Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Én úgy gondolom, hogy az ilyen irányú felvilágosítás teljes egészében a szülők dologa, nem a tanítóé és az iskoláé. Más kérdés, hogy sokkal többet kellene ezzel foglalkozni a megfelelő életkorban (felsőtől) az iskolában, de nem az otthoni dolgok helyett, hanem azt kiegészítendő. Én őszintén sajnálom azokat a gyerekeket, akik már harmadikban "mindent tudnak", ezekből leszenk aztán a kiégett, megcsömörlött, félresiklott felnőttek. Én például csak azért, mert van egy ilyen romlott kis majom az osztályban, nem fogok eltérni a nevelési elveimtől, és nem mondok többet a gyerekeimnek annál, mint amennyit elegendőnek és szükségesnek tartok ebben a korban.
Harmadikban pornóújságot vettek??? Az biztos, hogy sokkal, de sokkal korábban érnek a mai gyerekek. Én nem emlékszem, hogy az én iskoláskoromban ennyi idősen ilyen dolgokról értekeztünk volna.
Nálunk egyébként felmerült, hogy esetleg lehetne az egész osztállyal beszélni a szex témakörről, de azt mondta a tanárnő, hogy annyira eltér még, hogy ki mennyire fejlett, hogy ő ezt nem tartja jó ötletnek. Mert vannak olyanok, akik teljesen felvilágosultak már, de akadnak olyan gyerekek is, akik hisznek a Mikulásban :-), és fogalmuk sincs még semmiről.
Igen, az enyém is ilyen szavakat hoz haza. Már én is gondolkoztam azon, hogy vajon honnan hallják a gyerekek ezeket? Mert maguktól ilyeneket nem találnak ki. És az a szép, hogy nálunk totál normálisnak látszó szülők csemetéiről van szó, álmomban nem gondolnám, hogy otthon a szülők így társalognak egymással, vagy mondjuk szabadon megengedik a 10 éves gyereknek, hogy pornócsatornát nézzen.
Tavaly a kis harmadikos lányok (nagytesókon felbuzdulva, és a mi tudtunk nélkül) elvitték a táborba a kis kukikönyvet és puncikönyvet.
Már 4 napja ezen rötyörögtek, amikor az egyik kislány "feljelentésére" fiatalos ofő (28 körül) bevonta a könyveket, hogy ilyenről nem beszélünk, mert még van olyan gyerek, akinek az anyukája erről nem akar beszélni.
(Gondolom a "feljelentős" kislány anyukája telefonált neki...)
Ez eső után köpönyeg volt, mert 1 hét sustorgi téma után nem lehet meg nem történtnek nyilvánítani a gyerekek érdeklősését.
A poén:
Tanító néni ősszel bejelenti, véletlenül terhes lett ....
(visszaszámolva időben a tábor környékén)
Mindenki azon röhögött, hogy talán forgatnia kellett volna az elkobzott könyveket, és talán a gyerekeknek tartott kisebb felvilágosítás során ő is megvilágosult volna a témában....
3 évvel korábban a szintén harmadikos pici fiam olyan hard újságocskát hozott haza, hogy belepirulnátok... (simán vették az újságosnál, összedobták a pénzt).
Na, akkor magyarázhattuk, miért dugta a bácsi a néninek oda a tollat, és mit csinál 3-4 bácsi és a sok néni együtt és és és ....
