"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Még jó, hogy az oroszok és kínaiak sosem igáztak le népeket, sosem voltak náluk tömeggyilkos diktatúrák és az országaik híresek a széleskörű szabadságjogokról.
Szerencsétlen, azt sem bírod felfogni, hogy az USA, amely ellen habzó szájjal fröcsögsz, jóval korrektebben képzelte el az első világháború utáni rendezést, mint a britek és pláne a franciák?
Kezdjük azzal, hogy 1919-ben Párizsban, Magyarország, a magyar ügy nagyon kicsi - talán a legkisebb - szerelö volt. A háborút a Monarchia vesztette el, mert Magyarország mint önálló entity jogilag nem is létezett.
A háborút a Monarchia vesztette el, viszont azt követően tényként vették tudomásul a felbomlását, Ausztriát és Magyarországot két külön államként kezelték, amit az is mutat, hogy két külön békeszerződést írtak alá velük (Ausztria számára a Saint-Germain-i béke zárta le a háborút).
azsia , europa , afrika szomszedok , amerika egy darab szar hozzajuk kepest ugy gazdasagilag mint katonailag , amerika , mesz a lecsoba , erzed te is , azert vagy ideges
Kanada és a latin-amerikai országok is terrorállamok és rákos daganatok ezek szerint?
Ott is voltak indiánok, őket is leigázták, nem finomkodtak velük... Cortés és aztékok, Pizarro és inkák, rémlik valami?
A rabszolgatartás pedig Dél-Amerikában tovább maradt meg, mint az USA-ban, amelynek északi államaiban hamarabb eltörölték, majd a szakadár Konföderáció leverése után a déli államokban is.
tehat amerikanak nem volt joga beleugatni trianon ugyeibe , szerencsere kina es oroszorszag kizavarja tersegunkbol ezt a tolvaj amerikat a kozeljovoben
kezdjuk azzal hogy az usa egy terror allam volt mindig , kiirtotta az indianokat , george washington egy rabszolgatarto usa tomegggyilkos elnoke volt es amerika reg megerett arra hogy kinyirjak mint egy rakos daganatot , ami nemsokara bekovetkezik kina es az oroszok vezetesevel
Kezdjük azzal, hogy 1919-ben Párizsban, Magyarország, a magyar ügy nagyon kicsi - talán a legkisebb - szerelö volt. A háborút a Monarchia vesztette el, mert Magyarország mint önálló entity jogilag nem is létezett.
Igy azon, hogy sem a Felvidéket, sem a Délvidéket, Erdélyt nem csatolták Magyarországhoz nem is szabad csodálkozni. Azok részben a gyöztesekhez illetve az újonnan alakult államokhoz kerültek. Ez már csak a vesztés illetve a bolsevik veszély miatt is logikus.
Más: Ha akkor Wilson elnök nem a mindenáron béke elvét követi, s kihasználja a kimerült Brit, Francia, Olasz erötlenségét, s európai dominációt szerez, akkor elkerülhetö lett volna az európai nácizmus, nincs Hitler, s a bolsevikoknak eszükbe sem jutott volna beleköpni az Európai tányérba.
Ja és még valmit: a magyar államban teljesen ismeretlen volt ez a fajta gyilkos, eszement gyűlölet a más nemzetiségűek iránt, mint amit az új államocskák bemutattak. A magyar állam sohasem irtotta, és nyomta el olyan embertelen kegyetlenséggel a nemzetiségeit, mint az utódállamok. Ezek a "módszerek" sajnos szláv és román sajátosságok, amit sajnos napjainkig gyakorolnak. Persze most már nem alkalmazhatják a korábban használt brutalitásaikat, de a céljuk továbbra is a magyarság felszámolása, csak "finomabb" módszerekkel...
Bakkerkám, ez már a II.Vh. alatt történt, tehát egy ok következménye!
Az ok pedig -mint arra már utaltam -, a magyar őslakosság üldözése és irtása, ami a Trianoni békediktátum után, sőt már előtte is, az utódállamokban vette a kezdetét. Ezek pedig Csehszlovákia, Románia és a SzHSz-királyság. Azaz szlávok és románok követték el ezeket a gyáva gaztetteket az uralmuk alá került magyarsággal szemben. Ezek után, ha a magyaroknál is elszakadt a cérna, az több mint érthető, és nem kellene műfelháborodnod.
