Én is elgondolkodtam pont ezeken, de a másodikat én egy kis forgatókönyv írói bénaságnak vettem: így próbálták enyhíteni, hogy mindig szinte mindent Spock old meg és úgy gondoltam, hogy nem is volt ilyen jelenet, hiszen nem minden korábbi kküldetésüket láttuk.
Azonban mint (olysokszor) most is a Memory Alpha biztosította a valódi megoldást: Unusually for TOS, direct references to two previous episodes are made. At Rojan's mention of the galactic barrier, Kirk says "We've been there." (TOS: "Where No Man Has Gone Before") Spock's "negative"-line when they approach the barrier is an exact quote of his analysis in the second pilot. Later, Kirk recalls their imprisonment on Eminiar VII and Spock's use of his mind-meld to fool the guards. (TOS: "A Taste of Armageddon")
"Ott nem egy vulkán mindmelddel (tudategyesítéssel) kavarnak ki a börtönből?"
Nem azzal a tipikussal, mert Spock és az őr között nincs fizikai kontaktus, sziklafalon keresztül próbál kapcsolatot teremteni az elméjével. De lehet, hogy az a korábbi eset, amire utalnak, az egy "szimpla" mindmeld volt, ezért nem maradt meg különösebben emlékeimben. :)
"Azt mondják, hogy már jártak az Enterprise-zal a galaxis peremén. Ez melyik részben volt?"
Where No Man Has Gone Before.
"A börtönből szabadulásnál Kirk azt mondja Spock-nak, hogy próbálja meg a gondolataival befolyásolni az őrt, úgy mint korábban. És ez melyik rész lehetett?"
Ott nem egy vulkán mindmelddel (tudategyesítéssel) kavarnak ki a börtönből?
Mostanában nézegetem a TOS-t és a 2. évad "By any other name" epizódjában két visszautalás is van, amikre nem nagyon emlékszem.
- Azt mondják, hogy már jártak az Enterprise-zal a galaxis peremén. Ez melyik részben volt?
- A börtönből szabadulásnál Kirk azt mondja Spock-nak, hogy próbálja meg a gondolataival befolyásolni az őrt, úgy mint korábban. És ez melyik rész lehetett?
Másnál is sietnek a miaszaték a TV6 műsorával 15-20 percnyit (talán már reggel óta), vagy csak én kerültem ilyesfajta téridőanomáliába? :-) Eddig megelégedtek a kép és hanghibákkal, de ez most megint valami új dolog.
Sokszor tréfálkozom, hogy csinálok egy kádat karácsonyra. :)
Én úgy gondolom, hogy nem lehet mindent belesűrítseni egy sorozatba, nem csak idő hiányában, hanem, mert olyan lenne, mint a sütőtökös túróscsusza csokiöntettel. A ST mindig is kicsit vagy nagyon szimbolikus, idealizált szereplőkkel dolgozott és a mitológia volt előtérben. (A mitológiai alakoknak sincs összetett, sokrétegű jelleme.) Ebből a szempontból nem jó felvetés az, hogy senki sem ilyen jó a valóságban, hiszen ez nem a valóság, és nem is kíván annak feltűnni. Persze 7 évad alatt sok apróság történhet és formálhatja a képet, és fokozatosan össztettebb finomabb jellemek rajzolódnak ki. A TOS és a TNG egyértelműen az egyik (mitológiai) véglet, a DS9 más vonalat követett, ebből következően mások a történetek, a történetvezetés is (közhelyesen: szappanoperás), a Voy félúton van, de szerintem sokkal közelebb a TNG-hez, mint a DS9-hoz ezen a skálán.
