Sabangba végülis jeeppel mentünk 1500 pesoért, mivel megláttuk, hogy a jeepney mennyire meg van tömve és 3 órát nem akartunk nyomorogni.
A Sanagba vezető út gyönyörű tájakon visz keresztül. Dús és üdezöld vegetáció, elkezdődnek a mészkősziklák, néhol rizsföldek. Egyszerűen gyönyörű. Az út minősége viszont nem éppen a legjobb, az út harmada után elfogyott a betonút.
Sabang egy nagyon kicsi falu egy kisebb kikötővel gyönyörű környezetben. Itt nicsen éjszakai élet sem és csupán 1-2 étterem van. Mint korábban írtam az LP alapján a Mary's resort volt a cél, ahol az utolsó üres bungit megkaptuk. Egyágyas, fürdőszoba és áram nélküli: 250 peso. Nagyon romantikus kis hely és a partszakasz meg egyenesen vadregényes és érintetlen. Ráadásul egy kisebb folyó is itt torkol bele a tengerbe.
A hullámok elég nagyok voltak, így kimerítettem magamat egy kis "wave-fighting"-al. A baj az volt, hogy 11-kor mentünk ki a partra és 1-kor kezdtem el úgy érezni, hogy a 8-as napkrém lehet, hogy nem nyújt elegendő védelmet. Tehát leégtünk.
Eredetileg azt terveztük, hogy 2 éjszakát töltünk Sabangban, de látván a nagy hullámokat úgy döntöttünk, hogy inkább továbbállunk a másnap reggel 7-kor induló 30 fős bancával 1500 peso / főért El Nidoba, minthogy 2 nap múlva egy sokkal kisebb bancával menjünk utasok számától függően 1000-6000 pesoért (6000 / banca El Nidoig).
Sabangban van az Underground river is egy természetvédelmi területen (belépő 150 peso), ahová egy 2 órás gyalogút után jut el az ember (vagy bancával megy). A "gyalogút", ami inkább egy kitaposott ösvénynek nevezhető a dzsungelen megy keresztül és mindenféle érdekes állatot lehet látni útközben (Makako majom, varánusz, érdekes madarak, pókok, kígyók stb). 2 ösvény van: Monkey trail, ami a part mentén megy végig, és a Jungle trail, ami felmegy a hegyre. Miután a jobban kiépített monkey trail le volt zárva, ezért a vadabb jungle trailen kellett mennünk. Ez egy elég fárasztú szakasz, mert sziklákon kell átmászni, csúszós gyökereken leereszkedni. Kicsit félelmetes is. Mi állatokat nem nagyon láttunk, csak hallottunk. Az út végén találkoztunk néhány majommal. Itt beszállítottak egy csónakba és elindultunk egy vezetővel a sziklák tövében található rés irányába. Maga a föld alatti folyó 8 km hosszú, de hivatalosan csak 1,5 km-re lehet túristákat bevinni. Van egy-két érdekes cseppkő formáció, jónéhány alvó denevér, és korom sötétség (kaptunk 1 lámpát). A guide-unk egyébként vicces fickó volt. Azon túl, hogy folyton vicceket nyomott azzal mottóval állt elő, hogy ő azért nem utazik a világban, mert a világ utazik körülötte. Lényegében igaza is van a világ minden pontjából ideérkező túristák miatt. Mesélte azt is, hogy az elmúlt 10 évben,amióta itt dolgozik kétszer volt maláriás. Ekkor kicsit megilyedtünk mert a dzsungelben jónéhány szúnyog megcsípett minket, és semmilyen gyógyszert nem szedtünk malária ellen.
A barlangból kiérve vissza már bancával mentünk a faluba, mert elkezdett sötétedni és a fene akart a dzsungelben sötétben mászkálni.
1. PP - Sabang
2. PP - Sabang
3. Sabang part
4. Sabang jungle trail
5. Sabang Underground river (Jézus feje formájú csppkő)
Délután 4-kor érkeztünk meg Puerto Princesába. A reptéren a külföldieknek regisztrálniuk kell, de ez csak 2 perc.