Te viszont itt is úgy adod elő a dolgokat, tehát továbbra is hazudozol, mintha a szegény szerbek lennének az áldozatok, pedig éppen az ellenkezője az igaz!...
És mi ezzel a bajod? Teljesen érthető, hogy a magyar vezetés a Délvidék hazatérése után az oda nyilvánvalóan az etnikai arányoknak a délszláv megszállók javára történő megváltoztatása érdekében betelepített szerbeket kiutasította.
Ők legalább szabadon távozhattak, nem úgy, mint 1944/45-ben a titoista állatok által bestiálisan lemészárolt magyarok tízezrei, akik persze mit sem számítanak neked.
Jugoszláv adatok szerint ezzel párhuzamosan a magyar hatóságok közel 25.000 délszláv lakost deportáltak a németek által megszállt szerb területre. Sőt, további kitoloncolásokat is terveztek, de ezek végrehajtását a németek erélyes tiltakozása megakadályozta. Az elűzöttek javait elkobozták. Aleksandar Veljić szerb történész összesítése szerint az 1941 áprilisi megszállás idején a magyar szervek több mint tízezer civilt fosztottak ki. Az elrabolt javak értéke 539.251.271 háború előtti dinárnak felelt meg.
Az elűzött szerbek helyére 1941. május-júniusában „nemzethűség szempontjából megbízható” székely telepeseket hoztak Romániából. A délszláv telepesektől erőszakkal elvett földeken és telkeken több mint 13 ezer embert, elsősorban a Bukarest beleegyezésével távozó bukovinai székelyeket telepítettek le. ]De később a térségbe hoztak még 2500 csángót Moldovából, és további 1500 magyart Boszniából.
Három évvel később, a délvidéki magyar uralom összeomlásakor azonban ismét útra keltek. Először Észak- és Nyugat-Dunántúlra menekültek az előrenyomuló szerbek elől, később a magyar kormány által elűzött svábok falvaiba kerültek Tolna és Baranya megyében. 1944-ben a Tito vezette kommunista partizánsereg bevonulásával megkezdődött a bosszú.
Az új magyar adminisztráció főleg az első világháború után betelepült szerbeket (ún dobrovoljácokat), a zsidókat és kommunistákat tekintette veszélyesnek. A harmadik magyar hadsereg parancsnoksága 1941. április 14-én elrendelte a megszállt terület „átfésülését”. Kezdetét vette a „megbízhatatlan” elemek kiutasítása. A harmadik hadsereg parancsnoksága Egy április 21-i parancs alapján megkezdődött az internálótáborok előkészítése és a „közrendre, közbiztonságra veszélyes egyének és az 1918. október 31. óta bevándorolt szerbek, zsidók” elűzése. Az április 18-24 között zajló tisztogató akció során több mint tízezer „megbízhatatlan” lakost gyűjtöttek be és hurcoltak a Délvidéken létesített ideiglenes, vagy anyaországi (például a sárvári) internálótáborokba. Ezrek menekültek el a térségből. A kitoloncolásoknál a helyi lakosokból alakult bizottságok véleményére támaszkodtak, akik ítéletet mondtak a lakosok jugoszláv időkben tanúsított magatartásáról. Az újvidéki katonai parancsnok április 25-én falragaszokon utasította az 1918. október 31-e után bevándorolt összes szerbet, bosnyákot, montenegróit, zsidót és cigányt, hogy három napon belül hagyják el a várost. A parancsnok felettes hatóságai hamar leállították az akciót, mivel a Szerbiát megszálló németekkel még nem egyeztek meg a kiutasítottak átvételéről. Ennek ellenére megindultak a tömeges elűzések.
Zágráb hevesen tiltakozott a beleegyezését nélkülöző akció ellen. (Ugyanakkor mintegy 120 ezer szerbet űzött át a Wehrmacht által megszállt vidékekre.) A német hatóságok sem nézték jó szemmel a területükre bezúduló tömegeket: május 15-én kemény hangú levélben követelték a kiszállítások leállítását és a „fegyverbarátság” felmondásával fenyegetőztek. A horvát és német nyomásnak köszönhetően a nagyszabású deportálások május közepén megakadtak. Ezután a magyar diplomácia megpróbálta elérni, hogy a németek és a horvátok vegyék át a már internálótáborba zárt, de a határon még át nem zavart 12 ezer embert. Bár ezek az erőfeszítések sikertelenek voltak, ha alkalom adódott, a magyar hadsereg a továbbiakban is megpróbálkozott kisebb csoportok átdobásával. A magyar vezetés valós szándékait a 2. német hadseregtest magyar összekötője, Baitz Oszkár ezredes tárta fel, amikor május 2-án közölte a szerbiai katonai parancsnokkal, hogy kormánya 150 ezer, 1918 után betelepült szerbet akar elűzni. Mivel a visszacsatolt Délvidéken ekkor mintegy 160 ezer szerb élt (és csak egy kis hányaduk érkezett az első világháború után), ez lényegében a teljes szerb lakosság kitelepítésének programját jelentette.
