"Nem kell trükközni a barna szóval, csak elég beírni hogy SARGASSO és megnézni erről több tucat képet, látszik hogy a SÁRGÁS színe lesz a sokkal gyakoribb a dolognak."
Nem, a tenger nem a színéről kapta a nevét, hanem a benne lévő Sargassum nemzetségbe tartozó moszatfélékről, melyeknek valószínűleg barna a jellemző színe:
"Az utóbbi tizenegynéhány évben robbanásszerűen szaporodik az egyik barna alga faj, a saragssum, az Atlanti-óceáni Sargassum-öv az űrből is látszik. [...] A barna alga telepek alapvetően a Sargasso-tengerben, az Észak-Atlanti-óceán közepén találhatók."
Szófejtések alkalmával ajánlott az alkotó ős szemével látni a dolgot.
Ez vagy sikerül, vagy nem. (Általában nem...)
Mégpedig, hogy mihez hasonlította az adott újdonságot. Annak a valaminek, amihez hasonlított, annak már létező fogalomnak kellett lennie, saját névvel. Ez lehet névszó is és ige is. Vagyis esetünkben a "bor-" tőnek valamit jelentenie kellett volna, amit tovább képzett az -os, -es, -ös, s még tovább az -ú, -ű képzőkkel. Mint pl.
Kül-’s-ű > külső, bel-’s-ű > belső, stb.
Nyelvemlék nincs, marad a tárgy vizsgálata. (A borital ugye szóba sem jöhet.)
Ha úgy látta az ős az újonnan felfedezett növényt, hogy az olyan, mint az eddig is ismert
„bog” (> bogy-ó) akkor az volt a névadás oka, de akkor meg kell magyarázni az -’R képzőt (ha már volt a „bog-ár”, pláne), vagy!, a növény azon jellegzetessége a névadó, hogy bokor-ban terem. (V.ö.: bokorbab.) Van aki ma is így últeti. (Én zsinegre futtatom.)
Bokor-os-ú > bogor-só > bo’orsó > borsó
T.i. nincs olyan, hogy véletlenül került volna a mongolban és a mandzsuban a -G csak úgy.
A CHRIO meg a CHRÍSI még nem oszt kört, senki sem mondott ilyet, az körző mozdulat, a kenetek, kenőcsöket így kell a bőrbe dolgozni még egy mai használati utasítás szerint is gyakorta. Vannak leírások olívaolajos kenegetésekről, viszonylag hétköznapi szokás is lehetett ez.
A hindi nyelv sem egyféleképp mondja Krisztus nevét, ahogyan mi sem. Az egyik az KRAIST, ez is a magyar kereszt szóra hasonlít. Eleve a görög ezt H hanggal mondta ki és nem is K-val, HRISZTOSZ azaz ők voltak ennek nem az átadói hanem az átvevői, hiszen a világ jóval nagyobbik része ezt K hanggal ejti ki beszédben. Ez sem lehet véletlen, nyilván K hanggal lesz ez eredendően.
Hogy Jézus ne lett volna keresztes?...)) Ez biztos valami kabaré lesz... Bizonyos KERESZTEL-Ő Jánosról már csak hallottunk, biztosan az ő nevének sincs köze a KERESZTHEZ.)) Már igen fiatalon megtörtént a KERESZT-elése a Jordán folyóban, talán hallottunk már vízKERESZTSÉG szóról, na az ez volt amit másképp bemerítésnek is neveznek. Innentől ő már KERESZTES lett, meg biztosan hallottunk már a KERESZTES szentekről, meg a KERESZT-ségről, KERESZT-énységről amihez emberünknek mintha volna némi köze, és akkor ehhez meg adjuk hozzá KRISZTUS nevét is. Nem olyan bonyolult ez, itt minden a kereszt körül forog. Ott a nevében. Ebben az egész hitvilágban alapfogalom a KERESZT. Nem fogom a HRISZTO-ból származtatni, ha van ennél jobb magyarázat.
Akkoriban, sőt őt sokkal megelőzően is már eléggé elterjedt dolog volt ez a "felkenősdi", aztán még sincs tele a világ híres Krisztusokkal, a név hallatán nagyjából mindenki egyre gondol minden földrészen.