Hogy kinek melyik jön be az ízlés dolga, nekem szerencsére máshogy, de mind a három nagyon tetszett. (Mondjuk azért a TNG, "A kedvenc" sorozatom, a Voy benne van a TOP12-ben, a DS9 inkább csak a 20-ban, de azért, mert széles a remek sorozatok mezőnye. :)
Az emberszerű idegeneknek nyilván anyagi oka is van, de azért nagyon fontos, hogy a ST nagyon nagyrészt az emberiségről szól. Az emberről, az emberi társadalomról beszél, más civilizációk esetében is. Ehhez nyilván az emberszerű idegen nagyon alkalmas. A TNG-ben sok nem ilyen, hanem alapfilozófiai - tér, idő stb. - kérdést boncoló epizód van, de a Voy-ban a társas viszonyokat, térsadalamat előtérbe helyező részek (ebből persze a TNG-ben is jóval több van) dominálnak . Persze a Voy-ban nagyon gyakaran a "túlélés egy idegen környezetben" szemszögből vizsgálva, míg a TNG naívabb, rácsodálkozóbb, "menjünk ki az űrbe" (és tartsunk mindenkinek szónoklatokat) szemmel vizsgálja a világot.
Kicsit röviden írtam le: nem arra gondoltam, hogy ugyanazt a pályát futják be a jellemek TNG-ben és a Voyban, hanem abban a tekintetben hasonló, hogy itt is előre jól kidolgozták a karaktereket, de igazán a sorozatban keltek életre. Persze teljesen más életre!
Egyébként az én szintén személyes véleményem szerint nem szúrták el a Voy-t, egyre jobb lett, ebben a tekintetben is. Igaz nem lett "epikus", inkább kis személyes.
Az, hogy sok sorozatban így van, azért írtam, mert szerintem érdekes kérdés, hogy mi az ami ST-sajátosság, és mi az, ami sorozatsajátosság! (Hiszen pont erről volt szó.)
(OFF, megj.: a sine qua non-t nem inkább elengedhetetlen (feltételnek) fordíthatnánk? ON)
Nem feltétlenül baj az, hogy a valóságban nem pont ilyen egy társadalom. Egyrészt leírtam, hogy nekem ez miért nem gond, másrészt ahhoz, hogy az üzenet jobban átjöjjön, szerintem nem baj, ha némileg sarkítják, lecsupaszítják a jellemeket.
"Úgy vélem, egy scifi (vagy fantasy) ideális terep lehet arra, hogy olyan kérdéseket feszegessünk - más világokra, más időkre, akár más fajokra ruházva a helyzetet - amelyet "direktben", a mi világunkban, időnkben, helyzetünkben feszegetni kényes lenne. Ez is egy olyan lehetőség, amire a műfaj alkalmas. Már csak élni kell(ene) vele..."
Nagyon jó meglátás, ez a ST-ben úgy érzem benne van. Egyébként annak örülök, hogy a Voyagerben időnként megjelenik a humor is, én még több humorosságnak is örülnék.
Rendkívül érdekes, amiről írtok. A Voyagerben - most értem a 4. évadhoz - valóban sok minden van szerintem is de mintha még több minden lehetett volna benne emberi és személyiségfejlődési vonalon. Ugyanakkor alig egy órás epizódokban nem mindent lehet kibontani. Itt volt például az a rész, amikor Janeway és Chakotay valami fertőzést kapnak, amit nem lehet gyógyítani és kiteszik őket egy bolygón. Nekem amikor néztem, az egész túl gyorsnak tűnt, mintha túl hamar beletörődtek volna a dologba. Ugyanakkor elhangzott az epizódban, hogy közben hetek telnek el, tehát a változás úgymond reális volt, csak ezt bemutatni nem áll rendelkezésre elég idő egy epizódban. Ugyanez igaz Chakotay jellemére is. Ahhoz képest, hogy milyen nagy lázadó hírében állt, elég hamar beilleszkedett a legénységbe és már-már "papucsférj" lett belőle az erőteljes személyiségű kapitány oldalán. (Nagy meglepetés is volt, amikor az egyik epizód azzal kezdődött a 3. évad vége felé, hogy lázadást terveznek. Annyira hihetetlen volt, hogy még az évad és az epizód számát is ellenőriztem, hogy tényleg jót nézek-e. Hogy ez egy holografikus novella lehet, csak akkor jutott eszembe, amikor Seska megjelent, holott már rég halott a "valóságban".)