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy előhozakodom a témával, de most örülök, hogy egyszerűen csak csatlakozhatom a magam kis gondjával. Nálunk szerencsére ilyesmiről (közhangulatról) szó sincs. Írtam, hogy szuper az osztály, csupa rendes kisgyerek, rendes családi háttér stb. De írtam azt is, hogy van egy szál kakukktojás, "sztárcsemete", akivel mindenféle gondok vannak (öltözködés, késés). Na, ez a gyerek, lefogadom, romlottab volt 5 évesen, mint mi itt összeadva, együttesen :-))). A gyerek teljesen aberrált, ha rajzolni kell, nénit és bácsit rajzol, befesti a bugyiját pirosra, hogy "megjött neki", és 4 évesen az oviban olyanokat mondott, hogy (muszáj idéznem)" és akkor a bácsi simogatja a néni p**cigolyóját". Na, a múlt héten direkt felírtam azokat a szavakat, amelyeket ettől a kislánytól "hoztak haza" az enyémek. A termés: hétfő: f*sz, kedd: pi*a, szerda:d*g, csütörtök:k*r, péntek: ge*i, tegnap: felfelé tartott középső ujj... A k*rva és lesz*ikus már régebben lecsengett. Na, gondolom nem csodáljátok, hogy eldurrant az agyam... De mi a fenét lehet tenni? Az enyémek meg ártatlanul kérdezgetik, hogy anya, mit is jelent ez meg az. És olyan elkeserítő az embernek a gyermeke szájából ezeket visszahallani, még akkor is, ha csak egyszer. Komolyan, majdnem sírva fakadtam tehetetlen dühömben. A tanítónak már szóltunk, tudja, de mit tehet ő is? Nem adhat egy listát a gyerek és a szülei kezébe, hogy ezeket a szavakat kéri mellőzni. És felmerül a kérdés: honnan tudja mindezt a gyerek? Beszélnek róla? Filmet néz? Élőben látja a szüleit? Engem mindenesetre egy dolog vigasztal: a Vekerdynek volt a Nők Lapjában erről egy nagyon jó tanulmánya. A lényege az volt, hogy azokról a gyerekekről, akik érzelmi biztonságban élnek és megfelelő nevelésben részesülnek, nyom nélkül leperegnek az ilyesmik. Egy-két napig foglalkoztatja, de utána elfelejti. Mindenesetre résen kell lenni, és okosan elmagyarázni mindent, ugyanakkor nem is szabad felfújni, mert annál jobban érdekli majd a gyereket...
Igen, nálunk is volt már téma tavaly is, de nem ennyire, mint most. A szülőin azt mondta az osztályfőnök, ha olyan kifejezést hoz haza a gyerek, amiről fogalma sincs, azt ne kezdjük el magyarázni, viszont, ha már hallott róla, akkor beszélgessünk el vele az ő szintjének megfelelően. Igazából az én gyerekemet nem is érdekli a téma még annyira, azt szokta elmesélni, hogy melyik srác mit mondott illetve csinált... aztán megbeszéljük, hogy mi mit jelent, tényleg igaz-e, amit hallott. De ez tényleg mindennapos dolog. És a másik: ez a téma iszonyatos csúnya beszéddel párosul. Szintén az ofő szerint azok a gyerekek "hozzák" haza az ilyen szavakat, akik úgymond otthon nem hallanak ilyet, így érzékenyebbek rá, mint a többiek. ???
Ez a téma nálunk már most harmadikban is aktuális. Konkrétan a nyári táborban derült ki, hogy mennyire. Szine egész héten ez volt a téma. Most lesz szülői értekezlet nálunk, hogy a tanítónénivel és bácsival (nekünk ilyen felállás van) megbeszéljük, hogy hogyan kellene ezt kezelni. Mindenkit váratlanul ért ugyanis, hogy ennyire e körül forogtak a gyerekek a táborban.
Ja ehhez még hozzá kell tennem azt, hogy én nem foglalkoztam vele, max. átnéztem a leckét, hogy megvan e a nagyobbnál is, és komolyan vettem, amikor azt mondta, hogy "nincsen is házifeladat". Hát volt.
Mindenesetre a lehető legrosszabb választás az, ha a szülő "korrepetálja" a gyereket, azaz ő felügyeli a leckeírást. Inkább adjál valami zsebpénzt egy 14-15 éves rátermett lánykának, hogy egy ideig foglalkozzon vele ő.
Nálam anno a kisebbik vette ilyen lazán a házifeladatot: a harmadik 1-esig. Ez szintén másodikban volt, a második félévben, amikor osztályozni kezdtek, és egyszerűen nem hitte el, hogy bármi következménye lehet annak, ha nem írja meg a leckét. Én akkor megvallom alaposan elfenekeltem, és ez frenetikus hatással volt rá, azóta se hiányzott egy feladata sem. Kinek mi jön be ugye. De ő is hat és fél évesen ment iskolába, és semmi gyanú nem volt, hogy ne tudná magától megírni...
Hogy mennyire volt iskolaerett vagy sem azt nem tudom, mert itt nem nagyon merik fel a gyerekeket, eletkoruk alapjan mennek a suliba vagy maradnak. Nagyon ritka a kivetel akit vizsgalnak kulon. Viszont kora alapjan a gyerekem meg boven iskolakoteles volt itt, es a harmad osztaly nala fiatalabb raadasul, szoval akkor nekik is eretlennek kene lennie, megsem bukik az egesz osztaly. (szerintem nem is buktatnak meg, vegulis mi alapjan, ha nincs ertekeles sem... irni es olvasni meg szamolni amugy tud, csak veszett lassan irja a leckejet es leginkabb onalloan nem, ami nem baj, de azt a reszet sem amit tudna magatol). Magyar suliba meg nem ment volna csak iden, de az ottani kovetelmenyek es tempo nem is hasonlithato az itteni lazasaggal, na ottani modszerrel aztan vert izzadtunk volna, az tuti fix.
