Ez a Yamashita-féle arany már lassan olyan, mint Attila koporsója, időről-időre elkezdik keresni, de sosem találják. Sokan diliztek már bele. Létezése igen kérdéses.
Gondolom, az állampolgárság a feleségre vonatkozik, hogy magyar legyen. Nem lehet azonnal megkapni, kell vagy 3 év + vizsga hozzá.
RUD, ez nagyon jó, nem gondoltam volna, hogy Manilában ilyen hotel is van. Én az ilyen helyeket csak kívülről kerülgettem, hálisten. Örülök neki, hogy láthatóan különösebb sokk nélkül sikerült átvészelni az országot. Az a "mókusos" lánc szerintem a Jollibee lehetett, az az ottani McDo (asszem kínai kézben, mint minden valamirevaló biznisz).
Mabuhay! (láttad ezt a feliratot a NAIA falán a kifutópályáról?)
A Quirino Hway sokkal kényelmesebb és jobb minőségű út, mint a nyugati útvonal. Utunk elején kicsit esett az eső, de ez inkább hangulatosabbá tette a hegyekből való távozást. A táj ezen az úton gyönyörű és a forgalom is kisebb, ami sajnos Manilához közelítve fokozatosan rosszabb lett.
Nem írtam eddig, de Luzon szigetén a highwayek mentén elég sok gyorsétteremmel találkoztunk, így aki nem akarja bevállalni a helyi kajákat ezen a részen bármikor be tud térni egy McDonaldsba, Chow Kingbe, meg volt valami mókusos étteremlánc is.
Továbbá rengeteg helyen nagyon zöld banánokat árulnak. Mi naívan azt gondoltuk, hogy biztos egy itteni fajta, ami zölden jó. Nos rá kellett jönnünk, hogy csak a sárga banán finom...
Reggel 10 kor indultunk Banauéből és este 6 kor Manilába érkeztünk. Itt valami hihetetlen bravúrral viszonylag gyorsan (1,5 óra) megtaláltuk Makatit. Úgy gondoltuk, hogy Makatiban szállunk meg, hiszen másnap itt kell majd leadni az autót is. Az autókölcsönzőt anélkül megtaláltuk, hogy ismertük volna a címét. Elég profik lettünk...
Mindenesetre Makati Manila üzleti negyede. Tele van magas és modern épületekkel, bárokkal, éttermekkel, no meg kúrvákkal is. Elég szembetűnő a szexturizmus. És a legtöbb lány még 16 évesnek se nézett ki...
Mi úgy gondoltuk, hogy az elmúlt napok fáradalmait egy komfortos szállodában szeretnénk kipihenni, ahol van melegvíz és víznyomás. A Garden View Hotelt választottuk, ahol a 20. emeleten kaptunk egy kicsi, de szép szobát.
Másnap reggel 7kor fürdéssel kezdtük....a 24. emeleten. Ott ugyanis volt egy nyitott medence. Eddig életemben nem fürödtem ilyen magasan feszített víztükrű medencében, rádásul úgy, hogy Manila a lábaink előtt hevert. Nagyon szép volt.
Reggeli után indultunk visszaadni az autót. Az egyetlen megjegyzésük az volt, hogy elég piszkos. Gondoltam magamban, hogy ha tudnátok, hogy milyen utakon jártam... Biztosan rövidítettem legalább 1 évet az autó életéből. Ezután mentünk a domestic airportra, ahol átvettem illetve megvettem a jegyeket az aznapi és az összes többi helyi repülőútra. A reptér bejárata mellett az összes helyi légitársaságnak van irodája, amelyek majdnem éjjel nappal nyitva vannak, így aki úgy gondolja, hogy majd ott vesz repjegyet, az semmilyen akadályba nem fog ütözni.
Aki visszaolvasott az tudhatja, hogy elég komplikált volt a SEAIRnél jegyet venni itthonról. Civakodtam ott is egy picit, mert rrá kellett fizetnem még a jegyekre. Szerintem senki ne próbálkozzon otthonról jegyet intézni, mert felesleges és drágább.
