Nyugi, egyszemélyes szobára nem is futja, háromszemélyesre akarnánk jelentkezni, éppen emiatt, hogy hátha van ott másodszor vagy harmadszor szülő anyuka is, akinek van már tapasztalata... asszem az olyan 6ezer pénz naponta. Ha jól tudom... nem vagyunk mink úgy eleresztve...:-(
banyek pont ezen járt az eszem délelőtt:)
Hogy én véleményt mondok "valakikről" akikkel nagyon nagyon nem értek egyet (és hát ez egy vitafórum vagy mi:)) és akkor jössz te és végül olyan már mintha mi vitáznánk, pedig nem is:))))
veled én sem vitázom:)) a barátaimat meg hidd el, nem kell megvédenem:) Épp azért a barátaim :)
"És jönnének pl. panaszkodni, de rendre megjelennek olyanok, akik a maguk szenvedéstörténetét meg áldozatkészségét, netán a hatalmas tejmennyiséget és az ügyes szoptatást hozzák vele szemben példaként, nopersze együttérző szavakba burkolva."
Nem lehet, hogy csak leírják a történetüket, véleményüket? Egyszerűen azért, mert az ide írogatók többsége nem szoptatási tanácsadó, tehát csak a saját tapasztalatát tudja leírni. (Te is ezt teszed!) Sokfélék vagyunk, sokféle tapasztalattal. És én nem feltételezem senkiről, hogy együttérző szavakba burkolja a véleményét. Te igen? Én biztos vagyok benne, hogy ez valódi együttérzés.
És még azt áruld el nekem kérlek, hogy itt ki jellemezte lekicsinylően azt akinek nem sikerült? Mert én ilyet mostanában nem olvastam és amikor magam jártam ebben a cipőben akkor sem találkoztam ezzel, sem itt a fórumon sem az életben.
És még valami, és igen, ez az én véleményem, tapasztalatom. Sokunknak nem sikerül. Van akinek a saját hülyesége miatt (pl. én) és van akinek egyéb, rajta kívülálló okból. De azért ne jussunk már el oda, hogy akinek viszont sikerült annak el kell bújdosnia, mert bármit mond is, bárhogy próbál is segíteni, tanácsot adni, jön valaki és rögötn rásüti, hogy lekicsinylő!
Valóban nem vagyunk egyformák, nekem pl. eszem ágában sem lenne lekicsinylően jellemezni olyan kismamát, aki nem szoptatott mert nem sikerült neki, avagy rövid ideig szoptatott, avagy máshogy és mással kezdi a hozzátáplálást mint az általam guruknak tartott akárkik, akiknek a véleményére adok és akik tanácsai szerint én tettem. (No jó, ha 3 hónapos korban paprikáscsirkét adnak, azért tennék megjegyzést...:-))) )
És valóban, van akinek egy ilyen mondattöredék, hogy "ha másnak is sikerül akkor magának is fog" valakinél szárnyakat ad, de sokan vannak, akiket éppenhogy pánikba sodor. (Vagy a guta kerülgeti, ha konkrét panaszra ez a válasz...)
Nagyjából éppen erről van szó ebben a topicban, hogy sokan vannak akiknek nem megy. És jönnének pl. panaszkodni, de rendre megjelennek olyanok, akik a maguk szenvedéstörténetét meg áldozatkészségét, netán a hatalmas tejmennyiséget és az ügyes szoptatást hozzák vele szemben példaként, nopersze együttérző szavakba burkolva.
És mindegyik szoba ilyen? Azért azt nem tudom elképzelni, hogy ne ellenőrizzék le a gyereket naponta meg ne segítsenek a mellretevésnél...
Mi is azon filózunk most a lányommal, hogy kérjünk-e fizetős szobát (1-2-3 személyes van a Schöpfliben) vagy ne, de tegnap végül is eldőlt a kérdés, a fizetősökben nincsen látogatás, és mesélte a lányom, hogy a legutóbbi vérvételnél látta, mikor egy kb. 15 fős roma rokonság ellepte a "rendes" szobát, már előre beittak és mindenkinek beszóltak, hát ilyen körülmények között persze hogy jobb a fizetős... (nem akarok egyébként most kisebbségi vitát, de kétségtelen, hogy teljesen más kulturális szokásaik vannak,, ami nekik természetes attól egy "gádzsó" a falra mászna...)