Ugyanakkor én úgy vagyok vele, hogy - akár a mesékben - mégiscsak ki kell, hogy elégítse az idealista természetemet is a sorozat. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol. Nem feltétlenül csak a realitást keresem benne. Tehát hiába reálisabb az, hogy problémák vannak a szereplőkkel, a valóságban senki sem olyan jóságos esetleg, mint a sorozatban, mégis van egy elvárásom, hogy én azt szeretném, hogy a csapattagok jól jöjjenek ki egymással, a vonzalmak teljesüljenek be. Még akkor is, ha ez a konfliktusok, az "izgalom" csökkenésével jár. Egyik kedvencem a Miért éppen Alaszka? ahol viszont egyre idegesítőbb, hogy a két főszereplő szerelme sosem teljesedik be, mindig csak majdnem. Eleinte ez jó konfliktus-forrás de a 4. évad felé már idegesítő számomra.
És még valami, ami nekem fontos: hogy legyenek olyan női szereplők, akiket vonzónak találok. Ez sokáig le tudja kötni a figyelmemet. :-)
Az emberszerű idegeneknek szerintem alapjában egyszerű oka van: egyszerűbb és olcsóbb megvalósítani. Ugyanakkor ezzel is jelzik, hogy ez az egész mindenféle scifi-jellege ellenére mégiscsak az emberekről szól. Egyébként is egy jellemzője a ST-nek.
Így van. Valóban, főleg a hajón belüli jellemekre és viszonyokra gondoltam. Ezért is jegyeztem meg, hogy végső soron a helyszín, az idő, a történet bármi lehetne, ebből a szempontból szinte nincs jelentősége - csak zeta talán nem olvasott elég figyelmesen. :-)
Abban viszont nem értek egyet veled, hogy a TNG és a Voy emberi vonala nagyon hasonló lenne, éppen ellenkezőleg ... számomra a Voy kimagaslik a ST világából (legalábbis az első 3-4-5 évad tekintetében), sőt, oldalirányba is "kilóg". Ami "fáj", hogy megvolt benne a lehetőség arra, hogy még sokkal több legyen, és egy másféle súlyt adjon a ST világhoz, de - bár jól indultak el és egyre inkább belejöttek - végül elszúrták, és ez hagyott maga után egyfajta űrt. (Hangsúlyozom mégegyszer, hogy ez szubjektív véleményem, mindazonáltal nem vagyok egyedül vele, sőt...) De mindegy, ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy személy szerint engem "orrba vágott" néhány dolog benne, már az első epizódok után. Igen, ebbéli álláspontomban szerepe lehet annak, hogy itt már nem idealizáltak a karakterek, márpedig ha egy személyiség nem idealizált, akkor reálisabb, hihetőbb, hitelesebb... lehetne akár te is, én is, vagy akárki más - és szerintem ez (vagy ez is lehet) a sorozatok, filmek, bármilyen mű sikerének a titka, hogy mennyire tudnak azonosulni vele az emberek. Ugyanakkor ez önmagában afféle conditio sine qua non (szükséges de nem elégséges feltétel), és nem kizárólag erről van szó. Ha a szórakoztatáson túl úgy érzed, adott hozzád valamit a dolog, akkor - talán túlzásnak tűnik, mégis helyénvalónak érzem - létrejöhet az a bizonyos "katarzis", az arisztotelészi értelemben vett belső változás, amit egy "műalkotás" kiválthat. Ismerek olyat, aki ST rajongó kamaszból lett csillagász egy neves amerikai kutatóintézetben... olyat is ismerek, aki felismerte saját jelleme vonásait az egyik karakterben, és nagyban hozzájárult személyiségbeli formálódásához, pozitív értelemben. De ha csak szerzett neked néhány kellemes órát, már akkor sem jártál rosszul. (És ez nyilván így lehet más sorozatoknál is, én sosem állítottam az ellenkezőjét...de itt most a ST-ről beszéltem, mert ez az ami ontopic. :-))
A másik dolog, ami még eszembe jutott előző mondandód kapcsán, a politikai-erkölcsi vonatkozások tekintetében. Úgy vélem, egy scifi (vagy fantasy) ideális terep lehet arra, hogy olyan kérdéseket feszegessünk - más világokra, más időkre, akár más fajokra ruházva a helyzetet - amelyet "direktben", a mi világunkban, időnkben, helyzetünkben feszegetni kényes lenne. Ez is egy olyan lehetőség, amire a műfaj alkalmas. Már csak élni kell(ene) vele...
