A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Dehogyis, ez tényleg tájékozatlanság a köbön. Az elmúlt évtizedek egyik nagy vívmánya épp a pszichiátriai betegek nagy részének életminőségének a javítása, az "elfekvők" nagy részének a megszüntetése, a betegek visszavezetése a társadalomba. Ez nem megy a legmodernebb gyógyszerek és az agykutatás rohamos fejlődése nélkül. Pont a legbonyolultabb betegségeket emeled ki, nyilván nem véletlen, hiszen ezzel jól alátámaszthatod - szerinted - populista kijelentéseidet. Nem riogatni kéne az amúgy is katasztrófális mentálsi állapotú magyarságot, hanem segíteni, bátorítani, hogy ismerkedjenek meg a pszichológiával és ne szégyelljék saját neurózisukat, fóbiáikat kibeszélni és kezelni.
Mert az ultrahang eléggé eltérő eredményeket képes adni, lévén rossz a felbontóképessége. A műszer a fejletlen, nem az orvosra hárítanám ebben az esetben, bár nyilván van tapasztalatban különbség a kettő között.
Nem tudom, miért nem csináljuk. Tanárok tömegeit kellene első körben kiszórni, orvosokat pszichológiára küldeni, de mondhatnánk a politikust is - aki az életünkbe képes döntő módon beleszólni, az szimplán ambíciói alapján kerülhet abba a pozícióba. Cégvezetők, polgármesterek, pszichiáterek, rendőrök és így tovább, eceterá. Küzdjünk azért, hogy ez megvalósuljon?
Hát - mesélek neked egy rémtörténetet. A bal carotis internám-ban van egy szűkület. (Még az sem kiderített, hogy velemszületett, vagy az arteriosclerosis következménye - de nem ez a lényeg.) Ennek a mértékét ultrahangos vizsgálattal mérni lehet. (Kell.) Az egyik kedves kolléga mért 70 %-ot, a másik 40-50 %-ot. Abszolút nem mindegy, ugyanis a 40-50 % helyessége esetén nincs teendő, 70 % felett fontolóra kell venni a stentelést. (Magas kockázatú beavatkozásról van szó !) Mondtam nekik, hogy: menjetek Ti a búsba, ugyanazzal a készülékkel hogy tudtok két ilyen eredményt produkálni ??? Erre (ráadásul a gyakorlottabb, lényegesen több tapasztalattal bíró haver tudod mit mondott: "Figyelj, döntsd el, hogy akarod-e, ha igen én feldugom neked a stentet !" Most azt próbáld mérlegelni, hogy ha berken belül ilyen a hozzáállás, akkor egy kívülálló betegnél vajon milyen ??
Igyekszem ! (Egyébként a betegek - elmondásuk alapján - sokszor azért tartják zakkantnak a háziorvosukat, mert annak a modora a beteg felé pl. lekezelő, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a beteg ember érzékenyebb, mint az egészséges, nem veszi figyelembe a beteg szubjektív panaszait, stb.stb. Nyitottam egy topikot nemrég Oktatás helyzete ma Magyarországon - címmel - abban feszegetem, hogy miért nem vezetik be sok értelmiségi pályánál a jelentkező a l k a l m a s s á g i vizsgálatát?) Ez van - és ezért sok ember nem alkalmas arra, amit csinál. Egy orvosnál, vagy pl. egy pszichológusnál elsőrendű kívánalom lenne az empátiakészség !
A lényeg - és ezt próbáltam érzékeltetni - a pszichiátriai kórképek hosszú idő óta változatlanok - annak ellenére, hogy új gyógyszerekkel ezeknek az embereknek az életminősége jelentősen javítható. (Nem mindegyik, azonos kórképű betegnél !!) Az, hogy pl. a skizofrénia, ami az egyik legsúlyosabb psz.megbetegedés, ma már a "gyógyszertár" és az adagolás módja változott - a betegség é le t h o s s z i g l a n (sajnos) megmarad. Míg sok onkológiai betegségfajtát ma már (úgy lehet mondani, hogy 100 %-ig meg lehet gyógyítani) az annak az orvosi szakágnak a kifejezett és nagy eredménye ! (Most szándékosan nem megyek bele ennek a 100 %-nak a valóságába !!) Ezért merészeltem leírni, hogy a pszichiátria a therápia e r e d m é n y é t illetően elmaradt a többi szakágtól. Ha stor pszichológus, akkor nagyon jól tudja, hogy a pszichiátriai betegek milyen körülmények között voltak és vannak. Erre is az volt a válasz, hogy "hazugság" - az értetlenséggel szemben nem tudok "harcolni", amikor valaki nem az általam leírt teljes mondatot értelmezi, hanem abból csak két szót ! Egyébként már bánom, hogy egyáltalán megemlítettem ezt a problémát - nem is tartozik a topikhoz (legalábbi szoros értelemben nem.)
