valósíznű, hogy ez történt. engem nem is igazán ez háborított fel, pedig elég sok helyen megfordultam már és még soha sehol nem gondoltam arra, hogy egy szobából bmi eltünhet, hanem a management reakciója. ők nem tehetnek semmiről, nem tudnak mit tenni. addig huzakodtak, amíg elmentünk a rendőrségre, pedig nem sok kedvem volt. ők beidézték a szálloda egész vezetését és 11 órán keresztül tartották bent őket. ezután már hajlandóak voltak megtéríteni a kárt.....
mondtam is nekik, hogy nem lett volna egyszerűbb az elején barátságosan elintézni mindent?
ja, nekem az is elég fura, hogy egy ilyen hatalmas területen található 5*-os hotelben nincs saját széf a szobában. képtelenség felcaplatni a központi épületbe minden sms küldés, vagy fényképezés előtt.
Nem besétál valaki, hanem a takarító ellopja. Nem vagyok benne biztos, de vagy hurghadán, vagy Cairoban a haveromnak jó pár tízezer forintja bánta, a táskájából szedték ki, nekem is ott volt a pénzem, de másik szobában, mázlim volt... Tényleg mindig kell a széfet használni.
Hello,
Na ezt azért elég nehezen tudom elhinni, hogy 4 db hely volt csak a gépre. Szerintem ezzel etetik az utasokat az irodák, hogy mindenki id?ben foglaljon teljes áron. Ez olyan, mint szeptember végén érdekl?dtem a Mentholnál, hogy az okt7.i török gépre van-e helyük, mert szept30.a amit akcióztak az nem jó nekem. Mondta, hogy ó már csak 2db hely van 7.ére, így akkor biztos nem lesz akció, rohanjak, mert elfogy a hely. Namost még okt.6án is ott villogott a teletexten az akciós ut...
Egyébként visszaolvasva a Lagunáról azt mondták sokan, hogy jó a hotel ( a kocsival ellenben:), csak a partszakasza rossz, mert olyan kicsi a víz, hogy gyakorlatilag nem lehet fürdeni benne.
Erre állítólag kimondottan rá kell kérdezni, mert sok helyen nem lehet fürödni a korall miatt. A barátn?mék 1 hónapja voltak a Holiday Inn-ben, a szálloda állítólag nagyon szuper volt, de partja használhatatlan, mert nem volt hullámtör?!
bocs, hogy a telefonomért és a fénykepezőmért nem kívántam alkalmanként 3 percet sétálni felfelé a központi széfhez. ha szerinted normális, hogy egy 5*-os szállodába csak úgy besétál vki, akkor sajnállak.
mondjuk ha belegondolok, hogy az animáció tetszett, már semmin nem csodálkozom. :) viziaerobic egyiptomban, ennél jobb programot el sem tudok képzelni. :)
Bocs, de magadat okolhatod, ha nem a szefben tartottad az ertekeidet. Ha onnan vittek el akkor megkovetlek.
Mas. En egy un. animacios programon mindig ott voltam a nagymedenceben megpedig a viziaerobicon. Utana pedig le a tengerpartra halakat nezegetni. Persze a celom az volt hogy egy het nyugalomban, olvasassal, setakkal... eszert is utaztam egyedul...
Az lenne a kérdésem, hogy járt-e már valaki a Royal Rojana nev? szállóban és ha igen mit tud róla. 5*osnak hirdetik, de 4*os árban van, gyanúsan olcsó 74e forintért, bár mondjuk a Hilton is csak egy 10essel több.
Szobák, kaja, strand, elhelyezkedés milyen?
Köszi a segítséget!
Gabor
Sziasztok!
Én augusztus elején voltam Hurghadán, és sikerült beszereznem magamnak egy pénzes kendőt (utólag kiderült, hogy a hivatalos neve rázó kendő). Hazaérkezvén nem tudtam szabadulni az arab zene hatása alól, és gombhoz a kabátot címen elkezdtem hastánc tanfolyamra járni. Sajnos a kendő elszakadt, és így tőletek, most Egyiptomba utazóktól kérek segítséget. Amennyiben lenne valaki olyan kedves és hozna nekem egyet, vagy kettőt (részleteket megbeszéljük később), annak nagyon örülnék.
Amúgy minden utazónak nagyon - nagyon jó pihenést kívánok Sharm el Sheik-be!
Üdv.: Móni
MI is csak utolsó nap voltunk a szállóban, ezért nem zavart annyira, de egy hétig meghaltam volna az unalomtól, persze lehet menni fakultatív progikra, de akkor minek az all inclusive?
a miénknek gyönyörű partja volt, fantasztikus korallal (csak kicsit drága volt :)).
mi az utolsó nap kivételével egyáltalán nem voltunk a szállóban, ált reggel 8-kor indultunk búvárkodni és csak este 6 felé értünk vissza, vacsi után pedig volt egészen kellemes programunk. :)
nekem nem jött be namaa, undorodtam az egésztől.
Azért, mert lemész a tengerpartra, jobbra egyből egy másik szálloda, aztán semmi, balra 300 méternyi strand, aztán semmi.
20 percet mész 110-zel egy 15 éves mikrobusszal, mire olyan helyre érsz, ahol érdemes kiszállni.
Néha jó lett volna este sétálni egyet vacsi után, na itt felejtsd el.
Ja, és 15 percet gyalogolsz befelé a vízbe, mire úszni tudsz, és szinte semmi élet nincs a partnál, mondjuk ez engem nem zavart, mert nem a szállóban töltöttem a napjaim.