PP egy kisebb város (vagy nagyobb falu?) amelynek egy fő utcája van. Ezen az utcán rengeteg triciklis közlekedik, így ennek megfelelően nagyon büdös van. Van egy nagy piaca is.
Itt érdemes gyöngyöt vásárolni. Rengeteg gyöngyárus van akik gyöngymérettől függően 200-800 pesoért árulják a nyakláncokat. Megjegyzem a gyöngyök nem hamisak és nem műanyagból vannak. Az olcsóságra több indok lehet: vagy édesvizi gyöngy, vagy nem megdolgozott azaz egyenletlen gyöngy, vagy azért olcsó mert tömegesen termesztik Palawan körül (rengeteg gyöngyfarm van).
Miután aznap már nem tudtunk jeepneyvel átmenni Sabangba ezért a Puerto Pensionban szálltunk meg 700 pesoért. Ez nem a főúton van, így nincs lárma sem, ráadásul elég jó színvonalú és megjelenésű, hangulatos panzió. Ajánlom mindenkinek.
Vacsoráztunk egy jó kis seafood-étteremben is, ahol 280 pesoért 2 fős 4 fogásos vacsorát szolgáltak fel. Itt ettem először seaweed-et. Ez kinézetre olyan mint a még nagyon éretlen szőlö, a bogyók állaga olyan mint a kaviár, íze meg... nem tudom mihez hasonlítani, de nem rossz.
Este a terszunkon rengeteg gekkóval találkoztunk, ami egyrészt arra utalhat, hogy szúnyog szokott lenni dögivel. Mi itt egyel sem találkoztunk.
A szomszédba átmentem sörért. Ez az akció elhúzódott, mert 4 helyi arc leültetett az asztalukhoz és "kényszeríteni" kezdtek velük alkoholt fogyasztani. A fele társaság már erősen alkoholizált volt, de nagyon jót beszélgettem velük. Innen származik némi ingatlanos info és a triciklik árfolyama, hiszen az egyik épp most vett új triciklit. Mint utólag kiderült épp 2 napja halt meg az egyik fickónak a fia és őt gyászolták vidám hangulatban.
Majdnem minden faluban volt NPA controll point. Találkoztunk olyan felirattal is, hogy anti hijacking controll. Nem mindenhol voltak katonák, de általában mindig állt ott egy-két léhűtő. Velük nem volt gondunk, nem állítottak meg.
Ezek még tényleg harcolgatnak egymással?
Viszont Manilában megállítottak a rendőrök. Az egyiket sajnos majdnem elütöttem, és ez az esemény megalapozta az ezt követő nem túl barátságos hangnemet. Itt felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy NEMZETKÖZI JOGSI kell, ahhoz hogy itt vezthess. Nekem ez nem volt, mert valahol (tévesen?) úgy olvastam, hogy az EU-ban kiállított kártyás jogsi itt elfogadott (amúgy az autókölcsönző erre nem hívja fel a figyelmedet). A fenti események következményeképpen rögtön be akartak vinni és feljelenteni, hiszen jogsi nélkül vezetek. Szerencsére mellettem ült a mosolygós barátném, aki "flörtölgetni" kezdett az ő oldalán megjelenő gépfegyveres rendőrrel. Végülis valahogy megszánták a "Fülöp szigeteket csak felfedezni vágyó túristákat" és elengedtek.
Ápropó követség. Követség nincs viszont tiszteletbeli konzul van, aki fel van ruházva tényleges konzuli hatáskörrel:
Honorary Consul: Alfonso S. Yuchengco
> Address: Manila 46 th Floor RCBC Head Office
> Yuchengco Tower, RCBC Plaza 6819 Ayala Avenue, Makati
> City 0727 Philippines
> Country code: (632)
> Phone: 844-8881, 894-9998
> Fax: 878-3400
Meglepő módon a Yuchengco towerben van az irodája...
