Csakhogy az olasz nyelv nem a levegőben lóg, mert ő a latinból ágazott le, tehát a latin az ő nyelvi előzménye. Ahogy a spanyolé is, stb."
A latin, az a középkorban létrehozott műnyelv, a tudósok találták ki maguknak, tehát ebből nem ágazott ki a francia, olasz, spanyol, stb. nyelv...
Az olasz a vulgáris latinból alakult ki, amelyről alig tudunk valamit, mert nincsenek írott források.
A román az egyetlen nyelv, amely a latinból származik, mert erdélyi hungár papok felismerve nyelvükben a latinos hangzásokat, a latin Biblia segítségével gyártottak egy "román" Bibliát az ortodox orosz helyett nekik.
Azóta is csodálkozik a világ, hogy ők (a dákok) őrizték meg legjobban a latin nyelvet...
stream "a course of water," from Proto-Germanic *strauma- (source also of Old Saxon strom, Old Norse straumr, Danish strøm, Swedish ström, Norwegian straum, Old Frisian stram, Dutch stroom, Old High German stroum, German Strom "current, river"), from PIE root *sreu- "to flow."
Egy újabb ember, aki nem beszél magyarul, biztos a Kipcsákok miatt.
A magyar nyelv bizonyíthatóan nem lehet finnugor, hanem germagyar. A germán bizonyítható, Az, hogy melyik más nép keveredésével jött létre a magyar, lényegtlen, mert a nyelv nagyobb részt indogermán és germán.
csorog – ‘vékony sugárban folyik’; ‘‹eső› esik’. Származékai: csorgó, csurgó, csurran, csorgat, csordul, csordultig, csordít, csordogál. A szócsalád csor- töve ősi örökség az uráli korból: vogul csork-, finn sorottaa, szelkup sormba (‘folyik’). Hangutánzó igék, akárcsak a közös uráli tő magyar származékai. A ~ majd minden származékának van csur- tövű formája is köznyelvi szinten; a csurgó, csurran csakis így használatos.
Ez a legarcátlanabb történelemhamisítás! Az s-ből nem lesz cs, csak a legtöbb esetben st, ráadásul a finn sorotta a csord, sred, stred képzés.
Várjunk már a Finnugork neveztek el a Szeret folyót! :D :D :D
A finnben látható, hogy vagy litván vagy szláv, a magyar viszont germán. Hogy a faszba lenne kapcsolat két nyelv között, mint a magyar és a finnugor egy indogermán szó alapján? Sehogy, csak annyir, hogy lehet, hogy mind a kettő egy tőből ered, a ser-ből, de a magyar germagyar, a finn meg a többi meg nem.
Amúgy a finn a kausatívképzést is az indogermánból vette, látható a sorotta szón is. A magyarban germagyar.
Csak azért se lesz semmi közünk a finnugorhoz, mert az átvette a nyelvünkből, a germánból a ja képzést, a birtokos képzés, és úgy csinálja, mint a mi gót nyelvünk mondjuk a főneveket, hogy ja.
Jah feltételezhető, hogy a szláv szeret folyó az épp ebből a tőből ered, sret, mint a strudeln, ha a kettő töve egy, ebből is látható, hogy a ha indogermán lenne a csor, csermely, csordul, csorog szavak, akkor szeresek lennének, és nem germagyar cs-sek.
nincs köztünk vita, ellenben van az ú.n. "átvételek" és a különböző népek nyelvének minéműségéről. Az azért sokat mondó, hogy bár évek óta itt vitázol, mégsem vetted a fáradságot, hogy egy-két nyelvekre vonatkozó kérdést tanulmányozz, mert hisz az elcsúfítaná a finnugor üdvtörténetet.
Én nem vagyok nyelvi szakértő -- ahogyan te sem -- így a nyelvtudomány (közel) konszenzusos megállapításait el kell fogadnunk (pl. átvételek iránya/helye/ideje).