Amúgy a görög nyelvben is van egy halom KÖR gyökös szó, ezt a olajos kenegetős dolgot, ami akkoriban eléggé divatozott hétköznapi értelemben is, így fejezik ki. Nyilván a körkörös kenegetés okán. Egyébként minél régebbi a görög, annál jobban magyarosabb. Még a maiban is sok szónál meglátszik a magyar benne.
A KÖRÖSZT verzió okán ez a szó vége inkább lesz OSZT ige, mintsem az --aszt --eszt stb. képzőnk. Mert a műveltetős dolognál akkor "KÖRESZT" kéne inkább hogy legyen, ebből viszont alig néhányat találunk meg leírva. A KÖRÖSZT (ritkán KÖROSZT) előfordulása viszont meg tömeges...
"A görög régi CHRIO még nem keresztkenés volt és nem is szertartásos célú először, a szó arról árulkodik hogy ez KÖRbe kenés volt és a juhok, bárányok gyapját kenték be KÖRBE védelem gyanánt a rovarokkal szemben olajjal. Később lett a "hriszto" dolog, na az már keresztkenés."
Lám, Te is hoztál egy bizonyítékot arra nézve, hogy nem KÖROSZTásról szól a történet, hanem egy körszerű mozgásról....
"Szinte már ordítanak a szavak, hogy HELLO, FIGYELEM: ezek itt szintén KERESZT-EK..."
Nem. Ezek a szavak a görögből átvett 'felkent' jelentésűek. Pl a hindiben a kereszt: नाराज़ (kiejtve: naaraza)
Még egyszer, mert látom, nem világos amit eddig írtam:
- Jézus soha nem volt KERESZTES semmilyen értelemeben...
- Jézus FELKENT volt.
- A FELKENT görög nyelven Χριστός (Khrisztosz)
- A Khrisztosz nem jelent keresztest semmilyen nyelven.
Most lépjünk tovább, mert a görög szó KR-gyöke azonos a latin CR- (kiejve: KR-) gyökkel és valóban rokonítható a mi K_R (KER) gyökünkkel is.
A latinban is és a magyarban is egyaránt a KÖR jelentéshez köthető.
Viszont a görögben NINCS ilyen jelentésű gyök!!!
A KERESZT a latinban CRUX (kiejtve kruksz) és sem a gyöke nem egyezik (csak rokona) sem a toldaléka a magyar megfelelőjéhez.
A görögben pedig ez a két szó felel meg a KERESZTnek: σταυρός (sztavrosz), διασχίζω (diasízo). E szavak és a krisztosz között sem alaki, sem tartalmi kapcsolat (pláne azonosság) nincs.
Valamit mégiscsak kell kezdeni a görög KR- gyökkel, mert a hasonlóság nyilvánvaló. Kutasunk tovább:
A latinban a görög KRisztosz (bemázolt, bekent, (átv. értelemben: fölkent)) megfelelője: CIRcumlitus, illetve:
a cukormázas sütemény=crustum [crusti] (kiejtve: krusztum, kruszti)
Ez már alakilag is egészen közel áll a görög krisztosz-hoz, és még jelentésében is kvázi azonos vele.
Úgy tűnik bizonyítható a görög szó latin eredeztetése.
Most már csak a magyar kereszt-tel való jelentésbeli rokonságát kell földeríteni, s egyben választ kapunk arra is, mi a magyar szó eredeti jelentése: kereszt, vagy köroszt...
Nos, ha valamit mázolunk, akkor azt keresztbe-hosszába tesszük, vagy körkörös mozgással az egyenletes elosztás (takarás, vastagság) elérése okán.
Tehát a kereszt szavunk is egy ilyen mozdulatsort jelenít meg, ami nem igazán körmozgás, de nem is a KÖR gyökkel alkotott ez a szó.
Ezért van a KER- gyök -ESZT 'csinál' jelentésű igeképző toldalékkal ellátva: KER-t CSINÁL.
Sanszos, hogy a latin CIR-, különösen a CR- gyökhöz kapcsolt toldalék (-UST) megfelelője a magyar -ESZT-nek, viszont ebben a latin-magyar szórokonságban körosztásról szó sem lehet, így az előbbi megoldás látszik helyesnek.
Egyértelműen a magyar SÁRGA szóval rokonítható a SARGASSO, mivel SÁRGÁS valójában is a leggyakoribb színe, Nem kell trükközni a barna szóval, csak elég beírni hogy SARGASSO és megnézni erről több tucat képet, látszik hogy a SÁRGÁS színe lesz a sokkal gyakoribb a dolognak. Még árnyal is a szó első 6 hangja azzal, hogy nem SÁRGA, hanem SÁRGÁS.