"ebben az országban nem kell szerintem semmitől parázni, nem hiszem, hogy olyan óriási annak a veszélye, hogy kiraboljanak, elraboljanak." - mondjam azt, hogy szerencséd volt? A Dos Palmasban ki gondolta volna, hogy az Abu Sayyaf odáig is elér?
Itt hívnám fel mindenkinek a becses figyelmét, hogy rendkívüli körültekintéssel járjon el! Követség nuku, a kommunisták (NPA - New People's Army) az egész országban aktívak, és nem sokat teketóriáznak. Mindig tájékozódni a helyiektől a "frontvonal" állásáról! Pár éve a Pinatubónál öltek meg egy németet, aki pedig már jó ideje ott élt. Amikor a rutin áldozatává esnek...Ha van egy jó térképetek, keressétek meg Luzon keleti partján a Baler-öblöt, Baler városával és a hosszan elnyúló San Ildefonso-félszigettel. Azt a tartományt Aurorának hívják. Aurora Manuel Quezon elnök felesége volt, egy ottani útján a kommunisták elfogták és végeztek vele. Jobb félni, mint megijedni. Amilyen barátságosaknak tűnnek, olyan hidegvérrel és különösebb lelkizés nélkül tudnak végezni ellenségeikkel. Megvan bennük az ámokfutó maláj vérszomj. És hiába lobogtatod majd az útleveled, meg jössz olyasmival, hogy téged nem terhel történelmi felelősség.
harken, ezen még nem is gondolkodtam. Majd megkérdezem asszony pajtást, hogy müxik. Most már elismerik a kettős állampolgárságot. De ha az egyik amerikai rokonnak megadták úgy, hogy kerékbe törte a tagalog nyelvet és életében ha 3 hetet töltött az országban...Na jó, ő származásilag pinoy.
Ez a Yamashita-féle arany már lassan olyan, mint Attila koporsója, időről-időre elkezdik keresni, de sosem találják.
Ez akkor olyan kincs ami nincs feeling...aranymosókat mindenesetre 3x is láttunk a Bontoc - Banaue úton.
RUD, ez nagyon jó, nem gondoltam volna, hogy Manilában ilyen hotel is van. Én az ilyen helyeket csak kívülről kerülgettem, hálisten.
Itt egy kis iróniát vélek felfedezni írásodban. A szállodát úgy választottuk, hogy bementünk Makatiba, eldöntöttük, hogy egy jobb helyen szeretnénk aludni és pont ezelőtt álltunk meg. Ára asszem 3000 peso volt. Nem olcsó, de Európához képest bagó. No meg ez a fűrdés dolog jópofa volt.
Örülök neki, hogy láthatóan különösebb sokk nélkül sikerült átvészelni az országot
Semmilyen sokk nem ért az átlagos kalandtúrán egyébként szokásos izgalmakon túl. A legdúrvább a Baguio - Bontoc út utolsó szakasza volt, amikor elfogyott a betonút, korom sötét volt és semmilyen forgalom nem volt az utakon. Itt egy picit paráztam, ennyi. Ja meg Sabang - El Nido hajóút, ami 8 óra helyett 24 órásra sikeredett, de eről még írok később. Fazit: ebben az országban nem kell szerintem semmitől parázni, nem hiszem, hogy olyan óriási annak a veszélye, hogy kiraboljanak, elraboljanak. Manila valszeg a legveszélyesebb hely...(mondjuk lehet, hogy Mindanao után, bár a helyiek nem így vélekedtek, ők Manilát szidták folyamatosan)
Mabuhay! (láttad ezt a feliratot a NAIA falán a kifutópályáról?)
Rémlik valami, emlékszem,hogy láttam valamit ami ez lehetett, de nem hagyott bennem mély nyomokat.
Egyébként majdnem minden kínai vagy japán kézben van, ezt én is leszűrtem.
Ez a Yamashita-féle arany már lassan olyan, mint Attila koporsója, időről-időre elkezdik keresni, de sosem találják. Sokan diliztek már bele. Létezése igen kérdéses.