Mi nemrég voltunk a Hostmark-ban, nagyon csecse hotel, nagy szobák hatalmas ágyakkal, kultúrált fürivel.
A kaja bőséges, csak a fűszereket nem ismerik, így a húsok kicsit ízetlenek. Egy hét után kicsit monoton volt a kaja, igaz sokmindent alapból nem mertem megkostólni félve a hasmenéstől, viszont a sütik nagyon finomak.
A személyzet kedves és segítőkész.
Egyetlen hátrány, hogy eléggé távol esik Namaya Bay-től, bár van naponta egy ingyenes oda vissza buszjárat.
Sziasztok! Járt már valaki a Hostmark hotelben? Az 5 csillaghoz képest gyanúsan olcsó. Novemberben 89000Ft egy hét All Ink. ellátással. Hogy van ez?
Ha tudtok róla valamit légyszi írjatok, mert nem szeretnénk koppanni, hogy betesznek valami sufnirészbe. Köszi
mindenkinek ajánlom, hogy a dreams beach hotelt hagyja ki. nekünk egy digitális kamera és egy mobil bánta a személyzet kiváncsiságát.
a management pedig a legundorítóbb, simlis band akivel valaha találkoztam.
valaki elmagyarázhatná nekem, hogy ki élvezi a különböző animációs programokat? kinek csinálják ezt a szállodák?
Elnezest, egy picit hosszu lesz, de akit erdekel itt egy elmenybeszamolo...
Legendák földjén
Sharm el Sheikh, Egyiptom
2003. szeptember 4-11.
lejegyezte: dr. Olgyai Gábor
Köszönet Lugossy Eszternek és Bittmann Zoltánnak
Ferihegyről reggel hat óra negyvenkor, 18 fokos időből indultunk, és még mindig nem akartuk elhinni, hova megyünk... még akkor sem, mikor hallottuk a pilótát: „Kellemes pihenést kívánok Önöknek, a napfényes Sharm el Sheikhben, a kollégáink tájékoztatása szerint 37 fokos meleg várja Önöket”. Életünk első repülése Románia, Bulgária, a Fekete tenger, Istanbul, Törökország, a Földközi tenger, Afrika, Kairó, a Szuezi csatorna, majd Ázsia felett, a Sínai-félszigeten és a Vörös tenger Aquabai öblén át vezetett közel négy órán át, az időeltolódás egy óra volt. Jómagamnak, ki még csak Németországig és a horvát Adriáig jutott el, élmény volt, mikor a pilóta tájékoztatta az utasokat: „Kedves utasaink! Jobbról Afrika partjai láthatóak...”
Sharm el Sheikh repülőterén megütött a 39 fokos meleg, bár az idegenvezetőnk, Eszter megnyugtatott minket, hisz nyáron 49 fok volt. Aztán később furcsa módon egy percig sem izzadtunk, köszönhetően a legfeljebb 20 %-os páratartalomnak, valamint az állandó tengeri szellőnek... na meg a légkondicionálóknak a reptéren, a transzfer buszokon, a hotel éttermében, a hallban és a szobákban. Maximum 10 métert kellet menni a forró napon. Ekkor jöttem rá, hogy a módosabb embereknek (az út erejéig mi is azok voltunk:) egy légkondicionált sáv van kiépítve a világban... Ami már akkor is furcsa volt: soha sehol nem láttunk felhőt... később elmagyarázták, hogy mindez a mikroklíma: a környező hegyek és a tenger miatt van, utoljára 15 éve esett itt az eső. A hőmérséklet egész évben nem megy 25 fok alá, és a tenger sem 20 fok alá.
Sharm el Sheikh (ahogy az egyik melegítős aranyember a mobiljába susogta: Sharmellék) magyarul "Sejk öble" a Sínai-félsziget Vörös-tengerbe ékelődő csücskén 30 km-en át terül el a tengerparton, közel 200 szálloda található itt és majdnem még egyszer ennyi épül. A tengerparti zöld sáv mögött pedig ott a sivatag és a Sínai hegyek. 1968-ban alapították, és ma ez a partszakasz Egyiptom egyik legfelkapottabb üdülőkörzete. Itt található a Föld második legnagyobb korallzátonya, amely a búvárkodás szerelmeseit csábítja a tenger vízszintje alá. A csodálatos gazdagságú élővilágot szinte bárki meglesheti: búvárkodhatunk csupán pipával, búvárszemüveggel és uszonnyal, de nem érdemes kihagyni a mélymerülés rejtelmeit sem. Innen alig egy órányira, Dahabban találjuk a Blue Hole-t: a Kék Lyuk rászolgált a nevére, ugyanis a partról egyből 70-100 méteres mélységbe lehet lemerülni.
NAAMA BAY
Szerencsére a mi hotelünk, a Fantázia hotel, a központ, a Naama öböl, északi részén volt. Kívülről nem egy nagy durranás, majdnem kissé szocreál utcafronttal, de belülről maga volt a csoda számunkra.
Az első meglepetés a kilátás a szobából: gyönyörű katlanban egy csillogó vizű kék medence vízi bárral, háttérben pálmák, melyeken éppen a datolya ért (bár itt kéthavonta érik), valamint egy beduin pihenő. Megkóstoltuk a datolyát, legelésztünk a fáról: a feszes, tojás alakú kissé még savanyú, éretlen, bár a feleségemnek ez ízlett, nekem inkább a fonnyadtabb, édesebb, de Ahmednek, ki ajánlotta nekünk, a teljesen száraz ízlett... Na persze nehéz lenne újból a nevéről beazonosítani őt, hisz az országban 7 millió Ahmed és Mohhamed él. Ha elfelejtetted egy arab nevét, jó eséllyel szólíthatod eme néven.