Hú....hát vannak kérdéseid ! De megpróbálom szépen sorban. Sajnos itt is igaz, hogy mindenekelőtt megpróbálom a materialisták szemszögéből nézni a dolgokat, mert számomra ez kötelező. Így kell eljárnom ! Ilyenkor nem szabad arra gondolnom sem, hogy én közben hívő vagyok. Ez 42 év alatt belém rögződött. De, aki szintén hívő, azzal nyugodtan megbeszélhetem a dolgokat, mert nem fog ab start lebarmozni, vagy kétségbe vonni a hívatásom által kötelező tudást. 1. A halálközeli élményen átesettek szinte mindegyike hasonló élményről számol be. Van azonban, aki nem. Nem hiszem, hogy elfelejtené. Aki átéli és elmeséli, az olyan katarzis élményről számol be, ami minden esetben megkülönböztethető egy hallucionációtól. Már a gyakorlatilag egyezőségek miatt is. Van. aki nem észlel semmit. Ezt - a hívői oldalról megközelítve csak úgy tudom magyarázni, hogy van akinek egy természetfeletti lény m e g m u t a t k o z i k és vannak,akiknek nem. Hogy ennek mi lehet az oka, azt halandó emberként nehéz lenne magyarázni. 2. A tudományos magyarázatot nem csupán én adtam úgy, ahogyan leírtam - más, aki komolyabban elmélyedt ebben a témában, ugyanúgy gondolja. Az olyan mértékű agyi hypoxia, mint amin az érintettek átestek, nem lehet tudományos kísérlet tárgya, mert amint írtam, megeshet, hogy az illető maradandó agykárosodással "tér vissza". Tehát itt "kísérletezgetésnek nincs helye. 3. A dolog legérdekesebb és legjelentősebb részletei pontosan azok a momentumok, amikor a testenkívüliségben tapasztaltakat írják le, hiszen ezekre tudományos magyarázatot adni lehetetlen. (tehát amikor olyan dolgokról számol be, amelyeket később, az ott tevékenykedők, orvosok, mentősök, egyszerű szemlélők megerősítenek, ugyanakkor neki, abban az állapotban nem lehetett volna módja érzékelni. 4. Úgy véled (írod), hogy mindenre van magyarázat. Valójában ez nem állja meg a helyét. Igenis - a leírások arra utalnak, hogy van, amire nincs bizonyítható, elfogadható - pusztán az anyagi léten alapuló - magyarázat. 5. Fontos kérdés, hogy miért marad el a halálfélelem. (?) Azt kell mondjam: nem tudom. Esetleg olyan nyakatekert válasz lehetséges, hogy abban az állapotban bizonyos (objektív testi tünetek: mint pl. a fájdalom, stb. érzékelhetősége "kiesik") 6. A visszatérés utáni változás már magyarázható azzal, hogy olyasvalamit éltek át, ami "bizonyossággá" erősítette a Hitüket. Egyébként - ha jól emlékszem a könyvre, volt az érintettek között ateista is, nem mindenki volt hívő, akivel ez az élmény megesett. Hát - gyakorlatilag ennyit tudok én is és nem többet. érdekes lenne egy , az élményen átesett emberrel személyesen beszélni !
Köszi, érdekesek a cikkek, valamikor foglalkoztam a drogosokkal és a gyógyszerhatásokkal is...., persze nem tudományos kereteken belül, hanem mint érdeklődő...., hisz anno anyám is gyógyszerésznek készült, mint nagyapám is, meg annak az anyja....
Úgy tudom nem csak vallásos embereknél fordul elő,illetve nem attól függ. Hogy nem mindenki tapasztal ilyet,lehet hogy csak nem mindenki emlékszik.Egyébb ismeretlen oka is lehet.Lehet,hogy valaki egyszerűen nem jutt el addig a fázisig,mi előtt ujra élesztik. Az élmény kulturánként változó(pl.budhisták Budhával találkoznak, keresztények Jézussal stb.)De az alap motivum mindig nagyon hassonló. És mindig valloságosnak írják le az élményt,nem az álmokra jellemző kaotikuság a van jelen.Sok esetben beszámolnak olyan részletekről amikről elvileg nem tudhatnának.Szinte mindenki jobb ember lesz tőle. Nem tudom evolucios szempontból miért előnyős egy olyan agy,ami a halál pillanatában ilyet produkál?Vagy csak a véletlenek össz játéka,hogy pont olyan folyamatok játszodnak le,hogy az élmény megfelel az általános vallásos elképzeléseknek? Egyik se túl valoszinű!Szerintem ezeken azért érdemes elgondolkodni!