Simán megköpködöd a kaukázusi és egyéb helyeken lévő "magyar" földrajzi neveket,
A Kaukázus környékén a 10. század után "magyar" helynevek -- ha vannak -- nem érdekesek, mert oda MENTEK magyarok, ahogyan forrásból -- és most már régészetileg is igazolva -- tudjuk. Hogy korábban is lettek volna arra "magyar" helynevek, az meg nem igazolható. Egy-egy hasonló hangzású név még nem igazolás, mert a kevés hangból álló szavak egymással sosem kapcsolt nyelvekben is fel-felbukkanhatnak. De még esetenkénti átvételek -- lásd az elébb a "csorgó"-t -- sem bizonyíthatnak kereskedelmi/kulturális kontaktusokat meghaladó kapcsolatot. (Az avar korból konkrétan tudunk szogd kézművesek jelenlétéről a KM-ben, a honfoglalóknál is lehetett akár egy ilyen alkalmazotti mesterember csapat, de ettől még a szogdok nem lesznek sem avarkori, sem árpádi honfoglalók, az avarok/magyarok meg nem jöttek Szogdiánából, stb.)
Sajnos a fórum évek óta el van laposodva, egyik oka éppen te vagy.
Hát nálamnál jobban nem sokan várják az "új" híreket, melyeket én is igyekszem idecipelni, de azok eddig semmiben nem cáfolták Hunfalvy és tsai "felvetéseit" -- csak éppen azokból igazolás szintű összefüggések lettek azóta. Lásd az "ugor gén"-t is.
Jó ember, legelébb, te vak vagy? Vajon a germagyar mit nem cáfol?
Na most komolyan amúgy a csor tő egy germán tő, a stru, ami sreu vagy ser-ből vezetnek le. A germagyarban cs lett a csor tehát eredetileg st volt a szabály szerint, mert a germagyarban az st-ből cs lesz.
Van egy germán tő ami a stru és csrogot jelent, ebből lesz képezve a csermely, ami a Strom, vagy stromel, ebből lesz képezve a csordul is, ami a németben a strudeln lett, ami egyben örvénylik.
Tehát:
csor:stru
csordul: stru+do vagy t kausatív és jelen képző, a tenni+l germán képző:strudeln
csermely: staumel
csorog:stru+og germán képző
csordogál nincs a germánba, de a streud a tő d képzővel+og+l germán képzők.
A Monte Cssino-i iratok jelentik az olasz nyelv születését. Az előtti iratok még középlatin, az az utáni iratokban, pedig megjelenik a korai olasz is. Na ezért fontosak az irott szövegek. Az olasz ezzel a mondattal születik meg: Sao ko kelle terre, per kelle fini qui ki contene, trenta anni le possette parte Sancti Benedicti.
Csakhogy az olasz nyelv nem a levegőben lóg, mert ő a latinból ágazott le, tehát a latin az ő nyelvi előzménye. Ahogy a spanyolé is, stb.
Ahogy minden ma élő embernek minden korban volt genetika felmenője, úgy minden ma beszélt nyelvnek is. Hogy éppen melyik felmenőtől van példamondatod, az alig több érdekességnél, legfeljebb csemege nyelvtörténészeknek.
És hogy melyik nyelv melyik korszakában alakult ki az ő írásbelisége, az meg pusztán szakmai anyag nyelvészeknek, írástörténészeknek, a kultúra búvárainak.
Magyarán: a magyar nyelv nyelvi elődei mindig is léteztek, mióta csak a Homo kinyitotta a száját.
Ahogy minden más ma élő nyelvé is.
Ahogy nem minden embernek maradnak fenn leszármazottai, ugyanez elmondható a nyelvekről is. Ezek a kihalt családok/kihalt nyelvek.
És hogy a magyar nyelv mikor került a KM-be, arra vannak igazolások, hogy a honfoglalókkal (is) jött. Elvileg jöhetett korábban is -- tekintve a KM-be irányuló népmozgások idejét/irányát -- erre azonban (jelenleg) nincs adatunk.