(Én pl. jól emlékszem, hogy egyik gyereknél sem akartam olyan nagyon hazamenni a kórházból, az elsőnél azért mert ott valahogy biztonságban tudtam, mérték, ellenőrizték, kihozták, gondozták, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaviszem eleget tudok-e tenni ennek az embert próbáló feladatnak, ami ugye ilyen szakértelmet igényel, nem fogom e tönkretenni, nem csinálok-e vele valami végzeteset? ...
Ezzel a gonddal mar nem kell emgkuzdeni a kismamanak, legalabbis pl. az I. noi klinikan. Ott beraknak 3 tarsaddal egy cellaba es rad sem neznek. Ha netan mar veteran vagy, akkor sem csinalhatod amit jonak gondolsz, hiszen az ordito gyereked masik 6 embert zavar fel -- meg persze te is elvezheted cserebe a nyugalom hianyat.
Es bibelodhetsz a pelenkazassal, furdetessel ugy hogy szakad beloled a ver, miegymas.
Szoval te is valszeg konyorognel a dokinak hogy vegre engedjen haza.
Franc se gondolta, hogy a 12 agyas hodalyt ahol mogotted az ablakbol fel centis resen omlik rad a hideg, es a folyoso vegen van egy rottyant zuhanyzo lehet valamivel uberelni, de az emberiseg nagyon talalekony.
"[azt hiszem, ha szaz evig elek sem fogom megerteni, mi banto van a "miért pont Önnek ne sikerülne" mondatban, de mindegy]
"
Az a bántó benne, hogy sablonszöveg és sematikus. Az aktivista letudta a nagy segítőkészséget azzal, hogy felolvasta a brossúra egy bekezdését oszt jóvan. Ráadásul lekezelő és gügyögő is.
te mondhatod szasenyka, én nem mondanám. Meg azt se mondanám, hogy a lába végülis csak a járásra való, anélkül meg simán lehet élni, sőt a fekvés kényelmesebb. És még jobb is, hogy neki csak egy lába van, mert kevesebbet kell körmöt vágni rajta.
_én_ azt mondanám, hogy ha már így alakult próbálja meg kihozni a lehetőségekhez mérten legtöbbet a helyzetből és ha ez sikerült akkor joggal lehet büszke magára. Hogy ez a legtöbb mi azt az ő saját helyzete, lelkiállapota szabja meg, nem mások elvárásai.
a kettő közt _szerintem_ van különbség!
Igazad van szasenyka, az a helyzet, hogy a frissen szült kismama amúgy is elég stresszes állapotban van, egyrészt a természetes szülés utáni depi miatt (iszonyatos mennyiségű hormon távozik el a szülésnél a szervezetből, nem véletlenül emlegetik a szülésznők a harmadnapi sírást), másrészt pláne első szülőnél azért ott a bizonytalanság, mit teszek rosszul, jaj most miért is sír, normális ez vagy valami baja van stb? Nem mindenki rendelkezik olyan kifejlett ego-val, hogy olyan fene nagyon magabiztos. És ha történetesen pl. a gyerek nem segít az anyjának a szopásban - mert ugye a szopáshoz kell az anyamell amiből tej jön, meg kell egy baba is aki szopik rendesen, nem kiköpi, stb - ez még jobban fokozza ezt a stressz. És erre csak rétesz ez az új fajta "anyasági vetélkedő", a "ki tud jobban szoptatni", "ki küszködik derekasabban" stb.
Meg kell próbálni mindent, de ha nem megy, akkor a gyereket máshogyan kell tápláni, és kész.