Értem én,hogy mindenre van egy magyarázat de még is,úgy érzem,hogy minden egy irányba mutat.Csak mintha nem mernénk elhinni. Menyi az esélye,hogy az ember itt van? Hogy a föld alkalmas az emberi életre? Hogy olyan technikai civilizáciot hozzon létre amiben az élet relative élhető? Hogy ilyesmi tőrténjen az agyában amitől a halált nem borzasztonak érzi,hanem békésnek és szépnek? Miért nem a retenett lesz urrá rajtunk az utolso pillanatban? Miért vállik annyira fontossá az utolso pillanatban mi rosszat tettünk az életben? Miért nem teljessen mindegy,mint ahogy logikus lenne?
Ez kb olyan erv, hogy 50 eve is oregedtunk, es ma is azt tesszuk:)))
Kivulallokent gondolva, e betegsegtipusban az a nehez, hogy tobb kivalto oka lehet ami hasonlo tunetegyutteskent jelentkezik. Amig az okok nincsenek feltarva addig a gyogyitas is nehez, ha egyaltalan lehetseges. HA jol tudom az ilyen betegsegek visszavezethetoek genetikai es kornyezeti hatasokra (azt hiszem eros genetikai fogekonysaggal), viszont ezek a genetikei okok ritkan egygenesek, altalaban tobb gen hatasa, ami szinte lehetetlen feladat a gyogyitasban, igy marad a genhibak egyuttes hatasa altal kivaltott tunet kezelese ami megnyilvanulhat valamely ingeruletatvivo mennyisegenek valtozasaban (ez csak egy hasrautott pelda...).
A rakos betegsegek tobbsegerol sem tudjuk mi okozza, viszont van olyan rakoforma amirol eleg nagy biztonsaggal megmondhato, mi az oka es kezelheto is. Kezelhetot mondtam, mert ha pl mutacio okozza a gyogyitas csak az setben lenne a jo szo ha ezt a genhibat ki lehetne javitani...Az meg csak elvileg lehetseges manapsag....
Szerintem sűrgősen térjünk vissza a topik eredeti tárgyához. Majd egy másik topikban meg lehet tárgyalni, hogy ki tájékozatlan és miért, kinek vannak rémisztő eszméi - és még sok hasonló okos témát.
Részemről a következőkben kizárólag a topik tárgyában szólok hozzá - ha valaki elviseli a hozzászólásomat. Köszönöm !
Csak azért a háziorvosom még, mert egyébbként nagyon helytelen módon, de csak akkor látogatom meg, ha nagyon dögrováson vagyok vagy esetleg kell valami, például jogsihoz alkalmassági.
Végülis tegyük helyre a dolgokat. (Most kaptam vissza a gépem). A skizofrénia élethossziglan tartó megbetegedés. És hiába vannak új antipszichotikumok, ez ma is így van ! (lehet, hogy a gyógyszerelés fejlődött - hiszen ma már injekciós kezelés is van) - nem változott az a tény, hogy ami 50 évvel ezelőtt is élethosszig tartó betegség volt, az ma is az. Erre értettem, hogy a kezelés v é g e r e d m é n y e ugyanaz. Ez van pl. a belgyógyászatban is, a diabetes ma is kezelhető, de nem gyógyítható meg. Akkor most miért is mondja stor, hogy "tájékozatlan vagyok" ??? (Azt meg már egy néhányszor elmondtam - de nem tudom, hogy ezt valaki honnan szedi - nem vagyok fogorvos ! Bár az lennék, többet keresnék, az biztos.
sok orvos is ilyen. de ennek oka szerintem nem abban keresendő, hogy az orvostudomány kókler, vagy gonosz, nemtörődöm. inkább az emberi természetben. az egész társadalomban láthatóak annak a jelei, hogy mindenhol csak a tünetet próbáljuk kezelni, és nem a tünetek okait.
de ebben mi is hibásak vagyunk valahol. a múltkor az orvos rákérdezett, hogy felírjon-e valamilyen gyógyszert. én meg néztem rá, hogy ezt nekem kellene eldöntenem? tegyen fel kérdéseket, én megadom az információt amire szüksége van a döntéshez, és alávetem magam a kezelésnek, minthogy azért fordultam orvoshoz, mert beláttam, hogy a betegségekről való gyér ismereteim kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy önmagamat gyógyítsam meg.
aztán rájöttem, hogy a betegek többsége nem is igazán gyógyulni akar, hanem kezelést. az orvos pedig a beteg elvárása szerint felírja a gyógyszereket amiket a beteg szeretne. ezért volt olyan furcsa számomra az orvos reakciója.
Hát könyörgöm, ha - feltételezem háziorvos -, egy páciense hozzá fordul, hogy "doktor úr, én így meg úgy félek, meg depressziós is vagyok", akkor most elküldi pszichológushoz vagy inkább templomba küldi, mondván "Józsi bácsi, 50 éve mit sem fejlődött a pszichómókusok világa, ha jót akar magának, gyógyíttassa a lelkét". Bejöhet neki, de amúgy meg nem felelős hozzáállás.