Második napunkon volt egy city tour, megnéztünk egy 2000-ben épült mecsetet, melyet az Oszmán szultán ajándékozott Sharmnak. Zöld fénnyel világítják meg, sejtelmes külsőt kölcsönözve neki, és ahogy ott állsz a sivatagban, a tenger felől meleg levegő áramlik, mégis borzongató, mikor hallod a napi ötszöri alkalommal kötelezően kántált imát, Mekka felé (nem Kelet felé!) fordulva, térdelve, hajlongva. Látható is az arabok homlokán egy barnás folt, ami nem más, mint bőrkeménykedés, a sok földre hajolás miatt. Ugyanakkor mégsem tartom fanatikusnak őket, hisz mikor bementünk a hotel shopjába, ahol éppen mormolta a déli imáját a pultnál az arab fiatalember, már majdnem csendben kihátráltunk, mert szinte transzban volt; de észrevett minket, udvariasan kiszolgált, és nem háborodott fel, hanem a vásárlásunk után folytatta imáját...
Go out... Nekivágtunk az éjszakai Naama baynek, ami hihetetlen nagy giccsparádé, azonban ott, akkor, abban a környezetben, a fényeivel, pálmáival, modern arab popzenéivel na és a Vörös tengerrel már-már lüktetően varázslatos. Olyan igazi nagy búcsú, ahol este indul az élet kifulladásig, hangos olasz, orosz, arab, na és magyar szavakat lehet hallani, rengeteg bár, beduin, földön lévő pihenő-ülő elheverők, vízipipázó arabok és nem arabok, hatalmas arany kínálattal rendelkező ékszerüzletek sora, csilli-villi plázák, és persze arab Mc Donalds, talán az egyetlen hely, ahol nem lehet alkudni, bár mesélték volt, akinek sikerült... Mi is kipróbáltuk a sishat (vízipipa)... kényelmesen elhelyezkedtünk a hegyoldalba bevájt Panoráma nevű „bár” bokáig érő, csíkos mintájú, pamut fotelein, melyek roppant kényelmesek voltak, lenyűgöző kilátással az éjszakai Sahrm-ra. Mindenféle gyümölcsaromájú sishákat hoztak, melyből a vízen átbuborékolva jut el hozzád az anyag... nagyon kellemes volt, közben tanítottak is hogyan kell jól használni... majd kihozták a jeges karkadét, aminek meg egy pici vérnyomáscsökkentő hatása is van... a végén aztán már repülni támadt az embernek kedve :)
OLD SHARM
A földretérés után még nagyobb volt a rádöbbenés, mikor átmentünk Old Sharmba, megnézzük az itt dolgozók „lakásait”, valamint egy igazi bazárt. Ez a régebbi városrész, itt nem csillogó butikokat látni, hanem koszos utcákat, lepusztult üzleteket, tele mérhetetlen gagyikkal, ócska neonreklámokkal. Láttunk pékséget, ahol két arab, mikor meglátta, hogy le szeretném fotózni a piszkos, sőt mocskos helyiséget, elkezdtek kurjongatni... hát csak úgy áramlottak oda a környéken dolgozó arabok, hogy ők is felkerüljenek a képre... Imádják, ha turista fényképezi őket. Azt azért tudni kell, hogy Egyiptomban 80 millióan élnek, túlnyomórészt a Nílus völgyében, összesen egy fél Dunántúlnyi területen. Az átlagfizetés 7000 Ft havonta. Nem csoda, ha ide Sharmba karrier eljutni, hisz itt magasak a fizetések. Csak a férfiak jönnek, általában 1-2 hónapra, az asszonyok ugyanis nem dolgoznak, otthon maradnak a gyerekekkel, főznek, és sorozatokat néznek. Akik eljönnek, azok Old Sharmban laknak, hárman fekszenek egy ágyban, kézen fogva járnak, szoros barátság alakul ki köztük, minden hátsó szándék nélkül. Bár az iszlám szerint, ha 3 hónapnál van távolabb a feleségétől (amiből négy is lehet, és sokszor van is, ha egyforma szinten tudja eltartani őket: ugyanannyi arany, lakás... na és anyós) tarthat szeretőt.
Itt Old Sharmban sikerült a legélvezetesebbet alkudnom: egy bazalt Nefretiti szobrot kerestem...volt is, nem egy, 135 LE-ért (egyiptomi font, de ahogy a magyarok mondják itt, lóerő) kínálta az egyik Mohhamed... Kölcsönös bemutatkozás, sztorizás, kötelező udvarias körök (én: ez a legszebb bazár egész Egyiptomban, - ő: Az Ön felesége a legszebb a világon), lényegre térés, majd hazugságok (én: a szomszédban 40 lóerőért kínálják, otthon várnak az éhes gyerekek, nincs több pénzem, értse meg - ő: de hát ez az eredeti Nefretiti szobor, mikor kritizáltam, hogy van rajta egy repedés, elszaladt egy 100 méterre lévő másik bazárba és hozott egy MÁSIK eredetit, na meg hogy egész életemben bánni fogom ha nem veszem meg, szerencsét hoz, gyógyít, gazdaggá tesz), kritizálás-dicsérés, kölcsönös kiabálások, majd nagy nevetések, mindenféle árukapcsolások sikeres kikerülése után aztán sikerült 60 lóerőbe megállapodni... Gyanús volt, mert noha gratulált nekem, milyen jól alkudok, és szörnyülködött, hogy milyen rossz üzletet csinált, a szája szélén azért a gúnyos félmosoly arról árulkodott, hogy mégis ő járt jól...