Gondolom, az állampolgárság a feleségre vonatkozik, hogy magyar legyen. Nem lehet azonnal megkapni, kell vagy 3 év + vizsga hozzá.
RUD, ez nagyon jó, nem gondoltam volna, hogy Manilában ilyen hotel is van. Én az ilyen helyeket csak kívülről kerülgettem, hálisten. Örülök neki, hogy láthatóan különösebb sokk nélkül sikerült átvészelni az országot. Az a "mókusos" lánc szerintem a Jollibee lehetett, az az ottani McDo (asszem kínai kézben, mint minden valamirevaló biznisz).
Mabuhay! (láttad ezt a feliratot a NAIA falán a kifutópályáról?)
A Quirino Hway sokkal kényelmesebb és jobb minőségű út, mint a nyugati útvonal. Utunk elején kicsit esett az eső, de ez inkább hangulatosabbá tette a hegyekből való távozást. A táj ezen az úton gyönyörű és a forgalom is kisebb, ami sajnos Manilához közelítve fokozatosan rosszabb lett.
Nem írtam eddig, de Luzon szigetén a highwayek mentén elég sok gyorsétteremmel találkoztunk, így aki nem akarja bevállalni a helyi kajákat ezen a részen bármikor be tud térni egy McDonaldsba, Chow Kingbe, meg volt valami mókusos étteremlánc is.
Továbbá rengeteg helyen nagyon zöld banánokat árulnak. Mi naívan azt gondoltuk, hogy biztos egy itteni fajta, ami zölden jó. Nos rá kellett jönnünk, hogy csak a sárga banán finom...
Reggel 10 kor indultunk Banauéből és este 6 kor Manilába érkeztünk. Itt valami hihetetlen bravúrral viszonylag gyorsan (1,5 óra) megtaláltuk Makatit. Úgy gondoltuk, hogy Makatiban szállunk meg, hiszen másnap itt kell majd leadni az autót is. Az autókölcsönzőt anélkül megtaláltuk, hogy ismertük volna a címét. Elég profik lettünk...
Mindenesetre Makati Manila üzleti negyede. Tele van magas és modern épületekkel, bárokkal, éttermekkel, no meg kúrvákkal is. Elég szembetűnő a szexturizmus. És a legtöbb lány még 16 évesnek se nézett ki...
Mi úgy gondoltuk, hogy az elmúlt napok fáradalmait egy komfortos szállodában szeretnénk kipihenni, ahol van melegvíz és víznyomás. A Garden View Hotelt választottuk, ahol a 20. emeleten kaptunk egy kicsi, de szép szobát.
Másnap reggel 7kor fürdéssel kezdtük....a 24. emeleten. Ott ugyanis volt egy nyitott medence. Eddig életemben nem fürödtem ilyen magasan feszített víztükrű medencében, rádásul úgy, hogy Manila a lábaink előtt hevert. Nagyon szép volt.
Reggeli után indultunk visszaadni az autót. Az egyetlen megjegyzésük az volt, hogy elég piszkos. Gondoltam magamban, hogy ha tudnátok, hogy milyen utakon jártam... Biztosan rövidítettem legalább 1 évet az autó életéből. Ezután mentünk a domestic airportra, ahol átvettem illetve megvettem a jegyeket az aznapi és az összes többi helyi repülőútra. A reptér bejárata mellett az összes helyi légitársaságnak van irodája, amelyek majdnem éjjel nappal nyitva vannak, így aki úgy gondolja, hogy majd ott vesz repjegyet, az semmilyen akadályba nem fog ütözni.
Aki visszaolvasott az tudhatja, hogy elég komplikált volt a SEAIRnél jegyet venni itthonról. Civakodtam ott is egy picit, mert rrá kellett fizetnem még a jegyekre. Szerintem senki ne próbálkozzon otthonról jegyet intézni, mert felesleges és drágább.
