Nem mindegy melyik NICE. A elsőben az Amerika és a Rondo, a másodikban a Brandenburger meg a Karélia az ütős. A többi tényleg zsenge, de nem túlságosan. És csapnivaló a hangmérnök munkája. A harmadik, Nice nevű, majd a Five Bridges Suite és az Elegy az ütős.
töltöttem Nice-ot, hááát, nem rossz, de elég "zsenge" az ELP kortársabb-izgalmasabb világához képest. TOvábbá nincs benne egy olyan kivételes képességű (szerintem az!) énekes, mint Lake... mondhatni rettenetes az ének. És ez sosem előny.
Na,a hammondszóló, ami most szól, na az azért elég jó. No de hogy ez a dobos volna jobb mint Palmer... na nem.
előtt lökhetnlnk egy topictalit is, esetleg, egy sörrel. mondjuk amillenáris fogadójában. bár az kocsmaként értékelhetetlen, lévén túl drága és nem elég mocskos.
Mostanában direkt Emerson és Nice-okat hallgattam. Az Elp-ben nem vitte túlzásba a hanxínarzenált. 68-69-ben, amikor a Nice-ban is csak az L102 volt neki, ott kitett magáért. 70-ben megvette a C3-at kevesebbet variált. Vannak jóízűbb soundok a Lord, Emerson féléknél. (nem sok)
Nekem Portnoy jobban bejön, ötletesebb, na meg inkább az én stílusom, amit csinál. De Palmer is zseniális. A harmadik nevet, amit írtál, nem ismerem. :))
én pont azért szeretem, mert nagyon mutatja magát. a pontossághoz nem értek, de portnoy úgy dobol, mint egy mérnök, palmer meg nem. szépen, színesen. lásd pl Karn Evil.
Ha már offdobolunk: szerintem kicsit pontatlan, meg nagyon meg akarja mutatni. Nem úgy, mint Portnoy, aki túl pontos, ezért hanyagolja a dinamikát. Úgyhogy nálam meg Collins a menő még régről;)
Mostanról pedig egy bizonyos Kun Krisztián, ismeritek?:)))
De azért vannak még elfekvőben remek dobosok, persze...
A Nice-t feltétlenül gyűjtsd be! Szerintem sokkal jobb mint az ELP (bár a károgós ének sokaknak kevésbé tetszik)a fakezű Palmernél sokkal jobb a Davison és kemény a Jackson basszjátéka is.
Igazából a mai napig a Nice-ból él az ELP, Emerson, mert minden koncert csúcspontja a Rondó és az Amerika. Védjegye a Hammondszadi is már megvolt itt, sőt!!! Ezek az első 68-as Toughts Of Emerlist Davejack lemezen rajtavannak (még gitárral is) de a 69-70-es koncertfelvételeken az igazi vadállat. Sajnos Palmer és Lake játéka az elődökhöz képest elég erőtlen.
Utolsó előttit némítja a perka, érdekes. Mint az M100-ban.
hozzá kell továbbá tenni, hogy Kovács bácsi nem is igazán jazz-t játszik (az általam ismert lemezein legalábbis) hanem bluest, jó kis 12-est (pl the cat). é ez tényleg tud egyhangú lenni - bár ilyen szólók mellett...
nemrég olvastam egy kritikát 2000ből a MaNcs-ban, egy olyan lemezről, amelyikben a Marton L. T. szerint funky-t játszik és épp az acid jazz alapjait pakolja le - amely lemez pedig a hetvenes évek második felében lett, és marton szerint minden idők legjobb jimmysmith lemeze. nem mintha nagyon adnék a véleményére, egyébként...
Igen, van benne valami. A jazzban kb. 4-5 hanxín van standardként. Rhoda már többet használ (a lába fantasztikus), de Emerson főleg a Nice korszakban és ott is a 3.Nice című lemez She Belons To Me, meg az Elegy-n a Patetikusban, de a többiben is azthiszem 110%-ot hozott ki az L102-ből. Nem tudom lehet e ezt ilyen téren überelni?
A lábbaszt viszont nagyon javallom. Otthon többet ér egy szekvenszer kíséretnél. Pár hónap alatt sikerélményhez jutsz és bőven elég a 12,13,17-es pedál, nincs szükség a 25-ösre. Jobbak ezek a fémpedálok mint a fa. Ha az A100 után odaülök az M3 mögé, mindig otthonosabb az ülő vitustánc.
