mivel a törökben ez a szóalak ma már nincs, ezért mondható, h az ó-törökben se eredeti, hanem átvétel...
ha azt mondod egy magát objektiv gondolkodónak képzelő embernek, h a bűn szó (ami az altai-ban is megvan) az ugyanaz mint a görög meg a latin, akkor elkerekedett szemekkel néz, h ugyan...
Ilyen kifogásokkal akarják megcáfolni, hogy nem kun írta a szöveget:
"Sommás megállapítása számos kérdést hagyott válasz nélkül: pl. egy muszlim tatárnak mi érdeke fűződött ahhoz, hogy a Pater nostert kunra fordítsa, méghozzá prot. változatban."
Például az, hogy nem volt muszlim aki írta, de török-tatároknak szólt.
Vagy hite hagyott muszlim volt. Ezt sem lehet kizárni még, ha mégoly kivételes is lehetett.
A "sommás megállapítása" jelzős szerkezet meg azt jelenti a szöveg összefüggésében, hogy hebehurgya.
Sem Vámbéry, sem Jerney nem volt hebehurgya. Ilyen oldalvágást ki kell kérni az ő nevükben.
Egyébként ugyan ilyen hebehurgya a többi állítás, ha az övéké az. Puszta találgatás az egész, mert nem tudjuk, hogy a szöveg hol, milyen körülmények között keletkezett.
a törökkel jelentős az átfedés, de kérdéses hogy nem e későbbi hatás
és mennyire maradt meg az eredeti
név: kun adin adon : oszét nom
föld: kun zserde gerde : oszét зӕхх
ég: kun kekte kükte : oszét arv
BEZÉN (M > B?)
aztán:
rovással írtak, amit úgy akartak letagadni az ottani hivatalosok, h nem is volt írásuk se irodalmuk
.(Ossetian) nation till the 19th century did not have a developed writing or a written historical tradition... (This is a flat and demeaning misrepresentation invented by state during Soviet time: Hundreds of inscriptions were documented in the "Alanian" lands between Causasus and Volga-Don interfluve, written in runiform script; the Ossetes were for centuries associated with Georgia and used Georgian script until ordered to abandon it.)
nem tudunk szinte semmit a berendezkedésről és történelméről az országnak
a vallásról se nagyon. úgy van kezelve, mintha tabu lenne.
az avarok keresztények lettek.
előtte nem azok voltak. az onogurok korábban keresztények lettek mint ők.
nem tudjuk a fejedelmi rendet, a társadalommegosztást, a döntéshozatalt...
pedig valószinűleg ha összevetnénk ammit tudunk, akkor az jönne ki, h mindben megvan ugyanaz a rend
ami sehol máshol
csak a hun világrend szerint urszág rendjében, az ordában
érdekes lenne tudni az avarok meséit, eszméit stb
vallását. ugye Napra és égre esküdött?
mindent összefüggéseiben érdemes látni. lehet beszélni népek százairól, de igazság szerint 4-5 világbirodalomról, világképről és eszmeáramlatról, életvezetésről lehet beszélni az ókorban: szkita, kinai, görög/római, hindu/buddha, babilon (ishurruk perzsia kushan) és a többi máshol (ausztrál, maja, afrika...)
az avarok, a hunok a szkita-kinai-babilon örökségét hordozták
Vsz nem kellene -- ilyen könnyen -- dobálózni azzal, hogy ez vagy az az állítás hazugság. ;-)
Főleg akkor, amikor ilyeneket mondanak LGY elméletéről.
Révész:
"Ez a László Gyula által felvetett kettős honfoglalás elmélete, amelyet én úgy gondolom, hogy régészeti, történeti, nyelvészeti érvekkel nem lehet alátámasztani. A két népesség anyagi és szellemi kultúrája rengeteg vonásában különbözött egymástól. Amit itt nagyon sokan félreértenek ezzel kapcsolatban az az, hogy László professzor élete végéig kizárólag azt a hagyatékot tartotta magyarnak, amit mi a törzsi nemzetségi arisztokrácia hagyatékával azonosítunk. A lovas, fegyveres, illetve a gazdagon felékszerezett sírok mellett azonban azt a hatalmas köznépi tömeget, amelynek zöme szintén magyar volt, ő sohasem fogadta el magyarnak és ez nem is jelenik meg az elemzéseiben. Tehát, ezt tudnunk kell ahhoz, hogy az ő feltételezését értékelni tudjuk."”
Sudár:
"Ilyen szempontból sem tartható a kettős honfoglalás elmélete, de az avar és magyar temetőfeltárások sem igazolták László Gyula feltevéseit."