De Bernát, ha a Magyarok Finnugorok, akkor a magyar nyelvet nem hozhatták, mert a magyar nyelv germagyar nyelv, persze csak annak, aki tud magyarul.
De mivel a magyar nyelv nem finnugor, hanem germagyar ezért a Magyarok nem funnugorok, hanem Germagyarok.
Miért? Mert az írott forrásokban ott van a pajzsemelés, ami germán. Innen nézve még igaz is lehetne Fredegar megállapítása, hogy a türkök, vagy talán itt turcilingik, de ki tudja, a Frankok rokanai, csak persze Gótok ezek.
Ismerjük a kende méltóságot, ami a gót kindins, ismerjük a germagyar neveket: Géza, Árpád, Levente, Levedi, Nándor, úgyhogy a Magyarok hozták a magyar nyelvemet, ami germagyar, és a Magyarok meg Germagyarok voltak.
Hoffmann nem tud magyarul meg, a megállíptásai meg addig helytelenk, amíg nem választják el a germagyart megfelően a többi indogermántól, és nem az indogermánba sorolják be.
Nem ismerünk magyar helységnevket, mert nincs megmondva, hogy mi a magyar, tehát nem is lehet következtetni arra, hogy mely helységnév mi is.
Ahogy már korábban írtam a lotyóról, ami egy libcsi, úgy beszélni kell egy másik történelemhamisításról is:
ribanc – ‘szajha’. A szláv eredetű, nyelvjárási ribál (‘tép, szaggat’) származéka lehet a játszi -nc képzőegyüttessel (mint lafanc, virgonc), elsődlegesen ‘rongy’ jelentéssel.
A riba szó adatolva van a németból a 9. századtól( mert az akkoriban már német inkább).
A riba töve meg a ró, de persze igaza van a fentinek, hogy nehéz megkülönböztetni a ritzent, a reissent és persze a writent is.
A ró tőből ered: a ropan, reffel, reppel germánul, illetve a reped szó is, mint a Reff, de nehéz elválasztani az írtől, ami a wr, germagyarban kausatívképzés nélkül:
ír1 – ‘hangzó szöveget betűkkel vagy más jelekkel rögzít’; ‘‹régebben› fest, rajzol’: képíró (‘festő’). Származékai: írás, író, irat, iratos, irkál; iromány, irnok, iroda, irodista, irodalom, irodalmi, irodalmias, irodalmár, irály. Ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből: csuvas sir (innen a mongol jiru, azaz ‘fest, ír’). Származékainak nagyobb része (fentebb a pontosvessző után) nyelvújítási képzés, illetve továbbképzés.
A fenti nyílt történelemhamisítás. Ha egyszer van a magyarban a ránt, ami a reissenhez jöhet a riutan, és ebből még a rablás, iletve a ró tőből a riba, roppan, reped szavak, akkor vajon mi lehet az ír, a germán wr kausatív nélkül.
Persze nehéz megmondani, hogy melyik tőhöz tartozhat az írt szó( a germagyarban gyakran kerül magánhangzó a szó elejére,legtöbbször hangvédés miatt).
Na a lényeg, hogy a ribanc vagy riba jelentése hasonló mint a lotyónak, a ró a tő, tehát kiszakított a riba, libcsi, ahogy a lotyó se nő, és nem szabad, hanem libcsi, leoldódott, mert se a lotyó, se a riba nem áll mundium alatt, nem sweasok, szűzek.
A gutaütés meg határozottnévelővel végképp indogermán, vagyis germagyar.
A német der, die das később alakult ki, a gótban pedig az e és a tőből lett képezve az izei, izó, amely tőből ered az innen, az onnan, az itt az itten szavak.
finnugor nyelvekben nincs határozott névelő( mintha ez lényeges volna), a gót pedig a sok indogermán nyelv közül tán az egyetlen, ami az e és a-ból kezdte kifejleszteni a határozott névelőt.