Repjegyeink:
Manila - Puerto Princesa ASIAN SPIRITTEL= 2.990 peso / fő (18 kg a megengedett)
El Nido - Busuanga SEAIR = 2590,5 peso / fő (10 kg a megngedett, utána minden kiló túlsúly bruttó 44 peso, amit úgy lehet csökkenteni, hogy a kézipoggyászodba pakolsz át nehéz dolgokat)
Busuanga - Manila SEAIR = 3096,5 peso / fő (10 kg)
Airport leaving tax:
Domestic: Puerto Princesa - 200 peso, El Nido - 100 peso, Busuanga - 10 peso
International: Manila - 550 peso
Tehát a reptéren várnunk kellet még 2 órát a repülő indulásáig. Aki teheti ezt spórolja meg, mert nagyon le van hűtve a váró. Én fáztam...
A batadi túránk után, beültünk a Las Vegasba, majd másnap indultunk visza Manilába, de elötte még találkoztunk az Ifugao népcsoport képviselőivel, akik a 2. Világháborúban lándzsákkal harcoltak a japánok ellen.
Ray mesélte, hogy a japánok akkor több értéktárgyat, kincset rejtettek el itt a hegyekben. A mai napig vannak visszatérő kincsvadászok, akik ezeket keresik és nemegyszer siker koronázza fáradalmaikat. Bár ez valószínű csekély százalékban érvényes. Emellett aranyásókkal is találkoztunk a Bontoc - Banaue útvonalon.
Ja és persze megcsináltattam az úton kilyukadt kerekünket. 70 pesoért foltozták meg az abroncsot. Egyébként rengeteg vulcanising vállalkozás ékesítí az út szélét, azaz nem kell megilyedni, ha kapsz egy defektet, mert a közelben mindig találsz kerékjavítót.
1. Banaue (kilátás a szobánkból)
2. Leo (étteremtulajdonos és zenész), sofőr srác, Ray (tourguide)
A nemzetköziek drágábbak mint ez: http://www.hannanrentacar.com/rates.htm. Mi az 1500 pesos autót választottuk. 300 pesoért eljönnek érted a reptérre, majd vissza is visznek ugyanennyiért. Makatiban, Manila modernebb részén van egy kis irodájuk.
Ha azt az utat választjátok északon mint mi, akkor érdemes egy terepre jobban valót választani. Bár mi is megcsináltuk a mi fapadosunkkal, tehát nem lehetetlen.
Ha márciusban mentek, akkor nagyon szép élményben lesz részetek. Ekkor zöldelnek a rizsteraszok.
Ray örülne ha vele túráznátok. Sok érdekességet tud mesélni és az angol tudása is elegendő. Egy érzékeny kis lélek. Ha itthon még rávennétek magatokat, hogy Banaueba elnéztek, akkor küldenék valamit oda (huszas és szivarka). Persze csak akkor ha nem gond.
Sajnos még nincs újabb LP, megkérdeztem, nyárig biztos nem is lesz. Szeretnénk autót kölcsönözni. Te hogy választottál? A nemzetköziek drágák? Kösz a tippet, Jens Petersnek a honlapján is van egy csomó info, meg link.
Ja 2003-as LP, nem éppen a legaktuálisabb. A legjobb köny amit láttam: Jens Peters Philippinen. LP elbújhat emögött.
Lehet 2 óra Batad, felmész a nyeregre és lemész a faluba. Ez 2 óra, bár ha nem shortcuton mész, akkor ez lehet több is.
Viszont a kirándulás nem ennyiből áll. Mi lementünk a faluba utána felmentünk a rizsterasz tetejére (onnan a fotók), majd lementünk a vízeséshez, utána vissza az elágazáshoz. Ez 8 óra (1 óra kajaszünet) ha úgy mész mint mi, azaz folyamatosan, megállás nélkül. De a dúrva az egészben a szintkülönbségek legyőzése a kicsi és meredek lépcsőkön.
Puával is u.e. a helyzet. Az LP szerint min 6,5 óra míg az elágazástól odajutsz. Tehát ez legalább 2 nap, ha csak Puláig mész és vissza. De ha Pulába elmész a környező helyeket is meg kell nézni. A mi Rayünknek volt egy special túrája 5 napra.