"A magyar horthysta kormány egyezett meg a román kormánnyal, hogy azok áttelepíthetik Magyarországra a csángók egy részét. A csángókat aztán a Vajdaságból elüldözött szerbek helyére telepítették, majd a háború végén jöttek át a trianoni Magyarország területére."
Annak ellenére, hogy otranto meglőzött a válasszal – ezt köszönöm neki -, beraknám az enyémet is.
Ebben az esetben is csak a maszatolásra és hazudozásra telik részedről. Az áttelepítési egyezmény a román kormánnyal amiatt a soviniszta, magyarellenes légkör miatt jött létre, amit a román kormány maga is szított.
"....a román terror kibírhatatlan a mi számunkra"
1940. június végén moszkvai ultimátumra a Gigurtu-kormány kénytelen volt átengedniBesszarábiát, valamint az ukrán többségű Észak-Bukovinát a tartomány fővárosával,Csernoviccal együtt a Szovjetuniónak, minek következtében az új határ Hadikfalva és Andrásfalva közelében húzódott. A két országrész kiürítése után a kormány a menekültek egyrészét azokba a dél-bukovinai házakba helyezte el, amelyeket az október 2-i román–német államközi egyezmény alapján kitelepedő 52 000 német hagyott hátra.A román menekültek azonban – aki frusztrációjukat azzal próbálták levezetni, hogy mindenkit gyűlöltek, aki nem román – szerették volna, ha a székelyek is eltávoznak, mert így az ingatlanaik is az övék lesznek. Ez komoly feszültséget okozott az újonnan betelepültek és a másfélszáz éve ott lakó népcsoport között, ám a magyarellenesség igazából a 2. bécsi döntést követően lángolt fel. A felfokozott,soviniszta légkörben pedig – korabeli hírek szerint – a moldvai bojárok kiadták a jelszót:székelyeknek munkát nem adunk.“
A magyar Délvidékről meg azért menekültek el a szerbek, mert egyrészt nem az ő hazájuk volt, másrészt meg, féltek a megtorlástól. Azt a tényt ugyanis valahogy "elfelejtetted" megemlíteni, hogy a magyar őslakosság üldözése a szlávok és a románok sajátosságai közé tartoznak (a magyar állam ilyet soha nem tett a nemzetiségeivel). Ennek a "nemes" hagyományaik értelmében, a trianoni békediktátum után a szerbek is, magyarok tízezreit üldözték el a szülőföldjükről, és a helyükbe hegyvidéki szerbeket (dobrovoljácok) telepítettek, akik a különböző magyarellenes bunkóságaikkal terrorizálták az ott maradt magyar lakosságot...
Ennyit a kis, sunyi magyarellenes hazudozásaidhoz, amelyekben mindig úgy próbálod beállítani az eseményeket, mintha a magyarok lennének minden rossznak a forrásai, a "szegény" szlávok, románok, stb., pedig ezek elszenvedői...
Na akkor pontosítsuk a szokásos csúsztatásaidat és a pontatlanságokat:
Nem a moldvai csángókat, hanem a bukovinai székelyeket telepítették át az 1941. május 11-én aláírt magyar-román szerződés keretében. (Egy székelynek ne nagyon emlegesd, hogy ő csángó, mert elég nagy sértésnek veszik.)