Pont a voyager? Pedig talán az volt a leginkább valóságtól elrugaszkodott mindegyik közül. Vagy én nem tudom elképzelni hogy ilyen legyen egy társadalom, és az idegen fajok egymáshoz fűződő viszonya, mint amit bemutattak. A ds9 egyépként ugyan ezért nem tetszett, főleg a végén az alakváltókkal vívott háború volt elképesztően bugyután lezárva.
Érdekes, amit írsz, az én véleményem: A sorozatnak, mint műfajnak általában is előnye, hogy evolúciós folyamatban finomodhatnak, változhatnak és kibontakozhatnak a jellemek. A dráma (értsd itt a karakterek közti viszony) formálja a szereplőket, ekkor derül ki, határozódik meg a jellemük, mint az életben a sajátunk. Ez nem ST sajátosság. A kedvenc sorozataink között számos ilyen van, amely erős ebben.
Természtesen nem minden sorozat él ezekkel az eszközökkel. Vannak olyan sorozatok, amelyek (szándékosan vagy tehetségtelenségből) karikatúraszerű és így fix jellemekkel operálnak. Más sorozatokban (ezek a legrosszabbak) hibásan, mersterségesen, kívülről irányítva változnak a szereplők. (Az előbbi lehet jó, vagy legalább szándékos, az utóbbi mindenképp hiba.)
Ha a ST-re vetítem a kérdést, akkor a TOS-ban kezdetben elég sematikus jellemek voltak, és szinte csak Kirknek és Spocknak volt 1-nél több tulajdonsága (2). A második szezonra szépen értek, a doktor leginkább.
A TNG-ben kitalált figurák voltak, szerintem sokat agyalhattak előre, de élni csak a szezonok során kezdtek el. Érdekes, hogy itt is a doki(nő) vette a legváratlanabb irányokat.
A DS9-ban ez nagyon erős, szinte fő mozgatórugó. A Voy pedig a TNG-hez szerintem hasonló pályát futott be ebben, de míg a TNG-ben idealizált figurák voltak, itt korántsem.
A második felvetésre, miszerint az űrben mindenhol ugyanolyan gumifejűek vannak, arra meg azt szoktam mondani, hogy ez nem egy dokumentumfilm. :) Egyébként a TOS-ban ez döbbenetes: másik idegen bolygón a földivel azonos Római Birodalom kialakul! Ott nem szórakoztak fejre ragasztott bütykökkel, és allegórikus hasonlósággal, ugyanolyan és kész.
Bár rég itt vagyok ezen a fórumon, és vagy 10 éve Star Trek "rajongó" is , mégis, csak most alakult úgy hogy benéztem ide - eddig nem is figyeltem, hogy van itt ilyen topik, csak mentem a megszokott helyeimre. :-)
Macmelon hozzászólása a Star Trek lényegéről nagyon megfogott. Teljesen egyetértek vele, és csupán további két szemponttal egészíteném ki, amelyek az enyémek, tehát szubjektívek...
Én a skála másik végéről indultam, azaz némi elnéző (lenéző...) mosollyal tekintettem a science-fiction-ra és rajongóira...sőt, talán ki is nevettem ezt a világot. Nem semmi pálfordulás, mi? :-D Ebben a 180 fokos fordulatban néhány hozzám közel álló ember és a Star Trek Voyager játszott nagy szerepet akkoriban.