De tényleg csak meg kell nézni képeken, lehetőleg több tucat különböző képen...
"A hivatalos narratíva szerint ezt portugál hajósok fedezték fel, és nevezték meg.)) Jó poén."
Kínaiak nem nevezhették el, de még magyarok sem... Csak azok, akik akkor ott jártak, a portugálok. Ők meg valószínűleg nem kértek tőlünk tanácsot a névadást illetően...
"Akkor viszont kiválóan értették a SÁRGÁS szó jelentését,"
Nem a színéről nevezték el a tenger azon részét, mert akkor a portugál "sárga" azaz amarelo lenne a szó alapja, hanem arról a moszatféléről, ami a felszínen lebeg, és náluk is honos, és ők sargaço (kiejtve kb: szargaszo) néven ismerik. Ez a szó kétségkívül latin a Sargassaceae névvel jelölt barna moszatfélének családjához tartozó Sargassum nemzetség nevéből ered.
Sem a latinban, sem a portugálban semmi köze a sárgához.
"Pedig lehet érdemes lenne megbolygatni most már ezt a PORTUGÁL kifejezést inkább."
E név eredetének megfejtésében jóval közelebb állsz a valósághoz, mert a név első fele a PORTO- a latin portus=kikötő szó származéka, ami valóban rokonítható a PART-tal, A név másik fele pedig a gall-kelta népnévre utal.
A görög régi CHRIO még nem keresztkenés volt és nem is szertartásos célú először, a szó arról árulkodik hogy ez KÖRbe kenés volt és a juhok, bárányok gyapját kenték be KÖRBE védelem gyanánt a rovarokkal szemben olajjal. Később lett a "hriszto" dolog, na az már keresztkenés. KRISZTUS neve még így is előfordul:
A LIMBURGI nyelvben KÉRSTÖS. MANX nyelven CREEST HINDI : KRAIST PERZSA: KEREST-US
Szinte már ordítanak a szavak, hogy HELLO, FIGYELEM: ezek itt szintén KERESZT-EK...
Mindketten KERESZTESEK, KERESZTES SZENT PÁL is nevezik meg Pált. KRISZTUS meg a megnevezésében is azt jelenti KERESZTES. Ugyanaz a gyöke, ha hangvázban gondolkodunk, de még a toldalékolás is azonos. Írtam a KÖRÖSZTÖS formáról is. Meg ne csináljunk már úgy mintha nem ismernénk olyanokat a nyelvünkben hogy FEL és FÖL vagy CSOROG és CSUROG, KÖRTÉR --KRÁTER (ugyanazt jelenti fogalmilag, csak nézzünk meg egy krátert)
"A KRISZTUS és KERESZT-es szavakat teljesen humor kategória ógörög,latin, vagy szlávnak eredeztetni. Már ránézésre látszik hogy ezek egy dolgok."
De csak első ránézésre félig csukott szemmel...
Már annak fel kell tűnni, hogy a két szó gyöke eltérő.
A magyarban nincs KR- gyök. Illetve van, de az idegen szavak gyöke. Ez a KR gyök a latinra jellemző. Természetesen rokona a magyar K_R gyöknek, de ez a rokonság jóval régebbre nyúlik vissza Jézus születésénél.
Jézus kapcsán a KERESZT két, egymásra merőleges fagerenda, a KRISZTUS pedig egy rituális beavatási művelet "eredménye", röviden felkent, azaz tisztségébe beavatott.
A görög szó (krisz) bekent, bemázolt, bevont jelentésű.
A Krisztus név szerte a világban így, vagy nagyon hasonló alakban található, és a kereszténységnek köszönhetően terjedt el az akkoriban jellemzően görög nyelvű térségből.
Magyar eredete teljességgel kizárható.
Más kérdés a KR gyök jelenléte a görög nyelveben. Gyakorlatilag alig van más szavuk ezzel a gyökkel alkotva az imént említetteken kívül, így minden bizonnyal átvehették valahonnan, jó eséllyel a latinból, vagy a latinnal közös őstől, ahol terebélyes szóbokor alkotója.