Az áttelepítés ötletét kezdetben a magyar kormány nem támogatta. A bukovinai székelyek között indult meg egy erőteljes mozgalom és igény a szervezett áttelepítésre dr. Németh Kálmán józseffalvi plébános vezetésével. Ennek több oka volt:
Azzal, hogy Észak-Bukovina és ezzel Csernovic városa szovjet megszállás alá került, a Dél-bukovinai székely falvak lakossága elvesztette mezőgazdasági termékeinek egyetlen felvevőpiacát. Másrészt a német-román kitelepítési egyezmény következtében üresen maradt német házakba román menekültek költöztek, és mindennapossá váltak a székelyeket érő atrocitások. Harmadrészt a feszült román-magyar viszony miatt a székelyek semmiféle munkalehetőséget nem kaptak, a hatóságok pedig folyamatosan vegzálták a székely lakosságot. Ez vezetett el oda, hogy mozgalom indult a székelyek körében a hazatelepítésre. A magyar kormány azután döntött az egyezmény megkötéséről, miután 1941 tavaszára már több ezer székely menekült el Dél-Bukovinából.
Az áttelepült székelyeket, mintegy 13-15 ezer főt a Vajdaságban telepítették le, és 1944-45 fordulóján Tito partizánjai elől menekültek el és telepedtek le a Dunántúlon, főleg Baranya ás Tolna megyékben, a kitelepített svábok helyére.
Az itt maradt, illetve a visszatelepült svábok és a székelyek közötti ellentét ma már csak max. a kocsmai verbalitás szintjén létezik. A már itt született székelyek között a vegyes házasságok sem ritkák.
A magyar horthysta kormány egyezett meg a román kormánnyal, hogy azok áttelepíthetik Magyarországra a csángók egy részét. A csángókat aztán a Vajdaságból elüldözött szerbek helyére telepítették, majd a háború végén jöttek át a trianoni Magyarország területére. Itt meg már az új kormány telepítette őket a deportált svábok helyére.
Ne röhögtess már! Akkoriban Horvátország a Kapela hegység és a tenger közé beszorult kis fing országocska volt, amit, ha a Magyar királyság akarta volna, könnyűszerrel felszámolhatott volna egyszer s mindenkorra. A horvátok csak nyertek azzal, hogy a középkori magyar állam kebelén belül éltek. Akkor még Szlavónia pl. sokkal nagyobb és értékesebb volt, amit a horvátok idővel szépen benyeltek. Itt van egy korabeli térkép, ami jól érzékelteti az arányokat.
És ezen a térképen azt is láthatod, hogy a Magyar királyság ismerte már akkor az autonómia fogalmát és alkalmazta is. A "kedves" szomszédaink - veled együtt - ehhez a szinthez a mai napig képtelenek voltak felnőni...
"Ez egy nagyon okos hozázászólás volt szóval a Horvátokat, a szlovákokat és a románokat is mi magyarok tettük komoly néppé..."
Ez természetesen csak neked furcsa, aki román propagandán és egyéb meséken nőtt fel.
Most csak a románokkal kapcsolatban a szikár tények azt bizonyítják, hogy az erdélyi románság lényegesen iskolázottabb volt, lényegesen jobb körülmények között élt, mint Romániában. És hogy okosodj egy kicsit, tanulmányozd az alábbi listát, hátha kicsit megvilágosodsz...
"Forrai Miklós, háportoni nemes volt az első, aki 1564-ben saját pénzén evangéliumi magyarázatokat jelentetett meg román nyelven, amelynek “Talcul Evanghelior” a címe.
János Zsigmond (1559-1571) első erdélyi fejedelem uralkodása alatt vezették be a román ortodox egyházakba a szláv helyett a román nyelvet. Ez nagymértékben hozzájárult a román nemzeti nyelvű irodalom kialakulásához.
A tordai országgyűlésen 1568-ban először mondták ki Európában – és azt hiszem a Földön is – a vallásszabadságot! A katolikus mellett a reformátust, az evangélikust és az unitáriust teljesen egyenrangúnak nyilvánították, a román ortodox vallást pedig tolerálták.
Kolozsváron, Heltai Gáspár nyomdájában 1570 körül jelent meg az első(!) latinbetűs román nyelvű nyomtatvány, amely Szegedi György Zsoltároskönyvének román fordítása.
Tordási Mihály érsek, karánsebesi és lugosi prédikátorokkal lefordíttatta az Ótestamentumot és a dévai várkapitány Geszti Ferenc pénzbeli támogatásával 1582-ben Szászvárosban kinyomtatta (Paliia dela Orastie).
Bethlen Gábor (1613-1629) Erdély legnagyobb fejedelme, Gyulafehérváron az erdélyi románság számára egy cirillbetűs nyomdát állíttatott föl – a románok 1875-ig cirillbetűket használtak – és szorgalmazta az Új Testamentum románra történő lefordítását.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630-1648) tovább folytatta e nemes szándékot és 1640 körül a fejedelmi udvar papja Geleji-Katona István ötletére, Csulay György egyházi főfelügyelő költségein román nyelven kiadták a Kálvinista katekizmust.