Repjegyeink:
Manila - Puerto Princesa ASIAN SPIRITTEL= 2.990 peso / fő (18 kg a megengedett)
El Nido - Busuanga SEAIR = 2590,5 peso / fő (10 kg a megngedett, utána minden kiló túlsúly bruttó 44 peso, amit úgy lehet csökkenteni, hogy a kézipoggyászodba pakolsz át nehéz dolgokat)
Busuanga - Manila SEAIR = 3096,5 peso / fő (10 kg)
Airport leaving tax:
Domestic: Puerto Princesa - 200 peso, El Nido - 100 peso, Busuanga - 10 peso
International: Manila - 550 peso
Tehát a reptéren várnunk kellet még 2 órát a repülő indulásáig. Aki teheti ezt spórolja meg, mert nagyon le van hűtve a váró. Én fáztam...
A batadi túránk után, beültünk a Las Vegasba, majd másnap indultunk visza Manilába, de elötte még találkoztunk az Ifugao népcsoport képviselőivel, akik a 2. Világháborúban lándzsákkal harcoltak a japánok ellen.
Ray mesélte, hogy a japánok akkor több értéktárgyat, kincset rejtettek el itt a hegyekben. A mai napig vannak visszatérő kincsvadászok, akik ezeket keresik és nemegyszer siker koronázza fáradalmaikat. Bár ez valószínű csekély százalékban érvényes. Emellett aranyásókkal is találkoztunk a Bontoc - Banaue útvonalon.
Ja és persze megcsináltattam az úton kilyukadt kerekünket. 70 pesoért foltozták meg az abroncsot. Egyébként rengeteg vulcanising vállalkozás ékesítí az út szélét, azaz nem kell megilyedni, ha kapsz egy defektet, mert a közelben mindig találsz kerékjavítót.
1. Banaue (kilátás a szobánkból)
2. Leo (étteremtulajdonos és zenész), sofőr srác, Ray (tourguide)
A nemzetköziek drágábbak mint ez: http://www.hannanrentacar.com/rates.htm. Mi az 1500 pesos autót választottuk. 300 pesoért eljönnek érted a reptérre, majd vissza is visznek ugyanennyiért. Makatiban, Manila modernebb részén van egy kis irodájuk.
Ha azt az utat választjátok északon mint mi, akkor érdemes egy terepre jobban valót választani. Bár mi is megcsináltuk a mi fapadosunkkal, tehát nem lehetetlen.
Ha márciusban mentek, akkor nagyon szép élményben lesz részetek. Ekkor zöldelnek a rizsteraszok.
Ray örülne ha vele túráznátok. Sok érdekességet tud mesélni és az angol tudása is elegendő. Egy érzékeny kis lélek. Ha itthon még rávennétek magatokat, hogy Banaueba elnéztek, akkor küldenék valamit oda (huszas és szivarka). Persze csak akkor ha nem gond.
Sajnos még nincs újabb LP, megkérdeztem, nyárig biztos nem is lesz. Szeretnénk autót kölcsönözni. Te hogy választottál? A nemzetköziek drágák? Kösz a tippet, Jens Petersnek a honlapján is van egy csomó info, meg link.
Ja 2003-as LP, nem éppen a legaktuálisabb. A legjobb köny amit láttam: Jens Peters Philippinen. LP elbújhat emögött.
Lehet 2 óra Batad, felmész a nyeregre és lemész a faluba. Ez 2 óra, bár ha nem shortcuton mész, akkor ez lehet több is.
Viszont a kirándulás nem ennyiből áll. Mi lementünk a faluba utána felmentünk a rizsterasz tetejére (onnan a fotók), majd lementünk a vízeséshez, utána vissza az elágazáshoz. Ez 8 óra (1 óra kajaszünet) ha úgy mész mint mi, azaz folyamatosan, megállás nélkül. De a dúrva az egészben a szintkülönbségek legyőzése a kicsi és meredek lépcsőkön.
Puával is u.e. a helyzet. Az LP szerint min 6,5 óra míg az elágazástól odajutsz. Tehát ez legalább 2 nap, ha csak Puláig mész és vissza. De ha Pulába elmész a környező helyeket is meg kell nézni. A mi Rayünknek volt egy special túrája 5 napra.