Mondjuk en nem kockaztatom meg, hogy rahagyom a leckeirast, mert ha most lehet neki olyat, hogy nem irja meg (mert mondjuk nem erett ra, lehet ez igaz is) akkor jovore meg mitol ne lehetne megint es ujra? Szerintem ezzel azt tanulna meg, hogy lehet a lecket nem megirni... persze lehet tevedek, de en azt gondolom ezt szurne le belole... nincs kovetkezmenye a dolognak ha nem csinalja amit kene.
Mindenesetre irtunk tanneninek tegnap mailt, hogy o hogy latja (mar amennyire lathatja igy a masodik heten) es kivancsian varom mit reagal. :)
A mai eszemmel azt hiszem én szarnék bele a házifeladatba úgy ahogyan van, ha egy gyerek még alig hatévesen kezdi az iskolát, és így reagál a házifeladatra, az egyszerűen még nem érett rá, és akkor történik vele a legjobb dolog, ha sikerül évet ismételnie inkább, akár itt akár más iskolában. A tiéd szvsz. nem volt iskolaérett, és egyre joobba meg fog látszani. hagyni kéne lógva, ha nem csinálja meg a feladatát, azt intézze el a tanitónő... hidd el, hogy ebben az időben még annyira lényegtelen a, hogy hogyan teljesít - de ez csak az én véeményem, nem kell megfogadni.
Ami a gyors betütanulást illeti: szintén szerintem akármilyen módszerrel, de hiba, én nem tenném, viszont! Viszont lehet, hogy sikerül - látszólag. De ne felejtsétek el: AZ TUD OLVASNI, AKI HANGOSAN, HANSÚLYOSAN, ÉRTELEMSZERŰEN FEL TUD OLVASNI VALAMIT. A néma olvasás nulla. A néma olvasásból keverednek ki a funkcionális analfabéták.
És erre egyetlen jó módszert tudok: nem most, hanem mondjuk másodikban - minden nap legalább háromszor olvasson fel egy rövid mesét. Régen volt ilyen mesekönyv, hogy minden napra egy ese, 365 rövid mese volt benne, a kisebbik lányom idős tanítónője ezt velünk kötelezően megvetette, és a napi házifeladat az volt, hogy minden nap egy adott mesét háromszor oitthon hangosan fel kellett olvasni, nekem meg alá kellett írni, hogy megtette. Nem tudok egy gyereket sem abból az osztályból, akinek később olvasási nehézségei lettek volna, pedig szerencsétleneket képolvasással gyötörték elsőben.
Sziasztok! Nem tudom, hogy jó helyen járok-e kérdéseimmel, problémáimmal, de a topikleírásban olvastam, hogy minden téma jöhet, ami a kisiskolás korral kapcsolatban felmerül. Negyedik osztályos a fiam és gyakorlatilag úgy tűnik, a srácokat az osztályában semmi más nem foglalkoztatja, mint a szex. Olyan "tényeket", információkat hallok nap, mint nap, hogy égnek áll a hajam.:) Én megpróbálok mindenre reagálni, válaszolni, néhány szóban, vagy egy-két mondatban, úgy, hogy azt megértse. Nektek milyen tapasztalataitok vannak ilyen téren?
Kéne egy aprócska tanács: az osztálynak profi hegyezőt kellene vennem az osztálypénzből, de nem tudom, hol keressem és milyet. Tudjátok, az a nagy, amibe csak be kell dugni a ceruzát és egy kart tekerni. Régebben vettünk jó drágán azt hiszem egy ICO-t és hetek alatt kimúlt. Melyik lenne megbízhatóbb?
Piglet: kitudtam a cápaharapást: 10 zöld pont ér egyet, és a füzet lapjába méllyeszti a fogait, ki is lyukasztja. :-))).
ja, és én nem éreztem gyorsnak, bár a gyerek nálunk is már olvas valamennyire - inkább betűz...