Árulták a „Rose of the desert”, ahogy ők mondják „arab viagra” parfümöt is. Elmagyarázta Ahmed, ha bekened a feleségedet a négy fontos, erogén helyen, úgy fog menni a dolog, mint a lovaknak, és el is mutogatta, ringó csípőmozgásokkal a burnuszában...
Az arabok végtelenül kedves, vendégszerető emberek; úgy gondolom egy téves kép él bennünk itt Magyarországon, hisz a média elsősorban a fundamentalistákról ad híreket. Ha mosolyogsz rájuk, visszamosolyognak (próbáld ki!), ha megtanulsz pár szót arabul (zirjad-üdvözlés, masszalama-viszontlátásra, sukran-köszönöm), tenyerükön hordanak, a kötelező alku során többet engednek, és ha még máshol adsz baksist is, nem felejtenek el, a kívánságodat lesik, segítenek mindenben. Mikor kb. 10 szóból álló szókincsemet elkezdtem villogtatni a reggelinél az étteremben, a vacsoránál már körbevettek az arabok, nevettek, mosolyogtak, kínáltak mindennel, kiabált is az egyik Mohhamed – már-már eredeti angolokat idéző, borzasztó kiejtéssel: „He is the man, who speaks arab language!”
Egyiptomhoz legalább annyira hozzátartozik a baksis, mint a piramisok. A borravalót ugyanis mindenhol elvárják. Persze nem helyénvaló borravalónak hívni, olyan országban, ahol az emberek 80 %-a még sohasem ivott alkoholt, mert tiltja az iszlám. Még Mohamed próféta találta ki: a gazdagoknak bevételük 10 %-át a szegényeknek kellett adni, ez volt az alamizsna, s bár nagy a szegénység Egyiptomban, de éhen nem hal senki, a baksisnak köszönhetően. Egyetlen vagyonuk, az idejük, ami nem számít az egyiptomiaknál. Amikor egy spanyol megkérdezte tőlük, mit jelent arabul a „mañana” (majd holnap), azt a választ kapta: „ilyen őrült kapkodásra nincs megfelelő szavunk”.
ÉTKEZÉS
Egy arab mondás szerint a vendég annyira tiszteli házigazdáját, amennyi ételt elfogyaszt az asztalánál. Ennek megfelelően a szállodában, hol félpanziós ellátásunk volt, igyekeztem tisztelni őket. Így aztán a reggelink és vacsoránk inkább az all inclusive kategóriát közelítette. Volt hogy ötször mentem vissza a kb. 10-féle meleg, 10-féle hideg főfogást, és 10-féle desszertet és 10-féle gyümölcsöt tartalmazó svéd-arab-asztalhoz. És furcsa módon tényleg örültek neki... Bizony összeszámoltam, kb. 40-féle étel volt a roskadásig rakott asztalokon, a reggeli egy kiadós ebéddel ért fel inkább (úgy két „hú”-ig). Az volt a furcsa, hogy alapvetően mások voltak az ízek, pl. mikor megörültem egy uborkának, az sós volt... Volt datolya, papaya, mindenféle dinnye, lencsesaláta, gyöngyhagyma, kagyló, saláták, szószok, öntetek, olívabogyó, halak, bárány, birka (a disznóhúst tiltja az iszlám, így a nyaralásunk végén már súlyos pénzeket fizettem volna egy rántott szeletért...), mindenféle émelyítően édes, mézes sütemény, italnak karkadé (hibiszkusz tea) és persze egy rakat európai és még több ismeretlen étel. S mindennek a sok finomságnak az alapanyaga 600 km-ről, Kairóból érkezik.
Furcsa, hogy bár mindenfélét ettünk, nekem nem, csak a feleségemnek volt enteritise, bár az is inkább azért, mert csapvízzel mosott fogat, ami itt nem ajánlott, mint ahogy inni sem szabad, csak palackozott vizet. Egy, a Sinai félszigeten, az MFO-nál dolgozó orvos ismerősöm tanácsát megfogadva a Ciprobay – Imodium szedését követően egy nap alatt el is múlt ez a nem is annyira apró kellemetlenség. Érdekes, hogy a Ciprobayt Európában inkább húgyúti fertőzésekre ajánlják, itt viszont tökéletesen működött gastroenteritisnél is. Persze a legjobb megelőzési módszer, ha az étkezés előtt - persze csakis fertőtlenítőszer gyanánt - felhajtunk egy kupicányit a hazai laposüveg tartalmából...
