Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Örömmel ajánlom, jegyet szerezni mondjuk nem könnyű.
Azt olvastam, hogy maga G.B.Shaw sem örült annak a színpadi befejezésnek, miszerint Eliza Higgins mellett marad, ő Freddyhez adta, de az kevéssé szép befejezés. Érdekes lenne mai környezetben helyezni a történetet - bár ha jól belegondolok, nem egy két ehhez hasonlatos van, ahol fiatal hölgyek kikupálódnak idősebb urak mellett, aztán maguk lábára állva teremtenek önálló életet.
Annak ellenére, hogy csíptem Higginset könyvben, filmen, színpadon, meglátásom szerint igen nagy megalkuvást igényelne a vele való közös élet, én lelépnék mellőle :)
És az általad is említett idézet, mely nekem is kedvenc:
...valójában mi is a különbség egy úrinő meg egy virágoslány között? Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek. Én Higgins professzor úr számára mindig csak virágoslány maradok, mert ő mindig úgy fog viselkedni velem, mint egy virágoslánnyal. De maga előtt úrinő lehetek, mert maga mindig úgy fog viselkedni velem, mint egy úrinővel.
Ilyesféle dobozom nekem is van, de ha fel akarom használni, kész a katasztrófa. Soha sem sikerül úgy, ahogy elterveztem. Illetve sehogy nem sikerül. Miután ez nem fog már megváltozni, jobb, ha belenyugszom.
Kedvet csináltál ehhez az előadáshoz! Színpadon még sosem láttam ezt a darabot, a zenés változatát is csak filmen ismerem. Néha elgondolkodtam, mi lenne a megoldás Elizát illetően. Talán tényleg az lenne a legjobb, ha vennének neki egy virágboltot. A Higginssel való házasság nem túl jó ötlet, szerintem ő született agglegény. Egyébként is szinte képtelen az alkalmazkodásra. Még az anyjához sem tud, pedig ő igazán jól viseli a drága fiacskáját.
Ha most játszódna a történet, akkor a virágbolt mellé még azt is javasolnám, hogy Eliza időnként vendégül láthatja a professzort, akár éjszakára is.
Ami Pickeringet illeti, róla is van Elizának egy figyelemre méltó megállapítása: Azért lett úrinő, mert Pickering mindig úgy bánt vele, mint úrinővel szokás.
Van egy kincses dobozom, amiben mindenféle mity-muty apróságokat dobálok, mint pl kis tüll darabkák, masnik, szalagok, kreppek, papírkák, vannak merített papírok is, amiket száz éve vásároltam a vári mesterségek ünnepén és ezekből szoktam díszítéseket összeállítani.
Először is azzal kezdem, hogy most voltam először a felújított Centrál Színházban, nagyon tetszett a fekete piros kiegészítők kontrasztja, illetve szerintem több lett a női toalett.
Óriási várakozás előzte meg a darabot, ezt láttam a közönség soraiban és nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ott lehettem. A Pygmaliont többször olvastam, lerágott csont a történet, ennek ellenére maximálisan elvarázsolt. Hatalmas és részletekben menően, aprólékosan kidolgozott díszletek, pazar jelmezek kavalkádja, táncosok, énekkar, minden területen profizmus.
Elizát alakító Tompos Kátya játéka, énekhangja, átváltozásainak állomásai lenyűgöztek, de nem kevéssé Cserna Antal által megformált visszafogott, megfontolt, minden körülmények között úri modorú és megjelenésű Pickering ezredes, aki tökéletes ellenpárja volt Higgins professzornak, aki ugyan tökéletesen hozta a gentleman külsőt (istenien állt Alföldin az öltöny, frakk és minden egyéb viselet), ami egy rendkívül faragatlan, durva, lenéző, másokon átgázoló öntelt tudóst takart, aki bizony az édesanyja társaságában (Borbás Gabi), nem átall belebújni a későre csúszott, sértett kamasz bőrébe, illetve amikor veszni látja az általa megteremtett remekművet, egy halvány pillanat erejéig kétségbe esik. Gyönyörűséges és szívet melengető, néhol dühítő az átváltozások folyamata, Higgins többször súrolja a verbális szadizmus határát, de a rendezés nem hagy abban a pozícióban, hogy ezt valóban véresen komolyan kéne vennünk (márpedig akár lehetne is), jön egy tánc, egy ének vagy egy melegséggel átitatott gondolat Pickeringtől vagy Higginsnétől, ami kiránt a részvétből és már folytatódik is a könnyed szórakozás. Ezt a szórakozást maximálisan emelte Magyar Attila - Eliza részeges apja szerepében-, aki oly szegény, hogy tisztességre és erkölcsre a maga szintjén már nem futja. Aki szereti Magyart, itt is fogja, aki nem, az itt sem fogja, ugyanis egy az egyben hozza a saját maga karakterét. Kicsit is több szerepet kap, elviszi a showt. Egy szó mint száz, remek előadás volt, minden szempontból, a nézők tetszésnyilvánítása elképesztő volt!