Mindeközben a 7. század második harmadában és a 7. század közepén kezdtek megjelenni új, a közép avar korra jellemző tárgyak, melyek egy részét hozzávetőlegesen a 7–8. század fordulójáig készítették, és legkésőbb 710 környékéig kerültek ezek a tárgyak a sírokba – többségük azonban a késő avar kor egy részében vagy egészében használatban maradt. Aztán 700 környékén is megjelentek újabb tárgytípusok, amelyek a 8. század folyamán voltak használatban (pl. az öntéssel készült ún. griffes-indás bronz övgarnitúrák, a gyorskorongolt sárga kerámia).
az avarokkal 555-ben is jöttek onogurok (utigurok) : ez elfogadott tény
azok akik 670-ben is jöttek
a vidékenkénti eltérő viselettípus ki is mutatták (azaz nem csak avar van, hanem van más is)
Among belt-pendants chronologically grouped by É. Garam, in the early group from the cemetery in Tiszafüred (according to É. Garam from the end of the 6th century till the mid–7th century, Early Avar Period) 27 out of 64 strap-ends (cca. 50 percent), while in the late group of G a r a m 2011 (Group II, mid–7th to 8th century) only 3 out of 75 strap-ends were hinged.
lehet ezt keverte össze Szenthe azzá, h belső fejlődés, amikor az avar birodalmon belül levő népcsoportról van szó, akikhez százévvel később újabbak érkeztek
minden olyan teória alapból téves, amelyik a KM-ben egy darab avar népből indul ki
áth. m. gyak-tam, ~tál, ~ott. Valamit éles, hegyes végü eszközzel szúr, megszúr, döf, bök. Dárdát gyakni az ellenség paizsába. Karót gyakni a földbe. Általgyakni tőrrel valakit. Átv. és aljas beszédben am. nővel közösűl, s ez értelemben ik-es alakban is használtatik. Minthogy ezen értelem miatt országszerte aljas jelentésüvé lett, közelebbi származékaival együtt (kivétetik: gyaka), sem tisztes beszédben, sem irásban nem használható, de távolabbi származékai u. m. gyaksa és gyakor mindenütt helyet foglalhatnak. Rokon vele a szanszkrit tag, tig, [érint, szúr], taga (gyilok, dákos), daç (vág), sztak (döf, szúr), hellen dakw, daknw, latin tango, német Stecken, Stock, stechen, Stachel, Degen, franczia dague, olasz és spa nyol daga, holland dagge, persa teg, tig, portugál adaga, angol dagger, izland doggard stb.
Kétségbe vonom, hogy a halom szónak bármi köze lenne pl. gyakori szavunkhoz, vagy valaha is egy ősnyelvben azonos gyökre ment volna vissza.
A halom a HaR (nagy/hatalmas) gyök származéka. Ebben a tekintetben egyet értek V. Csabával.
A gyak tő szintén V. Csaba szerint a diák=gyak szóval lenne azonos, ami csinál (valamit) jelentésű.
Ebbe a csoportba tartozik bele a tákol, technika, gyakorol szó is.
Ezek szerint a gyak-or szó jelentése: csinál-gat. Egy ismétlődő cselekvésre vonatkozik.
Minimális kereséssel ennyit lehet találni, hiszen ezerszer ki lett már elemezve.
Dash:
"...miközben ennek a valójában neves, elismert és tisztelt régésznek az ötletszintű elmélete egyre jobban elhasalt a tudományos kutatások oldaláról, hogy egy eltökélt és keményen meggyőződéses rajongótábor alakuljon ki (akik ugye már odáig is elmentek, hogy ez az egyébként Széchenyi-díjas egyetemi tanár hogy is volt itt elnyomva és elhallgattatva...), László pedig ezek ünnepelt sztárjává válva, hogy lovalja bele magát az egészbe makacs módon annyira, hogy a végén már a saját eredeti állítását - miszerint két magyar hullám érkezett - is elvetve, török honfoglalókról és hasonlókról beszéljen."
Hosszú ideig az volt a kutatók véleménye, hogy az öntött övveretek a korai avar kor préselt vereteibõl fejlõdtek ki, és nem számoltak újabb népelemek beköltözésével. Ma már bizonyos, hogy a késõ avar kori kultúra nem vezethetõ le a korai avarság kultúrájából
Ebbe a meggyengült államba kér azután bebocsájtást az írott források szerint Kuvrát negyedik fia, Küber népével. Ez az esemény valamikor 670/680 táján történhetett meg. A történet folytatásaként azután Küber el is távozik a Kárpát-medencéből. Hiszen, miután a Kagán lázadástól tartva kinevezi az Avar birodalom területén élő bizánci hadifoglyok helytartójává, azok biztatására élükre állva eltávozik Thesszalonike környékére.