VÖRÖS TENGER
Láttam én is korábban a tévében tengeralatti felvételeket, de mindig úgy gondoltam, hogy ez olyan, mint pl. a madárles, hogy várni, várni, mire végre jön valami. Hát ez nem olyan volt, százával jönnek mindenféle hihetetlen változatos küllemű élőlények. Olyan színvilágot tár elénk a természet, amilyet elképzelni sem tudunk. Úgy gondolom Egyiptom másik csodája a piramisok mellett a Vörös tenger, ami akkor 31 fokos volt: tökéletes scuba divinghoz, snorkelezéshez, s noha elég nehéz lemerülni, mert a 4,1 %-os sótartalmú tengernek nagy a felhajtóereje, azért le lehet. Itt Sharmban található a Föld második legnagyobb korallzátonya, leírhatatlanul csodaszép... már ahol a turisták nem járták agyon, vagy törték le. Mindennap snorkeleztünk, hihetetlen, de csak beraktuk a fejünket a vízbe, és egy csodavilágot láttunk, döbbenetes milyen barátságosak voltak a halak, és milyen közel lebegtek hozzánk..., volt hogy a szemüveg előtt pár cm-rel úszott el egy egész raj. Inkább csak felsorolás szintjén említem meg őket, a víz alatti fényképek, amiket készítettünk, magukért beszélnek, soknak csak angolul tudom a nevét, mert angol nyelvű könyvből tanultuk meg a nevüket. Láttunk élénk sárga, piros, zöld, kék színben, 1 cm-től 2 méterig: angyalhalat, lionfisht, pillangóhalat, a fenék homokzatából kiemelkedő hatalmas kékpöttyös sárga ráját, medúzát, csigákat, nyolckarú polipot, mindenféle surgeonfisht, sügért, ajakoshalat, zászlóhalat, tökéletes mimikrit produkáló kőhalat (egyszer csak elkezdett pislogni a korall), bigeye jackfisht, hatalmas Napóleonhalat, a parton menekülő rákokat, vadászó, villámgyorsan cikázó cornetfisht, gömb alakúra magát felfújni képes pufferfisht, tátogó óriás kagylót, Picasso halat, tengeri sünt, csillagot, mindenféle hard (mész) és soft korallokat, olyanokat ami ez emberi agyra emlékeztettek, parrotfisht, mely hallhatóan eszi a meszes korallt, és úgy néz ki a szája, mint egy papagájnak, kékhal rajt, melyből több ezer úszott együtt, és ha beúsztál közéjük, te is kék halnak érezted magad...
Egy alkalommal mikor a Temple nevű merülő helyen snorkeleztünk, ahol kéttornyú templomra emlékeztető korall képződmény van, a megszokott, barátságos halak hirtelen láthatóan menekülőre fogták, ilyet korábban még nem is láttunk, szinte eltűnt az egész csoda, csak a buta korallok maradtak... aztán megjelent egy majd 1,5 m hosszú, keskeny hal. Fenséges volt...ezüstszínű, lassú méltósággal úszott be az öbölbe, oldalán a szemei...csak nézett minket...egyszerűen megéreztük, hogy ez egy ragadozó... Dermesztő érzés, majd adrenalin sokk: „ Fight or flight”...de inkább elúsztunk a hajóhoz, ami szerencsére pár méterre horgonyzott. Gyorsan ki is másztunk....mire Bence, a búvároktatónk, ki éppen feljött egy merülésből, odaszólt a többieknek: „Ti is láttátok az óriás barracudát? Itt van lent.” Csak bólogattunk, hogy aha...
Voltunk hajókiránduláson a Ras Mohhamed nemzeti parkban, ami a legszebb korallzátonyokról, drop-off-okról, a mangrovefákról híres, valamint az Európából Dél Afrikába tartó gólyák augusztus végi pihenőhelye. Megtekintettük a Cápa szirtet, és a Yolanda szirtet. Mikor azt hitted, hogy Naama bayben láttál már minden szép korallt, hát akkor itt rájössz, hogy azok mennyire letördelt, agyonjárt korallok voltak. Itt eredeti szépségben megvannak még a korallok... szikrázó pirosak, lilák, sárgák, tele apró élőlényekkel, a tenger olyan tiszta, hogy 20 méterig ellátsz, vakítóan besüt a nap...mint valami National Geographic természetfilmben. Mikor már kezdted megszokni a korallzátonyokat kb. 0,5-5 m-es mélységben, eljutsz egy drop-offhoz, ahol hirtelen 10-20 méteres korall szakadék van, de van 80 méteres is... hirtelen megérzed a mélység vonzását... rémisztő.
Merültünk is: 6 m-en voltunk 30 percet, ami úgynevezett intro scuba diving volt, tehát rövid elméleti felkészítés (az alapmutogatások, Walsalva manőver, hogy kell majd méterenként le is, fel is a nyomást kiegyenlíteni a középfülben) és gyakorlati felkészítés után egy profi búvárral merültünk, a technikai részét ő kezelte, őt nem láttuk, mert végig felettünk lebegett. Felvettük a békatalpat, benyálaztuk a szemüveget, hogy ne párásodjon, ránk adtak egy 15 kg-os ólom övet, hogy elsüllyedjünk, meg a ruhát, felszerelést, acél levegő palackot, reduktort, meg mindenféle ketyerét, Böbének kapaszkodnia kellett, nehogy hátraessen. És eljött az ugrás pillanata, amikor hirtelen egyedül maradtál... de hát egyszer élünk, úgyhogy az arcodra szorítod a búvárszemüveget és a reduktort, kezedben a víz alatti kamerád és Let’s go! Nagyot kell ugrani, nehogy fennakadjon a palack a hajón, ami nem egyszerű békatalpban, és 40 kg súllyal. Mikor beérkezel... csak merülsz....süllyedsz, mint egy kő lefelé..., de aztán a felfújt mandzsetta a törzsödön nem engedi, hogy elsüllyedj. A lenti világ elmondhatatlanul szép, arra mentünk amerre akartunk, láttunk teljesen más halakat is, mint fentről, pl. tisztító halat, ami beúszott egy nagy hal szájába és belülről tisztította ki...csodaszép korallokat, drop-offokat, és a gyönyörű mélykék tengert beljebb. Nagyon sajnáltuk, mikor eltelt a fél óra. Vissza a hajó felé aztán egy erős ellenáramlásba kerültünk, Bence szólt hogy most elenged minket így -3 méter magasságban és kövessük őt, mert nem bír kivinni minket. Ez nem volt olyan egyszerű, ui. azt már az elején elmondták, hogy profi búvár nem használja a kezét úszáshoz, mert akkor csak leverné a másik reduktorát, így lábbal kellett hajtani magunkat...izmi volt, de meg tudtuk Úszni...