"Hát mi fűződik Krisztus nevéhez?... Csak nem a KERESZTény vallás megalapítása?... De, pontosan az, még életében KERESZTES volt KRISZTUS."
- Jézus semmilyen vallást nem alapított, Ő a hagyományos kánaáni vallás híve volt.
- A ker. vallás Pál nevéhez fűződik és vajmi kevés köze van Jézus vallásához.
- Jézus semmiképp nem volt KERESZTES, max. FELKENT.
Egy part nélküli tenger (áramlatok határolják) a Bermuda-háromszögben. Több különlegessége mellett az egyik az hogy egy úgynevezett sargassum névre hallgató algák/moszatok élnek benne bőségesen, és érdemes képeken ezt a jelenséget megnézni, mivel általuk SÁRGÁS lesz a víz felszíne. Tehát egy tényleg SÁRGÁS tenger van megnevezve itt SARGASSO formában.
A hivatalos narratíva szerint ezt portugál hajósok fedezték fel, és nevezték meg.)) Jó poén. Akkor viszont kiválóan értették a SÁRGÁS szó jelentését, beleértve a magyar toldalékolást is.)) Pedig lehet érdemes lenne megbolygatni most már ezt a PORTUGÁL kifejezést inkább.
Hiszen állítólag ők a GALL-ok leszármazottai, a szó végén vajon mi is lehet ugyan. És hol is vannak ők?... Csak nem a tengernek a PARTI lakói ők esetleg?...)) Hoppá és hoppá... Ha már azt nézzük ki nevezett meg itt kit. Bele lehet menni ilyenekbe. Az ország második legnagyobb városa PORTO. Nézzünk csak egy kicsit a térképre, hogy hol is van ez pontosan. Hát igen, és igen, jól mutatja a térkép ezt...
Boldog ünnepeket mindenkinek ! Ha még nem mondtam...
KONY, KANY, KÁNY, és jó néhányszor csak sima N hanggal a végén, KON-KÁN--KÖN stb. többnyire egy dolgok gyöke, és ezt leginkább a KANY-ar szóval nevezném meg, így KANYar gyöknek fogom hívni. Nem minden tartozik ide, mert többször lesz hogy helyrag van a szó végén, mikor mondjuk átmegyünk egy par.KON azok nem idevalók lesznek. Vagy ezek sem idevalóak, ezekkel ne keverjük össze : hajléKONY, fogéKONY, tanuléKONY, hatéKONY és sok ilyen toldalékolt szavak NEM IDEVALÓAK, ezek a KONY-ok meg a tevé-Keny-ek , a hajlékonyban az alapszó hajlik eleve, de a többi szónál látszik hogy nem az. Igeragozásnál nem az lesz. Szóval ez sem mindig azonos dolog, de az alábbiakban ahol mindenképpen erre a KANY-arra mutathatnak a szóelemek:
Ez(ek) a KANYar(ok) ott vannak a KONYulás szóban is, a KENYérben, a KONY-ha, KUNY-hó szavakban amelyek régi teteje konyult-kanyarult lefelé. Nem véletlen van ez az elem gyakran jelen hegységek neveiben, vagy hegykanyarulat mentén fekvő települések neveiben. Felsőtár-KÁNY, BAKONY vagy épp a BAL-KÁN szó is erről szól, amit ha megnézünk térképen, a hegység sokáig egyenes/vízszintesen vonul, majd tényleg valóban vesz egy balkanyart felfelé. Teljesen passzos rá a dolog.
AL-KONY: alulra KANYarodó napról szól.
TO-KÁNY: eredetileg tokából készül, az meg szintén kanyaros dolog.
PÁRKÁNY : ne a mai ablakpárkányon nézelődjünk.)) Eleve kezdetben ez PART-KANYarulat lehet tömörítve. Ezt alátámasztván eszembe jut PÁRKÁNY település, ami épp a DunaKANYarban található.
SÁR-KÁNY: SÁRban KANYargó állatról beszélünk, eredetileg kígyókat neveztek meg ilyen névvel.
CICKÁNY és PATKÁNY esetén a farka KANYaros.
KÁNYA: csak meg kell nézni a röptéjét.
KANYON: az egésznek ez a KANY-argóssága az egyik lényege...
