Szép heted Neked is időgép!köszönöm ezt a csodálatos zenét és a képeket is, Köszönöm még mindazt a csodát mit áltlad imerhettem meg A barátságod nélkül sokkal szegényebb lenne az életem
Eljött már november didergő hónapja, Hideg szele a fák ágait megcsapja. Meghalva elhullnak a sárga levelek, Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek. Az ajtónál álló télnek hideg zúzza A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza. Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel, A fázékony Auster havat is hány széjjel. A borongós égnek sűrű felhőzése Házba zárt szívünknek kedvetlenedése. Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya, Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya. Gazdagabbak leszünk akármely bárónál, Csendességben űlvén itt a kandallónál. Az az óros kancsó megint jár közöttünk, Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk. Még ugyan a borom nem forrt ki egészen, De semmi; potomra minek heverésszen? Most még jobban is csúsz, mert édes valóba, S különben sem látszik színe a kancsóba. És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad, A másik kancsót is körömhegyig húzzad. Magam is fogok te utánad tenni: Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni. Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk, Róziról is egy-két sort dallarizálunk. S ki tudja? hátha még táncot is kell várni? S hatos minétet is fogunk ketten járni? Neveted? de több is történhetik itt még: Bolond az, barátom, aki okos mindég! Le kell a mord képet néha-néha tenni. S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni: Jer, legalább minden únalmat űzzünk el Az új boron vídám beszélgetésünkkel!
Riong a régi réquiem, temetkezik a föld, erdők palástja mégse gyászt: új színt új színre ölt. Ma százezernyi szín nevet, rikít, sikít, kiált, ma van a színek ünnepe: szín-bacchanáliák. És minden percbe más a szín, s perc múlva más megint, – de jaj, ha erre jő az Ősz, egyszerre csendet int… Itt járok nesztelen, fehéren, csak a haraszt zörög; itt ellentét az én ruhám, s ez ellentét örök. Az Ősz minden színt megrabol: s az Élet csupa szín; és ott, amerre megjelen, szívekbe szánt a kín. Az Ősz minden színt megrabol, csak engem el nem ér: mert téli színhez már nem ért, s az én színem fehér. … De most… épp erre jár az Ősz: picinyke pillanat… Eltűnt a szín, s a levelek zörögve hullanak. A fák közt nyargalász az Ősz… s ahogy meglát, megáll. Ölében rablott kincsei: a nagy szín-karnevál. „Lovag, vezess váradba el s mutasd meg kincseid…” – S ő szólt: „Mindennap affelé vezetnek lépteid…”
Gratulálok az eltlt 12 évhez, a sok szines édekes történetkhez, a zenékhez, versekhez és fantasztikus történetekhez. nagyon érdekes és különleges dolog bolyongni a régi naplódban.
Mint illanó füst, az idő elpárolog, s nem marad más, mint egy gyertya csonkig égve, de voltak s vannak és lesznek még páholyok, az élet kis pillanatainak fénye.
Apró részletek, min átsiklik az elme, de a tudatalatti rejtve megőrzi, a képzelet varázsát papírra vetve, így az önkontroll segítve ellenőrzi.
"Elég egy pillantás, és észre sem veszed", hogy szépen megnyitja a lelke legmélyét, szemed elé tárva, s hozzá utat enged, és megismerheted személyének lényét.
Ki a megfelelő kulcsot megtalálja, hisz lépcsőfokok sokasága talpa alatt. S így haladva csodák világát ajánlja, ott barátság és szeretetvirág fakadt.
Előretekintve és a jót követve az élet legnagyobb gazdagságát adja. A harmóniája átjárja a testet, elixírével bebalzsamozva tartja
Mint illanó füst, az idő elpárolog, s nem marad más, mint egy gyertya csonkig égve, de voltak s vannak és lesznek még páholyok, az élet kis pillanatainak fénye.
Apró részletek, min átsiklik az elme, de a tudatalatti rejtve megőrzi, a képzelet varázsát papírra vetve, így az önkontroll segítve ellenőrzi.
"Elég egy pillantás, és észre sem veszed", hogy szépen megnyitja a lelke legmélyét, szemed elé tárva, s hozzá utat enged, és megismerheted személyének lényét.
Ki a megfelelő kulcsot megtalálja, hisz lépcsőfokok sokasága talpa alatt. S így haladva csodák világát ajánlja, ott barátság és szeretetvirág fakadt.
Előretekintve és a jót követve az élet legnagyobb gazdagságát adja. A harmóniája átjárja a testet, elixírével bebalzsamozva tartj
Jókedvet adj és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc, vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő s folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan - ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram
Egy dal teremthet világot, Egy virág álmot bonthat. Egy fából lehet erdő, Egy madár tavaszt hozhat. Egy mosoly barátságot kezdhet, Egy kézfogás lélekre ír, Egy csillag hajót vezethet, Egy szó már céllal bír. Egy szavazat nemzetet menthet Egy fénysugár világot ád, Egy gyertya elűz sötétet, Egy kacaj legyőzi,mi fáj Egy lépéssel indulunk útnak, Egy szóval kezdünk imát. Egy reménysugár felemelhet, Egy érintés érzést ad át, Egy hang is bölcsen szólhat, Egy szív igazat üt, Egy élet változást hozhat, Ez mind csak tőlünk függ!