Észak Luzonra számíts min 1 nap oda és 1 nap vissza. Busszal mentek vagy kölcsönöztök autót (nagy élmény!)?
Neked 2003-as LP-d volt? Csak azért mert abban a Batad-i elágazástól Batadot 2 órára írja. És Batadtól Pula-t 4,5 órára. Lehet, hogy valami sífutó volt, aki írta, vagy ti voltatok nagyon leeresztve? :))) 1 hét valószínűleg csak Luzonra lesz elég, vagy esetleg még egy rövid látogatás valamelyik szigeten. Utána még jön Malajzia (Borneó), előtte van még Angkor, meg KL. Bangkokig megvolt a jegy és több variációból ezt sütöttük ki. Kis ízelítőnek szánjuk innen-onnan. Várom a folytatást.
A hegyekben kicsit hűvösebb volt, azaz este kellett egy pulcsi, nappal viszont kellemes 24 fok lehetett. Mi izzadtunk a túra miatt. Utána napokig izomláááz.
Lehet, hogy félreérthetően írtam, Raynek, a túravezetőnknek nincs gyereke, sőt házasodni sem tud, mert nincsen 10 malaca és egy tehene, ami belépő lenne egy ilyen eseményhez.
Leónak, a hely tulajdonosának van ennyi gyereke, ő 48 éves.
De találkoztam olyan 16 éves triciklis sráccal, akinek már 2 gyereke volt.
Azért nem mentünk kocsival az elágazásig, mert az út minősége ezt nem tette lehetővé. Azaz biztosan darabokban adtam volna vissza a kölcsönzőbe.
A 8 óra úgy értendő, ahogyan írtad.
1 hét az nem sok, mit fogtok csinálni ennyi idő alatt?
Boracay? El Nido? strandolás és pihizés? Sokat utaztok ezért az 1 hétért...
Csak így tovább R-U-D, figyelemmel olvasom a beszámolót. Nekünk márc. elején lesz ott majdnem egy hetünk, sokat segítenek az információid. Mégis kb. hány fok volt a hegyekben nappal, ill. éjjel? A 25 éves srácnak 8 gyereke van? Elég korán kezdte. Miért nem mentetek kocsival a Batad-i elágazásig, helyi vezető nélkül? A napi 8 órás gyaloglás az a Batad-i elágazástól Batadig és vissza? Köszi, és bocs, hogy terhellek.
Banaueba úgy reggel 10 óra tájt érkeztünk meg. Banaue egy kis falu egy völgyben, amely körül van véve rizsteraszokkal és az épületek a domboldalra lettek építve. Határozatlanúl kóvájogtunk az autóval azzal a céllal, hogy szállást keressünk. Ekkor megszólított Ray (Reynaldo P. Agaz, tour guide, Paypayan Banaue Ifugao, 3601, tel:09197643745), egy helyi 25 éves srác, és felajánlotta, hogy elvisz minket és mutat nekünk jó szállást. A halfway lodgeban végülis 500 pesoért találtunk számunkra megfelelő szobát. Ugyan nem értettem, hogy a hölgy miért rögtön discounttal kezdte, hiszen csak 1 éjszakára szálltunk itt meg.
Mindenesetre egy rövid diszkurzus után eldöntöttük, hogy Batadot szeretnénk megnézni, amit Ray 900 pesoért + 600 peso benzinért vállalt. Felpakoltunk ásványvízzel, Ray hozta triciklis haverját és elindultunk Batadba. Batadhoz felvezető szerpentin alatt (elágazás) ki kellett szállni a trinyóból, mert az út annyira járhattatlan lett. Innen gyalog indúltunk el a 30 perces shortcuton, ami felvitt a hegynyeregre. Mondani sem kell, de már ezen a szakaszon is eléggé elfárdatunk, hiszen meredeken ment felfelé az amúgy is keskeny trail és mi is utoljára összel túráztunk, így a kondi sem a megfelelő volt. Mindnesetre feljutottunk és elindultunk a Batad felé vezető gyalogúton.