Észak Luzonra számíts min 1 nap oda és 1 nap vissza. Busszal mentek vagy kölcsönöztök autót (nagy élmény!)?
Neked 2003-as LP-d volt? Csak azért mert abban a Batad-i elágazástól Batadot 2 órára írja. És Batadtól Pula-t 4,5 órára. Lehet, hogy valami sífutó volt, aki írta, vagy ti voltatok nagyon leeresztve? :))) 1 hét valószínűleg csak Luzonra lesz elég, vagy esetleg még egy rövid látogatás valamelyik szigeten. Utána még jön Malajzia (Borneó), előtte van még Angkor, meg KL. Bangkokig megvolt a jegy és több variációból ezt sütöttük ki. Kis ízelítőnek szánjuk innen-onnan. Várom a folytatást.
A hegyekben kicsit hűvösebb volt, azaz este kellett egy pulcsi, nappal viszont kellemes 24 fok lehetett. Mi izzadtunk a túra miatt. Utána napokig izomláááz.
Lehet, hogy félreérthetően írtam, Raynek, a túravezetőnknek nincs gyereke, sőt házasodni sem tud, mert nincsen 10 malaca és egy tehene, ami belépő lenne egy ilyen eseményhez.
Leónak, a hely tulajdonosának van ennyi gyereke, ő 48 éves.
De találkoztam olyan 16 éves triciklis sráccal, akinek már 2 gyereke volt.
Azért nem mentünk kocsival az elágazásig, mert az út minősége ezt nem tette lehetővé. Azaz biztosan darabokban adtam volna vissza a kölcsönzőbe.
A 8 óra úgy értendő, ahogyan írtad.
1 hét az nem sok, mit fogtok csinálni ennyi idő alatt?
Boracay? El Nido? strandolás és pihizés? Sokat utaztok ezért az 1 hétért...
Csak így tovább R-U-D, figyelemmel olvasom a beszámolót. Nekünk márc. elején lesz ott majdnem egy hetünk, sokat segítenek az információid. Mégis kb. hány fok volt a hegyekben nappal, ill. éjjel? A 25 éves srácnak 8 gyereke van? Elég korán kezdte. Miért nem mentetek kocsival a Batad-i elágazásig, helyi vezető nélkül? A napi 8 órás gyaloglás az a Batad-i elágazástól Batadig és vissza? Köszi, és bocs, hogy terhellek.
Banaueba úgy reggel 10 óra tájt érkeztünk meg. Banaue egy kis falu egy völgyben, amely körül van véve rizsteraszokkal és az épületek a domboldalra lettek építve. Határozatlanúl kóvájogtunk az autóval azzal a céllal, hogy szállást keressünk. Ekkor megszólított Ray (Reynaldo P. Agaz, tour guide, Paypayan Banaue Ifugao, 3601, tel:09197643745), egy helyi 25 éves srác, és felajánlotta, hogy elvisz minket és mutat nekünk jó szállást. A halfway lodgeban végülis 500 pesoért találtunk számunkra megfelelő szobát. Ugyan nem értettem, hogy a hölgy miért rögtön discounttal kezdte, hiszen csak 1 éjszakára szálltunk itt meg.
Mindenesetre egy rövid diszkurzus után eldöntöttük, hogy Batadot szeretnénk megnézni, amit Ray 900 pesoért + 600 peso benzinért vállalt. Felpakoltunk ásványvízzel, Ray hozta triciklis haverját és elindultunk Batadba. Batadhoz felvezető szerpentin alatt (elágazás) ki kellett szállni a trinyóból, mert az út annyira járhattatlan lett. Innen gyalog indúltunk el a 30 perces shortcuton, ami felvitt a hegynyeregre. Mondani sem kell, de már ezen a szakaszon is eléggé elfárdatunk, hiszen meredeken ment felfelé az amúgy is keskeny trail és mi is utoljára összel túráztunk, így a kondi sem a megfelelő volt. Mindnesetre feljutottunk és elindultunk a Batad felé vezető gyalogúton.