Megsebezték szárnyam. Lombtalan berekben, Bozótos, avaros, vad erdőbe' jártam. Leszállott a dér is. Mindig betegebben, Fázva bolyongtam a hideg éjszakában. Vándortársaimtól messze elmaradva; Megázott a fészkem, bomlott, kusza lett... Vágytak reám, mint a menekülő vadra, Hogy is találkoztam akkor én veled?...
Már tudom! Fény rezgett a te ablakodban, Nyirkos, őszi ködbe' enyhe lámpafény. Kinyujtott kezedbe dermedten csapódtam, A lehelletedre ébredtem fel én. Beh jó is volt nálad... didergő madárnak, Melengettél forró szíveden, - tudod? Házatok békéje a szívembe áradt; "Terülök! Terülök!" - szólt az asztalod.
Óh, de azóta már vége van a télnek, Meggyógyult a szárnyam, repülni tudok. És a lombok újra suttognak, beszélnek. Hívnak, csalogatnak ismerős dalok. Már szállnak a dalok... Kék tenger, tiszta lég, Nagy rónák, városok, a titkok, a csodák... Én hívem, fel se vedd! Csüggedt azér' ne légy! Nekem verdesnem kell a börtön ablakát...
- Hol vagy, Uram? - Itt vagyok. - Nem látlak, Uram! - Nyisd ki a szemed! - Nyitva van. - Akkor nézz körül! - Azt teszem, Uram. - És mit látsz? - Fákat, virágokat, napfényt, röpke madarakat, tarka szárnyú pillangót, a távolban kéklő hegyeket. - És mit hallasz? - A szellő suhogását, a madarak énekét, a távoli csendet. - És mit érzel? - Puha meleget, a fű illatát, a szél simogatását. Békességet.
Elindultam….A messzi égen tündér csillagokAzt hittem a tejút attól ragyog,Hogy rám ragyogtak. …Aztán toronyba húzódtam. SzelídBölcsesség csöndes bús órái jöttek,….. a csillag köröknek,Hogyan válik nadírrá a zenit.Ideje most már szépen hazamenni,A csillagokba nincsen írva semmi.Ó, hányszor álltam az ég alattAugusztusban. Nagy, hulló csillagokFutása széles, fényes sávot hagyottAz égen, és a szívemig szaladt.És úgy éreztem, - s úgy is volt talán –Fölöttem a tejút azért ragyog,Mert én nézem, és húsz éves vagyok,És hogy írás van az egek falán,Nagy titoké. És sokszor hajnaligTűnődtem, hogy mi rejlik e jelekben?Ha jól meggondolom, tán mást se tettem,Mióta élek ……..alig …Ideje most már szépen hazamenni.A csillagokba nincsen írva semmi.
Ifjúkoromban a suliban volt egy szaxis osztálytársam, aki a bulik fő attrakciója volt.
Igazából akkor senki sem tudta közülünk, miről is szól ez a dal.
De jó volt hallgatni és ábrándozni.
Ez a felvétel kissé másmilyenre sikeredett.A zenét az erdő kiváló zenésze (B.S) szolgáltatja, viszont a hozzá szerkesztett képek asszem mindenkit elgondolkoztatnak. Holnap ugye választás napja lészen és a tét nem kicsi.
De ezt mindenki maga döntse el, nem akarok tippeket adni. Itt a háború és béke képei villannak fel. Most valahol már az elmútkilencévben itthon is erről szól az esti mese.
Harcolni a baloldal, a migránsok,Európa sőt mindenki ellen aki másként gondolkozik.
Ők a mi ellenségeink . Mondja.
Akinek az élete úgy tűnik a hatalomról és harcról szól.
Hát akkor nézzétek a képeket, hallgassátok a zenét és gondolkozzatok.
Hivatalos megnevezése: Flash mob (villámcsődület). Bár nekem vannak fenntartásaim.
Ehhez kell egy ember- az megvan- csinálhatja spontánul is.
De van, amikor 10-20 fős csoportok lejtenek, ezt már előre meg kell szervezni.,Nem beszélve a zenészekről( egy, de leginkább több),ők sem csak úgy véletlenül hordozzák magukkal a szerszámaikat. De azért mindenesetre minden elismerésem az övék.Ezt a vidámságot ebben a kibaszott,megosztott országban el nem tudnám képzelni.
Nagyon felszabadtió érzés lehet egy ilyen örömtáncot és örömzenét átélni, én még a mi osrzágunkbn soha nem találkoztam ilyennel, Köszönömöm, hogy megmutttad, hogy igy is lehetne élni és örülni hogy itt vagyunk ezen bolygón.
Köszönöm szépen a verseket mindkét naplóba, annyira találóak az érzelmeimet és kivánságaimat fejezik ki, mintha bele látnál fejembe. A vidám zenék is szebbé teszik napjaimat még táncolok is néha rá.:)