Batadba autóval nem lehet menni. És az állítólag legszebb rizsteraszokhoz, amelyek Pulában vannak 3 napot kell túrázni. Mindenesetre mi csak Batadban voltunk, ahol egész nap gyalogoltunk fel és le, fel és le. Itt nagyon olcsón meg lehet szállni. 35 peso egy éjszaka, így valószínű DKÁzsia legolcsóbb szállásai közé sorolható. Mindenesetre gyönyörű látvány várt minket. Ezek 2000 éve épült rizsteraszok, amelyek a mai napig rizst termelnek. Szabály: 1 db terasz = 1 éves rizsadag 1 ember számára. Itt van még eredeti Ifugao építmény is benszülöttekkel. Láttunk gyönyörű vízesést is, meg helyi iskolát, nappalikat belülről, és ettünk batadi rizst. Találkoztunk pár samsoniteos túristával, akik szerintem nem voltak tisztában azzal, hogy hova jönnek. Ezen a napon 8 órát gyalogoltunk, így a zuhanyzás verhetetlen élmény volt utána, annak ellenére, hogy itt pulcsit kellett utána venni.
Este találkoztunk Rayyel és sofőr haverjával és beültünk a Las Vegasba. Las Vegasból 3 is van Banaueban, mindegyiknek Leo a tulajdonosa. Ő még sosem járt Las Vegasban, ez élete nagy álma. Mindenesetre itt nagyon finom rizsbort ittunk, amely mint kiderült 2 hetes korában az igazi. Meg ettünk is valami finomat, pig adobo.
Raynek egyébként 9 gyereke van: 8 fiú és 1 lány. A 8 fiúból 7 tudott gitározni, 1 szakács lett. Volt szerencsénk mind a 7 fiú zenéjézt meghallgatni. Meglepően jól játszotak. Ekkor is megdöbbentett és jól esett az, hogy mennyire közvetlenek és barátságosak itt az emberek. Ray gyűjtötte a pénzérméket. Én kiegészítettem a régi Forint pénzérme gyűjteményét az új érmékkel, egy huszast még küldenem kell neki.
Itt mulattunk éjfélig. Felejthetetlen volt. Kaptunk ajándékba egy faragott rizsistent is.
Árat nem tudok, egyszerűen nem kérdeztem, de semmiből nem áll megkérdezni komoly érdeklődés esetén (mindkettőnek megvan az elérhetősége).
El Nido városnak abszolút nem nevezhető, inkább falvacskának. Annak ellenére, hogy kb 30 különféle szálláslehetőség van környezetében illetve a szigeteken (2 szobástól a kb 15 szobásg, bungalósig) meglepően kevés túristával találkoztunk. El Nidóba 4-5 olyan étterem van, ahova esténként lehet menni, illetve reggelizni lehet. Ilyenkor lehetett látni az amúgy kalandvágyó túristákat (az itthon megszokott siófoki német típusú túrista nem volt)
El Nido a hiedelmekkel ellentétben nem drágább mint Palawan többi része.
Mi 500 pesoért béreltünk szobát (beachfront, bár ott nem adnak ilyen megnevezéseket).
Az egyetlen amire ügyelni kell aza számos kakas által okozott hangzavar kikerülése. Mi sajnos 6 kakas szomszédságában laktunk, akik hajnali 2-kor ébredtek fel.
Miután leszálltunk Manilában, rögtön átugrottunk Makatiba, ahol a kedvezményes autókölcsönzőnél foglaltam a jövendő pár nap transzporteszközét. Mint utólag kiderült nem éppen a legjobb választás volt a Corolla XE, mert a hegyi utakon nagyon megszenvedtünk vele.
A forgalomtól kicsit megilyedtem először és erősen gondolkodtam azon, hogy elfogadjam az autókölcsönzős sofőr-ajánlatát. Szerencsére nem tettem, valahogyan jobban is szerettem ott vezetni mint itthon, a káosz ellenére kiszámíthatóbb szerintem.
Nagyon sokáig tartott mire térkép nélkül kitaláltunk a 10 milliós városból, ráadásul Quezon Cityben el is tévedtünk. Mindenesetre végülis a keleti highway heklyett a NLE-n mentünk. Jó érzés volt 3 óra vezetés után végre normális sztrádán vezetni.
Aznap este csak San Fernandoig jutottunk, hiszen már több mint 30 ébren voltunk és fárdtak lettünk.