Batadba autóval nem lehet menni. És az állítólag legszebb rizsteraszokhoz, amelyek Pulában vannak 3 napot kell túrázni. Mindenesetre mi csak Batadban voltunk, ahol egész nap gyalogoltunk fel és le, fel és le. Itt nagyon olcsón meg lehet szállni. 35 peso egy éjszaka, így valószínű DKÁzsia legolcsóbb szállásai közé sorolható. Mindenesetre gyönyörű látvány várt minket. Ezek 2000 éve épült rizsteraszok, amelyek a mai napig rizst termelnek. Szabály: 1 db terasz = 1 éves rizsadag 1 ember számára. Itt van még eredeti Ifugao építmény is benszülöttekkel. Láttunk gyönyörű vízesést is, meg helyi iskolát, nappalikat belülről, és ettünk batadi rizst. Találkoztunk pár samsoniteos túristával, akik szerintem nem voltak tisztában azzal, hogy hova jönnek. Ezen a napon 8 órát gyalogoltunk, így a zuhanyzás verhetetlen élmény volt utána, annak ellenére, hogy itt pulcsit kellett utána venni.
Este találkoztunk Rayyel és sofőr haverjával és beültünk a Las Vegasba. Las Vegasból 3 is van Banaueban, mindegyiknek Leo a tulajdonosa. Ő még sosem járt Las Vegasban, ez élete nagy álma. Mindenesetre itt nagyon finom rizsbort ittunk, amely mint kiderült 2 hetes korában az igazi. Meg ettünk is valami finomat, pig adobo.
Raynek egyébként 9 gyereke van: 8 fiú és 1 lány. A 8 fiúból 7 tudott gitározni, 1 szakács lett. Volt szerencsénk mind a 7 fiú zenéjézt meghallgatni. Meglepően jól játszotak. Ekkor is megdöbbentett és jól esett az, hogy mennyire közvetlenek és barátságosak itt az emberek. Ray gyűjtötte a pénzérméket. Én kiegészítettem a régi Forint pénzérme gyűjteményét az új érmékkel, egy huszast még küldenem kell neki.
Itt mulattunk éjfélig. Felejthetetlen volt. Kaptunk ajándékba egy faragott rizsistent is.
Árat nem tudok, egyszerűen nem kérdeztem, de semmiből nem áll megkérdezni komoly érdeklődés esetén (mindkettőnek megvan az elérhetősége).
El Nido városnak abszolút nem nevezhető, inkább falvacskának. Annak ellenére, hogy kb 30 különféle szálláslehetőség van környezetében illetve a szigeteken (2 szobástól a kb 15 szobásg, bungalósig) meglepően kevés túristával találkoztunk. El Nidóba 4-5 olyan étterem van, ahova esténként lehet menni, illetve reggelizni lehet. Ilyenkor lehetett látni az amúgy kalandvágyó túristákat (az itthon megszokott siófoki német típusú túrista nem volt)
El Nido a hiedelmekkel ellentétben nem drágább mint Palawan többi része.
Mi 500 pesoért béreltünk szobát (beachfront, bár ott nem adnak ilyen megnevezéseket).
Az egyetlen amire ügyelni kell aza számos kakas által okozott hangzavar kikerülése. Mi sajnos 6 kakas szomszédságában laktunk, akik hajnali 2-kor ébredtek fel.
Miután leszálltunk Manilában, rögtön átugrottunk Makatiba, ahol a kedvezményes autókölcsönzőnél foglaltam a jövendő pár nap transzporteszközét. Mint utólag kiderült nem éppen a legjobb választás volt a Corolla XE, mert a hegyi utakon nagyon megszenvedtünk vele.
A forgalomtól kicsit megilyedtem először és erősen gondolkodtam azon, hogy elfogadjam az autókölcsönzős sofőr-ajánlatát. Szerencsére nem tettem, valahogyan jobban is szerettem ott vezetni mint itthon, a káosz ellenére kiszámíthatóbb szerintem.