Pontosan ebben az időszakban jelenik meg egy új régészeti kultúra a Kárpát-medencében, melyet Tótipuszta-Igar-Kiskőrös körnek hívunk. A Bajáni avarok régészeti kultúrájától ezt az újat Bóna István és nyomdokain kutatók sokasága különítette el.
A VIII. században azután egy, az elsőtől alapjaiban, a másodiktól pedig részleteiben eltérő leleltanyag együttes, a griffes-indás kultúra emlékei lelhetők fel.
arra a kérdésre keresi a választ, hogy folyamatos változás során megy-e végbe a leletanyag átalakulása, vagy pedig egy 670/680 táján kelet felől betelepedett törzsszövetség népessége adja meg a változásokhoz szükséges erőt, majd belső változások során alakul ki a griffes-indás csoport jellegzetes leletanyaga.
A kiállítás katalógusában sikerül valószínesíteni azon véleményüket, amely szerint a második lehetőség áll közelebb az egykori valósághoz.
azaz: nem folyamatos változás, hanem 670/680 táján kelet felől betelepedett törzsszövetség
(szerintem) nem úgy kell érteni a keveredést, h valami más belekeveredett
hanem egy nyelv több utódnyelve, egymással viszonyitva látszik keveréknek
az utódnyelvekből lekoptak gyökök, az egymással való kapcsolat a logikai szabályai szerint csak azzal magyarázható
________________
egy népre egy nyelvre kell visszamenjen
különböző korokra a különböző szétválások :: a halom (latin IE ural török japán jeniszej tunguz)
abból, h kivették maguknak kizárólagosan, következtek olyan abszurditások h
gyakran : sűrűn, sokszor
1. Egy korábbi, ma már nem eleven gyakor (‘sűrű, gyakori’) melléknév módhatározói alakja. Ennek gyak- töve ősi finnugor örökség lehet: zürjén, votják juk, finn joukko (‘rakás’). Az eredetileg tehát ‘halom, rakás’ értelmű magyar szótő a denominális r képzővel (mint botor, keserű) olyasféleképp nyert ‘sűrű, gyakori’ értelmet, mint a német Hauf (‘halom, rakás’) nyomán a häufig (‘gyakori’).
2. gyakor, gyakori : török jok, jogún 'sűrű' > jogur-, jokur- 'megsűríteni'. Jelentéstani tekintetben vö. ném. Haufe és háufig. Ide tartozik a tör. jogurt 'savanyú tej', tkp. 'sűrített tej*.
A szkíta a legősibb nép a földön. Az egykori szkíta birodalomnak, melynek a létét is veszettül és dühödten tagadják, több népet is magába foglalt. A magyar volt a királyi szkíták népe, a mágusok és tanítók népe. De tagja volt ennek a szövetségnek kelta is. Élő, lélegző, dinamikus népesség, több nemzetségből összeállva. Europid népesség volt alapjaiban, eredete az ún Szrubnaja, Jamnaja kultúrákban keresendő. De egészen biztos régészeti nyoma van a Tatárlakai koronggal egyidős ún, vonaldíszes kultúrának ami aloghnem szintén a szkíta kultúra része.
A szkíta kultúra alapjelei, alaptémái a mai napig kimutathatók a magyar kultúrában, kimutathatók voltak a ritka hun leletek egyikén is. Hozzáteszem a hun leletek azért ritkák, mert amint magaskultúrát feltételező mellékletet találnak egy hun sírban, átnevezik gepidának, szkírnek, avarnak, gótnak, bárminek. Nem riotka az sem, hogy nyilvánvalón euro-mongolid, sőrt akár mongolid sírleleteket is gótnak mondanak csak azért, mert gazdag a sírmelléklet.
A hun korszakban kétségkívül már voltak mongolid vonások is. Priszkosz egyértelművé teszi: Atila a királyi szkíták közül való volt.
Ez a lélegző, dinamikus kultúra két központot tudhatott magáénak: Kárpát-medencét és a Tárim-medencét. E két központ között időnként népességcsere történt, fiatalok, mágusok, tanítók keltek útra, alapítottak országokat, királyságokat, tanították az elmaradottabb népeket (például a görögöket is). A szkítákhoz idővel új népek csatlakoztak, például türkök is, mongolok is. És volt keveredés is késtégkívül. De az alap, az europid típus nem változott.
Az Árpádi visszajövetelkor már valóban voltak euro-mongolid típusok is magyarságban de nem a vezető rétegben.