Az egyik ok épp ez volt: a politikai és morális szempontokon túl az emberi természet, az emberi viselkedés, a jellemek, a kapcsolatok, azok fejlődése, alakulása és átalakulása az, amiben olykor nagyot tudott villantani a ST. (Legalábbis a Voyager biztosan: engem legalábbis ez "érintett meg", míg a DS9-et, bár tetszett és néztem, sosem szólt annyira nekem, minden valószínűség szerint ennek személyes okai vannak. Végülis: a ST Univerzum jó nagy kalap, amiből mindenki azt veszi ki, ami neki szól.) Jóllehet mérnök volnék, engem hihetetlenül érdekel az emberi lélek: mindig is az egyik nagy szenvedélyem volt (pszichológia, vallás, szépirodalom, önfejlesztés, meditáció, spiritualitás, agykutatás, filozófia stb. stb.), rengetegszer analizálom magam és mások viselkedését, vagy akár fiktív szereplőkét, karakterekét is. És a Voyager engem személy szerint nagyon inspirált ebben: még egyetemi szociológiai szakdolgozatot is írtam az összezárt hierarchikus közösségek működési mechanizmusáról - persze konkrétumok nélkül. (A poén az, hogy mégis, mikor szóbelizni mentem a dolgozatommal, a tanárom rám mosolygott, és közölte: Én is Star Trek Voyager rajongó vagyok. :-D ). Én úgy látom, hogy a ST (minél későbbi a sorozat, annál inkább, kivéve a legutolsót) tudott élni a "TV sorozat" műfajának azon előnyével, hogy itt van idő részletesen kibontani ezt az emberi vonalat, finomítani, majd időben alakítani azt. Természetesen közel sem mindig, és közel sem használta ki a benne rejlő lehetőségeket, de legalább próbálkozott vele, néha egész jól, különösen a STV első felében, alkalmanként később is (Equinox). (Elég jól ahhoz, hogy némelyik fanfic - hála tehetséges és intelligens irójának - egészen komoly dolgokat tudjon kihozni belőle, a hivatalos kereteken kívül.)
Számomra értékelendő próbálkozás volt, hogy nem - már nem - sztereotip kliséket, hősöket és démonokat, afféle "cartoon hero"-kat láttunk, hanem realisztikusabb egyéniségeket, egyedi vonásokkal és preferenciákkal, erényekkel és gyengeségekkel, tanulási és változási képességekkel. Tanulni bármiből lehet, ha az ember nyitott rá, és mivel engem "fogékony korszakomban", kamaszként ért a ST behatás, személy szerint nagyon sokat tanultam az itt látottakból. Majdhogynem azt is ki merném jelenteni, hogy a miliő szinte mindegy is: legyen szó 24. századi csillaghajóról, 16. századi olasz városállamról vagy akár egy bronzkori településről, az emberi természet mindig érdekes felfedeznivaló marad. És sosem ismerhetjük eléggé...
2. A másik - ami miatt sokan gagyinak tartják, és néha az is - hogy úgymond a fajok nagy része úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mint az emberek, max. fura a feje. De én úgy látom, hogy ez valahol azért is van, mert ezek a "fajok" szimbólumok: valamilyen tulajdonságunkat, jellemzőnket jelenítik meg, valamilyen üzenettel. Agressziót, összetartást, életélvezetet, kapzsiságot, stb. Mint ahogy nekem a családom, barátaim is tükröt tartanak, az emberi fajnak ezek a "ST világbeli fajok" is mutatnak valamit. Én így tudtam felülemelkedni azokon a dolgokon, amik a ST világot jellemzik, és amik sokszor taszítják a ST-el próbálkozó embereket. De hát a narancsot is meg kell hámozni, hogy megegye az ember... :-)
Még egyszer mondom, ezek az én személyes, szubjektív szempontjaim, lehet velük nem egyetérteni, sőt az is lehet hogy tévedek, de én így látom, és nem hiszem, hogy ez változna. Elnézést kérek, ha hosszú voltam, személyes, és esetleg unalmas. :-)
Eredeti vagy szinkron (Széles Tamás)? :) Mert én allergiás vagyok a szinkronizált filmekre, de ez esetben annyira telitalálat volt az a gunyoros hang, hogy eredetiben kész csalódás volt. "Kábítófézereket." :))