írásban ők is még csak a kanyarításoknál tartanak. Esernyőt, cicát meg hattyút meg hullámokat rajzolnak nagy A4-es méretben egy sablon alapján (erre kellett az átlátszó papír, amit egész nyáron üldöztem). Matekból meg a +, -, / jeleknél tartanak. Meg a kisebb, nagyobb, kevesebb, több-nél.
meixner könyv? ugyanitt tartanak. most hétvégén karikáztuk az ó, m, s, t betűket a betüvadász füzetükben - ebbe a tantónéni ragaszt be cikkeket és abban kell megtalálni az aktuális betűt.
Nálunk mosolygós, egyenes és görbülő szájú arcocskákat cserélgetnek egy tartóban a falon magatartás-ügyben. Nekem is tetszenek ezek a dolgok egyébként. Tanulmányi ügyekben a legújabb a "cápaharapás" a füzetre, valami elmés kis készséggl, nagyon népszerű... :-)))
Alapvetően alkati kérdés, kit mivel és hogyan lehet motiválni. Nem hiszem, hogy a nyuszis nyomda maga lenne a bűn, amely gyermekeinket megbélyegzi egy életre.
A lányoméknál amúgy elsőben volt egy kis kártya, amit ha elvettek, az jelentette, hogy magatartási zűrök voltak - ez jelzés volt felénk is, és a gyerek felé is. Nem ártott meg nekik - ráadásul mindig valódi oka volt, és nem csak kiszúrás vagy skatuláyázás miatti.
Az én lánykám harmadikos, de amikor elsős volt, nekem nagyon tetszett, hogy elsső félévben nem az írott betűkkel kezdtek, hanem a NAGY NYOMTATOTT betűkkel. Teljes egészében végig vették őket, az olvasőkönyv is eleinte nagy nyomtatott betűvel volt szedve. Nekem ez azért tetszett, mert ezeket a betűket a legtöbb gyerek már ismerte, hiszen amikor ovis korukban leírtak ezt azt (pl. saját név, anya, apa, ilyesmi) akkor ezt is nagy nyomtatottal csinálták és így nagyon könnyedén ment az egész a suliban is. Az elsős vonalas füzetbe is először ezeket gyakorolták, A-kból, B-kből, stb kellett sorokat írni. (persze mindezek előtt nagyobb papíron is rajzolgattak, meg álló egyeneseket, stb. is írtak). Úgy érzem, könnyebben ment így a vonalak közé kényszerülés is, mintha pici kerekítendő dolgokat kellett volna írni.
Második félévben már szerepelt a könyvben a nagy nyomtatott mellett a kis nyomtatott, illetve, ha jól emlékszem, az írott betűs megfelelője is az adott betűnek, így szép lassan, szinte észtevétlenül tanulák meg és eddigre a kezük ráállt az apróbb írott betűk vonalak közé kerekítésére is.
A legtöbb gyerek talán ennek eredményeképp nagyon szépen írt az osztályban már elsőtől kezdve.
Egyebkent meg ha belegondolok, hat persze, a tudas megszerzesehez, meg ugy am blokk a tanulashoz legyen belsoleg motivalt a gyerek. Node itt pilincke 6 evesekrol beszelunk (az osztaly egyharmada nem is volt meg 6 eves sem elsoben szeptemberben, enyim is csak eppenhogy, mert augusztusi, de itt mas a szabaly) nekik valahogy csak meg kell tanulni, hogy a feladatot el kell vegezni, lehetoleg nem harom het alatt... szoval az ilyen aprocska lepeseket szerintem nem problemas, ha gyakorlatban is motivaljak valahogy eleinte... hat egy kis ovisnak ebbe bele kell szokni, hogy nem kedvere rajzol hanem ezt csinalni kell a megfelelo ritmusban. (mindamellett, hogy itt az oviban is volt mar minden evben munkafuzet amiben dolgoztak, szoval reszben szokva voltak, de ott sosem idore es kotelezo jelleggel)
Koszi az otletet, asszem ezt ki is probalom :) Enyim is nagy gyujtogeto es minden frincfrancnak nagyon orul :)
Eddig ugy gondoltam en is, hogy nem baj ha nincs ertekeles, de igy egy ev utan meg azt latom, hogy valami megis hianyzik a dologbol, lehet nem mindenkinek, de az en nomnek igen.