KÖRNYÉK
Érdemes felkeresni a Szent Katalin kolostort a híres Mózes-hegy lábánál. A Biblia szerint Mózes itt, a 2285 méter magas hegy csúcsán kapta meg a Tízparancsolatot Istentől. Az oromra rendszeresen indítanak túrákat, még este is, hogy a hegy tetején lehessen nézni a napfelkeltét.
A Szent Katalin kolostor lenyűgöző látványt nyújt keveredő bizánci és iszlám stílusával. Mózes itt találkozott az égő csipkebokor képében megjelenő Istennel. A hegyoldalban meghúzódó épületben - amely vastag falai, illetve lőrései miatt inkább erődre hasonlít, mint egy szent helyre - a kápolnákon kívül egy mecset is helyet kapott a hosszú évszázadok során. A Kr.u. VI. században épült monostort többször is megtámadták, le akarván rombolni, többek között Napóleon is, aki végül inkább a védelme alá helyeztette az egyházi épületegyüttest. Az erről szóló irat ma bekeretezve látható az egyik falon. A kolostorban egykor 300-400 szerzetes tevékenykedett, ma már azonban mindössze húsz egyházi ember élhet itt. A Vatikán után itt van a második legértékesebb könyvgyűjtemény a világon. Az építmény görög-keleti stílusú templomának mennyezetéről hatalmas aranycsillárok függnek, a falakat bizánci freskók és ikonok díszítik. A templom azonban csak egyetlen óráig áll nyitva a kíváncsi látogatók előtt.
KAIRÓ
Hajnal kettőkor indult a buszunk Kairóba, mintegy hét órányit kellett utazunk. Közben ugyan megálltunk pihenőre, de bár ne tettük volna... Azt a koszt, amit a sivatagban egy ilyen pihenőhelyen el lehet képzelni: a benzinkútnál a földön gázolaj és benzin, bent nagy ventillátorok forognak lassan, jellegzetes bűzt érzel, mocskos műanyag székeken ülsz az asztalnál és próbálod elfogyasztani a hozott reggelidet, de közben mindenhol legyek garmadája telepszik rád. Szinte már vártam Piszkos Fredet, de legalább Fülig Jimmyt, annyira rejtői volt az egész. Ja kérem, ez Egyiptom! De a WC túl tett minden, nyomdafestéket nem tűrő mocskosságon, ráadásul a WC papír fecnikért egy koszos arabnak kellett könyörögni. Egy zuhany volt a WC mellé felszerelve és azzal kellett magad után takarítani. Azt hiszem minden pénzt megért volna egy nyírségi tanyasi pottyantós...
A zord, de változatos színű és alakzatú Sínai-hegyek között, majd a Vörös-tenger partján vezetett az út. A Csatornán - amely az egyiptomi anyaföldet, Afrikát köti össze Ázsiával - az Ahmed Hamdi alagúton kelhetünk át. A 163 kilométer hosszú Szuezi-csatorna egyébként a turizmus mellett az ország második legnagyobb bevételi forrása. Építése 1859-ben kezdődött, tíz évig készült. Sajnos nem nézhettük meg közelről, mert miután az ez egyik legfontosabb stratégiai hely a világon (nem kell megkerülni Afrikát!), szigorú katonai ellenőrzés alatt áll. Különösen, hogy Izrael 1967-ben a 6 napos háború során lerohanta az egész Sínai félszigetet, és elfoglalta a Csatornát. Aztán a Camp David-i egyezmény óta demilitarizált terület a Sínai, furcsa utakkal, úgynevezett U-turn-ökkel, melyeknél meg lehet fordulni, de a kereszteződéseknél balra nem lehet fordulni. S mindez azért, mert így könnyen le tudják zárni egy katonai attacknál. Azóta az MFO, egy ENSZ szervezet tartja itt fenn a békét. Emiatt az útleveledet mindenhová magaddal kell vinni, mert az utak mentén check pointok vannak, és bizony nem engednek el, ha a katona bácsinak nem mutatod meg az útleveledet.
Hosszú és fárasztó buszozás után végre megpillantottuk Kairó elővárosát, a csillogó Heliopoliszt. Kairóban, az ezer mecset városában, esténként Magyarország lakosságánál többen, 20 millióan hajtják álomra a fejüket. A mecsetek mellett az igazi keleties hangulatot, és a jellegzetes illatokat a bazárokban tapasztaltuk meg, ahol nem csak a vásárlás alapvető eleme, az alkudozás volt furcsa, hanem az árusok kissé rámenős viselkedése is. A hatalmas város így is magával ragadó, ugyanakkor e rövid idő alatt is megtapasztaltuk a szembetűnő ellentéteket a szegények és a gazdagabbak által lakott városrészek között: a sugárúton a legújabb A8-as Audi mellett ott állt a hagymát szállító szamár kordé, a paloták mellett a Holtak Városa, ahol ókori kriptákba költöztek be emberek, nem találván más szállást. A társadalmi ranglétrán eggyel magasabban állók már más épületek tetejére húzták fel fatákolmányaikat, és élt itt több generáció együtt. A módosabbak pedig a félig elkészült házakban laktak, melyekből több ezer volt. Ezen házak azért nem készültek el, mert a Nílus völgyében, a termékeny mezőgazdasági sávban engedély nélkül kezdték felépíteni őket. Így e házak mellett - a városban - kukorica, és egyéb termőföldeket lehetett látni. A gazdag polgárok már szocreál típusú épületekben laknak, ahol rengeteg légkondicionálót lehetet látni, ennyi talán semelyik másik városban sincs.