Semmit nem szoktam kidobni, mindennek van gazdája, az újságok is körbejárnak, ruhák cipők szintén találnak gazdát. Jó érzés adni és látni, hogy amire már nincs szükség, máshol szívesen használják.
Nem kell semmi komoly dologra gondolni, ilyenek voltak, mint téli narancslekvár feldíszített üvegben, vagy karácsonyi sütik édes kis dobozokban, asztali-ajtó dekorációk stb. Biztosítékot tuti nem tudnék cserélni.
Igen, teljesen igazad van.... Engem érdekelne a BBC History is, néhány számot meg is vettem, de úgy ahogy te írod, az anyagi és a terjedelmi korlátok határt szabnak...
Egyáltalán: rengeteg érdekes folyóirat van, néha címlap alapján szoktam megvenni, ha pl. számomra érdekes személlyel közöl interjút. Mióta magyarul megjelent a National Geographic, mindig járattam, tavaly mondtam le, mert már nem fértem el a régi számoktól, időm se mindig volt rendesen átnézni. Kidobni sajnáltam, így egy részüket egy adományboltba vittem, más részükre viszont lecsaptak a munkahelyem biztonsági őrei, így meg lehetett az a jó érzésem,hogy így is, úgy is jó helyre kerültek.
Sajna, nem valami jó a kézügyességem, a biztosíték cseréjéig és a gombok felvarrásáig terjed. Ezt viszont még én sem hibázom el, legalábbis idáig nem tettem.
Annyi történelmi folyóírat van, hogy képtelenség mindegyiket megvenni. Részint nem tudnám megfizetni, részint kiszorulnék tőlük a szobából. Az újságosnál belelapozok, és ha kettőnél több cikk érdekel benne, akkor megveszem. Ha kevés, de legalább rövid cikk, akkor ott helyben kiolvasom.
Érdekes volt,amit írtál és érdekes lehet ez a Határtalan régészet c. kiadvány, lehet,hogy egyszer próbaképp beruházok rá ! A postakocsizásról nekem először Mikszáth Fekete városa jut eszembe, a könyv és persze a remek film is, ott hosszan postakocsikáztak. Hogy én is említsek olyan újságot,amit meg szoktam venni, ez a Múlt-kor c. folyóirat, egy évben 3-4-szer jelenik meg, történelmi témákkal és van honlapjuk is, szeretem olvasgatni mindkettőt.
Mint megjelenése óta mindig, most is megvettem a Határtalan régészet című, kéthavonta megjelenő újságot. Ebben a számában a kocsi történtével foglalkozik. Érdekes, mint mindig, de kissé hiánylom pl. a Kocs községben készült szekeret, elvégre innen kapta a nevét a kocsi.
Szó esett a vadnyugaton használatos postakocsikról is. Ennek keretében ismertették a postakocsi-etikettet. Annyira tetszik, hogy megosztom veletek.
Kérjük, tartózkodjon a szeszesitalok fogyasztásától, vagy ha innia kell, ossza meg üvegét másokkal. Ha másként tesz, önzőnek és udvariatlannak tűnhet.
Ha hölgyek is jelen vannak, az urakat arra kérjük, hogy tartózkodjanak a szivarozástól és a pipázástól, hiszen ezek szaga visszataszító a Gyengébbik Nem tajgai számára. Dohányt rágni szabad, de a széllel MEGEGYEZŐ irányba köpjék, és ne szembe.
Az urak tartózkodjanak a durva szavak használatától hölgyek és gyerekek társaságában.
Hideg idő esetén kényelmük érdekében bölényszőrből készült köpenyt biztosítunk. Sertészőr köpenyt nem tűrünk meg, ennek megszegője a kocsis mellett kell, hogy utazzon.
Alvás közben tilos hangosan horkolni, vagy az utastárs vállát párnának használni, a hölgy vagy úr lehet, hogy nem veszi jó néven, és ebből súrlódás támadhat.