A Wiktionary és néhány pöttyintés bőven elég annak kiderítésére, amit leírtál (zhōng, zhòng). Ehhez még kínaiul sem kell tudni, elég az angol és némi nyelvi alapismeret.
A kínai gutaütés és magyar megfelelője (szélütés) csak a nyelvújítás után kezd hasonlítani egymásra.
Eredetileg simán gutaütés volt ("A 16. sz. eleji gyöngyösi latin–magyar szójegyzék („gwtta wtes”) értelmezi első ízben s mindmáig helyesen apoplexiának (agyvérzés), ezt egy 1546-ből származó leírás is megerősíti („az gwtta meg ewte, mistan nem zolhat, az yob kezewel és labawal semmyt nem byr ...”).")
Nem tudom, hogy lehet, ennyit vitatkozni a gutaütés szón, ami az és kivételével viszont nem germán.
A guta egy latin szó az üt pedig egy indogermán, vagy árja vagy brit, a tő az uedh, vagy ved, ebből ered a fegyver szó.
A gutaütés egy szép indogermán szó, az és képzés pedig gót.
Amúgy mivel én kedtei vagyok, tehát primitív, ezért el tudom mondani, hogy a magyar nyelv csaki germagyar lehet.
A finnugor nyelvelmélet nevetséges, az első libcsi nyelv lenne a magyar a történelemben, ami csak úgy lehetne, ha vagy Soros vagy bérence Orbán visszautazott volna az időben, hogy egy libcsi jelentésű nyelvet csináljon.
Nem tehetek róla, hogy az őseim a Germagyarok voltak, akik germagyarul beszéltek, neked meg a kipcsákok, akik szélütést kaptak, és egyszer azt hitték hogy Sumérok, máskor meg azt, hogy Finngok.
Nem germánból vezetem le, hanem a magyarból, ami persze germagyar.
Nem tudom, miért kell a germagyarságot elhazudtolni, ennyire bajod van a Magyarok őseivel?
Hát lehet, ha véletlenül finng vagy kipcsák vagy.
A finnugorság nagyobb részt az északi elgermánosodott, nem fordítva, persze nem teljesen, de sok vért vettek be, de nem úgy mint a germagyarok, hogy a germánságból lettek.
A finnugork nem primitívek, mert az én vagyok, a primitív kezdetit, kezdetlegest jelent, és én bevallom, hogy a libcsi-keresztény-modern eszmék elvetésével primitív vagyok, mert Germagyar vagyok.
Amúgy a feisti teória helytelen, de ez mindegy is.
Az ún "finnugor" népek minden kultúrális megnyilvánulása, valamint a genetikai állománya is egyértelműen bizonyítják, hogy ha valkinek ősei ők, akkor a germánoknak és az oroszoknak. Az hogy ők szégyellik saját múltjukat és primitívnek tartják ezeket a "finnugornak" hazudott népeket, az ő problémájuk. Az ő szégyenük. Nem az a szégyen, ha a finnugorok az őseik, hanem az, hogy megtagadják és másra akarják sózni őket.
Én magyarként büszke vagyok arra, hogy bár semmilyen rokonságban nem állunk a finnugorokkal, mégis a hamis rokonságtudat, amit hazudtak nekik, segített a nagyon nehéz körülmények (élhetetlen környezet, folyamatos zaklatás, irtás, elnyomás, kultúra megsemmisítés) között megmaradni. Örülök, hogy még ha hamisítás révén is de sikerült segítenünk ezeknek nagyon is derék és kiváló népeknek fentmaradni.
Jah, amúgy az elbeszélésből épp a leghitelesebb a pajzsraemelés, mert nem oda való, de a forrás kazár, ami nem érti a germán demokráciát, ha ezt így lehet mondani, mert a de-mocskrácia egy, csak libcsi. :D
Itt van ez a kazár csicska kérdés. Döngetitek a melleteket, hogy a DAI-ban le van írva, hogy a kagán azt mondja Levedinek, hogy "nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak", mire a válasz: "Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésetekre áll".