(Én pl. jól emlékszem, hogy egyik gyereknél sem akartam olyan nagyon hazamenni a kórházból, az elsőnél azért mert ott valahogy biztonságban tudtam, mérték, ellenőrizték, kihozták, gondozták, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ha hazaviszem eleget tudok-e tenni ennek az embert próbáló feladatnak, ami ugye ilyen szakértelmet igényel, nem fogom e tönkretenni, nem csinálok-e vele valami végzeteset? Tudom ez így utólag nevetségesen hangzik, de akkor még csak a Piler Emmi féle csecsemőgondozó könyv volt, azt olvasgattam a kórházban, és ott 13 (!!!) oldalon keresztül tárgyalták a fürdetést stb... a másodiknál meg azért nem akartam hazamenni, mert annyira ki voltam merülve, hogy jó lett volna még pár napot feküdnöm odabenn, tudtam, ha hazamegyek vár rám az egész háztartás plussz a nagyobbik, aki akkor volt 13 hónapos...)
kikezdki: nem akarok beleokoskodni, mert nem tudom, hogy próbáltad-e már amit mondani fogok (nincs idöm teljesen az elejéről olvasni). Sajnos lapos mellbimbóban "profi" vagyok:) Nálunk bejött az, hogy szoptatás elött mellszivóval szivattyúztam egy kicsit.
Hello Kisujj! Hát, szó szerint leírtad azt, ami nálunk is zajlik. Nekem ráadásul az egyik mellbimbóm laposabb is a másiknál, ezért mindig a másikkal kezdem a szoptatást, mert arra könnyebben rá tud csatlakozni. De ha éppen ideges hangulatban van vagy nagyon éhes, akkor nincs türelme és a végén már addig üvölt, ameddig mellet lát, alig tudom megnyugtatni és utána még nagyon sokáig meg is van rám sértődve (nem vicc!). Próbálkoztam én is a pozícióváltásokkal, ágyban könnyebben ment egy időben, de most a szoptatós párna jött be, már tudom, hogy helyezzem jól rá, de igazából tényleg a hangulatától függ minden. Sokáig tart mire ráérez a szívásra, ugye, már hozzászokott a cumihoz, de elég kitartó vagyok, megvárom, pedig közben iszonyatosan össze tudja harapdálni a mellbimbómat, üvölteni tudnék fájdalmamban. 8 hónapig kitartottál? Ez igen, elismerésem!
Egyébként a Kismamák és kisbabák egészségkönyve - ami nekem nagyon bejött, mint kézikönyv - a következőket írja a kevés tejről: "Ha a napi anyatejtermelése meghaladja a 300-400 grammot, elégedett lehet. Ha azonban csak a napi 150-180 grammot éri el, kevés az esélye arra, hogy teje elegendő lesz gyermeke számára. Valószínűleg el is fog apadni, de amíg lehet, szoptatni kell megfelelő pótlék mellett." Na most akkor én a napi 30 ml-mel miről álmodjak?
Hát igen, így kéne hozzáállni. Csak éppen sokan saját fel nem dolgozott kudarcukat azzal kompenzálják, hogy más kudarcában keresnek önigazolást.
Nagyon szomorú:(
Fura, amiket írtok, mert mikor én felhívtam az LLL egyik munkatársát, akkor teljesen személyreszabottan segített. AZaz először hosszan kikérdezett, majd átgondoltan válaszolt.
Több LLL munkatárs van, és ne felejtsük már el, hogy Ő segítenek. Ingyen és bérmentve. Egy lehetőség, lehet élni vele, vagy nem élni. Ha nem érzed úgy, hogy tudtak segíteni, semmi gond, de nem kell bántani Őket. (Másrészt tulajdonképp mit várunk Tőlük? Ezt abszolút a magam nevében is mondom. TEnni nem tudják helyettünk, elmondani el tudják, mit tegyünk, feltéve, hogy van még elég erőnk folytatni a küzdelmet. Amúgy bármilyen dolgot kipróbálunk, az nem 2alkalom. LEgalább 1-2hétig kell próbálgatni pl a félóránkénti, vagy váltott melles szopit is, hogy sikerüljön. A gond az, hogy nagyon nehéz higgadtan, mérsékelten, babaillatos ábrándok között megküzdeni mindezzel, mikor még mindehol fáj, éjszakázik az ember, fáradt, kimerült, depressziós... NA ilyenkor kell az összeszorított fog. Nekem nem ment, de mindenkit bíztatok!)