Na tegnap kiderult, hogy hasznalhatatlan vagyok portugal szotagolasnal, mert a magyar hangzokra all a fulem, es ami nekem at-le ta az nekik a-tle-ta :) Lassan beiratkozom en is elsobe :)
Quilla! Ez a motíválás - nem motíválás tényleg fogós kérdés. Általában az alternatív és a hagyományos oktatás egyik legnagyobb ütközőpontja, mert az alternatívok azt mondják, hogy a gyereket nem külsőképp (pirospont és társai), hanem belsőképp kell motíválttá tenni. Vagyis azért tanuljon, hogy okos, ügyes stb. legyen, és a tanulás öröméért magáért. Persze a dolog sokkal bonyolultabb, de szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Én az enyémeken úgy látom, hogy ezt lehet egyensúlyba hozni, vagyis élvezi a gyerek a tudást magát, de az is örömet okoz neki, ha megdícsérik, vagy kap egy kis csillagot vagy bélyegzőt. Lehet, hogy megszóltok, de én egy alsós pici gyereknél fontosnak tartom ezeket a kis átlátszó motívációkat. Otthon hegyekben áll a matrica, mégis elszántan küzdenek a valahány pecsétért kapható kis matricáért az iskolában. És ez közel nem azt jelenti, hogy a "jutalom" miatt tanulnak. Az csak plusz öröm, kedvesség. Különösen a kislányok fogékonyak az ilyesmikre. Vagyis szerintem ami az iskolából hiányzik, azt otthon kéne valahogy pótolni, kitalálni valamilyen "rendszert": ha megcsinálod hamar, vagy egyhúzásra, kapsz egy akármit, öt akármi egy nagyobb akármi stb. :-))). Ez jó játék, és keretbe foglalja a dolgokat. Biztos nem zseniális ötlet, de én megpróbálnám, mint a kislány-lélek nagy ismerője :-DDD.
Az enyémek is csak fecskefarkoztak tavaly ilyenkor, elég sokáig, meg tapsoltak nagyon sokat, mint Pigleték. Utána viszont, amikor nekiveselkedtek a betűknek, eléggé gyorsan haladtak, és tavasz derekán bőven kész voltak a betűkészlettel, úgy, hogy minden gyerek gyakorlatilag jól olvasott/olvas. Persze az osztály eléggé szerencsés összetételű, ami a képességeket illeti, a tanítók szerint valódi "jutalomjáték" 16 ilyen gyerekkel haladni. Szerintem a túl gyors haladás akkor nagyon gáz, ha kiegyenlítetlen az osztály, mert ilyenkor lehet behozhatatlanul lemaradni.
Tanitonenivel valo gond nem nagyon lehet, abban a 'szerencseben' van reszunk, hogy masodik osztaly es masodik tanitonenink van, tehat teljesen uj a szitu. (ez egy agyrem amugy, hogy nincs kizarva, hogy esetleg harmadikban megint uj lesz, mert itt ilyen balga modszer van, hogy a tanarok nem az iskolaval allnak es nem allando szerzodesben, hanem palyazattal nyernek el helyet x evre... vandormadarak, klassz lehet nekik :o( )
Irtunk tegnap a tanneninek egy mailt (ez aztan a technika, igy -is- lehet vele kommunikalni, szemelyesen sokkal nehezebb) hogy o hol latja a problemat illetve a valoban a tobbi gyerekhez kepest van e itt szerinte gond, mert hat ugye rairta a munkalapra, de az vajon kinek es milyen szinten szolt? Na majd kiderul mit reagal :) Tegnap osszefutottam egy osztalytars/baratno apukajaval es azt mondta, az o lanya is elegge lassau es szorakozott leckeiras kozben/helyett.
Csak piszok nehez am eligazodnom ezek kozott a lusitanok kozott, mert iszonyu kedvesek es udvariasak es szerintem (soxor ez az erzesem a nevelokkel kapcsolatban) haritanak eleg sokat mosolyogva es nem asodnak bele holmi problemakba, mindig minden rendben, szep es jo, mindenki elegedett. De nem hiszek nekik... :))
Ma reggel kiderült, hogy az e betűt is be kell vinni. Tényleg elég gyors, eddig nem is tűnt igazán fel, mert a fiam már olvas, így neki lassú. Tavaly a lányomék ennél jóval lassabban haladtak, de ők zsolnaival tanultak.
Derszu, az írástanulás az itt is késleltett, még szintén bögréknél meg hasonlóknál tartanak, ráadásul spéci nagy méretű füzetük van, az mondjuk jó.
igen, szintém meixner módszer, de a város másik fele, ha jól látom ti zuglóiak vagytok. akkor most egy kicsit megnyugodtam, ezekszerint ez a módszer sajátossága, majd kifaggatom a tanítónénit ha ráér 5 percre.