És erre mit csinál ez az Árpád? Épp hogy nem áll rendelkezésre a kagánnak, sőt, befogadja a kagán ellenségeit a lázadó kavarokat.
"Árpád apánk kazár jóváhagyással lett elölülő prezidens.
Megoldás: nyilvánvalóan az időben oszcillált a kazár-magyar reláció, az éppen aktuális erőviszonyok függvényében. Később meg Árpád megengedhette, hogy a lázadó kavarok becsatlakozzanak, stb.
De Bernát, miért kell mindent kritikátlanul majmolni? Most komolyan, ennyi erővel Fredegarnak is igaza lehet, hogy a Türkök azok a Frankok rokonai. Talán a Türkök, nem is azok a Türkök akiknek eddig tartottuk.
Megnézzük amúgy Fredegart, aki azt írja, hogy a Frankok rokonai a Türkök, és azt is, hogy a Germánoknál pajzsraemelés volt, és Árpádot is pajzsra emelik, és ehhez még jön az is, hogy a magyar nyelv egy germagyar nyelv, hát nem is tudom, hogy mit mondjak.
Lehet, hogy Fredegar hülyeséget írt, de innen nézve helyesen.
donga – ‘a hordó vagy dézsa oldalát alkotó fa elemek egyike’. Déli szláv eredetű: szerb-horvát duga, szlovén doga [donga]. Korai átvétel abból az időből (legkésőbb a 11. századból), amikor még a legtöbb szláv nyelvben éltek a nazális magánhangzók. Ugyanennek a szónak későbbi átvételéről tanúskodik a dugába dől kifejezés.
Legelőszöris a duga egy latin szó, a doga, ami hordót, illetve a deszkázatát és az alját jelenti, és átment a germánba is, úgyhogy lehetne ősi magyar szó, abból az időből, amikor a germánba vagy gótba átement, tehát a magyarság keletkezésekor benne volt a germagyar nyelvbe.
A donga szó nem azonos a dugával. Ha végigondoljuk, hogy a béna a ben, bán tőből ered, akkor valószínű, hogy a donga is egy ütni tőből ered. A csámpás, tompa a steu, to tőből erednek, tehát ütődöttek, a koldus meglehet hogy a halta, halda tőből ered, ami átment az oroszba, koldyti lett ot, és sántítanit jelent, a buta egy bá tőből ered, a germán buda, bauda, a német hinken bár a görbülésből ered, ami a kunkori, de a legtöbb szó az ütődésre megy vissza.
Így a donga töve logikusan a den tő lenne, amiből jön a döngöl, dönt. A den alapjában üt, a donga pedig ütődött.
Tehát két szó történelemhamisítása leleplezve: a duga egy latin szó, ami átment a germánba, így a germagyar nyelv része is lehet, a donga pedig döngöltet jelent, magyar belső képződés, vagy gót.
A másik szó a benga. Ezt a szót cigánynak mondják, de akkor, hogy van az, hogy a rokona a bogja megvan a germagyarban.
A bogja a germánban rakást, halmot jelent, egy nagy masszát , ami a beng tőből ered, és vastagot jelent, lehet, hogy ebből jön a bunkó, de inkább a bang-ból eredhet, ami a ban, bán , bánt rokona, bengely is a bunkó.
Habár van más hasonló szó a bengáz a germánban , mint a skandináv bugga, ami nagydarab embert jelent, de mindegy, mert a benga egy germán szó.
Hát persze. Tót Gyula nem mérnök, bár diplomás informatikus. Illig nem történész, bár mindig is történész volt. Pap Gábor meg nem tud latinul.
Ismerjük a hazugságaitokat. Nem ismeritek el őket? Annál hitelesebbek. Az igazságot ugyanis nem az Akadémia szarja, az van tőlük-tőletek függetlenül is.
Az igazság pedig hallatja hangját és egyre több emberhez ér el, nyitogatja fel a szemét. Nektek ez nyilván fáj, azt hiszitek még mindig beválik a trükkötök, hogy ha valaki nem azt a sok hazugsághot szajklózza, amit ti, akkor kigúnyoljátok és kijelentetiek, hogy "nem szakember", hátha akkor nem is kell foglalkozni a mondanivalójukkal. Ez nem jött be.