Kikezdki, szerintem ne edd mar magad ezen, TE ennel tobbet ugysem tudsz tenni, a babadnak jo lesz a tapszer is. Nyugodj meg, ennyi emocio amugysem segit semmin.
[azt hiszem, ha szaz evig elek sem fogom megerteni, mi banto van a "miért pont Önnek ne sikerülne" mondatban, de mindegy]
És mi lenne, ha Ti is próbálkoznátok a pózváltásokkal? Hátha valamelyik bejönne és a babádnak lenne türelme enni ciciből?
Tudom, hogy itt nem túl népszerű a Babanet, de van egy topik, amelyik kifejezetten ezzel foglalkozik. Babanet Társalgó - Anyaságról - Szoptatási pozicíók. Egy próbát megérne, nem :-)?
Bocs, ha ezen már túlvagytok, csak nem vettem észre :-).
kikezdki én nem fogok köveket vetni rád :-)). Teljesen megértem, hogy mit érzel. Én is beszéltem annak idején az egyik LLLs hölggyel, amikor szoptatási nehézségeink támadtak.
Azt hiszem, hogy az a legnagyobb probléma, hogy "sablon" válaszok léteznek és valahogy elsiklanak ilyenkor amellett, hogy mit mond az ember lánya. Csak mondják, mondják, mondják ugyanazt. Én is ezeket a tanácsokat kaptam, félóránkénti szoptatás, kendőbe tétel, de volt még váltott mellből szoptatás (4-6-8-10stb.)és egész napos ágybaköltözés tanács is. De hiába, egyik sem jött be, mert a kisfiam egyszerűen nem működött együtt. Nem volt hajlandó félóránként próbálkozni, hiába kínálgattam, váltott ciciről hallani sem akart, mert ha az elsőből már nem dőlt a tej a szájába, akkor feladta, dühösen ordítani kezdett és akkor már nem lehetett cicit a szájába adni. Ha megnyugtattam nagy nehezen, amint cicit látott éktelen bömbölésbe kezdett. Próbálkoztam különböző pozicíókkal, az sem jött be, csak annyit értem el,hogy végül már csak egyetlen pózban volt hajlandó cicit szájba venni. Aztán hol sikerült mellet váltanom, hol nem. Így aztán csak 8 hónapig kínlódtunk, utána abbahagytuk az anyatejes etetést. Megjegyzem a fiamat nem rázta meg a cicizés hiánya szerintem észre sem vette, hogy már nincs reggeli szoptatás sem.
Kikezdki! Benned harag, méreg, vádak tömkelege van. MAjd elmúlik. Remélhetőleg utána, tiszta fejjel átértékeled, és rájössz... Amúgy a viselkedésed azt hiszem normális.
Üdv mindenkinek! Egy ideje kimaradtam az itt zajló vitából, de most vannak híreim. Ugyanis felhívtam a "szoptatás papnőit", az lll-t, a kapott tanácsokat már előre borítékolhattam volna, de utolsó szalmaszálat muszáj volt megpróbálnom. A következő tanácsokat kaptam:
1. Próbáljam meg minél gyakrabban, akár félóránként is szoptatni a gyereket.
2. Hordjam kendőben magamra kötve egész nap, így bármikor szophat kedve szerint önkiszolgáló rendszerben(?!)
Én próbáltam ecsetelni, hogy mi nálunk a helyzet, hogy a gyerekem csak nyugodt lelkiállapotban hajlandó szopni, amikor nem éhes és persze, nem alszik, de ilyen időpillanat max. kétszer-háromszor fordul elő egy nap, tehát a félóránkénti szoptatás megvalósíthatatlan. De a mi tanácsadónkat ez különösebben nem érdekelte, ő szajkózta tovább a magáét, úgy hogy aztán már nem is láttam értelmét a további diskurzusnak.