San Fernandoba sikerült egy többnyire csak órákra kivett szobában aludnunk, ahol az alábbi eszköz volt a zuhanyzó falán.
Másnap indultunk Baguio és Bontoc felé. A 300 km-es szakaszt valami 13 óra alatt tettük meg (6 órával számoltam), de a nem várt szerpentines, kacskaringós, rossz minőségű hegyi út illteve az utolsó 60 km aszfaltmentes "ösvény", ahol legjobb esetben is csak nagykerekű teherautók és buszok járnak, ráadásul mindezt sötétben, úgy hogy alig találkoztunk az utolsó szakaszon gépjárművel, felébresztette bennünk a reménytelenség és kiszolgáltatottság érzetét. De végülis megérkeztünk Bontocba. Maj másnap tovább Banauéba (45 km = 2,5 óra).
Felégetni én sem szándékozom semmit, hosszabb időre kimenni is csak az év végétől tudok. Szerintem itthon is kell lenni fél évet, a paradicsom is csak valamihez képest paradicsom:) meg mégiscsak az ember hazája ugye...
Jó pár oldalt megnéztem El Nido-ról, fórumokat is olvasgattam, csenedes kis 'városnak' tűnik kedvemre való. Arrafelé sok a túrista?
A kérdésedre a válasz egyszerű: igen, minden ilyen út után foglalkoztat.
Ráadásul lehetőségek is vannak:
Coronon a Crystal Lodge eladó, bérbeadó
El Nidoban a Shipwrecked eladó
Coronba nem igazán költöznék, kicsit büdös és piszkos, de El Nido már számításba jöhet.
A baj az, hogy sokmindent számításba kell venni egy ilyen döntés meghozatalánál, elvégre nem a szomszédba költözöl. Persze lehet úgy is menni, hogy lesz ami lesz, de akkor sem tudok mindent azonnal felégetni itthon magam mögött, vagy legalábbis nem akarok. És ha mennék akkor vinném a barátnőmet is, mert szeretem, és nem tudnám itthagyni.
Roger, a Crystal Lodge jelenlegi bérlője fél évet tölt svájcban, ahol építőipari munkásként dolgozik, majd fél évet coronban. Abban a fél évben amikor svájcban van a felesége viszi a helyet. Ő pont azért adja vissza, mert a filippin feleségének elege lett ebből.
Hullámok voltak pár napig. Pont akkorák, hogy úgy döntsünk, hogy inkább a "nagyobb", menetrendszerinti bancával tesszük meg az utat El Nidoba, mint egy kisebb és drágább bancával egy nappal később. Így sajnos csak 1 napot voltunk Sabangban. A "nagyobb" banca motorja végülis elromlott, így a 8 órásra tervezett út 24 órásra sikeredett, úgy hogy majdnem erőszakkal kényszerítettük a kapitányt, hogy ugyanmár kössünk ki korom sötétben a legközelebbi halászfalunál, ahelyett hogy nekiütközzünk valami zátonynak és elsüllyedjünk. A hajón persze a motoron kívül semmilyen egyéb eszköz nem volt (se lámpa, se GPS...)
Úgyhogy átélhettük egy igazi halászfalu éjszakáját a helyi munkásszállón. Azt persze mondanom se kell, hogy ahogy leszálltunk a hajóról gyereksereg fogadott minket és mindenki jól megnézte a fehér látogatókat. (Felejthetetlen élmény) Ebbe a faluba egyébként csak elvétve jár túrista. A szálláson a falak nádból voltak, így volt szerencsénk családi vitákat, részeg nőket hányni hallani. Reggel 5kor indultunk tovább.
Úgy néz ki, ott is az lehet, hogy hajóval egyszerűbb a közlekedés, legalább nem ráz..apropó hullámok voltak, mekkorák?
Ti hol szálltatok meg Palawanon?
Azt sejtettem, hogy 'családi ház' az nem nagyon van, de helyette? Robinsonos bungalók pálmalevél tetővel:))? Jó kis nomád hely lehet, várjuk a képeidet.
Lehet ilyenben gondolkozni, kereslet van rá. Legfőképpen Busuangán.
