Már mér is ne lenne természetes, gondolod viccből tanálták fel a tömegpusztitó másnéven népírtó fegyvereket és rendelkeznek sokfele jelentős arzenállal, pénzt, fáradságot nem kimélve.
Mi ebben a csodálatos, végtére emberek vagyunk vagy mi fene.
Inkább olvasd el Dr. Somorjai Lajos 'Megjártam a Don-kanyart'* c. naplóját, abban bővebben kifejti Jány eme levelének körülményeit a kapcsolódó forrásokkal.
Továbbá természetesen szemérmesen elhallgattad, hogy Jány egy eszelős rohamában írta ezt a levelét, ami miatt később bocsánatot kért, és kijelentette, hogy bizony igen bátran harcoltak a katonák.
232.oldal. '450/7 43.IV.6.sz. parancs.
...és most javaslom a meaklumpába a kitérőt.
*2002, a NKÖM és az NKA támogatásával kiadta a Rubicon Ház.
"13. Az utolsó napok alatt látottak azt mutatták, hogy a zsidó munkásszázadok zárkózottan és rendben meneteltek, míg az úgynevezett csapatlegénység szétszóródott, állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette."
Tudod, - ez nem dícséret.
Lehet, hogy neked nincs érzéked ezekhez a dolgokhoz, de Jány ezzel kb. azt mondta, hogy még a legalantasabb lények is meg tudták örizni a fegyelmüket, de ti, becsületüket vesztettek, ti nem.
Elfeleded, hogy a zsidó munkásszázadok nem harcoltak, tehát kivételesen ilyen szempontból az adott idöpontban jobb helyzetben voltak, mint a honvédek, emellett a keret léte függött attól, hogy fenn tudta tartani a rendet, vagy nem.
Ha te azt gondolod, hogy a zsidókat Jány példaképül állította az állomány elé, - tévedsz.
Kontrasztnak használta öket, hogy még jobban kihangsúlyozza a magyar katona semmirekellö voltát, - kvázi mint a tanítónéni, mikor azt mondja, hogy még a cigányok körme is tisztább, mint a tied, Józsika...
A területi változások (akár hódítások) nem kellene, hogy feltétlenül a népesség jelentős részének deportálását (népírtást) vonjanak maguk után.
Jó kis logikád van
MO megtámadta a SZU-t tehát csak reakció a mo-i deport, a lengyelek, baltiak nem támadták meg a SZU-t, de érthető a lerohanásuk, deport, egykis népirtásuk, hiszen csak védekezési szándék motiválta, naja
"a Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságai I. kongresszusán 1944. november 26-án elfogadott 52. számú határozat, amely a magyarok kollektív bűnösségét deklarálja, kimondva, hogy a magyarok és a németek az ukrán nép örök ellenségei. Ez a határozat volt az elvi, ideológiai alapja a 18 és 50 év közötti magyar férfilakosság 1944 november–decemberi, egyértelműen nemzetiségi alapon való deportálásának.” Ehhez lényeges kiegészítés, hogy a döntést a IV. Ukrán Front Katonai Tanácsa hozta 0036. számmal 1944. november 13-án, a végrehajtási parancs kiadva november 14-én. Ez a határozat azt mondta ki, hogy a területen (Kárpátalján), valamint Magyarország, Románia és Csehszlovákia szomszédos járásaiban a hadköteles korú, azaz 18–55 év (nem 18–50) közötti magyar és német férfi lakosságot hadifogoly minőségben munkatáborokba kell gyűjteni. (A feltárt levéltári források is alátámasztják, hogy az elhurcoltak között ekkor senki nem volt tényleges katona, jelentős részük pedig a háborús időszakban egyetlen hadseregben sem teljesített katonai szolgálatot, s ezzel a Katonai Tanács is tisztában volt.) "
Nyugat-Ukrajnában például a lakosság egy része tényleg örömmel fogadta a német csapatokat, az ukránok rögtön el is kezdték a zsidó és lengyel lakosság öldöklését.
Ukrajnában kólönben szinte mindenki mindenkivel harcolt:
a magyar, német olasz megszállók a partizánokkal;
az ukrán nacionalisták (banderisták) a németekkel, lengyelekkel és a partizánokkal.
a lengyelek a németekkel, ukránokkal, s időnként egymással.
A zsidókat meg mindenki nagy lelkesedéssel gyilkolta.
Azonban ahogy kiderült, hogy a németek nem felszabadítani, hanem elfoglalni jöttek, gyorsan változott a helyzet.
A magyarok sem kedveltették meg magukat, hiszen leginább partizánvadászként alkalmazták a magyar csapatokat. S a magyar módszer az volt, hogy a partizángyanús falvak szinte teljes lakosságát kiirtották.