És az igazság terjed. Haamrosan nem csak fülbe súgva, de a háztetőkről kiabálva. Legnagyobb szomorúságotokra. És onnantól a hazudozást már többé nem fogják jutalmazni. Mehettek trágyahordónak Csányi tehenészetébe, már ha kellettek neki.
Olvass törzsi jogokat, hogy mi a szabad, ami a sippés, mi a szolga, a nem Landobard vagy nem Frank, vagy más, az a liberti.
Törzsi jogok is azt mondják, hogy a szabad a sippés, aki etnikonnal is rendelkezik, míg a szolga a liberti, törzsi jogokban a liberti alatt sohase a szabadot értik.
Nem a szabad épp az ellentétje a kötetlennek, a szabad a kötött, az illibcsi, a suebada.
Sajnos csak az utóbbi időben jelenti a szabad a libcsit, miközben az ellentétje volt.
Én nem követem a logikát, nem azt mondom hogy szabad párválasztás, mert az a sippés lenne, tehát az ellentétje, hanem azt mondom, Ferdiand Tönnies alapján is, hogy önkényes párválasztás, nem mondom, hogy szabad, hanem elengedett, mert a szabad a kötött.
A Sippe nem a stalda(család) hanem az a Sippe, sueb, és nincs köze a Seuche-hoz.
Nem tudom, mit jelentenek pontosan a szavak, a törük szavak, de a prototürköt meg ilyenek inkább hagyjuk, írásos bizonyítékok nélkül) az indogermánnak van bőven árjától görögig, góttól tochar nyelvig, így nagyobb részt nyomon követhető).
Mi köze van a szabadhoz a leválasztáshoz? Semmi, az épp az ellentétje, a libcsi. A szabad azt jelenti, hogy a sippehéz tartozó, és sippés, egyben rendelkezik etnikonnal, míg a levált a szolga, vagy a libcsi, a liberti, az elengedett.
A szabad ellentétje a leválás.
A libcsi szó nálam még igen vitatott, ahogy a Mann és a Mensch szó is. Van aki a men-ból vezeti le a Mann és a Mensch szót, míg Nietzsche a mér, messen-ből. Vannak akik a libcsi szót a Leute rokonának tartják, de én inkább a leu, lösen rokonának, amiből jön a levél szó is.
Képileg azt lehetne mondani, hogy szabad, minden levél ami a fán van, míg libcsi vagy szolga, mindaz, ami leválik a fáról, és a sárban rohad, vagy nem is eme fa része volt a levél ami a fa alatt rohad.
A libcsi és a szabad két külön szó, mint a hír és a news is.
Okként vagy magyarázatként mindenekelőtt említhetnénk a magyar mint finnugor nyelv sajátos helyzetét, „magányosságát”. Egy neolatin, szláv vagy germán nyelv anyanyelvi beszélője jóval könnyebben, gyorsabban sajátít el egy saját nyelvcsaládjába tartozó másik nyelvet, nekünk minden egyes nyelvhez hosszabb nekifutás kell. De ez aligha elégséges magyarázat, hiszen a nyelvrokon finn vagy észt nyelv beszélői közismerten poliglottok.
És ilyen egyedek tanítanak! Te jó ég! A magyar nyelv nem finnugor, hanem egy félgermán, egy germagyar nyelv, és a legközelebbi rokona a germán. A német nem germán nyelv, hanem a germánból lett, míg a germagyar nyelv megőrízte nagyobb részben a germán jellegét. Német nyelv 9. századtól a második, de inkább német hangeltolódástól, és részben leépüléstől, mint az angol.
