Sziasztok!
Ezt a topikot azért hoztuk létre,hogy legyen egy hely ahol minden témáról lehet beszélni,akár kerti növény akár szobai,kerti tó,növények kártevői,barkácsolás a kertben,tanácskérés,szép tájak növényei,nyaraláskor lefényképezett pálmák,leanderek,rózsák,fenyők,vagy ha csak meg akarod mutatni a kedvenc virágodat,a kedvenc kutyádat ,macskádat ,akármit!!!!mindenkit várunk,itt nincs OFF téma:)
Csak a saját kezdetleges, 30éve próbált módszerrel szolgálhatok, pár évig csináltam GYES alatt, azóta se...
1 rész glicerin/2 rész forró víz elegybe tettem, hogy a szár kb. 7-10cm mélyen álljon benne. Azt a részt le kell csupaszítani, bevágni, hántolni vagy kalapáccsal épphogy roncsolni, mindegy, lényeg hogy az oldatot több felületen szívja fel. Időnként kicsit levágni alulról, és a folyadékot pótolni. A tüzelőtárolóban, majdnem sötét, hűvös helyen csináltam. Rugalmas, hajlékony maradt, de a színe változik kicsit. Ha ez zavar, tegyél hozzá ételfestéket(kék/zöld gondolom jó a borókához).
Glicerint anno a gyógyszertárban vettem fillérekért barna üvegben, valószínűleg most is ott a legolcsóbb, ételfestéket bármilyen élelmiszerboltban kapsz kis műanyagtartálykákban (általában az aromák/fűszerek mellett van).
Mégegyszer mondom, tűlevelűekkel sose próbáltam, de hátha működik, próbálkozz több edényben, több módszerrel/színnel. Több hét mire ebből lesz valami, úgyhogy hajrá!:)
pontosan. itt a homokos, köves talajon a vetemény szinte esélytelen, a fák meg borzasztó lassan fejlődnek az elfolyó víz miatt. nem hinnétek el, hogy itt a 10-20-30-40 éves fák mekkorák. mondjuk azzal vígasztalom magamat, hogy így tovább élnek (talán).
hááát, én úgy vettem észre, hogy vegyesek az érzések a "virágot szerető" férfiakkal szemben. a szomszédok tekintetéből azt olvasom ki, hogy a fejükben ott motoszkál egy kis "buzi-e vagy?" kérdés, amikor látják, hogy egész nyáron a kertben serénykedek, meg tukmálom nekik a dugványaimat. de nőknek inkább bejön, főleg az idősebbeknek.
Vagy telítődött vele.. az én gyerekeimet se érdeklik se a kert, se a virágok :-) Mindkettő "anya hülye hobbija"-ként tekint a rengeteg növényre, a legkevésbé sem tartják szépnek vagy izgalmasnak. Csak én örülök minden kinyíló virágnak..
Az én tapasztalatom az, hogy hosszú távon ott lettek szépek a növények, ahol nagyon nehezen tudtuk megművelni a talajt. Ez alatt azt értem, hogy nem a homokos talajon lévő kertek működnek jól hosszú távon (10 és több év), hanem a nehéz talajon. A homokon gyorsan átmegy a tápanyag.
Ez így van,nekem is vannak teljesen rossz helyen levő meg túl sok növényem,de egyszerűen sajnálom kiszedni őket. Pátyolgatom őket,és sose sikerül valami elegáns,visszafogott ágyást csinálni,mert mindennek találok helyet:-)
A metszésről nem is beszélve,sokkal szigorúbban kéne,de azért is sajnálom szegénykéket:-)
Hihihi, érdekes volt visszaolvasni a fejleményeket, még a hátfájásom is elmúlt.:-))
Majd, ha újra találkozok az egyetemi tanárommal, megírom neki, hogy érdemes ezt visszanéznie, tökéletes bizonyíték a "félrecsúszott nyakkendő" és a "kabátlopási ügy" tankönyvi példákra. ;)
ezüstkárász, ha tényleg érdekel, a téma az úgy nagyjából 269898-tól indult, és amivel engem vádoltál, azokat a 269900-as és 269915-ösöket beírók követték el - már, ha érdekel.;)
Amúgy igaz, elég lett volna beírni, hogy a wiki-n kivételesen van egy egészen jól összefogott szócikk rá, elég lett volna arra hivatkozni.