A KRISZTUS és KERESZT-es szavakat teljesen humor kategória ógörög,latin, vagy szlávnak eredeztetni. Már ránézésre látszik hogy ezek egy dolgok. Hát mi fűződik Krisztus nevéhez?... Csak nem a KERESZTény vallás megalapítása?... De, pontosan az, még életében KERESZTES volt KRISZTUS. Egybevágnak a nevek, meg a valós történések, és a hangalakok. Szinte orrba vágja az embert a dolog, annyira egyértelműen látszik hogy mi ez.
KERESZT: én továbbra is a KÖR- OSZT(ó) értelmet tudom neki, adni, nagyon ősi szimbólum ez a körkereszt. Illetve a KÖRÖSZT hangalak már szinte a KÖROSZT formával majdnem azonos. A gyöke ennek nem KER hanem K_R , mivel ez a szó KÖRÖSZT formában teljesen egyenrangú hangalak volt pontosan ugyanilyen jelentéssel, tömegesen találjuk meg ezt még nem is olyan régi írásokban is. Ezen felül a KERESZTES családnév másik változata a KÖRÖSZTÖS mind a mai napig létezik. A két szó EGY dolog, kétféleképp kimondva. Gabonakeresztet is hívtak KÖRÖSZTÖS néven, természetesen itt is egy dolog a kettő hangalaki forma. A kereszt szó van kétféleképp használva. Ezek tények.
Ha azt mondjuk Krisztus, akkor is azt mondjuk hogy KERESZTES. De itt már ez egy egyértelműen beazonosítható tulajdonnév lesz...
A gyökcsalád jelentései egymással rokoni viszonyban állnak. Jelentésük: farok, keskeny, hajlékony, hajlam, vége v.m.-nek.
Nem tudom, hogy a keleti/sztyeppei népek nyelvében van-e ilyen gyökbokor ennek utána kéne járni...
A "boszorkány' szó mitológiai párja a 'sárkány'. A hagyományok szerint úgy tűnik, a két lény egymással szoros kapcsolatban állt, a boszorkány vagy a felesége, vagy az anyja a sárkánynak. (Írja ezt Buji Ferenc)
Avval egészítem ki, hogy inkább a felesége lehetett, mert így alkotnak az istenekre jellemzően férfi-női párost. (A boszorkány és a sárkány is ebbe a kategóriába sorolható)
A sárkány legfőbb jellemzője a hosszú és misztikus képességekkel bíró farka, ami a KÁNY gyökben fent említett jelentéseiben él a mai napig.
(A SÁR- SZÁR- gyök vezető, főnök, isteni lény jelentésű volt már a sumer korban is.)
Amíg a sárkány nyíltsisakos, erődemonstráló, férfias jelenség, ellentéte a boszorkány a maga nőies, zárt, BUrkolt, szinte észrevehetetlen manipulációinak köszönhetően.
Nevében a BO, BU, BŰ gyökcsalád első eleme található a bódít, bolond, bomlott(elme), bolydult (elme) burok, buta, bús, bűvöl, bűn szavaink jelentéseinek megfelelve.
A nő negatív szerepköre - az istenek, isteni lények világában is - az állattartó népekre jellemző, ez pedig a mongol-török-tatár-hun kultúrkör, a sztyeppe felé mutat.
Népünk egyik fő alkotó eleme is ebbe körbe tartozik (másik a déli eredetű magyar, ahol a női (Istennő) tisztelet volt az irányadó).
Viszont a SÁR- és a BO- gyök a sumer és a mi nyelvünk sajátja, így a szavak déli eredete joggal tételezhető fel.
A mitológia egy későbbi termék, a szavak akkorra már készen álltak, így az eredetük inkább a déli régióhoz köthető.
- "Ha egy vizsgált szó alakilag, tartalmilag illeszkedik..." - "Tehát eme válogatásod elemei szerinted alakilag, tartalmilag illeszkednek egymáshoz." A vitatott válogatás kéthangú (ku) gyököt tartalmazó szavakat sorol föl, s nem alakilag egyező szavakat... Pl. a kucsma-kudarc hogyan illeszkedik alakilag egymáshoz? Mindössze két hangjuk azonos... A felsorolt szavakban csak a KU gyök egyezik. Noha a KU gyöknek megvan a saját jelentése, és az a szó jelentésében is benne van, a nevezett gyökkel alkotott szavaknak a jelentése jelentősen eltérhet egymástól.