Nagyon sokáig tartott mire térkép nélkül kitaláltunk a 10 milliós városból, ráadásul Quezon Cityben el is tévedtünk. Mindenesetre végülis a keleti highway heklyett a NLE-n mentünk. Jó érzés volt 3 óra vezetés után végre normális sztrádán vezetni.
Aznap este csak San Fernandoig jutottunk, hiszen már több mint 30 ébren voltunk és fárdtak lettünk.
San Fernandoba sikerült egy többnyire csak órákra kivett szobában aludnunk, ahol az alábbi eszköz volt a zuhanyzó falán.
Másnap indultunk Baguio és Bontoc felé. A 300 km-es szakaszt valami 13 óra alatt tettük meg (6 órával számoltam), de a nem várt szerpentines, kacskaringós, rossz minőségű hegyi út illteve az utolsó 60 km aszfaltmentes "ösvény", ahol legjobb esetben is csak nagykerekű teherautók és buszok járnak, ráadásul mindezt sötétben, úgy hogy alig találkoztunk az utolsó szakaszon gépjárművel, felébresztette bennünk a reménytelenség és kiszolgáltatottság érzetét. De végülis megérkeztünk Bontocba. Maj másnap tovább Banauéba (45 km = 2,5 óra).
Felégetni én sem szándékozom semmit, hosszabb időre kimenni is csak az év végétől tudok. Szerintem itthon is kell lenni fél évet, a paradicsom is csak valamihez képest paradicsom:) meg mégiscsak az ember hazája ugye...
Jó pár oldalt megnéztem El Nido-ról, fórumokat is olvasgattam, csenedes kis 'városnak' tűnik kedvemre való. Arrafelé sok a túrista?
A kérdésedre a válasz egyszerű: igen, minden ilyen út után foglalkoztat.
Ráadásul lehetőségek is vannak:
Coronon a Crystal Lodge eladó, bérbeadó
El Nidoban a Shipwrecked eladó
Coronba nem igazán költöznék, kicsit büdös és piszkos, de El Nido már számításba jöhet.
A baj az, hogy sokmindent számításba kell venni egy ilyen döntés meghozatalánál, elvégre nem a szomszédba költözöl. Persze lehet úgy is menni, hogy lesz ami lesz, de akkor sem tudok mindent azonnal felégetni itthon magam mögött, vagy legalábbis nem akarok. És ha mennék akkor vinném a barátnőmet is, mert szeretem, és nem tudnám itthagyni.
Roger, a Crystal Lodge jelenlegi bérlője fél évet tölt svájcban, ahol építőipari munkásként dolgozik, majd fél évet coronban. Abban a fél évben amikor svájcban van a felesége viszi a helyet. Ő pont azért adja vissza, mert a filippin feleségének elege lett ebből.
Hullámok voltak pár napig. Pont akkorák, hogy úgy döntsünk, hogy inkább a "nagyobb", menetrendszerinti bancával tesszük meg az utat El Nidoba, mint egy kisebb és drágább bancával egy nappal később. Így sajnos csak 1 napot voltunk Sabangban. A "nagyobb" banca motorja végülis elromlott, így a 8 órásra tervezett út 24 órásra sikeredett, úgy hogy majdnem erőszakkal kényszerítettük a kapitányt, hogy ugyanmár kössünk ki korom sötétben a legközelebbi halászfalunál, ahelyett hogy nekiütközzünk valami zátonynak és elsüllyedjünk. A hajón persze a motoron kívül semmilyen egyéb eszköz nem volt (se lámpa, se GPS...)
Úgyhogy átélhettük egy igazi halászfalu éjszakáját a helyi munkásszállón. Azt persze mondanom se kell, hogy ahogy leszálltunk a hajóról gyereksereg fogadott minket és mindenki jól megnézte a fehér látogatókat. (Felejthetetlen élmény) Ebbe a faluba egyébként csak elvétve jár túrista. A szálláson a falak nádból voltak, így volt szerencsénk családi vitákat, részeg nőket hányni hallani. Reggel 5kor indultunk tovább.