"A Központi Statisztikai Hivatal – a szovjet területeken, valamint a magyarországi harcokban, továbbá az 1945. március–áprilisi visszavonulás során német területeken fogságba esett magyar katonák lehetséges számát is figyelembe véve – összesen 600 ezerre becsülte a szovjet fogságba került magyarok számát. Mivel a KSH 1946-ban készített jelentésében nincsen szó sem a Magyarországról kiszállított népi németekről, sem a Kárpátaljáról és Erdélyből elhurcolt magyarokról, a szovjet fogságba esett, illetve elvitt magyarok és magyarországi németek teljes száma 50-100 ezer fővel is meghaladhatja a KSH adatát. Ezeket a becsült határértékeket nagyságrendileg az 1989 után felbukkanó, egykori szovjet adatok is alátámasztják. A szovjet belügyminisztérium adatai szerint 1945. október 31-én 541 530 fogoly volt a Szovjetunióban. Ez a szám azonban csak az 1945 őszén nyilvántartásban lévőkre vonatkozik, nem tartalmazhatta azokat, akik korábban estek fogságba, és 1945 októberében már nem voltak életben. Ugyancsak nem tartalmazza a szovjet adat az átmenőtáborokban és a kiszállítás közben elhunytak számát. Márpedig a kiszállítás során magasabb volt a halandóság, mint kint a táborokban. Az 1945 őszén regisztrált 541 530 fős adat tehát lényegesen, akár 100 ezerrel is több foglyot takar"
"Puzdra említi a 336-ban. Stark maga írja ebben a tanulmányban, hogy minden számadat csak becslés - akkor miért higgyem el?"
Természetesen nem kötelező elhinni, viszont az összes többi áldozatokra vonatkozó adat is becslés, ezt lehet tudni anélkül is hogy Stark vagy akárki más leírná.
Budapest elfoglalása után Malinovszkij marsall 138 ezer hadifogolyról tett jelentést. Mivel a valódi hadifoglyok száma a német katonákkal együtt sem lehetett több 40 ezernél, a hiányzó fogolymennyiséget Malinovszkij budapesti és Pest környéki civilekkel pótolta.
Harci cselekmény következtében viszonylag kevesen estek hadifogságba. Jórészt azok a katonák, akik hittek a szovjet röplapoknak, és a gyors szabadulás reményében megadták magukat, illetve átmentek a fronton. A Szovjetunióba vitték azokat a katonákat is, akiket a nagy visszavonulás során Németország keleti övezetében ért a háború vége.
A magyar foglyok mintegy harmada azonban civil volt.
"A németek 1939 augusztus 31-én támadták meg Lengyelországot."
ha már dátum akkor legyen pontos: 1939 szeptember 1. hajnalban 4:45-kor
"A szovjet kormány szeptember 17-én deklarálta Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Beolrusszia felszabadítását. Akkor lépték a szovjet csapatok a határt."
kettétörne a billentyűzeted, ha leírnád, hogy a szovjetek megtámadták a lengyeleket? ehelyett kényszeresen 'deklarálta a felszabadítást' meg 'átlépték a határt', ez igazából mire jó? Mivel láttam kedveled az angol nyelvű forrásokat ezért beírtam a gugliba a 1939 sept 17-es dátumot, és ezt találtam az első találaton. Ajánlom figyelmedbe a kiemelt részt.
Sept. 17
In accordance with the secret protocol of the Soviet-Nazi nonaggression pact (See Aug. 23), Russian troops invaded Poland
A következő dokumentummal arra az értelmezési zavarra mutatnak rá a szerzők, hogy kit tekintettek, ki tekintendő hadifogolynak, és ki internáltnak. Ezt a zavart a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának a hadifoglyokról szóló 1941. július 1-jén kiadott szabályzata okozta, amelyben arról rendelkeznek, hogy ???hadifogolynak számítanak azok a külföldi állampolgárok is, akiket a Szovjetunióba internáltak (sic!)”. Sajnos zavart keltő, s ugyanakkor igen lényeges, hogy a múlt idő csak elírás vagy valóban így szólt a határozat. Mindenesetre a dokumentumokból úgy tűnik, hogy 1941 után sem volt egyértelmű a hadifogoly státus.
A felkutatott dokumentumokból világossá válik, hogy a fogvatartottak státusa nem az ő valóságos, eredeti helyzetüktől, hanem a Moszkvában vagy a frontokon kiadott egyik-másik határozattól, illetve parancstól függött (hadifogoly, internált vagy egyszerűen csak letartóztatott).
Dupka György – Alekszej Korszun: A malenykij robot dokumentumokban
Speciel ősöm még hadköteles se volt, mégis "hadifogolytáborba" vitték.
a Magyarországról hadifogolyként vagy munkaszolgálatra polgárt személyként elhurcoltak - összesen 600 000 ember - 10 %-a volt német, ami meghaladja ugyan az ország összlakosságában elfoglalt arányukat mégis vitathatatlanná teszi, hogy döntő többségükben nem németeket, hanem magyarokat hurcoltak ki a Szovjetunióba
"Asszem - de ebben nem vagyok biztos - hogy amiatt rögzült így, mert a felszabadító (sic!) hadsereg katonái ukránok voltak, nem oroszok."
Vagy tatar, uzbeg, lett , litvan akik maguk sem tudtak helyesen oroszul.
Igaz Mo-ra ket ukran front jott bede azt nem azert hivtak ukrannak,mert ukranok voltak benne,hanem mert ukrajnai teruleteket fedett le a harci tevekenyseguk,ahogy toluk eszakra meg a belorusz frontok voltak.
Bár ilyen egyszerű lenne minden. (talán a 68-as felvidéki bevonulásból, vagy nemrég Irakból kimaradhattunk?) Kompország ilyen ország.
Egyébként Oroszországot kivéve a Szovjetunió legtöbb államában (pld. balti államok) felszabadítókként fogadták a németeket és a magyarokat is. (mindaddig, amíg Moszkva a partizánosztagokat meg nem szervezte, és a kollaboránsok likvidálásával keltett terrorral helyre nem billentette az ott élők bolsevik gondolkodását)