1648-ban Fogarasi István költségein hasonló témájú fordítások jelentek meg román nyelven.
I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna Fogarason iskolát alapíttatott az erdélyi románság számára, amelyben a tanulók, papjelöltek és papok, természetesen román nyelven(!) tanulhattak.
Az erdélyi románság kultúrtörténetében azonban a legnaggyobb jelentőséggel az ún. Rákóczi-Biblia bír, amely a teljes Új Testamentum román nyelvre történő lefordítása. A munkát 1648-ban fejezték be és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem költségein a gyulafehérvári nyomdában nyomtatták ki. Ez a román nyelvű Biblia 40(!) évvel előzte meg a Bukarestben kinyomtatott román Bibliát.
Amikor a török 1658-ban Erdélyt dúlta, a gyulafehérvári nyomdát is megsemmisítette. Erdély utolsó fejedelme Apafi Mihály (1661-1690) azonban ismét helyreállíttatta. Az 1685-89-es évek között kiadott román nyelvű nyomtatványok az ő támogatásának köszönhetik megjelenésüket.
Az első román nyelvű tankönyv, szintén az erdélyi fejedelmek által létrehozott gyulafehérvári nyomdában jelent meg 1699-ben (Bucovna ce are în sine deprinderea învataturii copiilor la carte).
1918-ban a kb. 2.8 millió magyarországi románnak 2043 iskolája volt. Több, mint az akkori összrománságnak(!) (kb. 7 millió) a Román királyságban."
Mondjuk meg lehetne kérdezni most azt, hogy a Román királyság vajon mit tett a kisebbségeiért? - mert ugye, ott is éltek kisebbségek. Meg azt is megkérdezhetném, hogy az elmúlt lassan 100 év alatt mit tettek az utódállamok, így Románia is, az uralmuk alá került magyar kisebbség érdekében?
Persze ezek nem igazi kérdések, mert sajnos tudjuk a választ: sajnos semmit...
I. László csak megkezdte Horvátország meghódítását. Álmost tette meg horvát királynak. Viszont a horvát nemesség fellázadt ellene, s kikergették Horvátországból, majd új (horvát) királyt választottak maguknak. Könyves Kálmán verte szét a horvát hadsereget, s szilárdította meg a magyar uralmat.
Nézd, hogy ti ilyeneket nem ismertek föl, azon egyáltalán nem csodálkozom. Sőt azon sem, hogy miért vagytok ennyire sötétek, és miért nem fog nálatok sohasem még csak derengni sem...
Szólni kellet volna Jelasicsnak is mert ő ezt nem tudta és azok sem akik szobrot emeltek neki.
Nézd, ha valaki tudatlan, az az ő baja. Ezért kapta meg a pofont Pákozdnál majd Ozoránál is. Ha tájákozottabb lett volna, ez biztosan nem történt volna meg vele.
Persze azért neked is Talán nem kéne belekotyognod olyan témákba, amikhez lövésed sincs. Próbálj tájékozódni elfogulatlan forrásokból, mielőtt kiröhögteted magiztosan nem történik meg velad...
"A sorozat vége arról szólt, hogy a magyar király csapatai megszállták az országot, s utána soha többé nem lett nemzeti királyuk, viszont a Magyar Királyságon belül is megőrizték az autonómiájukat."
És azt nem mondták el, hogy a magyar király miért jött be az országukba?
Mert mintha az akkori horvát király Zvonimir halála után valami trónviszály tört volna ki. És ugye mivel a felesége Ilona, aki I. Béla magyar király lánya volt, segítséget kért testvérétől Szent Lászlótól, hát László segített neki. Azaz, ez egy akkoriban teljesen szokványosdinasztikus esemény volt és semmi több. Persze, ha a horvátok ezt elhazudják, az már az ő bajuk...
És mit gondolsz, miért tudták megőrízni az autonómiájukat?
Hogy ne halj meg bután, ez csak úgy történhetett, hogy a Magyar királyság ezt biztosította számukra, mert éppen azt is megtehette volna, hogy eltörli őket a Föld színéről. Ehhez ugyanis minden eszköz a rendelkezésére állt...