Épp úgy , mint az összetett szavak esetében. A szóalkotás képlete nem változott. Amíg nem voltak szavaink egy-egy dolgot egy-egy hanggal jelöltek, olyan hanggal, mely jellemző volt az adott dologra. Más szóval: a "tárgy", vagy esemény által kiadott hang utánzása adott lehetőséget azok beazonosítására, végső soron ez a kommunikáció egyszerű formájára, mely a az összetett gyökök, végül a szavak kialakulásához, a tagolt beszédhez vezetett. Tehát egy hang, (a mássalhangzó kiejtve egy hangpár) mai értelemben egy szónak felelt meg, hiszen éppen olyan tartalom volt mögötte, mint a mai szó mögött.
Képzeld el, hogy a gyök hangjai egy-egy mai szónak felelnek meg a tartalmukat illetően. Mint a mai mozaikszavak. Példaként mondjuk az R hangnak feleljen meg a FA, az A hangnak a TALP szó, és az Ö hangnak a FEJ.
Most rakjuk össze őket: TALP-FA megfelel a A-R gyöknek, és a FEJ - FA megfelel a Ö-R gyöknek. Ugye, két, merőben különböző jelentésű szót kaptunk eredményül. Pont így különbözik egymástól az -UR és az -ÖR gyök jelentése is. Pedig az egyik hang (szó) és jelentése is azonos mindkét összetett szóban/gyökben.
De nézzünk egy hármas összetételt: Legyen a K hang beton jelentésű, és rakjuk össze az előbbi szavakkal, gyökökkel: BETON-TALP-FA megfelel a K-A-R gyöknek és a BETON-FEJ - FA pedig a K-Ö-R gyöknek.
Most egy másik példát, mikor az első hang változik a KÖR gyökben: Legyen a T hangnak bükk jelentése, és ezt helyettesítsük a K helyére, ekkor: BÜKK-FEJ - FA megfelel a T-Ö-R gyöknek Vessük össze az előbbivel: BETON-FEJ-FA megfelel a K-Ö-R gyöknek.
Mindkét hármas összetétel esetében, de különösen az előbbiben, ahol a mássalhangzók azonosak jól kiérződik a tartalmi hasonlóság akár az összetett szavak, akár a háromhangú (összetett) gyököket nézzük.
Így válik érthetővé, hogy közel azonos, pláne azonos hangokat tartalmazó gyökök és a velük képzett szavak jelentései miért állnak rokonságban egymással, és az is jó eséllyel kideríthető, hogy a vizsgált szó mely nyelvben honos és melyikben átvétel. Pl a KERet, a KERül, a KERt, a KERék, KERek, KERget, KERít, KERes, KERtel, KEReszt, KERing szavain szoros kapcsolatban állnak egymással még akkor is, ha a toldalékok miatt már olykor jelentősen megváltozott a jelentésük. Nota bene, a toldaléknak éppen az a célja, hogy az eddigi többjelentésű gyököket pontosítsa.
Nézzünk egy konkrét példát a KERESZT szó eredetére. Azt írja az Arcanum etimológiai szótár:
"‘feszület, függőleges és vízszintes gerendából ácsolt ókori kivégzőeszköz’; [...] A szláv krszt (‘Krisztus; kereszt’) átvétele: bolgár kreszt, szerb-horvát krst, orosz kreszt. [...] A szláv nyelvekbe a gót Krist közvetítette a görög Khrisztosz (tkp. ‘fölkent’) nevet," Többek közt... De még rengeteg más kereszt is létezik, olyan is, aminek semmi köze semmilyen valláshoz: keresztút, keresztszemes hímzés, keresztbe tett kar/láb, stb... Ez az egyik probléma a szó etimológiájával, mert abból indul ki, hogy előtte nem is volt ismert ez a szó, holott erre semmilyen bizonyíték nincs. Ráadásul a Krisztus szóval azonosítja és magyarázza az elterjedését, ami egyébként felkentet jelent... A Wiki ugyanebből a félrevezető gondolatból származtatja - igaz, nem szláv nyelvekből - a 'kereszt' szót:
"A latin crucifix szó a cruciare igéből származik, amelynek jelentése 'kínozni'"