Na, megyek visszafeküdni, de ezeket olvasni jó mulatság volt.
Tudod, nem mindegy, hogy az a kertész annak született-e, vagy csak azzá vált az idő sodrásában, sorsa alakulásában, netán anyagi megfontolásból lett belőle "kertész". Ez utolsó azért van idézőjelben, mert nélküle abban az esetben már nem mernén leirni.
Visszakanyarodva, aki annak született, aki SZERETI a növényeket, valóban sajnálhatja elpusztitani akármelyik növényt. Növényt azért pusztitunk el, mert felsőbb rendűeknek érezzük magunkat, ott állunk a csúcson, érezzük a felhatalmazást, hogy bármit megtehetünk ezen a világon. Ki bünteti meg a rendőrt, ha gyorsan hajt?
Természetesen alá kell tenni, hiszen akkor van értelme a takarásnak viztakarékosság szempontjából. A takarás megakadályozza a párolgást, kevesebb vizzel is beérik a növények.
Na akkor itt is megpróbálom: A múltkor úgy láttam, hogy a talajtakarás (ásás és gyomlálás helyett;-) hatalmas népszerüségnek örvend. Esetleg akik ezt alkalmazzák, meg tudnák mondani, hogy ahol csöpögtetö csö van (évelöágyások) ott a csövet a takarás alá, vagy a tetejére kell-e tenni.
Sajnos nem. Az ember sportolás, műalkotás ( irodalom, fotó, képzőművészet, bútortervezés, stb.) közben tovább megy a hétköznapi határokon, mélyebben átél olyan dolgokat, amik felett egyébként könnyedén átsiklana. Kívülről ez valóban viccesnek tűnhet, de a kapu előtt az a finom kis belenyesés gólt ér, a többi esetben pedig kitűnik a sorból, amit csináltál. ( Nagyok ám a sorok.) Ha az ember alaposan bevizsgál egy növénytársulást, mondhatni személyes ismerőse lesz minden ott élő növény, és amikor ugyanezt a növényt kikapálja a kertben, van némi kis rossz érzése. Meg van még egy forrása ennek a fajta "túlérzékenységnek". Művészetpedagógusként elég sokféle személyiségproblémával találkoztam a tanítványoknál. Utána olvastam, beszélgettem velük, beleéreztem magam az érzelemvilágukba, és ez az egyébként kifejezetten macsó beállítódásomat kissé empatikusabbra váltotta. Már, ha nincs az a klasszikus végveszély helyzet, mert akkor az érzékenység, empátia blokkolódik. ( Külterületi négysávos üres egyenes lejtőn zúdulok lefelé hatvannal kerékpárral. Az egyik fákkal, bokrokkal fedett keresztútról két srác tolja keresztbe bicajait előttem. Rájuk ordítok, és figyelem, megtorpannak-e? Ha igen, előttük, ha nem, mögöttük fogok elzúgni. A fékezés már esélytelen. Mindezt teljesen tárgyszerűen, indulatmentesen teszem, mint amikor egy poharat tolok beljebb az asztal széléről. Csak utólag fogok leizzadni. Mi lett volna, ha egyik megáll, másik tovább megy! Vagy egy bicajos kolléga csúnya vérző roncsolt sérülését kell ellátnom. Alapból iszonyodom a vér látványától, de most letolom gyomorba a rossz érzést, tréfálkozva látom el.) Mindezek természetesen, mint korábban írtam, egészen halvány alnyomatot jelentenek kertbeli kedélyállapotomon, gyomirtás közben. Néhány szegélyfolton természetesen meghagyom a szebb virágúakat.