A tudomány jelenleg nemhogy kiszolgálója a a politikának, de maga is politizál. A nyelvészet és a történészet feladata manapság nem az igazság kiderítése éa kinyilvánítása, hanem az Unio Új Róma Birodalommá alakításának történeti és nyelvészeti megalapozása, akár hamisításokkal és hazugságok özönével is. Ezért tőlük semmit nem várhatunk.
Akkor miért beszél egyértelműen török szavak keverékéről a magyarban már a bevezetőben?
Ha két nép"összeforrott" hogyhogy nem beszélhetünk egységes nyelvről?
Az egész elmélet azért is megkérdőjelezhető, mert amennyiben a magyar nyelv a Kárpát medence nyelve volt
alapvetően az árpádi bejövetelkor, semmi szín alatt nem beszélhetünk sem keverék népről abban az értelemben, ahogy azt Vámbéry értette, de keverék nyelvről sem!
Valóban a magyar nyelv keverék nyelv, de csak abban az értelemben, ahogy kisebb-nagyobb rokon népek eltérő
nyelvjárásai összeolvadtak.
Olyan lehetett ez, mint a szlovák nyelv kialakulása (eltekintve benne a magyar túlsúlytól) ami a rutén, lengyel és cseh
nyelv keveréke.
Akkor még nem beszéltünk arról, hogy a magyar nyelv gyöknyelv.
Az egész szerkezete szétesett volna, ha nem rokon rendszerű nyelvvel, tisztán! gyöknyelvvel olvad össze.
Ráadásul a gyököknek hasonlóknak kellett lenniük.
A török nyelvek viszont legjobb tudomásom szerint nem ilyenek.
Van valamelyes gyöknyom bennük, de nem ez az alapjuk.
Ezt bizonyítja V. Géza -tudtán kívül-, amikor a török "rovás" betűit összeveti a magyarral.
Gyakorlatilag a török a magyar jelkincsből származik, ami a nyelvére is érvényesnek kell lennie valamelyest, a jeleik hangzósítását figyelembe véve.
Árpád sokféle csatlakozott néppel vonult be ide, de mindvégig magyar vezetés érvényesült.
Árpád népe nyilván valamilyen keveredés eredménye is, de az valamikor sokkal régebben ment végbe. Nem a törökség színre lépése idején.
Hogy mennyiben szkíta és az végeredményben ez mit is jelent, azt kéne végre tisztázni!
A kulcs ennek tisztázásához az, hogy a kárpát medencei ősnép valóban ősnép-e, magyar volt-e és
mi a kapcsolata a szkítasággal.
A szkíták fehér ember fajtájú összetevőjének kulturálisan is jellegadó java innen származott-e el keletre, vagy honnan kerültek oda?
Kell, hogy legyen szerves kapcsolat a Kárpát medence népe és a szkítaság között, mert a magyar művészetben, képírási szinten nincs választóvonal a két kifejezésmód között.
Dalkincsét tekintve bebizonyosodott, hogy a legősibb formák Közép Ázsiában és Kárpátiában megegyeznek.
A Kárpátok környezetében másnak nyoma sincs.
Erre épkézláb magyarázatot kellene adnia a tudománynak!
Igazad van, elég vicces, hogy a magyarnak folyton át kell vennie valakitől valamit. Miközben az egész szkíta műveltség benne van a népművészetünkben, egészen a 18. századi templomok festett kazettás mennyezetéig. Nem vettünk át senkitől semmit, nyelvünk, műveltségünk szkíta nyelv és szkíta műveltség.
Vámbéry nagyon pontosan érvelve cáfolja azt a téveszmét, a törökkel rokon szavaink átvételek lennének
"Anélkül, hogy mindkét irányban méltányosan és objektíven körültekintettek volna, ragaszkodtak a magyar nyelv egységes ugor jellegéhez, sőt idő multával mind jobban és jobban belerögződtek ebbe az elméletbe, anélkül hogy meggondolták volna, hogy ott, ahol keveréknépről van szó és ott, ahol két nép annyira összenőtt, összekapcsolódott és összeforrott, nem lehet olyan egyszerűen egységes nyelvről beszélni. Nem csoda, ha ilyen körülmények közt elkövették azt a még nagyobb hibát, hogy a magyar nyelv török elemeit jövevényszóknak nyilvánították, azaz olyan szókincsnek — mert alak- és hanganalógiákról egyáltalában nem is beszéltek — melyet a magyarok ugor népe vándorlása közben később vett át valamely szomszédos török néptől s mint idegen, kölcsön vett kincset a mai napig megtartott..."