Autót és "házat" is lehet bérelni. Olyan hogy családiház nem nagyon van Észak-palawanon. El lehet azon is gondolkodni, hogy mihez kell az autó és mennyi időre, merthogy bancát már 70.000 pesotól lehet vásárolni (új vagy felújított), triciklit hasonló áron (50.000). Ezek az árak helyi triciklistől, bancatulajdonostól származnak.
Autót nem tudom mennyiért lehet venni, de ha Palawan, akkor jeepben kell gondolkodni.
Nem vagyok horgász, de láttam ilyen ajánlatokat El Nidoban, Coronban, bár ha van saját felszerelésed, akkor csak egy bancat kell bérelni.
halak: Marlin, tonhal, snapperek, barracuda, vitorláshal is volt (nem tudom melyeket lehet pecázni, lévén hogy szinte semmilyen ezirányú tapasztalattal sem rendelkezem)
Szigonnyal is lehet horgászni, egyszer elmentem a kapitányunkkal snurclizva szigonyozni. Nem fogott semmit, szerintem béna volt, vagy zavarta a jelenlétem, mert célpont volt dögivel.
Bomba és cianidhalászat továbbra is létezik, sőt. Sangaton nem egyszer hallottunk távoli robbantásokat. A helyiek valahogyan nem érzik át tettük következményeit, többször is beszéltünk helyi halászokkal, akik vigyorogva tagadták, hogy ők így halásznának. Meg meséltek fehér cápákról, amiket pár kilóméterre a parttól fogtak.
Nagy gond az is, hogy a kínai halászhajók lehalásszák a halakat a Fülöp szgken.
Kedvenc búvár barátomat rugdosom, csináljunk már ott egy búvár klubot. Sajna elég lusta gyerek...na mindegy az a lényeg, hogy lehet ott mit kezdeni, ha van kedve hozzá az embernek.
érdekes, de alapvetően hiánycikk néha egy-két fajta tengeri herkentyű a tengerparti falvakban.
Így volt olyan este, hogy mondjuk calamarit nem tudtunk enni, se rákot, volt helyette finom grouper fish.
Nagyon érdekes egyéniségek üzemeltetnek Palawanon éttermeket, szállóhelyeket.
Coronon például volt egy francia antropológus aki 15 évig élt dél Palawan egyik törzsénél, amiről végülis kiderítette, hogy nem többezer éves múltú, így nem finanszírozták tovább kutatását. Felköltözött Coronba, csinált egy francia éttermet, ahol az eredeti francia bagueten kersztűl a coco-vineen át minden finomságot lehetet kapni. nekem mondjuk nem minden jött be.
Amit úgy általánosan tudok mondani, hogy a rizst rendszerint sótlanul főzik (vagy nagyon kevés sóval).
Ugyanazt a filippin kajákat el lehet jól és rosszul is készíteni, bár ez itthon is így van.
Az árak meg ugyanolyanok mint thaiföldön, kivéve cigi, ami sokkal olcsóbb, alma ami drágább mint itthon (lévén hogy import), de általánosan jellemző ugyanaz az olcsóság mint a thaioknál. Manila ettől persze eltér, ott minden drágább.
Ettünk pl. 1 kg lobstert 800 pesoért elnidoban.
Pénzváltás. Hát én nem tudom, hogy ki hogyan talált nagyon jó váltóhelyet, de én mindenhol ugyanazzal az árfolyammal találkoztam (1 eur - 62 p, 1 usd 52 p). Ettől minimális eltérés volt a különböző váltóhelyeken, pedig többet is lecsekkoltam manilában. Manilán kívűl általában lényegesen rosszabbul is váltanak, de mindenhol lehet normális árfolyamot is találni. El Nido: 1 usd - 50 peso, Coron 1 Usd - 51 peso. De ha nagyobb összeget akarsz váltani, akkor mindig jobb árfolyamot tudsz elérni. Én 500 Usd-t váltottam Manilában úgy, hogy megkérdeztem az árfolyamot, majd elindultam kifelé miután 50 pesot-t akart adni 1 usdért, és úgy "rángattak" vissza miután montam, hogy 53-ért az övék lehet. Végülis 52,5-ért váltottam.