EGYIPTOM MÚZEUM
Megtekintettük az Egyiptom Múzeumot is a maga 160 ezer kiállítási tárgyával. A kertjében csak úgy nyüzsögtek, az amúgy is mindenfelé előforduló géppisztolyos rendőrök, állítólag ránk vigyáztak. Láttuk az egyiptomi alvilág, Duat uralkodóját, a holtak őrzőjét, Oziriszt; a középső piramis tulajdonosa, Kephren diorit szobrát, amiről rejtély, hogy hogyan tudták megmunkálni, hiszen keménysége ma is komoly gondot okoz. S láttuk a csodaszép Nefretitit is, kit apja pénzért adott el az akkori fáraónak, III. Amenhotepnek, aki idős korában feleségül is vette az akkor még csak 15 éves lányt. Két évvel később, a fáraó halála után, annak fia, az akkor kb. 12 éves IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó lett Nefretiti férje. Nefretiti lánya volt Tuthankamon felesége. Külön teremben láttuk a megszállott angol kutató, Howard Carter által 1922-ben felfedezett fiatalon elhunyt fáraó, Tautankhamon aranykamráját, szarkofágjait színaranyból és a csodálatos halotti maszkját, ami egy a múmiára helyezett maszk, amelynek biztosítania kellett, hogy a halott ka-lelke visszataláljon a testbe. Azt hiszem ehhez fogható élmény nem sok van a világon. Külön belépőt kellett fizetni a legborzongatóbb részbe, a Múmiák Termébe. Itt láttunk 10 múmiát, köztük II. Ramszeszt, Egyiptom egyik legismertebb és legnagyobb fáraóját, 2240 évesen, precízen beállított hőmérsékleti és páratartalmú üvegkoporsóban. Noha a tudományok lelkes híve vagyok, mégsem hiszem, hogy még 2000 évet ki fog bírni... S ott volt Kleopátra, Egyiptom utolsó fáraója, szobra is, ki a legújabb feltételezések szerint korántsem volt szépség. Szellemességével és intelligenciájával hódította meg a neves államférfiakat, a római Cézárt majd Antoniust, kikkel való szerelméről legendák szólnak - évezredek óta. Kiváló politikus hírében állott, műveltsége párját ritkította. Tragédiája után Egyiptom a Római Birodalom provinciája lett. S láttunk még rengeteg fáraót, hieroglifát, az Írnokot a kék szemeivel, tengernyi szfinxet. Mivel időnk véges volt, a végén már csak úgy rohantunk át a termeken, itt is-ott is fáraók, jobbról-balról szobrok, oroszlánok, szkarabeuszok mellet futottunk végig...
PIRAMISOK
Egy kiadós ebéd után átbuszoztunk Gízába, ahol már messziről látszottak a világ ókori hét csodájának egyetlen fennmaradt képviselői, a gigászi méretű és rejtélyes gízai piramisok - a Kheopsz, Kephrén és Mükerinosz piramis. Közülük a legnagyobb a több mint 140 méter magas Kheopsz piramis, melynek különlegessége, hogy alaprajza pontosan a négy égtáj felé mutat. Kb. 2 millió, hatalmas, 2,5 tonnás turai mészkő tömbből áll. A felügyelő katona egy kis baksisért felengedett mászni rá minket, még le is fotózott, sőt megkérte a kollégáját, hogy fotózzon le minket vele... Kephrén piramisa sokak szerint a legszebb gízai piramis, arányai, a csúcsnál fennmaradt burkolata miatt. Elhatároztuk, hogy minden ellenérv ellenére lemegyünk az akkor éppen látogatható Mükerinosz piramis belsejébe. 60 méter lefelé az 1,2 m magas folyosón, a lábaid alatt fapalló, melyre keresztbe léceket szegeltek rá lépcső gyanánt. Persze felfelé is itt jöttek, bent 45 fok és 90 % páratartalom, és büdösség... de azt hiszem még is megérte, láttunk öt, két szinten bonyolult rendszert alkotó sírkamrát. Nyomasztó érzéssel, kongó fejjel élvezet volt kijönni, szinte fáztunk kint az egyiptomi melegben. Le is rohantak minket a rámenős arabok, jeges üdítőkkel, mindenféle csecsebecsével, arab, fejre húzható napvédő asztalterítőkkel, és a tevéikkel, hogy fotózd le őket, vagy tevegelj: „Only one dollar!”. Persze ha felülsz, utána rásóz egyet a teve farára, mire az elkezd szaladni veled a Szaharába, még egy dollárért persze megállítja, még egyért vissza is hívja, na és még egyért letérdel a teve, hogy le tudj szállni, és utána kér még egy dollárt az éhező gyerekeinek...
A három nagy piramis mellett vannak még a masztabák, amik ez előkelő személyek sírjai, és a királynők piramisai, amik pár méter magas kis kunyhócskák...