Már elnzését, a Magyarnak, vagy Germagyarnak a legkönnyebb nyelv a német, aztán a germán. Hülyeség tehát, hogy én az indogermánban könyen elsajátítom a szlávot vagy a latint, miközben ugyanannyira utálom őket, mint egy finnugor vagy török nyelvet, esztétikai ítéletből, mert barbár nyelvek, nem faszanyelvek.
Ennek a nőnek még a magyart, germagyart se sikerült elsajátítania, persze neki kéne, mert Kipcsák, nem Magyar.
A nándor név az onogurok azon részére vonatkozik, akik Aszapruhhal mentek a Dunához......és sztem épp magyarul beszéltek, vagyis egy önelnevezése volt a magyar nyelvűek onogur részének...
És hogy bekerültek, ez azt jelenti, hogy 870-920 előttitt (a Kárpát-medencében) magyarul beszéltek.
No de akkor ezek a KM-i "nándor" önelnevezésű magyarok miért is hívták volna a túlparti Nándorfehérvárt ezen a néven ?? Amikor az Bulgária volt.
Hogy-hogy nem lehet megérteni, hogy a Nándor egy germán név, a nant-ból, ami bátort jelent, de egyben irigyet is(máshol részletesebben),
A Nándor egy elterjedet városnév is, mint Nanatenberg vagy Nantenburg, illetve benne vana neve Nantes-ben illetve Nancyben, rokona a Neid-nak és a brit niuch-nak, ami a hős.
Én kérdeztem előbb. Nem arra válaszoltál, hanem egy teljesen más bizonyítást kértél tőlem. Ez csak terelés.
Amúgy Honfoglalás előtti magyar nyelvű bizonyítékként a Dzsajáni hagyomány magyar megnevezését szokták felhozni, illetve a magyarul megmagyarázható neveket (Álmos, Árpád, Emese, Levedi, Levente) illetve azok magyar nyelvű képzőit. De ez már le lett írva sokszot, sok helyen, sőt itt is.
Az Árpád név a germán Erpo, Arpo, a Levwdi, a Leubadi, vagy Liuvadi, a Levente pedig ennek a rokona.
Az Álmos indogermánnak tűnik?
Kérdem én, milyennév az Ildikó? Ezt is tipikusan magyarnak tartják, persze az is,mert a magyar germagyar, dehát germán szó. Hild+kó=harcias Ez ugyanaz a kó, ami benne van viskóban, vagy a bánkódikban.
Hogy hangzódik germagyarul a Chrodegari név? Hát úgy hogy hírhed Géza, vagy Gerely, vagy egybe Hírhedgéza. Bizám.
Attiláról nem volt leírva eredetileg, hogy folyóban temették el, csak a háromrészes koporsó volt leírva, de ez mindegy is, mert Germán, vagy Félgermán volt.
A nadrág Európában nyugatról terjedt, az elsők nyugaton a nem igazvérű Germánok voltak, a Kelták, mert a Germánok az igaz Kelták. Terület is volt elnevezve a nadrág után, olyan Kelták, akik nadrágot hordanak.
A nadrág nyugatról és keletről is terjedt, persze akik anno, 400-ben nadrágot visletek Itáliában azok Germánok voltak, anno volt az úgymond nagy latin nacionalista fellángolás,ekkor dobták ki a hivatalokból is a pogányokat és ariánistákat is.
A szabad szó egy indogermán seu tőből ered, ami b-vel a Sippe, a seuba, megtalálható elszórva a szláv nyelvekben b-vel, de az alapjelentése csak a germánban és a németben van meg. Az oroszban van sibja, ami a gót sibja például.
Egy teljes népcsoportusulás viselte anno a sueb nevet, ez maradt meg a Schwáb névben is.
A szabad egy összetétel: Sippe+da, sueb+da. Germán szokásjog alapján a szabad a suebada.
A szó a románba is átment például, de Kelet-Európában igen elterjedt egy germán szó.
A magyarban magyar, germagyar, hisz a magyar egy germagyar nyelv, és vannak más képzések is amik a tőhöz jönnek,
Tulajdonképpen a libcsi ellentétje a szabad szó, de egy germán szó.