Tűzfegyvert tarthatnak maguknál, de csak vészhelyzetre. Ne süssék el szórakozásból, és ne lövöldözzenek a vadon élő állatokra, mert a lovak megriadhatnak a lövés zajától.
Tiltott téma a postakocsirablás és az indián felkelések.
Azokat az urakat, akik lovagiatlanul viselkednek, leszállítjuk a kosiról. Hosszú az visszafelé. Egy szóból is ért az okos.
Befőttet még nem, de likőrt már készítettem zöld dióból. Idén is, karácsonyig várok vele, addigra kész lesz. Egy részét elajándékozom, a többit én kortyolgatom el. Általában pünkösdig marad belőle.
Az is kellemes elfoglaltság, de az az igazság, többnyire mind az, amit a kellemes őszi sugarakban lehet kint tenni, ha nem esik az eső.
Van egy ismerős, aki dióból - zöld dióból - készít befőttet. Ennél fontos, hogy június elejéig leszedjék - utána kezd el csontosodni - sok munkával járó csemege, de megéri, ajándékba kapva különösen :)
Igen, én is szoktam gesztenyét gyűjteni, tetszik a szép sima, fényes felülete. Ha kimászok a náthából, sok sétát tervezek. Szombaton diószedésre vagyok hivatalos egy barátnőmhöz, az is kellemes tevékenység.
Jobbulást neked, még sok őszi program, séta, gesztenye gyűjtögetés férjen bele. Ez azért írom, mert én minden évben szedek egy két marék gyönyörű fényes gesztenyét és 2-3 kisebb dísztökkel, némi színes falevéllel őszi asztal dekorációt szoktam készíteni.
Azt a filmet is láttam korábban, egyrészt az összes Vitézy film kedvencem, másrészt meg Adorjáni Bálint is, ő volt a Babits est előadója. Ha jól emlékszem, a Barbárok szolgált alapműül a filmkészítés során. És igen, az összes színészi játék, környezet nagyszerű.
Vitézy több Móricz regényt dolgozott fel, bár úgy emlékszem, Móricz nem tartozik a kedveltek közé nálad, én nagyon szeretem a vidéki hangulat megjelenítését filmen és könyvben egyaránt.
Ez aztán a program! Kihasználtad a jó alkalmakat, és sikerült csokorba gyűjtened jó pár érdekességet.
Sajnos, engem elkapott egy nátha, azzal nyűglődöm, nem lenne túl jó ötlet sokat mennem emberek közé. Amikor nem a köhögéssel-tüsszögéssel voltam elfoglalva, olvastam vagy tévéztem. Na, itt furcsa egybeesést tapasztaltam. Vasárnap délután fejeztem be Sinka István: Fekete Bojtár vallomása című életrajzi könyvét.Elég hátborzongató olvasmány, ami azt illeti. Erre a tévében is azt láttam. legalaábbis annak indult. Aztán "kikölcsönözte" Móricz Zsigmond Barbárok-ját, és a kettő valahogy nem akart elegyedni egymással. A színészi alakítások viszont csodásak voltak.
World Press Photo2017 kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Sokféle érdeklődésre számot tartó képek láthatók a kiállításon. A képek önmagukért beszélnek, helyenként igen megrázóak, sok kép előtt szerettem volna hosszabban elmélázni, olvasni az apró betűs szöveget, de ez képtelenség volt a hétvégi tömegben. Először is szűk helyre, a múzeum aulájába voltak telepítve az installációk, másodsorban össze vissza ment a tömeg, helyenként sodort, a premier plan-ba készült képeknek jót tett volna a távolság, de szintén hasznára lett volna a nagyobb befogást igénylő, távolabbi eseményeket bemutató képeknek is. Erre gondolom hétköznap nagyobb a lehetőség, de hát kellett nekem rögtön nyitás után menni. Egyébként kétszer is körbementem az installációk között.
Aztán megnéztem az emeleti kiállítást, ami Máté Bence természet fotóiból állítottak össze a szervezők, őszintén szólva ez sokkal inkább közelebb állt a lelkemhez. Nagyon szép pillanatok, fények, színek jelennek meg a tablókon. És ha már bent voltam a múzeumban, végig jártam az állandó kiállítást is, illetve az időszakos cipő kiállítást is. Ez is érdekes és különleges élmény volt, sok fotón keresztül lehetett bepillantani a cipő viselés vagy mezítlábasság kultúrájába, korszakok, foglalkozások, földrajzi elhelyezkedés, társadalmi státus szerint. Mondanom sem kell, hogy a tömegek lábbeli viselését abszolút nem a divat határozta meg, sokkal inkább a praktikum és a rendelkezésre álló alap-nyersanyagok. A fotók mellett sok száz kézműves viselet látható.