A történelmi műemlékcsoport része a Nagy Szfinx a körülvevő templomokkal. Számomra a Szfinx lenyűgözőbb volt, mint a piramisok, hatalmas oroszlán testű és emberfejű szobor a maga 20 m magasságával és 73 m hosszával, mely 5000 éve őrzi a piramisokat. Tekintete kelet felé néz, az élet felé, háta mögött a holtak világa. Sajnos minden évben ki kell ásni a homokból, mely betemeti és pusztítja.
Elmentünk még egy Papirusz Múzeumba is, ahol megmutatták, hogy is készül ebből az egyszerű növényből, szigorúan csak kézi munkával a gyönyörű ábrákat, fáraókat ábrázoló kép, vettünk is mindjárt négyet.
GO HOME
Egyiptomban mindenki a saját feje után megy, a közlekedést ugyanis nem segítik jelzőtáblák. Az autósok rengeteget dudálnak, s bár a hangzavar miatt 1997-ben betiltották az indokolatlan tülkölést, a gyakorlatban ez a szabályozás egyáltalán nem érvényesül. Kairóban egyébként a parkolásból sem csinálnak nagy ügyet: a kéziféket például nem húzzák be, hogy alkalomadtán arrébb tolhassák a kocsit. Egész Kairó úgy néz ki, mint egy old-timer kiállítás: vannak európai autók, rengeteg Peugeot, sok hatalmas amerikai autó, és sok volt szocialista: Ladák, Daciák. Persze az összes autó meg van nyomva. Az, hogy a buszok a kétszer egysávos út közepén mennek, és csak akkor haladnak saját sávjukban, amikor jön szembe valaki, vagy az hogy sötétben csak villogtatni szeretnek, de világítani nem, ne zavarjon senkit...
Az egész város tele van két-, három-, sőt négyszintes magasutakkal, amelyek különböző városrészeket kötnek össze. Ha balra akarnak kanyarodni, akkor a kilógó bal kezükkel az ajtót ütögetik, ha jobbra, akkor a kocsi tetejét. Három sávban átlagosan öt autó megy. Mégsem volt dugó, nem volt baleset... ki érti ezt?
Kairó hangos, lüktető és forgalmas életével szemben Sharm el Sheikh maga a megnyugvás öble, az importált luxus világa, ahová 6 órás buszozást követően másnap hajnal 1-kor érkeztünk meg, piszkosan, izzadtan, rengeteg új információval, élménnyel a fejünkben zsongva... Furcsa volt belegondolni abba, hogy az Exodus során Mózes és a zsidók ugyanezt az utat tették meg gyalog, Egyiptomból, a Vörös tengeren át a Sínai félszigetre, majd Izraelbe...
Az egyiptomi arabok nem tekintik magukat az 5000 éve itt élt ősi Egyiptom, a fáraók népe szellemi örökösének, ők arabok, kik a 3-6. században telepedtek le, s ez az iszlám Kairó, több száz mecsettel. Ennek megfelelően el is hanyagolják a piramisokat, csak egy bevételi forrásnak tekintik őket. Ahhoz lehet ez hasonló, mintha Magyarországon az avarok felépítették volna a mind a mai napig álló, ókori, hét csodából az egyiket, de azt mi magyarok, nem tekintenénk sajátunknak, a keresztény valláshoz tartozónak, s ezért el is hanyagolnánk. Egyiptomban jöttem rá, mennyire befolyásolja az életét még egy ateistának is a vallás. Soha nem gondoltam arra, hogy a lelkiismeret furdalásunk is ilyen tőből fakad, hisz az araboknak nincsenek hasonló gondolataik, érzéseik. Hisz a vallásuk szerint minden ember eredendően jó és elég tudni Allah 99 nevét s már bejutsz a paradicsomba.
Szerencsére nekünk sikerült eljutni oda e nélkül is...
Hat, a hajon biztos nem fogtok kolteni, gondolom ott teljes ellatas van, nem? Ettermi arakat nem nagyon tudok, en teljes ellatassal voltam, most meg majd felpanzioval megyek... :) Igy, hogy nem tudod mennyit fogtok kolteni, tenyleg jobb ha dollart viszel, abbol is kis cimleteket, hogy ne keljen mindet egyszerre bevaltani. Naama Bayben is, szallodakban is valtanak, hasonlo arfolyamon. Arra figyelj, hogy a valtasrol a blokkot tedd el, mert igy ha a vegen marad, a repteren vissza tudod valtani.
Az automatával csak annyi baj, van hogy egyszerre kell kivenni annyi LE-t, amit költeni fogok, de ezt az elején saccolni se tudom.
A 7 napból 5-öt egy búvárhajón fogunk eltölteni, a maradék meg az ékerzés és az indulás.
A kóla árhoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a szállodákban tényleg 5LE, de én egy boltban ha minden igaz Naama Bayben 1.5LE-t fizettem ugyanazért a 2dl-es üveges kóláért... :)
Szia!
Ott nincs automata, úgy tudom. Ami biztos, hogy a Dreams Beachben és a Savoyban van. De Naama Bayben is van, úgyhogy ott mindenképp tudsz kivenni, ha ezt a megoldást választod. Én mindig mindenhol ezt csinálom, sokkal egyszerűbb mint pénzváltókhoz rohangálni (főleg mikor kétszer kell váltani - egyszer Ft-Dollár aztán Dollár-helyi pénz). Eddig még mindig sikerült :)