A másik probléma, hogy egyik sem törődik azzal, hogy a vizsgált szónak milyen alaki és jelentésbeli kapcsolatai vannak a nyelvünkben. (és más nyelvekben) Most vizsgálódjunk egy kicsit logikusabban, oly módon, hogy az igazolható legyen, mert az előbbiek láthatóan alaptalan képzelgések... A "kereszt" szó gyöke a KER. és nem KR. Itt kezdődik... Illeszkedik-e a KER- gyök a magyar nyelvben található fentebb felsorolt szavak alakjához és azok jelentéséhez? Egyértelműen igennel kell válaszolni, hiszen a gyökhangok azonosak. (Megjegyzem, sokan a szintén hasonló alakú és jelentésű KÖR gyököt alapul véve KÖR-OSZT eredetet tulajdonítanak a szónak. Ennek alapja a körbe írt, kört felosztó kelta-kereszt.) Most nézzük a toldalékot: - ESZT. Van ilyen toldalék a szlávban? Tudtommal nincs. Van a magyarban? Igen, több változatban is: -ASZT: a több tucatból néhányat: dagaszt, ragaszt, akaszt, fakaszt, áraszt... -ESZT: ereszt, erjeszt, gerjeszt, terjeszt, rekeszt, szerkeszt, keleszt, téveszt... -OSZT: oszt, foszt -ÖSZT: füröszt Van felhozatal bőséggel ahhoz, hogy ezt a toldalékot sajátunknak tekintsük. Megj. A toldalék sem más, mint egy gyök, aminek szintén megvan a saját jelentése amiért a szavak végére került, konkrétabbá pontosabbá téve azok jelentését egy-egy dologra szűkítve azt a tág értelmezési tartományt, amire eredetileg vonatkozott. Miután a szláv nyelvekbe magyar toldalékostul olvasható a szó, így a tőlük való átvétel nevetséges feltevés, hadd ne mondjam, szándékos félrevezetés...
Továbbá 5000 éves írásos emlékek vannak a mi 'kereszt' ismeretünkre a sumer korból, ahol a képírásban egymásra merőleges vonal volt a későbbi azonos alakú ékjel ábrázolása. Az előbbi kereszt alakú jelből fejlődött ki az isteni szimbólumként ismert Dingír-csillag. Igaz, nem KERESZT volt a hangzósítása hanem ami nyelvünkön is tökéletesen érthető MÁS és PÁR volt a kiejtése, és a jelentése is ezt a két magyarul érthető szót fedi le. Labat szótára (74. sz. ékjel) szerint: separer=külön, moitie=fél, és a mi esetünkben találóan jumeau=iker értelmezésű. Így ismernünk kellett a keresztet, mint alakot, amit mi sem bizonyít jobban, mint a szintén sumer istennő, Inanna szimbóluma, a ma is kedvelt népművészeti motívum, a nyolcágú rozetta (a kereszt alak későbbi változata a Dingír-csillag) igazol.
2 külön dolog lesz ez szerintem. BOGYÓ és BOR-só szavunk ma is van (B_R gyök) és ezeket nem egy gondolat szülhette. Az ősi mongol a termény bogyószerű megjelenése végett hívhatta egyszerűen bogyónak ezt a dolgot. Nagyot ezzel sem tévedett, épp passzol rá, de ez nem a BOR-BUR gyök.
A BURCSAK, BOROKHI, CZ-F szerint valamikori mongol BURCZA, BURCZAK, perzsa BURCSAK, és BURDSAK szavak, továbbá a jelenkori kazah BURSAQ, kirgiz BUURCAK, és a grúz BAR-DA szavai egy irányba mutatnak, ezek itt már nem bogyók, hanem BUR(kolatok) és BŐR/BOR-ító amelyől ki kell fejteni a BORsót.
Nem csak a mai zöldborsót neveztük meg régen borsónak, hanem más ilyen burkolatból kifejtős terményeket is, például babfajta is van közte meg egyebek. BORS már csak hasonlat lehet a borsószerű megjelenése végett. De a fenti BURCSAK, BOROKHI formák hát nagyon hajaznak a BUROK szavunkra, ami egy valódi jellegzetessége a borsónak. Ettől függetlenül megállhat az a dolog (sőt ez valószínű is), hogy a megjelenése okán ezt bogyónak is nevezhették meg itt-ott egész egyszerűn...
kudarc [1575] Valószínűleg német jövevényszó, vö. német, korai újfelnémet kurz, német nyelvjárási korz: ’rövid, kurta, sovány’. A német szó a latin curtus ’rövid’ melléknévre vezethető vissza.