Ha már a Kossuth téren voltam, megnéztem a tér alatt húzódó alagútban az In memorian 1956 október 25. című kiállító teret. Képek, tárgyak, dokumentum felvételek sokaságán át őrzik a múltat.
A napot a Arc Kiállítással zártam, a plakátok legnagyobb része aktuálpolitika. Viszont megtudtam, hogy a Hősök tere hétvégén is fizető övezetté vált, cserébe kényelmes meg lehetett állni.
Ezek igazán jó hírek! A trilógia olvasásakor eszembe jutott, milyen jó lenne ezt filmen látni, csak hát a megvalósítás anyagi része... De animációs formában tényleg megvalósíthatóbbnak tűnik. Figyelni fogom az új kiadásokat, köszi a híreket.
Örömmel közlöm, hogy az évforduló alkalmával újra kiadják a műveit, mind a trilógiát, mind a Feladatot, mind az Ellenpontot. Mi több, még a Portré négy ülésben című, Muszorgszkijról írt életrajzi regényét is. Továbbá azt is tervezik, hogy a Bunker című tévéjátékot, és az erre a műfajra átírt Feladatot is megjelentetik. A Holtak nem vetnek árnyékot-ból pedig rádiójáték is volt, azt is mellékelik. A Távoli tűzből készült egy angol nyelvű fordítás, ennek alapján még az is lehet, hogy filmre viszik. Nem nagyon bízom benne, de lehetséges, bár szerintem komoly az esély arra, hogy ha mégis, úgy átírják, hogy rá sem lehet ismerni. Ha már filmre akarják vinni, szerintem az animációs film nagyon is megfelelne, ezt Magyarországon is meg lehetne csinálni.
A fentiekről a szerző fia, Zsoldos Dávid tájékoztatott.
illetve Zsoldos Péter halálának huszadik évfordulója volt.
Kis túlzással mostanában lettem Zsoldos Péter-rajongó. Valamikor pár éve olvastam valahol a Gregor Man-trilógiáról, fellelkesültem és megpróbáltam a könyvtárban meglelni, sajnos nem volt. Idén nyáron épp Szombathelyen turistáskodtam, amikor egy bolt előtt kis polcra ki volt rakva néhány ingyen elvihető könyv, köztük a Távoli tűz. Valami bevillant az agyamba és - szégyenszemre anélkül,hogy tudtam volna helyette valami másik könyvet otthagyni, mert ez volt a kérés - hazahoztam magammal. A legjobb döntésem volt mostanában ! És megfogadtam, ha még visszajutok Szombathelyre, fogok egy könyvet cserébe otthagyni. Itthon ugyan utánanézve kiderült,hogy ez a trilógia 2. kötete,de azért belekezdtem, elolvastam. És mondhatom, annyira elvarázsolt a világa, hogy megrendeltem az 1. és 3. kötetet is. Nagyon-nagyon régen volt már olyan élményem regényfolyammal,mint ezzel,hogy sajnáltam,amikor kiolvastam, hogy az általa teremtett világot "ott kell hagynom"......
Úgy látszik, a jó öreg Murphynek mindig igaza van. Ebben az esetben az a törvénye teljesült, amiben azt írja, hogy ha két érdekes téma van egy héten, azonos napra esnek. Ez a múlt hét szombaton abban nyilvánult meg, hogy volt a Hungarocon és az Olvasás Éjszakája együtt. Ez előbbinek elsőségi joga van számomra. Igaz, elvileg arra is lehetőség volt, hogy a Hungarocon után még ellátogassak egy-két-három könyvesboltba. Viszont tíz óra ilyen-olyan előadás, találkozó és bemutató pont elég volt egy napra. Most már bánom egy kicsit, de ez van. Illetve ez volt. Egy jó volt benne: ha tovább maradok, hazafelé menet jó elázom, legalább ezt elkerültem.
Ami a Hungarocont illeti, két fő téma köré szerveződött, az egyik a Csillagok háborúja bemutatásának negyvenedik, illetve Zsoldos Péter halálának huszadik évfordulója volt. Viszont jó néhány alaposan felkészült és szellemes előadót hallgattam végig, a sci-fiben ábrázolt társadalmakról, a Mars telepeseiről, ls az esetleges idegen civilizációkról. Két íróhoz is volt szerencsém, Nemere Istvánhoz, illetve Lőrincz Lászlóhoz, egyikben sem kellett csalódnom.
