyasszony,
Mirtusz és hófehér lepel,
Alatta vágyakozó testtel,
Gyere, a tiéd, remegve vedd el:))))))
nem tudom, a rímpár mi lehet,
pedig írtam már verset eleget,
ha arra gondolsz, hogy olvasod
s közben hallassz egy dallamot,
szavak láncán hintázol fel-le
átélve mindent s közben megtelve
örömmel, vagy könnyel visszasirod
azt, kinek muzsája te voltál:
a magányos kopasz verset irót,
kinek te voltál a zsoltár,
akkor ugyanarra járunk -
kedvedben, kedvemben, hol az álmunk
mellett nappalunk is közös
s nem fakul ki minden, mint egy ködös,
szomorkás keddi reggel,
ott hó van - itt sár,
kint tél van - bent nyár
s álmomban veled ébredek fel.
Hogy mivel nem értek egyet? Szerintem a másik emberne lelke, szíve van, nem csak egy test, az én élvezetemre, és nem helyettesíthető mással, nem is felejthető. Nem vagyok régimódi szeretett hitvesemmel, de "régimódi" vagyok a házasságon kívül.:) Az a versem, amire reagáltál, menyasszonykoromban született.
A festménybe fojtott csodán
az egymásra tapadt olajon,
a rétegeken, az íriszen tovatűnő
foltokból sohasem látható,
hogy az alkotó mennyit bámult
a balkonon, egy tereptárgyakkal
teletűzdelt téli alkonyon, vagy nyáron
egy ház falának dőlve, belekarolt-e
egy nőbe, vagy csak a semmibe nézett,
nem látható, hogy meddig bámult
egy pókot a szakadt sezlonyon,
már nem látható, hogy két ecsetvonás
között nem gondolta-e meg magát,
hogy mégse azt festi,
amit most a szemed lát,
és azt sem tudhatod, hogy nem nézi
le a képét, és önmagát, és nem néz le téged is,
hogy miért bámulod,
azt az unott, banális és talmi csodát.
Mivel nem értsz egyet, Molly?
Csak nem vagy régimódddi?:DDDDDDDDDDD
Ja persze, nem lehetsz,
Nem írnál ily verseket:)))))
Vagy mégis? Szent kötelék?
Oh, a férfi mind csak töltelék:DDDDDDDDD
Égesd magad tűzes vágyban,
Nézd vergődő magad, buja ágyban,
Élvezd míg fiatal a test,
Az mindent rózsásra fest!
Ez lesz később a léleksimítód,
Mi elterel a gondoktól......
jajjjj már 6 óra 55!
a net magáról lelökött:DDDDDDDDDDDDDD
Köszönöm, tudtam:))))***
Te gyöngyharanggal teli Nethang:))))DD
Dícsérni Neked qszit nem rang:((((
Még megszólnak érte, meg ne bánd,
Hogy éppen qszi verse hatott Rád:)))))
Löszönöm, szavad jól esett,
Remélem másoknak méreg lett:DDDDDDDDDDDD
Mért nem tiszta az, ki szeret?
Ki, házasságon kívül szelet vetett?
Kinek, kis piros vitorláját duzzasztják,
Kinek tüzes vágyát olvasztják?
Hát persze, hagyomány az úr neve,
De ő maga sose élt vele!:DDDDDDDDDDD
Oh, ti szépek és vadak,
Szeretitek, ha qszi matat?:DDDDDDDDDDDDDDDDD
Körbefon az illatod,
arcodban kutatva
szelíd s vad vagyok.
Mesélj még,
míg megölöm az ölelést.
Mert csak álmokat adhatok,
szemedbe karcolt fényeket.
Mégse húzd el még a kezed.
Hideg lett nagyon. Féltelek.
Nőért halálba menni?
Inkább jó nagyokat enni!
Rántott csirke, rántott tarja,
Másik nőnek vastag karja,
Húsa, meg ami van rajta,
Tested aztán az takarja:DDDDD
S amikor a kéj elér,
Mondhatsz imát a másikér':)))))DDDDDDDDD
Szeretem, amikor Ő bebarangol:)))
S ettől a tusolóban lesz karambol:DDDD
Árnyéka a falon csupa domb,
Mit megnyomhatok, két nagy gomb:DDD
Minden sikos, csupa szappan,
Huncutul mondja,"Ne légy kappan"!:DDDDDDDDDDDDDDDD
Fázom Mixáth!
Tégy a tűzre bikfát:DDDD
Hideg van künn és benn,
Új cselt sző az ellen:((((
Vinne be Európába,
Népek hideg kazánjába:((((
Csak néznek, iparos és paraszt,
"Nem ér az egész egy csökött araszt!":DDDDDD
Majd csk jön magyarra a tavasz,
Ha észnél vagy NEM-mel szavazz!!!!!:DDDDDDDDDD
Barbárok gyalázta nép szava
Teng számban, s így mondom
Mit gondolok, Én, a vezér,
Az utolsó túlélő, kinek
Erőt ad a vér.
Kiben a megbánás tükre
Csak csillámszemekre bontott
Haldokló darabkákból rakódott
S mindig tisztán világító fény.
Kiben, ha kialuszni látszik a Szent tűz:
Mindig van egy kiút,
Melyet az Idő szelleme űz.
Az utolsó pillanatot már átéltem régen,
S mégis talpon, mégis ébren,
Énekelem dalom,
Feszítem a hangom,
Mint az ujjamat a húron,
Pedig más zenét játszok, mit szeretek,
Eldalolom azt mit rám erőltetnek.
S, ha mezítelen mennék a halál torkába:
Életem szerepekből állat,
De nem játszhattam, mire vágytam.