Ja, és mindemellé egy kis "lelki förccs" is járt, "anyuka, ne izguljon megjön az a tej, csak nem szabad feladni; millió nőnek sikerült, miért pont Önnek ne sikerülne stb." Legalább most már tudom idike honnan vette a szellemi muníciót a maga érveléséhez.
Na, nekem ezekből az IBLC (vagy mi a franc) zsenikből ennyi elég is volt, és most vethetitek rám a köveket.
Szerintem ez valamelyik túl lelkes anyuka félreértésén alapulhat. Nem mondom, lehet, hogy extrém esetben a krumplira is lehet allergiás valaki, bár én ilyenről még nem hallottam. De hogy az első tízben lenne, az nagyon különös lett volna!
A növényvédő szer más kategória, az bármin lehet és biztos nem jó. Csak nem tudjuk kiiktatni (legfeljebb garantáltan bio kajákkal).
Igazad van, nem a honlapjukon olvastam, hanem az egyik nickhez írt válaszokban, valamelyik szoptatásos topicban a babaneten.
És tényleg nem tudom mitől allergizálna..
pontosan hol olvastad az LLL honlapján, hogy a krumpli allergizálna?
Én nem találtam ilyesmit, csak olyat, hogy nagyon ritkán allergizál, alkalmas az első ételek elkészítésére fél éves kor után.
http://www.lll.hu/leche/105h.shtml
(Már Angi is írta egyszer ezt a krumpli allergizál dolgot, és már akkor is felettébb csodálkoztam.)
Hanem arról, hogy mi van akkor, ha a terhesség alatt az anya tényleg beteg lesz?
A szoveg amit ferrero lentebb bevagott eleg jol osszefoglalja.
Mindig merlegelni kell a kocazatokat egymassal szemben, hogy mibol szarmazik nagyobb kar, egy szer (modszer, terapia, akarmi) alkalmazasabol, vagy nem alkalmazasabol.
Terhesseg alatt ez problemasabb, hiszen a magzatot nem lehet par hetre kikoltoztetni, szoptatasnal ha olyan a szer, a szedese alatt fel kell fuggeszteni a szoptatast, tejet megsemmisiteni, stb.
Szóval azért rendben van az, hogy a terhesség alatt LEHETŐLEG semmi gyógyszert ne szedjünk, de mi van akkor, ha MUSZÁJ??? Azokat a terhes aszonyokat ki nyugtatja meg?
Ertelemszeruen az az orvos, aki a szert felirja. (Ha vannak ertelmesen valszthato elhetosegek, akkor azokat ugyis meg kell beszelniuk. Ha nincsenek, akkor is, de ez mar lehet hogy a gyakorlatban elmarad.)
Illetve ha az anyuka utolag esik panikba legjobb ha hozza fordul a kerdeseivel.
Figyejj én a gyógyszergyártók elveit fel bírom fogni én is ezt tenném, ha ez lennék nem lenne szükségem semmiféle perre.
Én azt kérdeztem, hogy ha ettől elvonatkoztatunk, akkor ki garantálja BÁRMELYIKkismamának, hogy csak akarnia kell és nem szed be gyógyszert???
Mert ez hazugság ugye ezt bárki belátja...
Ezzel szemben ez a sok huhogás a gyógyszerekről - és az alapelvet, miszerint LEHETŐLEG semmi gyógyszer a terhesség alatt én is aláírom, én se szedtem be anno semmit - nem okoz-e hatalmas pánikot azoknál, akiknek ezeket a gyóghyszereket MUSZÁJ bevenniük???
Nem lenne okosabb feltünteni minden gyógyszernél, hogy terhesség alatt TILOS, nagy piros betűkkel... vagy bármi más...
A nyelvtani rész fontos.
Mailben leírtam a saját információforrásomat, kellőképpen autentikus az is:-)
Az összehasonlított kontrollcsoportos vizsgálatot pedig megfelelő módon végezték.
